Budapesti Napló, 1904. február (9. évfolyam, 32-60. szám)
1904-02-01 / 32. szám
■wm» 33. szám. Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1904. február 1. -----__—.------rmyr -- tanuló gyermekei számára az áfám támogatásával internátus létesitessék. Ez indítványt a közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadta és a kivitel módozatainak megbeszélése végett a választmányhoz utasította. Végül a sajtónak szavaztak köszönetet, amiért mindenkor önzetlenül támogatta a tisztviselők fizetésrendezési mozgalmát.* A hivatalos lap vasárnapi száma közli a kormány rendeletét, amely az 1904. évi I. törvénycikkben nyert felhatalmazás alapján, további intézkedésig szabályozza az állami tisztviselők személyi pótlékát. A rendelet lényege azonos azokkal a kormányintézkedésekkel, amelyek lapunk révén is már nyilvánosságra jutottak. A BUDAPESTI NAPLÓ telefonja. Szerkesztőség 56—12 Kiadóhivatal 54—39 HÍREK Budapest január 31. — BUDAPESTI NAPLÓ. Január 31-ikén új előfizetés nyílt a Budapesti Naplóra. Kérjük azokat a tisztelt olvasóinkat, akiknek az előfizetése ezen a napon lejárt, méltóztassanak a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul különessük tovább. — Estély a miniszterelnöki palotában. Ezelőtt hat évvel nyíltak meg utoljára a magyar társadalomnak a miniszterelnöki palota termei. Ma este gróf Tisza Istvánnak és nejének meghívására ismét megjelent a magyar társadalom elitje a miniszterelnöki palotában és különösen nagyszámban az arisztokrata hölgyvilág, amely Bánffy miniszterelnök estélyeiről tudvalevőleg távolmaradt. A remek gobelinekkel díszített hölgytermek este 10 órakor, egy félórával az estély megkezdése után annyira megteltek, hogy akik később jöttek, már alig találtak helyet. De nemcsak a gobelines szalonokban, hanem a nagyteremben is szorongtak a rendkívüli nagy számban megjelent úri vendégek. A kormány tagjai mind megjelentek, a képviselőház és főrendiház tagjai felette nagy számban és az ellenzék erősen volt képviselve a vendégek közt. A néppárt csaknem teljes számban megjelent, míg voltak, akik észrevették, hogy a Szederkényipárt tagjai közül egy sem volt jelen. Eljöttek a tudomány és művészet előkelőségei, a minisztériumok főtisztviselői, a főváros vezetői, az ipar és kereskedelem ismert képviselői, valamennyinek nevét felsorolni lehetetlen volna. Elég az hozzá, hogy oly vendégsereg volt együtt, melynél nagyobbat és fényesebbet rég látott együtt a főváros társadalma. Fél 11 óra felé megnyíltak a gazdag buffet termei. A társaság egy része erre a nagyteremből odavonult, de azok helyébe folyton ij meg uj vendégek érkeztek és a házigazda és neje kifogyhatatlan szeretetreméltósága és figyelme fogadott mindenkit. Éjfél után oszladozni kezdett a díszes vendégsereg, mely egy felejthetetlen est emlékét vitte magával a miniszterelnöki palotából. — Wechselmann Ignác emléke. Ma telt le egy éve, hogy lovag Wechselmann Ignác épitész meghalt. A boldogult öreg ur tudvalevőleg két milliós alapítványt tett fele részben a keresztény, felerészben a zsidó tanítók árváinak javára. Nagy jótevője emlékére az országos izr. tanítóegyesület ma kegyeletes ünnepélyt rendezett. Az ünnepélyen a Wechsehman és Neuschloss család tagjain kívül megjelent Molnár Viktor államtitkár a kultuszminiszter megbízásából, Dérig Ferenc tanácsjegyző a főváros képviseletében, Kohner Zsigmond a pesti zsidó hitközség elnöke stb. A megnyitó beszédet