Budapesti Szemle. 1888. 55. kötet, 139-141. szám

139. szám - IDŐSB GÖRGEY ISTVÁN MUNKÁJA (II.) - Hunfalvy Páltól

zeltem : tiszta lelkű hazafinak*). (II. 34.) Szóval, legkisebb kétség sem lehet az iránt, hogy tökéletes egyetértés és egyező nézet nem volt volna Kossuth és Görgey között márczius hó első felében. De Kossuth levele nemcsak Klapkát, hanem bennünket is nagyon érdekel. Arról van szó, ki legyen fővezér, mert immár egy kézben kell lenni a főparancsnokságnak. «Az oroszok már megkezdődött interventiója Erdélyben még sürgetőbbé tette a gyors és erélyes előrenyomulást. A brü­sseli congressus is azt az aggodalmat kelti föl bennünk, hogy, ha nem sietünk im­po­sáns állásra szert tenni a fővárosok visszafoglalása által, az olasz ügyet is könnyen a mi hátrányunkra találják elintézni. Ennyi fontos ok arra indította az országgyűlést, hogy... főpa­rancsnokot nevezzen ki. Miután Dembinszki lehetetlenné vált és Bem jelenléte Erdélyben nélkülözhetetlen, nekem csak három férfiú: Vetter, Görgey és Damjanics közt lehetett választanom. Görgey nem ismeri se a személyiségeket az altiszai csapa­toknál, se ezeknek képességeit vagy gyöngéit; még sokkal kevésbbé bír az aradi, szegedi, szabadkai és péterváradi állapo­tok ismeretével, s az ottani népélet phasisaival. Ugyanily hely­zetben van Damjanics a felső hadsereg, a felsőmagyarországi, főleg a komáromi viszonyok tekintetében. Mindezen különböző viszonyokkal való megismerkedés sok időbe kerülne, az idő becsét pedig mostan nem lehet eléggé nagyra tenni. Vetter tábornok ellenben mind­ezen állapotokat állásánál fogva telje­sen ismeri, azonkívül ő a legidősebb tábornok. Kossuth tehát Vettert nevezi ki fő­hadvezérnek, mert az országgyűlés Kos­suthra ruházta a teljhatalmat a hadseregek fölött­­­ stb. stb. Föltetsző, hogy miért se Görgey, se Damjanics nem alkal­matos a fővezérségre! Hát Dembinszki bírt-e mind a személyi­ségek, mind a vidékek ismeretével, midőn Kossuth fővezérré tette ? kérdi a csudálkozó olvasó. De magáról Vetterről is meg­vallja Kossuth, hogy csak állásánál fogva ismeri mind a felső és az alsó hadsereget, s mind a felföldnek és az alföldnek népét. A kinek Isten hivatalt ad, annak hozzávaló eszet is ad, mondja a német közmondás, s azt, ugy látszik, tartja vala Kossuth is. Vetter­­azért volt alkalmatosabb Görgeynél és Damjanicsnál, mert kevésbbé önálló volt ezeknél. Egyébiránt Vetternél az a szerencse, hogy beteg lett, mikor legnagyobb szükség volt a fővezérnek határozott, nem tétovázó taktikájára, s Görgey

Next