Budapesti Szemle. 1888. 54. kötet, 136-138. szám
138. szám - FOLYÓINK SZABÁLYOZÁSA. – Hunfalvy Jánostól
veszi tekintetbe, úgy beszél a Tiszáról, mintha oly folyó volna, mely egyenesen a tengerbe ömlik, s mintha medrének oly esést adhatnánk, a minőt a víz gyors lefolyása megkívánna. Épen most, midőn ezeket írom, veszem a Pesti Napló folyó évi április 22-diki számát, mely Kossuth Lajosnak Irányihoz intézett levelét közli. E levelében Kossuth a Tisza-szabályozásról mondja el nézeteit. Tökéletesen igaza van, midőn állítja, hogy azok, akik az átvágásokkal a Tisza lefolyását annyira gyorsíthatónak gondolták, hogy az a gyorsítás lényeges hatással lehet az árvízveszély csökkentésére, merő absurdumot, természeti lehetetlenséget gondoltak . . . Azok az áldott Tisza-szabályozók mindent elkövettek, hogy a lefolyást mennél gyorsabbá, rohamosabbá tegyék. Minden gyermek tudja, hogy a cső keresztszelvénye ugyanaz maradván, hosszabb csőbe több víz fér el a nélkül, hogy oldalt kicsapjon, mint rövidebbe, s ők a Tiszameder csövét 1217 kilométernyi hosszúságból 749 kilométerre megrövidítették! Igaza van Kossuthnak abban is, hogy «1846-ban amúgy halt bele Balázs, lovat ad Isten módra minden hydrographiai előkészület nélkül megindították a szabályozást. Fájdalom, a megkezdett munkát azután is kellő hydrographiai, geológiai és meteorológiai tanulmányok nélkül folytatták. Amit a Tiszánál míveltek, azt tették mellékfolyóival is, derure-borúra azoknál is alkalmazták az átvágásokat s úgy jártak el, mintha mindegyik folyó magában álló s közvetlenül a tengerbe ömlő folyó volna. Sohasem jutott eszükbe az, vajon ha a mellékfolyókban az árvíz lefolyását gyorsítják, megbírja-e a Tisza medre? Kvassay úr is túlságos nagy súlyt fektet az átvágásokra, a folyók medreinek lehető egyenes vonalozására. Pedig jól tudja, hogy semmiféle folyóvíz az egyenes vonalt nem tűri s mindig kisebb-nagyobb kanyarulatokat tesz; ez különösen az alföldi folyókról áll, melyeknek esése csekély. A folyók épen azért hosszabbítják meg természeti kényszerűségnél fogva medreiket, melyek, mint Kossuth találóan mondja, nem egyebek, mint nyitott csövek, hogy több víz férjen el bennök, s a kanyarulatokban elraktározott vízmennyiséget a túlságosan megrövidített csőnek kissé nagyobb hajlása vagyis esése sem bírja befogadni. Az átvágások azért korántsem tekinthetők valóságos mederigazításoknak, valamint a kanyarulatok sem mindig meder-elfajulások.