Budapesti Szemle. 1885. 41. kötet, 97-99. szám

98. szám - ÉRTESÍTŐ - Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony. r.

mentséget a jelenkortól s nem bocsánatot a múlttól. «A múltak árnyait» — így végződik elmélkedése — csak a költőnek van joga fölidézni: mit tettek, miért tették ? A lőcsei fehér asszony majd meg­felel arra.» Mindehhez, bizonyára sok szó fér és ha a közjogi ellenzéknek elveit vallanak, fegyvert kovácsolnánk a kormánypárti író szavaiból, ki azt hirdeti, hogy az újkor vezérszellemei nem kérnek sem ment­séget a jelenkortól, sem bocsánatot a múlttól. De mi c­élunkhoz képest az idézett elmefuttatásnak csak azon kijelentését emeljük ki, hogy költőnk a lőcsei fehér asszony történetében föl akarván idézni a múltak árnyait, felelni akar arra, hogy miért tették ez árnyak értékben azt, a­mit tettek. Ez más szóval annyit jelent, hogy Jókai kiindulván a lőcsei ostrom rajzából, festeni kívánja II. Rákóczi Fe­rencz korát. És lehet, hogy nem az akaraton múlt, de a szándék nem sikerült. Pedig a tárgy jól volt választva. Lőcse ostromának története sok tekintetben érdekes és tanulságos. Mily hűséggel ragaszkodott a német ajkú polgárság Rákóczi ügyéhez, mily bátor elszántságot mu­tatott, mennyit nélkülözött és szenvedett. Mind a helyőrség, mind a polgárság egy részének magatartása a fölkelés ifjú korára emlé­keztet. De báró Andrássy István tábornok és Du Prés alezredes csüggedése és elpártolása jelentősen figyelmeztetnek bennünket az ostrom évszámaira (1709 nov.—1710 febr.). íme mennyi jelentékeny anyagot nyújt az ostrom története egy korrajzhoz. És nincsen az híján a regényes részleteknek sem. Rákóczi Emlékirataiban írva hagyta, hogy Löffelholcz tábornok magyar születésű neje megnyerte báró Andrássy kedvesét és ez beszélte rá a tábornokot a vár föladására. Rákóczi soh­a sem tudta meg igazán, hogy mi módon jutottak a németek a városba, de annyit bizonyos­nak állít, hogy a helyőrség és polgárság meg voltak lepetve, midőn a városban benn látták a német katonákat. Thaly 1872-ben Lőcsén járván, nyomára jutott annak, a­mit a fejedelem, noha élénken ér­deklődő korútársa volt az eseménynek, soha sem tudhatott meg. Hallott ugyanis egy regét a fehér asszonyról, ki egy ostrom alkalmá­val az ellenséget a városba vezette. A feh­ér asszony képe a vár egy titkos ajtajára van festve. "Tekintete biztatóan int le a sáncz felé, s míg egyik fehér kezével is hívólag oda integet, addig másik kezében kulcsot tart az ajtó závarjára.» Thaly előtt világos, hogy az ostrom, a melyről a rege szól, az 1­710-diki s hogy a nő, a ki az ajtón le van festve, Andrássynak kedvese volt, sőt e nőnek nevét is megmondja.

Next