Budapesti Szemle. 1879. 20. kötet, 39-40. szám

39. szám - ÉLETEM ÉS KOROM. (IV.) – Pulszky Ferenctől

kint állott be és már az 1839-diki országgyűlésen vette kezdetét. A franczia háborúk bevégezte óta uralkodó buta reactiót, mely a politikai perekben még egyszer föllobbant s utolsómérgét adta ki, még a bécsi irányadó körök sem tarthatták fönn továbbra; az új kor eszméi a fiatal kormányhivatalnokok s ariszocraták közt terjedtek, Széchenyi befolyása növekedett nemcsak alul, hanem fölül is, s már is világos volt, hogy a kormány engedni kénytelen a korszellem követelményeinek. Bécsben elhatározták tehát, hogy a kiengesztelés legyen a megnyitandó országgyűlés feladata, ugyan azért a leggyűlöletesebb személyiségek eltávolíttattak. Gróf Pálfy Fidel helyett gróf Majláth Antal lett kancellár, gróf Cziráky miniszterül, Somssich Pongrácz államtanácsosul hívattak Bécsbe, a hallgató Majláth György lett országbíró, a mindig fecsegő Szerencsy személynök, a széles műveltségű, lángeszű gróf Dessewffy Aurél a főrendeknél a kormánypárt ifjabb tagjainak vezére. De minda mellett a kiengesztelés nehezebben sikerült, mint bárki gondolta. Soha sem volt több sérelem, mint épen most, a szólásszabadság fölötti viták s azoknak áldozatai elkeserítették a kedélyeket, a kormány befolyt ugyan egész pressiójával a választásokra, de meg nem akadályozhatta, hogy a megyék többsége ne ellenzéki utasításokkal küldje föl a követeket. Tolnában tettlegességekre került a dolog, a megye ki nem adta a követeknek a megbízó levelet. Pest gróf Ráday Gidát választotta egyik követének, ki politikai per alatt állt, mire a kormány megtiltotta megjelenését az országgyűlésen, a partiumbeli megyék egyike nem küldött föl követet s nem akarta elismerni a magyar országgyűlés hatóságát ; a főpapok, élükön Lajcsák a nagyváradi püspök, fölzavarták a vegyes házasság ügyében a felekezetek közti békét. A kormány kész volt ugyan engedni, de csak úgy, ha tekintélyét s a curiáét teljes mértékben meg tudják óvni, szóval a bonyodalmak véghetetlenek voltak, az 1830-diki törvény pedig, mely a katonai szolgálatidőt tíz évre szabta, fegyvert szolgáltatott az ellenzék kezébe, annál inkább, minthogy Metternich már sejdítette a politikai nehézségeket s keleti rázkódtatást, mely 1840-ben kevés hónappal az országgyűlés bezárta után csakugyan bekövetkezett. Mindezeknek következtében ez országgyűlés az ügyes sakkhúzásoknak s folytonos diplomatizálásnak remekje lett, melynek azon kitűnő egyéniségek..