Budapesti Szemle. 1893. 74. kötet, 196-198. szám
198. szám - GRÓF BATTHYÁNY KÁZMÉR ÉS EMLÉKIRATAI. (I.) – Tóth Lőrincztől
tétlenségét s rosszakaratát ellensúlyozzák, s melyeknek ő volt éltető szelleme s lelke — sietett a megye teremébe, ékesszólása mennyköveit szórni a megromlott kormány hívei s eljárásaik ellen. — A tömött teremben lélegzetet alig vevő mély hallgatás uralkodik, midőn Kossuth fölkel, halványan, elcsigázva, beteges, szenvedő, s látszólag teljesen kimerülve a túlfeszített gondok s munka terhe alatt. Egyelőre úgy tetszik, mintha alig volna ereje kifejezést adni eszméinek, melyek gyöngéd testalkatát izgatják, de kifejezéses arcza csakhamar föllelkesül, szemei mély meggyőződés ragyogó tüzétől szikráznak, és szavai majd szelíden és dallamosan folynak, mint a bobhárfa hangjai, majd oly hatalmasan zengenek, mint a bérezi erdőket szaggatóvihar. Szenvedélyes ékesszólása áradatába ragadja fölindulástól remegő hallgatóságát, s hajtja azt a határozat elfogadására, melyet elébe terjeszt, s mely többnyire minden további megfontolás, vitatás, s pillanatnyi késedelem nélkül általános közfölkiáltással fogadtatik el, míg a szónok, összekulcsolt karokkal, becsteljesen hajtja meg magát, büszke alázatosságban, az elbűvölt gyűlés majdnem őrjöngő lelkesedése közt. Ily fényes szónoki tehetséggel fölruházott ember nagyon is alkalmas volt előkelő részt venni az országgyűlésen. De, noha ezt elismerték az ellenzék vezértagjai, kikkel Kossuth hosszabb idő óta benső összeköttetésben állott, többen közülök mégis féltek attól, hogy heves véralkata, ernyedetlenül előre törő tevékenysége, hajlama a szélső rendszabályokhoz, s kiolthatatlan szomja a népszerűség után, ártalmassá lehet az ügynek, melyhez ők is oly melegen ragaszkodtak, de amelyet, kellő óvatossággal, biztosabban reméltek előmozdítani. Az osztrák kormány megfosztotta Kossuthot befolyása egy részétől, oly módon, hogy ügyes cselszövény útján kényszerítette őt a Pesti Hírlap szerkesztéséről lemondani. — Nem volt jobb eszköz befolyásának helyreállítására, mint megválasztatni őt annak a megyének követévé, melyben már oly parancsoló helyzetet vívott ki magának. Többször kinyilatkoztatta, hogy nem fogad el követi megbízatást, de az ajánlat nagyon is kísértő volt, hogysem annak ellenállhatott volna s végre nagy rábeszélésre bele egyezett, hogy jelöltséget vállaljon. — Nagy nehézségek gördíttettek megválasztatása elébe, még saját pártja emberei részéről is. Ezek csak gróf Batthyány Lajos hajthatatlan kitartásával s az ellenzék más tagjainak ernyedetlen erőfeszít