Budapesti Napló, 1904. szeptember (9. évfolyam, 241-270. szám)

1904-09-12 / 252. szám

Budapest, 1904 Hétfő, szeptember 12.­ Kilencedik évfolyam, 252. szám. BUDAPESTI NAPLÓ Szerkesztőség: VIII., Rökk Szilárd­ utca 9. Kiadóhivatal: VII., Kerepesi­ ut 25. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : VÉSZI JÓZSEF BRAUN SÁNDOR Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG Egész évre 14 kor., 1/7 évre 7 kor., ma évre 3 kor. 50 fillér, egy h­ónapra 1 kor. 20 fillér. Egyes szám Budapesten és a vidéken 1 fillér. Az orosz-japán háború. Budapest, szeptember 11. Mialatt Liaojang vérrel áztatott térsé­gein az öt napig dúlt csata halottait szedi össze a győztes japán sereg, valósággá lett, amit százszor jelentettek és százszor megcáfoltak: a balti flotta ma délután el­hagyta csakugyan a kronstadti kikötőt és Miklós cár áldásától kisérve, elindult a kelet-ázsiai vizekre. Tíz páncélost és 9 cir­kálóhajót, az aknahajókkal, torpedókkal és szállítóhajókkal együtt 40 hajót számlál a balti hajóraj, amelynek az a hivatása, hogy bosszút álljon a vitéz japán matrózokon, akik az emlékezetes éjjeli támadástól kezdve a Növik elsülyesztéséig diadalról diadalra vitték a sárga lobogót a tengeren. A vezéreit vesztett, elsülyesztett, leszerelt, ro­mokban heverő és bezárt port-arthuri flotta után a balti hajóraj feladata lett Oroszor­szág erősen megtépett presztízsét a ten­geren helyreállítani és­ Japánt kiszorítani azokból az óriási előnyökből, melyeket a tenger felett elért uralma biztosított had­viselése számára. A balti flottánál Bosdjeszt­­venszky tengernagy a parancsnoka, aki azt hiszi, hogy december 13-án elér rendelte­tése­i helyéb­e. Milyen más világot talál majd ott, amikor eljut arra a tengerre, ahol Maka­rov és Vitheft hullámsírja van. Már nem fog lengeni az orosz cár lobogója Port- Arthur várfokán és talán japán matrózok fognak őrt állani a port-arthuri flotta ama maradványain, amelyeken most aknáktól körülrakott kikötőbe szorítva teljesen ki­halt az élet, mert ágyújuk és minden mat­rózuk fennt a bástyákon védi a megtépett harci dicsőség foszlányait. És talán a ja­pánok lesznek az urak Vladivostokhim és a Sah­alin-szigeten, ahol a jég miatt úgy se kereshetne pihenést a hosszú fáradalmak után az új hajóraj. Nyilván arra számítanak az oroszok, hogy Port-Arthur vitéz helyőrsége még akkor is tartani fogja magát és a bezárt öt nagy kolosszusban olyan segítségük, lesz, hogy Togo erősen megviselt flottáját megsemmisíthetik. Ha ez a számításuk, kegyetlenül csalódni fognak. És csak most tűnnek föl igazán győzelemnek a mancisuországi japán sere­geknek lekicsinyelt utolsó sikerei. Mert az orosz sereg elmenekülése után a­ Liaojang körül álló japán haderőből akkora sereg érhet tíz nap alatt a Port-Arthurt ostromló sereg segítségére, hogy Stössel katonáinak minden vitézsége hiábavaló volna a halált megvető olyan ellenséggel szemben, amely tízezrek feláldozásával is hatalmába akarja keríteni a várat. Port-Arthur tehát most már nagyon hamar a japánoké lesz és meg fog­nak semmisülni a port-arthuri és vladi­­vosztoki hajók, az egyesült japán hajóhad azután a győzelem minden reményével vár­hatja a balti flottát. Kronstadt, szeptember 11. A keleti tengeri flotta Bosdjest­­venski ellentengernagy parancsnok­sága alatt ma délután a szélső keleti­­tengerre ment. Pétervár, szeptember 11. (Hivatalos.) Kuropatkin tábornok jelenti a cárnak 10-ikérél. Jelentéktelen össze­ütközéseket kivéve, amelyek orosz és ja­pán őrjáratok között voltak és melyeknél veszteségeket nem szenvedtünk, ma nem volt harc. Tokió, szeptember 11. (Hivatalos.) A japán hadsereg összes veszteségét a Liaojang mellett augusztus 26-ika óta folyó harcokban 17.539 emberre becsülik. Ebbe beleszámítják, hogy 136 tiszt elesett és 464 megsebesült. A hadsereg jobb szárnyára esik 4866, a középre 4992 és a balszárnyra 7681 ember. Pétervár, szeptember 11. Miklós cár az odesszai katonai kerü­­­lethez tartozó Besszarábia, Jek­aterinoszlop és Tauria kormányzóságok 23 kerületében behívta a tartalékos legénységet és az egész birodalomban szolgálatra rendelte be a tartalékos tisztek egyik kategóriáját. Az interp­arlam­­ent­ári­s /k­­o­nferen­ci­a* St.-L­ouis, szeptember 11. Az interparlamentáris konferencia szom­baton kezdte meg tanácskozását St.