Budapesti Szemle. 1916. 166. kötet, 472-474. szám

473. szám - A KÚSZÓ VIRÁGOK HONÁBAN. — Berzeviczy Alberttől

A KÚSZÓ VIRÁGOK HONÁBAN. (1914 tavaszán.) I. Úgy érzem, mintha meg kellene követnem a szép Siciliát, hogy majdnem egy negyedszázadig tartott sokszori olaszországi vándorlásaim közt csak ily későn keríthettem sorát. De hát ha Goethe a «szigetek királynéját)) egyúttal «elkésett ország»-nak nevezi, talán nem ér szemrehányás azért, hogy rám nézve is «elkésett». Elkésett ország bizony ez az olaszoknál is: valóságos hamupipőkéje Itáliának, elmaradott, elhanyagolt, talán még nagyobb mértékben, mint a félsziget déli tartományai, holott a természetnek nem olyan mostohagyermeke, mint ezek. A tömér­dek utazó ellenére, a­kik látogatják, vasutai is nyomorúságosak a terra-ferma vaspályáihoz képest, sőt közútjai sem versenyez­hetnek mindenütt a világító­tornyon inneniekkel. A­ki most Calabria felől, a messinai tengerszoroson át közelíti meg ezt, a mythos minden varázsával kínálkozó szigetet, annak első benyomásába még a mostoha természet pusztítása fölötti rémület is vegyül: a calabriai partokon, Villa San Giovanni körül még egész rettentőségekben láthatók a legutóbbi nagy földrengés nyomai. Sok a rom, a fennálló házak falai is meg vannak repedezve s még szilárd födelet nem mertek tenni rájok; ellenben sűrűn fordulnak elő a kis, elhordható, vasszerkezetű épületek. Messina is ma még romváros a nagy földrengés óta; büszke fekvése csak annál siralmasabbá teszi látványát; legjobb estre érkezni ide, a­mikor a tengerparti lámpasorok, világító­tornyok és fényszórók viruló, nagy várost sejtetnek a sötétben. Csak lassan kint bontakozik ki előttünk ennek a kis sziget­világnak sajátos, Délolaszországtól sokban megkülönböztethető jellege. A természet itt szeszélyes volt pazarságában és szenve­délyes alkotókedvében. Budapesti Szemle, CLXVI. kötet, 1916.­­

Next