Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám
703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól
dennapi lényről. A folyton váltakozó, a legenyhébb hatásokat érző, a legeltérőbb befolyások alatt működő, de azért mindenkor eredeti egyéniség elvitathatatlan, sőt maradandó érdeme éppen ebben a szubjektív közvetlenségben nyilvánul. VI. Irodalmi tevékenység. Aki nem ismeri az ébredés, az első vágyak, a korai ábrándok éveit, alig alkothat tárgyilagos és helyes fogalmat a későbbi, bár rövid, de annyira kiváltságos és meglepő pályafutásról, mely pályafutásnak talán éppen az első lépései voltak a legsikeresebbek. Intelligenciáját a sorvasztó lázak első jelentkezése előtt látjuk a fénypontján. Mint több esetben láttuk, életkorát meghaladva itélt és gondolkozott, ami fő oka volt társaira gyakorolt befolyásának. A Sturm und Drang a középiskolás serdülő ifjúnál a legszenvedélyesebb, a leglángolóbb, és szinte határtalan energiával igyekezett azt meg is valósítani, amit éppen akart. Egyszer órákig ült zongorája mellett, hogy művésszé váljék, máskor egész délutánokon át szaladt a Rákos mezőnyén, hogy a F. C. nagydíját elnyerje. Az egyetemre iratkozva, azt vélte, hogy vagy a diplomácia, vagy a politika terén fog működni és csak az első párizsi tél benyomásai alatt határozta el, hogy íróvá lesz. Azonnal papírra is vetette ottani megfigyeléseit és Páris elemei címmel bocsátotta közre. A sokatmondó című könyvecske, ha nem volt is képes magába ölelni a hatalmas metropolis különféle elemeit, de viszont jellemző képet ad arról, amit Justh Zsigmond látott, vagy ami megragadta figyelmét. Később megjelent művei aztán fokról-fokra emelkednek értékben, puszta könyve követte ezt. Naplószerű feljegyzéseket, személyes élményeket, rövidebb elbeszéléseket tartalmaz. Megannyi teljesen szubjektív benyomás. Maga a szöveg, a tárgy itt is csaknem lényegtelen, lebilincsel azonban az első laptól kezdve a költőnek teljesen eredeti és mindenkor rokonszenves felfogása.