Kornfeld Gyula a zsidó tanító-egyesület elnöke mondotta, mire Bárd Rezső tartotta meg magasszárnyalású emlékbeszédét Wechselmann Ignác felett. Azután Göőz József a magyar tanítók országos bizottsága nevében emlékezett meg a tanítóság nagy jótevőjéről, dr. Sebestyén Károly pedig lendületes költeménynyel adózott Wechselmann emlékének. Az izr. tanítóképző énekkara adta elő azután Major Gyulának szép gyászdalát és Molnár Viktor államtitkár fejezte ki miniszterének kegyeletét. Kornfeld Gyula elnök erre bezárta az ünnepi ülést. — Az iskolaegyesület uj titkára. Arszágos Magyar Iskolaegyesület ma délelőtt igatósági ülést tartott gróf Zichy Jenő elnökalatt és az újonnan szervezett titkári állásra Enyi Emilt, az ünnepelt költőt, lapunk oszlómunkatársát választotta meg. — Országos Magyar Szövetség. A VI. kerületi járóság nagytermében ma megalakult az Országos gyár Szövetség VI. kerületi bizottsága. Az alakultkezletet Vázsonyi Vilmos nyitotta meg és gróf Cserházy János ismertette a szövetség hazafias törekvéseit. A gyűlés a szövetség elökévé Jalics Gézát választotta meg, társelnökké vedi Cséry Kálmán nyugtáblai bírót, aki 100 koronás alapítványt tett a szövetség alapja javára. — Öngyilkosság idegenben. Belgrádból táviratozzék, hogy egy ottani szállodában Árpád Béla gyógyszerész morfiummal megmérgezte magát és meghalt. Árpád még tegnap követhette el az öngyilkosságot s mikor ma reggel benyitottak szobájában már nem lehetett rajta segíteni. Az életunt ember egy belgrádi udvari gyógyszertárban nyolc hónap óta volt alkalmazásban, azelőtt Budapesten élt és itt lakik a felesége és két gyermeke. — Két kaszinó közgyűlése. Az ország két legelőkelőbb társasköre a Nemzeti Kaszinó ma délelőtt tartotta közgyűlését és régi szokáshoz híven, aznap a délutáni órákban az Országos Kaszinó is. A Nemzeti Kaszinó Szentiványi Géza indítványára elhatározta, hogy a jövő évtől kezdve évenként 20.000 koronát fordít a hazai művészet pártolására. Az igazgatóság három tagjára s a választmány tagjaira befolyt választás eredményét a jövő vasárnap a hitelesítő közgyűlésen fogják kihirdetni. Ugyanaz nap lesz a Széchenyi-lakoma, amely alkalommal Széchenyi Emil soproni főispán mondja az emlékbeszédet. Az Országos Kaszinóban az évi jelentés felolvasása után betöltötték a választmányban megüresedett tagsági helyeket. A közgyűlést banket követte. Nagy figyelemmel hallgatták Wekerle Sándornak, a kaszinó igazgatójának nagyszabású felköszöntőjét, amelynek vezérlőgondolata az volt, hogy a középosztálynak szakítania kell kedvelt életmódjával, úri és nem úri foglalkozás iránti előítéletekkel. A gazdasági élet minden ágára ki kell terjesztenie tevékenységét és minden tisztességes munkának meg kell adnia a társadalmi jogosultságot E nélkül a magyar középosztály nem óvhatja meg mai vezérszerepét és nem biztosíthatja a nemzet fejlődését. Hasonló szellemben szólalt föl Gidner Gyula, hangsúlyozva, hogy ha a magyar középosztály demokratikus irányban halad, megőrizve a hagyományokhoz való törhetlen ragaszkodást, akkor se vagyon, se születés, se pénz, se intrika nem ragadhatja ki kezéből a társadalom és az ország vezetését ** Dohányzás az Operaházban. Az Operaház álarcos báljának rendezősége engedélyt kért a székesfőváros tanácsától arra, hogy a bálon a cukrászteremben és a társalgóban dohányozhassanak a vendégek. A tanács elutasította a rendezőség kérelmét, a belügyminiszter azonban megadta a