-Louisban a világ minden részéből összesereglett törvény­hozók részvételével. Az előleges konferencián hosszasabban foglalkoztak a japán-orosz há­ború kérdésével is, melyre nézve a magyar, francia és olasz képviselők felszólalásai után elfogadták az angolok indítványát, mely sze­rint intéztessék felhívás az összes hatalmakhoz abban az irányban, hogy alkalmas időben te­gyék meg a lépéseket az orosz-japán háború megszüntetésére. Egyúttal megállapodtak ab­ban, hogy a jövő évben Brüsszelben, tartják a konferenciát. TÁRCA Egy kis erkölcsrajz.­ ­— !A Budapesti Napló tárcája. —« írta: Marcel Prevost. Duvemyné egyik híres pénteki zeneestéje. Mindenki, aki Parisban frakkot visel, együtt­van a nagy szalonban, amelyet közfalak lerom­bolásával több szobából rendeztek be. Az egyik sarokban a zongora. Azon egy urat kisérnek, áld rettenetes ajak-eltorzulásokkal énekel. A társa­ság álmos némasággal figyel, amelyből majd Gibert fantáziái, majd még a nagyhírű Yvette keresett bajorsága ébreszti fel. A zongorától távol eső sarokban két fiatal lerek cseveg: X. úr és Z. kisasszony. Halkan be­szélgetnek, taglejtések nélkül s a nélkül, hogy egymásra néznének, éppen úgy, mintha figyel­mesen hallgatnának. X. úr csinos fiatalember, kifogástalan magatartással. Z. kisasszony tizen­­kilencéves, a baja vörösesszőke, ő maga nagyon szép, kissé sovány, látni lehet azonban rajta, hogy­ még ki fog bontakozni. Z. kisasszony: Telivérló-kiállítások, séták a Borsban, néhány estély, mint amilyen például ez, egy hónap valamelyik fürdőben . . . Valóban az ’én életem vidám, ami . . . X. ur: De hiszen ilyen minden fiatal leány­nak az élete . . . s azonkívül vannak sokan, ala­kot nem visznek olyan gyakran társaságba, mint magát . . . Z. kisasszony: Ezt nem akarom kétségbe­vonni. Nem panaszkodhatom sem apámra, sem anyámra. Bizonyára annyit visznek emberek közé, ahányszor megtehetik . . • Egyszerűen sajnálom, hogy fiatal leány vagyok. Bosszant, hogy nem vagyok férfi, mint ön. Ért engem? X. úr: Körülbelül. Csak azt hiszem, hogy különös képet fest magának egy fiatalembernek az életéről. Hát nem ugyanazt teszem-e, mint maga ?. Vizsgáljuk csak­ meg a dolgot. Nem me­gyek-e én is a Borsba, a lókiállításra, épp úgy, mint maga? Nem az-e most az én foglalkozásom is, hogy bámészkodjam erre az ostoba arra, ho­gyan húzza félre a száját Massenet zenéjével?... Hát miért irigyel? A klubért? . . . Ah, ha tudná, milyen unalmas az a klub! . . , Miért vonogatja a vállát? ] Z. kisasszony: Mert eltér a tárgytól. . . vagy talál, bolonddá akar tenni .... Igazán, kis bará­tom, velem akarja elhitetni, hogy egyetlen szóra­kozása a társaság és a klub? Nem kívánhatja tőlem, hogy elhigyjem ezt önnek . . . X. úr: Ah igen, maga arra gondol . . .? Z. kisasszony: Úgy van. És mit gondol, nincs igazam? Ha őszinte akarna lenni, be kel­lene vallania, hogy még más dolgok is varrnak, amelyekkel ön szórakozik! . . . Ha ennek a kis társas összejövetelnek, amelyben most együtt vagyunk, vége van, akkor szüleimmel hazame­gyek és lefekszem; ön pedig tovább mulat nagy­­vígan, Varietékben, kávéházakban . . . X. úr (némi hallgatás után): Ha minden leány úgy gondolkoznék, mint maga! Z. kisasszony: Ha minden leány úgy gon­dolkoznék, mint én, akkor egy kis forradalmat szereznénk és szabadságainkat küzdelemmel sze­reznék meg. X. ur: Micsoda szabadságokat? Z. kisasszony: Először is azt a szabadságot, hogy egyedül is elnehessünk hazulról és egye­dül is utazhassunk . . . Azt a szabadságot, hogy pénzt költhessünk, hogy a hozományunkkal előre rendelkezhessünk . . . végül azt a szabadságot, hogy azt szerethessük, akit akarunk. X.ur: Hanem ezek a maga leányai ez után a forradalom után bajosan mennek majd férjhez. Z. kisasszony: Bajosan? Ugyan miért? Hi­szen maguk férfiak is házasodnak . . . Egysze­rűen hozzá kellene szokni a dologhoz. Azt mon­danák: „Z. kisasszonynak viharos múltja van, de éppen az ilyen leányokból lesznek a legjobb’ gazdasszonyok. Jobb, ha a házasság előtt tombol­ják ki magukat, mint azután . . Épp úgy, amint magukról mondják, magukról, férfiakról.­­Az énekes általános tetszés közepette befe­jezte a románcot. A társaság hullámzik, beszél­getések indulnak m­eg. Egy öreg úr kerül elő és valami ostobaságot mond Z. kisasszonynak. A be­szélgetés X. úrral egy időre félbeszakad, de újra megindítja X. úr, mihelyt újra szólni kezd a zene. Egy öreg hölgy hárfán játszik.) X- ur: Erősen gondolnom kell arra, amit 13 BELFÖLD Tallián miniszter körútja. Már ama­­rosszigetről táviratozzák. Tallián Béla föld­­mivelésügyi miniszter ma reggel öt órakor Királymezőről Nyéresházáig tutajon utazott ki-

Next