Budapesti Szemle. 1925. 200. kötet, 578-580. szám
578. szám - ÉRZELMI TÉNYEZŐK A MAGYAR ALKOTMÁNYBAN. – Ferdinandy Gejzától
ÉRZELMI TÉNYEZŐK A MAGYAR ALKOTMÁNYBAN. — Első közlemény. — A nemzeti nyelv. Hogy valamely nép, mely államot alkot és alkotmányos életet él, alkotmányos életében a saját nemzeti nyelvét használja, az oly természetes jelenség, mely a kutatónak föl sem tűnhetik. Hogy a német fejedelmek németül, a francia királyok franciául, az olasz királyok olaszul szólnak népükhöz és hogy ezeknek az államoknak parlamentjeiben kizárólag e nemzetek nyelvén beszélnek s ez államok törvényei nemzeti nyelvükön alkottatnak, azon senki sem gondolkozik, senkinek ez föl nem tűnik. De ha az angol törvényeket nézzük, már feltűnő, hogy angol szövegük mellett miért szól a király szentesítési záradéka ma is franciául. Ha az 1918-ig fennállott osztrák császárságot tesszük vizsgálat tárgyává, feltűnik, hogy német nyelvű hadserege, német nyelven folyó kormányzata és birodalmi törvényhozása mellett parlamentjében egyesek csehül, mások lengyelül, szlovénul vagy olaszul szólalhattak föl s hogy az egyes tartományok közigazgatásában nem csupán a német nyelv volt a hivatalos nyelv. Az a nagy átalakulás, mely a nyugateurópai katholikus országokban, hol az egyház nyelve, a latin volt a diplomati- Ferdinandy Gejzának, a mult évben elhunyt kiváló közjogásznak egy nagy munkája maradt hátra csaknem teljesen készen. A szerző kb. 100—450 oldalas könyvének A magyar alkotmány szelleme címet adta. Ferdinandy halála előtt két nappal még ennek a munkájának befejezésén dolgozott és munkás tolla ekkor írta ez utolsó sorokat életében. Mivel ilyen természetű nagyobb tudományos munkának kiadása a mai viszonyok között rendkívüli nehézségekbe ütközik, a szerző óhajtása szerint munkájának egyes részei, melyek önálló közlésre legalkalmasabbak, a Budapesti Szemlében látnak napvilágot. Három fejezetet már májusi számunkban hoztunk. Budapesti Szemle, CLXII. kötet, 1995. 1