Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám

703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól

gratul monde-ot ne is említsem, mely magába zárt akadé­mikusokat, hercegeket, színészeket, bankárokat, öregeket és fiatalokat egyaránt. A parnassusi esték egy-egy új Opus le­leplezésével érték el az apotheosist. Ilyen alkalmakkor semmi sem hiányzott a kellő hangulat emelésére. Titokzatos sutto­gatás, suggestív zene, nectar-pezsgős serlegek, amidőn aztán a döntő pillanat elérkezett, a klasszikus három kalapácsütés után áhítatos csendben hullott alá a nagy állványt fedő véres bársonyredő, Miltont és leányait, Krisztust Pilátus előtt, vagy Mozart halálát tárva az ámuló, meghatott közönség elé. Ebben a sokoldalú körben Justh Zsigmondnak bő al­kalma nyílott ébredő írói kedvét sarkalni és típusokat ke­resni jövendő művei számára, mert az Avenue Villiers kör­nyékénél jellemzetesebben aligha láthatta volna bárhol a XIX. század végének szokásait, alakjait, sőt egész gondol­kozását. Mornyk, Baskirtsevek, Barbey dAureville-k, Jablonovskyk, Bibescók mindannyian megfordultak és főleg feltűnést kerestek ottan. Kiki arra vágyott, hogy a köz­figyelmet magára irányítsa, az egyik ruházatával, mint a divatkirály Prince de Sagan, a másik fogataival, mint Lange báróné, vagy, ha mással nem, félre csapott kalapjával, ma­gukat bizonyos önmegelégedéssel Eppatant, vagyis csodá­latosaknak nevezve. Volt még egy harmadik ház is, melynek Justh fejlő­désére nagy, sőt valószínűleg legnagyobb jelentősége volt. Ott állott, sőt talán még ma is áll, a Faubourg St. Honoré végén a szerény arányú, egyemeletes, duplafedeles, külvárosi jellegű épület. Kiterjedt kertjének egy része a Hausmann által tervezett és a nevét viselő Boulevard áldozatául esett, de kőfaltól kerítve, lombos gesztenyefák által árnyalva mezei jellege sértetlen maradt. Ezen névtelen remeteségben el­rejtve, minden nyilvánosságot kerülve élt a város, sőt az ország egyik legbefolyásosabb embere, Mr. Henri Lorin. Se címe, sem állása, se kitüntetései, egyszerűen független, önálló, vagyonos állampolgár, Bourgeoisa jó értelemben. És erre volt büszke, mert, amint kifejtette, sem a felső, sem pedig az alsó társadalmi rétegekben, hanem egy dolgos, művelt, er­kölcsös középosztályban látta hazájának jövőjét biztosítva.

Next