Budapesti Szemle. 1927. 205. kötet, 593-595. szám
594. szám - IRODALOM - 2. Irodalmi lexikonok. — (Ványi Ferenc : Magyar irodalmi lexikon. Benedek Marcell: Irodalmi lexikon.) — —s-tól
(814.) Tóti Dorka nem a Nótárius budai utazásának egyik alakja, hanem a Nótárius elmélkedéseiben van említve Toty Dorka néven . (845.) a Vértesi Károlyhoz írt repertórium V. Arnoldhoz tartozik, s végül a 773. lapon közölt hasonmás nem Sztárai Mihály «Akháb király»-ának utolsó versszaka (hisz szemmel láthatóan is több versszak), hanem Pálóczi Horváth Ádám Ötödfélszáz énekeinek egyik lapja. Természet szerint megesik, hogy egyik-másik írónak fontosabb műve is kimaradt a felsorolásból, így Heinrich Gusztávnál (Faust, 1914, A német irod. tört. I. k. 2. kiad. 1922.), Kálmány Lajosnál (Hagyományok, I—II. 1914, Ipolyi Arnold népmesegyüjteménye, 1914), Magyar népköltésnél (Arany László népmese-gyűjteménye), Pollák ülésnél (A művészi teremtés törvénye, 1906). Itt-ott a repertóriumból maradt ki egy-egy fontos dolgozat. A legfeltűnőbb hiányok, csak a szerzők nevével jelezve a dolgozatokat : Csengey Gusztáv (Szívós Béla), Humor (Szinnyei Ferenc), Huszár Gál (D. Nagy Sándor), Jósika (Szaák Lujza), Justh Zsigmond (Szinnyei Ferenc), Katona József (Arany János), Kazinczy Gábor (Gál János), Kelemen László (Váli Béla), Kerényi Frigyes (Nemes Béla, Szoják Rezső), Költői verseny (Kéky Lajos), Kövér Lajos (Prém Loránd), Mária-siralmak (Vargha Damján), P. Horváth Ádám (Borzsák István). Az írók közül élőkként szerepelnek számosan, kik immár örök nyugalomra tértek, s viszont életben van Kardos Albert, kinek halálhíre téves értesülésen alapulhat. Ezek a kifogások a könyv remélhető jövendő kiadásainak mennél hibátlanabbá tétele érdekében jutottak ily részletes kifejtéshez, de egyáltalán nem csorbítják az elismerést az írók alapossága, hozzáértése s ügyszeretete iránt. Lelkiismeretesen vették feladatukat s derekas munkát végeztek. Nem mondhatjuk ezt a másik munkának, az Irodalmi lexikonnak magyar anyagáról. Ez alkalommal nevezetesen teljesen figyelem nélkül hagyjuk a könyv világirodalmi részeit s minden következő megjegyzésünk csak a magyar irodalomtörténeti címszavakra vonatkozik. A könyvhöz szerkesztője, Benedek Marcell, egy különös és szerencsétlen előszót írt, mely" nagyon kedvezőtlen világot vet arra a minden szerkesztői felelősséget és lelkiismeretességet fumigáló felületességre is, mellyel ez a lexikon készült. A szerkesztő célkitűzése az olvasók tudásvágyának kielégítésénél tovább haladt : irányítani is akarta őket. Ez nem baj, ha jó irányban kellő komolysággal és megbízhatósággal történik irányításunk. A szerkesztő ezt az irányítást