Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám
703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól
sebben Zobl-nemzetség, miként a Salm, Frankoniából ered, de egyik águk már a XVI. század folyamán hozzánk került, és a Drugethekkel, Forgáchokkal házasságra lépve teljesen meggyökeresedtek. Czóbel István nagyanyja (Vécsey) s anyja (Vay leány) révén a Nyírségre került és a sokszor megénekelt Anarcson született. Később aztán a szellemi fölényéhez méltó, kivételes műveltségű, geniális Mednyánszky Miry bárónét vezette oltárhoz és a Szepesség egyik regényes várkastélyában töltötték a nyarakat. Érthető tehát, hogy Justh Zsigmond jól érezte magát fedelek alatt, ahova, miként Puszta-Szente-Tornyára, a szélrózsa minden irányából érkeztek látogatók, még pedig érdekes és nevezetes látogatók. Nagyőrön kívül legfeljebb még a barsmegyei Tajnán kereste fel Révay Simont, ki az övével teljesen ellentétes vérmérsékletű, de ritka rokonszenves egyéniségével a legjobb hatást gyakorolta mélabús kedélyállapotára. De itt se volt maradása, és minduntalan visszasietett alföldi tusculanumába, mint említé, a görög színházat építeni, felszerelni, színészeket keresni. Ami az építést illeti, az alig okozhatott nehézségeket, tekintve, hogy a kert végében kiásott félkör volt hivatva Syracusa márvány hemiciklusának pótlására. Ilyen lényegtelen különbségek persze nem zavarnak magasba törő terveket és a fehér lepedőkbe burkolt, magas koturnusokon bicegő, tragikus álarcot viselő falunépe megható komolysággal szavalta Aischylos és Sophokles strófáit. Mindenek felett jellemző, hogy ezek a rátartó, önérzetes ökrös gazdák, kik minden komédiát méltóságukon alattinak tekintenek, ellenmondás nélkül tettek eleget szeretett földesuruk szeszélyének ; eggyel több és talán a legmeglepőbb példája Justh sajátszerű és szinte delejes akaraterejének. Érthető, hogy amint szemét lezárta, a görög színház, a bizánci terem, a Műpártolók Köre és többi tervei egyaránt megsemmisültek, elenyésztek. Amíg élt, amíg személyesen állott résen, minden nehézséget játszva küzdött le, és amit akart, azt el is érte. Akik személyesen nem ismerték, akik változatos, mozgalmas napjainak tanúi nem voltak, akik fejlődésének lépteit nyomról-nyomra nem követték, természetesen csak hézagos, homályos fogalmat alkothatnak erről a nem min-