Budapesti Szemle. 1858. 3. kötet, 7-10. szám
7–8. szám - KÉPEK AZ EMBERI MIVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL. – I. China és India. Csengery Antaltól
a levél (teremtés), fenállás (élet) és enyészet (halál). E háromelvűség már a legrégibb vedai részekben mutatkozik. Őshazájukban az indek, még mint pásztor nép, a többi árja népekkel együtt, szorosabb viszonyban éltek mintegy a természettel, a szabad ég alatt, inkább kitéve az elemek és természeti erők hatásának, melyektől függött az emberek, állatok élete, táplálkozása s rendre megisteníték a fényt, világot, leget, tüzet, vizet és földet stb. A fény, világ az összes árja vagy indogermán népek első vallásos kezletében a kiindulási pont. Onnan származtatják az „isten" és „menny" nevét majd mindnyájan , s az isten és menny fogalma náluk is ugyanegy a vallásos szemlélet kezdetén, mint a turáni vagy altaji népeknél *). A mint azonban a fénylő menny neve , deva általános istennévvé lön : az égboltozat Varunas (Uranos) vagy mindent „átkaroló" tulajdonnevet nyert, mint az árja népek legrégibb istene. Miként Uranos a görög mythologiában, Varunas is háttérbe vonul utóbb, s az előtérben több más istenség merül föl, mint a természeti élet egyes részeinek, erőinek képviselői. Anélkül, hogy letetetnék , mint a görög Uranos, Indrának adja át Varunas a világ kormányzását, a jég istenének, aki a fellegek fölött trónol, mint Zeusz vagy az északi Thor. Leggyakrabban emelt azonban imádságot a régi árja nép Agilishoz (a latin „Ignis"), a tűz világító, melegítő és emésztő hatalmához, különösen az oltári tűzhez, melynek tisztelete az árja nép legközelebb rokon másik ágánál, a zend népnél is uralkodó len. Az istenek tarka seregéből, ezek szerint: *) A menny és isten neve a szanszkritban deva (diva fényleni), a görögben deog , latinul deus , a régi felnémetben zo , az Eddában Tyr , gótul Tius , litvánul die vas , ir nyelven dia stb. Lásd : Indische Alterthumskunde. Von Christian Lassen, ordent. Professor der altindischen Sprache und Litteratur an der kön. preuss. Friedrich-Wilhelms Universität zu Bonn. I. B. 1847. E jeles műnek, melyet — Wutke munkája mellett — leginkább használtam e czikk írása közben, most jelent meg harmadik kötete. — Wutke Varunas és Indra jelentését megfordítja, s Indrát teszi a fénylő mennyboltozat istenévé, míg szerinte Varunas a lég és víz mozgó éltető elemét képviseli. Hibás felfogás, mely hihetőleg onnan eredt, mivel Varunas a későbbi ind mythologiában csakugyan a tenger és vizek istene lett. A kék menny, vagy levegő istene azonban Indra. Még a buddhista iratokban is ez a főisten, az ind Jupiter.