Budapesti Viszhang, 1854. május-december (1. évfolyam, 1-35. szám)
1854-11-19 / 29. szám
BUDAPESTI VISZHANG. ‘29-dik szám. November 19-én 1854. Nyílt levél az alföld, egyszerre átfuthatja szemünk, s a lélek gyönyörrel olvassa ki belőle a gondolatokat, melyeket csak isten keze írhatott, így hallott a költő. Kényelmes pamlagon , kandallólángnál olvastuk e levelet, s nem csoda, ha gyönyör áradt el élvsóvár lelkünkön, mely elé Petőfi költészetének bűbája villantá rónánk vidékeit. — Szellemének verőfénye lobog a sivatag fölött, büvészete ihlé rá a délibáb lenge alakját, e mosolygó tündért, mely ha ott lelebedez, varázs dereng a határon, s mi csak azt látjuk , mit a lángész akart, a szépet, az istenit, a gyönyörködtetőt. Nyílt levél az alföld, s nagy gondolatok írvák belé, hanem tudni kell, hogy e levél költői világban kelt, Petőfi tollából eredt, s lelkének galambja szárnyalt vele hozzánk, szerelmi bugás közt esté ölünkbe, s olvastával kedvelők meg nemcsak a küldőt, de magát a levelet is. Ám szeressük távolban, mint levelet, az alföldet, mert hisz oly fölséges a dal, mely belőle kizeng. De neked, oh görbe föld fia! nem tanácslom, hogy leszállj a szellős síkra, mert levél helyett íratlan papirosra találsz, s nem olvashatsz onnan semminél egyebet. Ringatózzál otthon azon csalódásban, melyet a költő sorai leheltek beléd, s álmodjál szépeket a távol délibáb felől. Forgasd azonban azon könyvet, mely tietek, s melynek minden lapjára gyönyörűnél gyönyörűbb ké-BUDAPESTI VISZHAMO. ALFÖLD. 57