kért engedélyt. — Ösztöndíjas orvosnövendékek. Az orvoskari tanártestület tegnap tartói ülésén ítélte oda a segélydíjakat. Előzőleg az elmekórtani tanszék mellé 11-iksegédnek megválasztották dr. Sipőcz Gézát. A díjazások a következők : A Capedba-alapból 100—100 koronát kaptak: Goldner Hermann, Goldberger Márk és Balázs Ármin. A Csausz-féle alapítványból 200—200 koronát kaptak Löwy József, Wurmfeld Zoltán, Zemann Dezső, Jankuler Sándor, Kovács Richárd, Garai Lajos, Mezey János, Schulhof Sándor és Schönhum Lajos orvostanhallgatók. — Letartóztatott orgazda. A rendőrségnek már régebben feltűnt, hogy Spitzer Samu kender utcai fűszerkereskedő feltűnően potom pénzért árusít veteménymagvakat. Az a gyanú merült föl hát, hogy Spitzer azoknak a tolvajoknak orgazdája, akik egy idő óta a nagy magkereskedőket állandóan lopják. Tegnap ezen az alapon házkutatást rendeztek a boltjában, ahol óriási mennyiségű veteménymagot találtak, találtak, amelyeknek eredetét Spitzer nem tudta igazolni. Éppen javában tartott a kutatás, amikor beállított a boltba egy csavargó egy nagy zsák repcemaggal. A detektívek kérdőre vonták s kicsi, hogy Fábián György napszámos, aki lopásért többször volt büntetve és a fővárosból is ki van tiltva, Fábián azt mondta, hogy a zsák magot falálta. Ezt azonban nem hitték el neki s úgy őt, mint az orgazda szatócsot, Spitzer Samut letartóztatták. — Halálozás. Bécsből táviratozzák, hogy Hoffmann József festőművész az éjjel 72 éves korában meghalt. — Razzia: A rendőrség detektívtestülete az éjszaka razziát tartott az Angyalföldön és a VH-ifc kerületben lévő kávéházakban és kávémérésekben. A Versenykávéházban két veszedelmes utazó zsebtolvajt fogtak el: Grünfeld Ignácot és Kohn Endrét. Kívülük közrekerültek még Burcz Mór Geist Izidor, Bauer József, Herzog János és Singer Vilma notórius zsebtolvajok. Bűntanya a Zsigmond utcában A Zsigmond utca 26. számú házban a rendőrség tegnap bűntanyát fedezett fel. Özvegy Várkelyi Istvánná, született Rozner Jozefa volt a lakás bérlője. Az öregasszony facér cselédleányokat csábított magához azzal az ürügygyel, hogy olcsó áron, heti két koronáért ad nekik szállást és ellátást. A nála lévő cselédeket azután erkölcstelen üzelmekre kényszerítette. A bűntanyán négy cselédleányt találtak, akiket a rendőrség toloncházba visetett. A csábító asszonyt húsznapi elzárásra ítélték A magyar színpad s a kritika. Irta: Fényes Samu. A Szerzők Egyesületének alakulása körül széles vita indult meg a napilapok hasábjain. Az eszme illusztris fölvetője különösen az idegenség ellen lát az egyesületben erős gálát, egy tiszteletre méltó kritikusunk pedig gúnyosan emlegette, hogy voltaképp rossz darabok védőszövetkezetéről van szó , hogy ennek folytán nem annyira a Szerzők Egyesületére van szükség, mert a magyar drámai termékek módfelett silányak. Nem akarom én apológiáját írni a magyar drámaíróknak, sőt azok közé se tartozom, akik az egyesületben az idegenség ellen erős gátat remélnek, bár Herczog Ferenccel én is rettenetesen érezem az idegenség züllesztő hatását. Azt meg már éppen veszedelmesnek tartom, hogy cenzúrás rendszabályokkal irtsuk az idegen selejtet. Minden cenzúra a szabad gondolkozás fojtogatója, de sohasem az erkölcstelenség seprője. Nálunk se volna ez másképpen. Annyit, amennyit tán használhatna ez irányban a Szerzők Egyesülete, de gyökeres orvoslást azért nem lehet tőle várni, mert az idegenség burjánzó túltengésének