Budapesti Szemle. 1927. 205. kötet, 593-595. szám

594. szám - IRODALOM - 2. Irodalmi lexikonok. — (Ványi Ferenc : Magyar irodalmi lexikon. Benedek Marcell: Irodalmi lexikon.) — —s-tól

(814.) Tóti Dorka nem a Nótárius budai utazásának egyik alakja, hanem a Nótárius elmélkedéseiben van említve Toty Dorka néven . (845.) a Vértesi Károlyhoz írt repertórium V. Arnoldhoz tartozik, s végül a 773. lapon közölt hasonmás nem Sztárai Mihály «Akháb király»-ának utolsó versszaka (hisz szemmel láthatóan is több vers­szak), hanem Pálóczi Horváth Ádám Ötödfélszáz énekeinek egyik lapja. Természet szerint megesik, hogy egyik-másik írónak fontosabb műve is kimaradt a felsorolásból, így Heinrich Gusztávnál (Faust, 1914, A német irod. tört. I. k. 2. kiad. 1922.), Kálmány Lajosnál (Hagyományok, I—II. 1914, Ipolyi Arnold népmesegyüjteménye, 1914), Magyar népköltésnél (Arany László népmese-gyűjteménye), Pollák ülésnél (A művészi teremtés törvénye, 1906). Itt-ott a repertóriumból maradt ki egy-egy fontos dolgozat. A legfeltűnőbb hiányok, csak a szerzők nevével jelezve a dolgozatokat : Csengey Gusztáv (Szívós Béla), Humor (Szinnyei Ferenc), Huszár Gál (D. Nagy Sándor), Jósika (Szaák Lujza), Justh Zsigmond (Szinnyei Ferenc), Katona József (A­rany János), Kazinczy Gábor (Gál János), Kelemen László (Váli Béla), Kerényi Frigyes (Nemes Béla, Szoják Rezső), Költői verseny (Kéky Lajos), Kövér Lajos (Prém Loránd), Mária-siralmak (Vargha Dam­ján), P. Horváth Ádám (Borzsák István). Az írók közül élőkként szerepelnek számosan, kik immár örök nyugalomra tértek, s viszont életben van Kardos Albert, kinek halálhíre téves értesülésen alapulhat. Ezek a kifogások a könyv remélhető jövendő kiadásainak mennél hibátlanabbá tétele érdekében jutottak ily részletes kifejtéshez, de egyáltalán nem csorbítják az elismerést az írók alapossága, hozzá­értése s ügyszeretete iránt. Lelkiismeretesen vették feladatukat s derekas­­ munkát végeztek. Nem mondhatjuk ezt a másik munkának, az Irodalmi lexikon­nak magyar anyagáról. Ez alkalommal nevezetesen teljesen figyelem nélkül hagyjuk a könyv világirodalmi részeit s minden következő megjegyzésünk csak a magyar irodalomtörténeti címszavakra vo­natkozik. A könyvhöz szerkesztője, Benedek Marcell, egy különös és szeren­csétlen előszót írt, mely" nagyon kedvezőtlen világot vet arra a min­den szerkesztői felelősséget és lelkiismeretességet fumigáló felületes­ségre is, mellyel ez a lexikon készült. A szerkesztő célkitűzése az ol­vasók tudásvágyának kielégítésénél tovább haladt : irányítani is akarta őket. Ez nem baj, ha jó irányba­n kellő komolysággal és meg­bízhatósággal történik irányításunk. A szerkesztő ezt az irányítást

Next