Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám
703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól
feledkezvén meg, bár ezek nem is annyira a Skandináv árnyas félsziget, mint a stratfordi genius agyának szülöttei voltak. A sikert éppen nem lehetett osztatlannak nevezni. A fiatalság, mint tudjuk, nagyon epés kritikus, és a többség azt találta, hogy az éle, sense of humour, nem tartozik a szerző erős oldalai közé. Igazukt lehetett, és ezt ő maga is belátta s érezte, hogy mindenekelőtt lírikus hajlammal volt megáldva. Ezt követte a genfi egyetemről visszatérő Vay Péter előadása, mely a híres város történetében olyan döntő eseményt, a savoiai seregek feletti győzelmet, az Escalade történetét ismertette, amelynek évfordulóját mai napig víg népünnepélyek közepett és általános lelkesedéssel ünnepli meg a lakosság. III. Egyetemi tanulmányok. Egyetemi tanulmányait Budapest után Kielben, majd Zürichben folytatta Justh Zsigmond. Ez utóbbi város sajátszerű közönsége, helyesebben nemzetközi tanulósága, érkezésének pillanatától kezdve mindvégig lekötötte figyelmét. Az ifjak között nem egy rokonlelket talált, mint a neves festővé vált Buny-t és a komoly törekvésű C. Elwest. A társaságokban tett tóparti kirándulások és a Ton-Halle üvegkupolája alatt töltött órák alatt született meg lelkében a később napvilágot látott keresztutak elbeszélése, mely ezen emlékezetes, reményteljes tavaszának soha el nem mosódó benyomásait tükrözi vissza. Ekkor érintkezett egy teljesen új elemmel. Saját hazájában csaknem kizárólag egy osztályban folytak napjai. Cimborái, jóllehet eltérő jó és rossz tulajdonokkal felruházva, de többé-kevésbbé ugyanazon formába öntve, hasonló nevelésben részesülve, azonos légkörben felnőve, a rég taposott utakat követték. Helvetiában egyszerre teljesen új láthatár tárult elé, egy eddig alig sejtett világnézletnek ébredt tudatára. A szünidőkre hazatérve, általánosan feltűnt rajta a gyökeres változás. Mintha elveszítette volna előbbi érdeklődését ezer apró részlet iránt, melyeket hajdan fontosoknak vélt. Gyermekkori kártyavárai egymásután dőltek halomra. A sokat hangoz-