Bukaresti Lapok, 1931. október (37. évfolyam, 224-250. szám)
1931-10-01 / 224. szám
5 Csütörtök Főszerkesztő 224. sssám ~ Elei 1931 * Októberi Szele Béla dr. XXXVII évfolyam Ara *9 lei wmmmmrnmmmmmmmmmnmmmmmimmamm __aaaMaaaBiaaiiniiaiaOTniMap«a«MHHanHMaaB<i"aBMBa<M<|a"Pi"'*l'a,lala'^^ A berlini bevenuiás Az aranjuezi szép napok elmúltak. Laval és Briand visszautaztak Párisba. Megható bucsuzás után, kendőlobogtatás és zugó hocolás közepett robogtak el Berlinből, ahol érzelmesen meghatott lelkeket hagytak hátra. Hát ez is lehetséges volt? Hát nem volt álom ez a látogatás? Ah, ha Bismarck és az öreg Molte felébrednének, mit szólnának hozzá? Elzász-Lotharingia nincs többé, de francia államférfiak látogatást tesznek Németországban. Nem mint Napoleon, gőgös hódítóképpen, hanem mint elegáns világfiak gavalléros udvariassággal. És mit szólna Stresemann, akinek locarnói álma teljesült ebben a vizitben s mit a vérszomjas tigris, aki nem bírna el ennyi szentimentalizmust és ennyi — képmutatást. Sem a látogatás során tett nyilatkozatban — csupa kvierált közhely, magtalan frázis — sem a hozott határozatokban — közös bizottság a közös közgazdasági problémák megoldására — nincs meg a nagy békeakarat és békelehetőség felemelő és erősítő lendülete. Valahol ott bukdácsol esetlen túzok gyanánt a lelkek mélyén, s nem mer vagy nem tud elszánt szárnyalással magasba röpülni. A berlini látogatás szép volt, hatásos volt, de nem vitte előre a világ sorsát, de még a német-francia rivalitás kedvezőbb fordulatát sem hozta meg. A versaillesi szerződés sérthetetlen, az Anschluss tűlt kölcsön csak a jövőről való lemondás fejében, — ezért nem is volt érdemes visszaadni a párisi látogatást. Legalább Bismarck ezt mondaná, Stresemann ezt gondolná és a vén tigris is elégedetlen mormolással mosná meg fiai fejét. Ha mér a Berlin, akkor francia katonákkal kell oda bevonulni. ________ A nyugdíjasok igazsága Vesztegetés, zsarolás, uzsora, lánckereskedelem. Ez az egyik karakterisztikonja a nyugdíjért való élet-halálharcnak. Ahogy a nyugdíjasszövetség elnöke mondotta a kongresszuson, hitvány elemek használják ki a nyomort, a szükséget, a tájékozatlanságot és tehetetlenséget. Az egyik jellemzője. A másik: hogy vannak azok a milliárdok, melyeket a nyugdíjpénztár évente levon a tisztviselők nyugdíjalapjára, de amiből a tisztviselők vajmi keveset látnak? A választ viharos közbeszólások adták meg. Ellopták! Villákat építettek belőlük! Harmadik dísze a nyugdíjügynek: nem fizetik a nyugdíjat, ha fizetik csak hónapok múlva, a sajátjáért bátorkodó nyugdíjast durván inzultálják, elhajszolják, vagy galléron ragadva kidobják az adóhivatalból. A negyedik: Rengeteg embert soroztak be a nyugdíjasok közé baráti, családi és politikai alapon, anélkül, hogy joguk lett volna a nyugdíjra. Mindegyik önmagában is elképeszt és vádol. Hát lehetséges, hogy a kolduskenyérért lihegő nyugdíjast az állam védő és támogató keze helyett a haszonlesés polipkarjai öleljék át halálos szorítással? Prédára lehet, bocsátani vagy más címeken elsinkófálni pénzeket, amelyeknek kimondott törvényes rendeltetése van? Mindegyik magában is elképesztő és titolasó. Hát együtt! Micsoda rend, micsoda igazság, micsoda emberiesség, micsoda tisztesség! Valóban itt volt az ideje, hogy egy országos fórum emelkedett helyéről zúgjon föl ráz elégedetlenség és tiltakozás vihara. S itt az ideje, hogy ezt a dísztelen tükörképét a kormányzásnak eltüntessék az állam szolgálatából