Budapesti Szemle. 1860. 10. kötet, 31-34. szám
31–32. szám - IRÁNYESZMÉK. – IV. Nőink hivatása. – Gr. Mikó Imre
IRÁNYESZMÉK. IV. NŐINK HIVATÁSA. 3 mint a ki Isten házába megy, a küszöb előtt fövegét leveszi s lelkét buzgóságra készíti el; és mint a kertész, ki virágos táblái közé lép, s nem tudja miképen kezdjen kedves munkájához : ugy vagyok én, felöletek akarván írni, hazám leányai! Ti a magyar nemzetnek szebb felét teszitek, melyet én a jobbiknak is vallok; nemzeti létünk felében rajtatok fordul meg. Szabad-e nekem, a hon jövöje fölött elmélkedőnek, rólatok megfeledkeznem ? S nem önként következett-e, hogy ez elmélkedésim során ti is gondolatom tárgyává legyetek ? A magyar férfi- és nőnem közteleitől fogva oly viszony volt, melyet más népeknél alig találunk fel. A mi erdődeink nem rabolták nőiket, mint a maurok és rómaiak; nem tették rabszolgákká, mint más keleti népek ; nem emelték maguk fölé, mint az északiak , hanem édes testvérekként maguk mellé állították, rendeltetésükhöz mért jogokban részeltették, a viszonyos kötelezettség, szeretet és tisztelet szelíden vonzó kapcsaival fűzték magukhoz : feleség volt a magyar nő édes neve, mintegy kifejező azon magasztos fogalmat, mely egy nemzetnél sem létezik, hogy ő férjével együtt tesz egy egész lényt, hogy ők külön-külön az életnek örömét és gondjait csak felében, s egészben együtt, ketten hordozzák.