Budapesti Szemle. 1944. 267. kötet, 800-805. szám
805. szám - A KÖLTŐI JELLEMRAJZ XIX. SZÁZADI IRODALMUNKBAN. (II.) – Kéky Lajostól
válik, egyre finomabb, egyre jobban ügyel az árnyalatokra, mindinkább azon van, hogy az egész embert rajzolja, minden sajátságával együtt. Az analizáló regényekben pl. a cselekvény teljesen mellékes, az egész regény a lélekrajz kedvéért van írva, hogy mennél alaposabb bepillantást nyerjünk az emberi lélekbe. Ambrus Zoltán szép regénye, a Midás király, pl. nem tesz egyebet, mint nagyon subtilis elemzéssel megvilágít egy különös, szinte érthetetlennek látszó lelki folyamatot, hogy mi kergethet öngyilkosságba egy szerencsefiút, egy nagy jövőjű, gazdag, egészséges, fiatal festőművészt. A hősre nézve pusztító, gyilkos ön-analízissel akarja érthetővé tenni, hogy egészséges, mindenben szerencsés ember a boldogságnak mintegy tetőpontján eldobja magától az életet. Ugyanennek a túlságba vitt ön-analízisnek ezt az akaratot pusztító hatását példázza Justh Zsigmond is A pénz legendájában s a Fuimusban, egy túlfinomult, akaratra képtelen társadalmi kört rajzolva. A modern dráma hőse is sok esetben tulajdonkép nem cselekszik, hanem csak történik vele valami. Természetesen ez a drámának bizonyos szerkezeti változását is vonja maga után. Az ókori dráma mindjárt az expositio után hevesen tör az emelkedési pont felé, a hős mindjárt föltárja szándékát, az elhatározó tett a fő. A görög dráma nem lelkesedett az önmagával küzdő hősért, egyáltalán nem volt fogékonysága az akarat ingadozása iránt, míg az újabbkori dráma éppen a belső küszködésnek ad nagyobb teret s a hős sorsa felett döntő tettet mennél hátrább tolja. A realista tendencia érvényesülése egyébként is ferde helyzetbe juttatta a drámát. A dráma és a regény az élet ábrázolása módjában nagyon eltér egymástól. A dráma nevezetesen összeszűkít,tömöríti,néhány fő vonásra egyszerűsíti az élet képét, a regény pedig kiterjeszti, mennél több részletből szövi össze. A realizmus a drámától is aprólékos pepecselést követel. A modern drámából e miatt a tömérdek részlet folytán hiányzik az élet sűrítése, az események tömörítése. A francia társadalmi dráma egyes társadalmi körök életének rajzával olyan tárgyakat dolgoz fel, melyeknek valódi és természetes formája a regény volna s ez által meg-