s a nyugdíjasokkal űzött lelketlenséget és durvaságot levegyék a napirendről. Az egyensúlyozott költségvetésnél ezerszer fontosabb az emberi jog egyensúlyozott megbecsülése. Az angol valuta bizonytalansága miatt Még mindig nem jegyzi a bukaresti tőzsde a fontot 645 670 lej a font óránkinti váltakozó kurzusa. A svéd és norvég aranyfelfüggesztésnek semmilyen hatása nem volt a piacra. A Nemzeti Bank dollárt és frankot vásárol Bukarest, szeptember 29. A fővárosi bankokhoz érkezett távirati és telefonjelentések alapján az alábbiakban számolunk be a romániai pénzpiac legújabb eseményeiről: Svédország és Norvégia határozata, amit az aranyvaluta felfüggesztésére hoztak, óriási feltűnést keltett a bukaresti pénzpiacon. Szerencsére azonban a ké skandináv állam határozata semmilye befolyással nem volt a román valután tekintve, hogy Románia nem igen dolgozott a két állam pénzegységével. Az esimények hatása alatt az olasz líra megin kizökkent a stabilizációs mederből és elérte a 8.25-ös lej paritást. A német márka gyenge kurzus mellett indult később azonban megszilárdult. Pénzügyi körökben általában féltek a tőzsdék hétfői nyitásától, mert a vasárnapi 24 órás szünet után újabb árzuhanásokat vártak. Bizonytalanságon kívül azonban semmi különösebb esemény nem rázkódtatta meg a nemzetközi pénzpiacokat. Az európai tőzsdék tudomásul vették a font 25 százalékos kurzusdifferenciáját. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a párisi tőzsde hétfői nyitásán a font sterling 96-os kurzuson indult, innen 95-re esett, estefelé pedig megint felszökött a 99 és fél kurzusra. A hétfői és keddi napon a bukaresti bankok megkezdték a tranzakciókat fontsterlingben, Bukarestben a font kurzusa 690—680 köött mozgott, a déli zárlatban pedig váatlanul 645-re esett a párisi tőzsde ármorzsoló híreinek hatása alatt. A jelengi párisi kurzus szerint átszámítva egy mt átlagos értéke 62? lej, tehát jóval lacsonyabb, mint amennyi a szombati árlatban volt. Ennek ellenére 6?0-es urzuson is történtek tranzakciók A Nemzeti Bank elhatározta, hogy megkezdi a font jegyzését a bukaresti tőzsdén. A fővárosi bankok azonban a legélesebben ellenszegültek a tervnek azzal az indokolással, hogy a font sterling árfolyama az európai tőzsdéken óráról-órára változó és így képtelenek volnának egy biztos kurzus mellett kalkulálni ráfizetés nélkül. Az este például előfordul az, hogy egy bukaresti nagybank beszél; Párissal telefonon és amíg a beszélgetés tartott a font kurzusa kétszer is változott A bukaresti bankok ellenállása miatt a Nemzeti Bank elállt attól, hogy 1 fontot jegyezzék a tőzsdén. A bukaresti tőzsdén a devizák általában tartottak voltak. A dollár 171 és fé lej volt. A Napoleon-arany értéke rohamosan emelkedik és teljesen eltűnt a piacról. Tegnap egy Napoleon-aranyér 720-at is ajánlottak, holott a fontválság előtt a Napoleon-arany kurzusa alig volt 450 lej. A Nemzeti Bank a tegnap nagymennyiségű dollárt és francia franko vásárolt. A fővárosi bankokhoz érkezett jelentések szerint a belgrádi bankválság megszűnt és a betétesek két napi áttakírozás után megnyugodtak. Prágában a ma nappal bevezették a legszigorúbb deviza ellenőrzést. Minden devizaeladást és vásárlást pontosan be kell jelenteni a jegybanknak. AAAAAAAAAAAAA aAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaáí. Bukarest, szeptember 29. Az állami költségvetés elkészítése még néhány évvel ezelőtt csak egyszerű formalitás volt. A pénzügyminiszter