oka elsősorban autentika. Abban a cikkelyben, mely olyan lesújtó ítélettel bunkózza le a magyar drámairodalmat, az idegenimádás klasszikus példája nyilatkozik meg. Mert ez a mondás, „a magyar drámairodalom nem ér semmit“, annyit jelent, hogy az idegen drámairodalom — a mi nyelvünkön — a francia drámairodalom sokkal-sokkal többet ér. A magyar Semmi, a francia a nagy Hindoo. Ez vak idegenimádás, vak, mert iszonyú hazugság. Ez a kritikai elv volt az, mely 30—40 esztendő óta a magyar színpadot, a francia dráma igájába nyűgözte, minden párisi szemét lerakodóhelyévé tette. Félszázad óta a francia drámairodalomnak egyetlenegy programmpontja volt: a házasságtörés. Száz és ezer változatban Augiertől egész Donnayig, legfeljebb annyi változatossággal, hogy néha a házasságtörés egyes accidenciáiról — a zabigyerekekről és a kokottokról — is szó esett. Hogy a francia dráma otthon egy félévszázadon át el tudott élősködni ezen a témán, annak még meg van a maga néppsichológiai magyarázata: — a második császárság léha, szélhámos, züllött erkölcsi világa — de , nálunk ez soha társadalmi kérdés nem volt. Ám ebből a fertőből Franciaország rég kilábolt, most diadalmasan vívja a lelkiismereteknek, a szabad elmének felszabadulását a züllés, a hipokritaság nyűgeiből, de a francia dráma még mindig nem tudott új programmpontokat felkapni! Már Franciaországban nincs kongregáció, de a francia dráma még mindig a kongregációplántáló császár erkölcstelenségei körül táncol; szocialista minisztere van már, de a dráma még mindig a házasságtörés kátyúiban bódorog s más szociális problémát alig tárgyal. Még otthon is hazugsággá vedlett tehát a francia dráma, (nálunk mindig is az volt) még otthon is megelégelték már s annyira programmtalan lett, hogy Páris színpadain Ibsen és az északi germánok szólalnak meg, de a magyar kritika még ma is a francia drámáról veszi a mértéket. A magyar kritika évtizedeken át telhetetlen volt a francia drámák dicséretében, a magyar színpad azok istápolásában. És hol vannak azok a nagymesterek? Angiért, Sardout és a náluknál kisebbeket már ma — némelyikük él még — a feledés pora borítja s egy évtized múlva Dumas fils is végleg odatemetődik. De a magyar kritika még mindig áhitatos csodálattal csügg a francia drámán és a legelőkelőbb magyar színpad még mindig a párisi tákolmányok lerakodó helye. Nem kellékesebb példa, mint Donnay az Új veszélye és Mirbeau úz Üzletképe. Mind a kettő mód nélkül rossz darab — rossz és unalmas. Még a híres francia technikának is a csődje, — a legjobb eszterga is elkopik 50 év alatt. Ha magyar szerző merne ilyen unalmas lenni, azt, hogy többet ne mondjak, Kessler József szőröstül-bőröstül megenné vacsorára. De Dounay úr darabját hasábos tárcákban tárgyalta a magyar kritika. Lélektani, bölcseleti, örök emberi, szociológiai alapon és szempontokból. Az egész magyar lyrai- és elbeszélő költészet 30 év óta együttvéve annyi méltatásban nem részesült mint a Donnay ur kokotthistóriácskája, Mirbeau ur pedig maga kacagott volna leghangosabban, ha mind elolvassa a darabjairól írt magyar kritikákat, még aki ütötte is olyan kegyelettel tette, mint mikor egy omladozó oltárt kell eltakarítani. Ilyen komolyan még ő maga se veszi magát. És mit beszéljek arról a becéző gondról, amelylyel az ilyen darabokat a színház dédelgeti. Mind a kettő megbukott az első estén, de azért kitűzték négyszer, hatszor, nyolcszor, tízszer, va-