Budapesti Szemle. 1861. 13. kötet, 41-43. szám
41. szám - VERULAMI BACO. – Első közlemény. – Erdélyi Jánostól
VERULAMI BACO. ELSŐ KÖZLEMÉNY. Ellenmondani a réginek, kilátást repütni a jövőbe lángelmék titka, joga. Nem volt még valódi újító, kit hatása nem e két ellentéten, mint szárnyakon emelt volna. Kereste és tagadta az igazságot; a régi kor dicsőségére vetett homálylyal egyszersmind elfödte saját gyöngéjét; mindegy kora megérté mit akar, s önérdekében nem nézte hibásnak túlságait. A tudomány valóban semmit se tud a kegyeletről és a tudósok nem izgalmasok. A jó régi időkre, aranykorra visszaemlékező kedélyesség, mint melankholia és fájdalmi merengés a költészetbe utasíttatnak. Az egykori jóllét és kezdeti boldogság varázsa enyészni kezd. Költő és bölcsész különválnak egymástól; oly igen ráismertek egymásra. Milton „Elvesztett paradicsomot" ir. Baco „Novum organont," Vörösmarty „Régi dicsőséget zeng," Széchenyi „Nem volt, hanem lesz" jelszót tűz lobogójára. Az emberi ösmeret szerzésének új módját, igen, oly elhatározottsággal írta Baco, hogy fölegyenesedvén az ó és új idő között, pártütő legyen a szellem országában, szakaszszon a régi tudománynyal és tekintélylyel. Semmi se is hiszetlenebb annál a gyanúnál és lenézésnél, melylyel ő a régi tudós világot, magát az összes görög műveltséget üldözi; valamint ellenkezőleg majdnem lázzá emelkedik benne az a lelkesedés, melylyel ösméret és jóllét dolgában az újnak elébe rajong. Csakugyan ha iránya szerint 1* *