összeállította az államháztartás kiadási és bevételi tervezetét és a parlament minden nagyobb nehézség nélkül megszavazta, hiszen az egyik év büdzséje csak jelentéktelen változtatásokat tartamazott az előző évi költségvetéssel szemben. De ma a ránkszakadó súlyos és megoldhatatlannak látszó próbámék között talán a legelső helyen szerepelt a költségvetés problémája. Argetoianu már bejelentette, hogy 25 milliárd lejre akarja csökkenteni a jövő évi költsévvetésünket, ez pedig azt jelenti, hogy teljes 13 milliárd lejjel kell jövőre leredukálni az állami kiadásokat. Már most az a kérdés, hogy honnan, milyen tételekből lehet ezt a gigantikus összeget kisajtolni? Egyelőre még egyetlen hang sem nyilatkozott amellett, hogy a hadsereg számára biztosíott 15 milliárdot akarná a pénzügyminiszter megkurtítani. Az is nagyon valószínűtlen, hogy akár egy lejjel is csökkenteni lehetne azt az évi 7 milliárd lejt, amelyet Románia külföldi adósságai részletfizetésére fordít, így tehát nem marad más hátra, mint hogy a pénzügyminiszter hozzányúljon ahhoz az összeghez, melyből az állami tisztviselőket fizeti az állam. Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy az új költségvetés az állami tisztviselők bérére készül. Mivel a pénzügyminiszter más költségvetési tételt nem tud leszállítani, éppen ezért kénytelen az állami tisztviselők költségvetési tételéhez hozzányúlni. Két eset lehetséges:: vagy bélistára helyezi az állami tisztviselők javarészét, vagy pedig olyan mértékben lecsökkenti a tisztviselői fizetéseket, hogy a szükséges megtakarítást be tudja hozni. A pénzügyminisztériumban már hetek óta lázas tanácskozás folyik. A pénzügyminisztertől az utolsó minisztériumi tisztviselőig mindenki azon töri a fejét, hogy, hogyan lehetne ezt a gigantikus problémát megoldani. Egyelőre még nem történt döntés. A mai tanácskozásokon Manoilescu régi — még az Averesen kormány alatt elkészített —tisztviselő-fizetések harmonizálási törvénytervezetét keresték elő és állítólag e régi terv alapján készítik el az állami tisztviselők új fizetési beosztását. Az uj költségvetés meglepetései Csavargatták az adóprísí ísogsj emelkediDCk az állami jávedelmek Mégis csak az ad fizetők és a tisztviselők bőrén fogják az államháztartást egyensúlyba hozni Bratescu államtitkár új adózási rendszere A készülő költségvetési munkálatok kapcsán Zamfir Bratescu pénzügyi államtitkár bejelentette, hogy tejesen meg akarja változtatni az eddigi adózási rendszerünket. Az államtitkár bejelentéseiből az alábbi részleteket sikerült megtudnunk. 1. Tekintettel arra, hogy a tavalyi 38 milliárdos költségvetést 25 milliárd lejre leszállítják, ilyen arányban fogják csökkenteni az adókat is. Tehát az agyonsújtott adófizetők remélhetik, hogy ha már úgysem tudják az adóikat megfizetni — legalább kevesebb összeggel tartozhatnak az államkasszának. 2. Faluhelyeken idáig a jegyzők szedték be az adókat. Az államtitkár ezt a metódust teljesen elhibázottnak tartja. Egyes falvakban a jegyzők a falvakra kivetett adóösszegnek még az 5 percentjét sem inkasszálták be. A falvakra új adóperceptorokat fognak kiküldeni. 5. Az új adószedési szisztéma szerint ezentúl az államnak jogában lesz az újonnan kivetésere kerülő adó fejében előlegeket inkasszálni. Ugyanis az év első két hónapjában, míg az adókivetések történnek szünetel az adó inkasszálása. Ezentúl a perceptorok hozzávetőleges előlegeket szedhetnek a csak később kivetésre kerülő adó terhére is. *I