Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám
703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól
gratul monde-ot ne is említsem, mely magába zárt akadémikusokat, hercegeket, színészeket, bankárokat, öregeket és fiatalokat egyaránt. A parnassusi esték egy-egy új Opus leleplezésével érték el az apotheosist. Ilyen alkalmakkor semmi sem hiányzott a kellő hangulat emelésére. Titokzatos suttogatás, suggestív zene, nectar-pezsgős serlegek, amidőn aztán a döntő pillanat elérkezett, a klasszikus három kalapácsütés után áhítatos csendben hullott alá a nagy állványt fedő véres bársonyredő, Miltont és leányait, Krisztust Pilátus előtt, vagy Mozart halálát tárva az ámuló, meghatott közönség elé. Ebben a sokoldalú körben Justh Zsigmondnak bő alkalma nyílott ébredő írói kedvét sarkalni és típusokat keresni jövendő művei számára, mert az Avenue Villiers környékénél jellemzetesebben aligha láthatta volna bárhol a XIX. század végének szokásait, alakjait, sőt egész gondolkozását. Mornyk, Baskirtsevek, Barbey dAureville-k, Jablonovskyk, Bibescók mindannyian megfordultak és főleg feltűnést kerestek ottan. Kiki arra vágyott, hogy a közfigyelmet magára irányítsa, az egyik ruházatával, mint a divatkirály Prince de Sagan, a másik fogataival, mint Lange báróné, vagy, ha mással nem, félre csapott kalapjával, magukat bizonyos önmegelégedéssel Eppatant, vagyis csodálatosaknak nevezve. Volt még egy harmadik ház is, melynek Justh fejlődésére nagy, sőt valószínűleg legnagyobb jelentősége volt. Ott állott, sőt talán még ma is áll, a Faubourg St. Honoré végén a szerény arányú, egyemeletes, duplafedeles, külvárosi jellegű épület. Kiterjedt kertjének egy része a Hausmann által tervezett és a nevét viselő Boulevard áldozatául esett, de kőfaltól kerítve, lombos gesztenyefák által árnyalva mezei jellege sértetlen maradt. Ezen névtelen remeteségben elrejtve, minden nyilvánosságot kerülve élt a város, sőt az ország egyik legbefolyásosabb embere, Mr. Henri Lorin. Se címe, sem állása, se kitüntetései, egyszerűen független, önálló, vagyonos állampolgár, Bourgeoisa jó értelemben. És erre volt büszke, mert, amint kifejtette, sem a felső, sem pedig az alsó társadalmi rétegekben, hanem egy dolgos, művelt, erkölcsös középosztályban látta hazájának jövőjét biztosítva.