Budapesti Szemle. 1925. 200. kötet, 578-580. szám

578. szám - A RAJZFORMA FEJLŐDÉSE ELBESZÉLŐ IRODALMUNKBAN. – Galamb Sándortól

san többször fel is ötlött, de hogy e műfaj kezdetekor nem ebből a gondolatból hajtott ki az elnevezés, az kétségtelen. Itt egyedül az életrajz, néprajz, jellemrajz, földrajz, ter­mészetrajz összetett szavaknak második tagjára szabad gon­dolni, mert hiszen a hatvanas évek végének és a hetvenes­évek elejének szépirodalmi lapjai a tartalomjegyzékben e gyűjtőnév alatt a szépirodalmi rajzot az ismeretterjesztő közleményekkel együtt választják külön a novelláktól. S va­lóban rajznak a maga első jelentkezéseikor, a novellával szemben jól megkülönböztető sajátsága az életnek véletlen­szerűen kiragadott, alakítatlan valószerűsége. Emennek meg­gondoltan és művészien font cselekményével szemben a maga megfigyeléseit lazán, kikerekítetlenül, mintegy a való­ság ötletszerű kuszaságával helyezi egymás mellé. A valóság­ábrázoló tudományoknak rajz megjelölése vibrált tehát e valóság közelben maradó első rajzírók szeme előtt. E műfaj azonban e kezdeti stádium után formát és hangot vált. De első jelentkezésének kifejezési módja azért évtizedek múlva is, fejlettebb készségű művelőiben is, vissza­visszatér. A későbbi rajzírók tolla is gyakran ábrázol még olyan eseményt vagy alakot, amelyet vagy akit ő maga is valóban látott s akivel szemben egyedüli szándéka a mentül hívebb lephotographálás. Petelei Istvánnak Az én utcám rajz­kötete s benne különösen a Szomszédaim ciklus, vagy Gár­donyinak Az én falum ja már címével is a valóban látott­ságra utal. De a szemléletnek erről a distantiátlan közvet­len közelségéről az írónak határozott figyelmeztető meg­jegyzései is tanúskodnak. Petelei A vidéki emberek c. köte­tében többször és nem pusztán hatáscélzattal említi, hogy csakugyan beszélt alakjaival, Az élet c. könyvében pedig többször hivatkozik utcájára. Ugyanez a szemlélet valóság nyilvánvaló Justh Zsigmondnak A puszta könyvében, a Süle Klára lakója és A puszta bölcse c. darabokból. De az a körül­mény is, hogy egyazon író több elbeszélésében ugyanazon alakok térnek vissza, a valóságból való közvetlen kikopott­ságra mutat. így lesz jó ismerősünkké Justh Zsigmondnál Zana Zsuzsi alakja (Zana Zsuzsi megtérése, A Sülő Klári lakója, Leánynéző, A puszta könyve), így Petelei utcájának

Next