Bukaresti Lapok, 1932. március (38. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-02 / 50. szám

Újabb kínos affér Jorga és a bukaresti egyetemi tanárok között Bazilescu professzor, Jorga kegyence, lelakatoltatja a rektorátus ajtaját, hogy ne tarthasson gyűlést az egyetemi szenátus A professzori kar új főrektort akar választani Jorga helyett Bukarest, február 29. A Jorga és a bukaresti egyetemi tanári kar között régóta húzódó konfliktus teg­nap példátlan fordulatot vett. Ismeretes, hogy körülbelül egy hónappal ezelőtt az egyetemi szenátus, Coculescu professzor­ral az élén, háromtagú delegációt menesz­tett Iorgához, mint közoktatásügyi­­ mi­niszterhez, hogy panaszt emeljen Bazi­­lescu professzor ellen, aki, szerintük, ön­kényesen bitorolja a prorektori méltósá­got. Iorga amikor az erélyesebben fellépő Coculescut kiutasította szobájából, mire az egész küldöttség, sértődötten, eltávo­zott. Az egyetemi szenátus, mint autonóm testület, nemsokára ezután eltávolította Bazilescut a prorektori tisztségből, helyé­re Coculescut nevezte ki, amit Iorga, mint közoktatásügyi miniszter, kénytelen volt tudomásul venni és megerősíteni. Ez körülbelül két héttel ezelőtt történt. A napokban azután Bazilescu, ezek ellenére, értesítést kapott a közok­tatásügyi minisztériumból, hogy vissza­he­lyezik prorektori állásába. Ebből termé­szetesen újabb konfliktus keletkezett, a­mit az egyetemi szenátus egy tegnapra összehívott gyűlésen óhajtott tisztázni. Ezen a gyűlésen az egyetemi szenátus el akarta határozni, hogy Jorga helyett, aki főrektori legmagasabb minőségben, mi­niszterelnöki és közoktatásügyi miniszte­ri állása ellenére is, még mindig az egye­tem élén ál, új főrektort választ, mert csak így vélik kiküszöbölhetőnek az egyetem és a minisztérium között napi­renden levő összetűzéseket. A szenátus tagjait képező egyetemi ta­nárok vasárnap meg is jelentek az egye­temen, legnagyobb meglepetésükre azon­ban a rektorátus ajtaját lánccal és la­katokkal lezárva találták. Természetesen rövidesen megállapították, hogy a rekto­rátust Jorga kegyence, Bazilescu, záratta le. A felháborodott egyetemi waim­i..­ mind­­re egy másik helyiségbe akartak átvonul­ni, vezetőjük Coculescu, azonban közölte, hogy ennek sok értelme nincs, miután Bazilescu még szombaton magához vette a rektorátus pecsétjét, az urnákat és a szavazó­cédulákat. Az eset annál érthe­tetlenebb és súlyosabb, mert hiszen — a­mint említettük — Iorga elismerte és megerősítette állásában Coculescut, mint prorektort, akinek ilyenformán joga volt a szenátust gyűlésre összhívni. Magától értetődik, hogy mindemögött a hiúságában sértett Jorga áll, akinek mi­niszterelnöksége és minisztersége első napján le kellett volna mondania­­ az egyetemen viselt főrektori méltóságáról. Ehelyett Jorga a saját javára megváltoz­tatta az egyetemi törvényeket, három év­ről öt évre hosszabbítván meg a rektori mandátumot, dupla fizetéssel, holott ed­dig mint főrektornak csak háromezer lej extra­ fizetése volt. Az egyetemi szenátus tiltakozó távira­tot intézett a királyhoz. Gajda újabb haza­árulásii pere Prága, február 29. A Stráz Rise nyomán azt írja a nem­zeti demokrata Národ, hogy Gajda ellen újabb hazaárulási per készül. Pankrácon a vizsgál­óbírák osztályán már befejezték a kihallgatásokat. Három nagy szekrény­ben vannak elhelyezve a monstreper ira­tai és jegyzőkönyvei. Nemcsak Gajda el­len indítanak pert, hanem volt munka­társai ellen is. Hoover újabb akciója a kisemberek arany­­gyűjtése ellen Newyork, február hó 29. Hoover és a Federal Reserve Board hosszú ideig tartó konferenciája után Mills pénzü­gymniszter közölte, hogy __ a régóta tervezett rövidlejáratú kincstári kötvényeket, az úgynevezett­ Baby-köt­­vényeket ötven, száz és ötszáz dolláros névértékben március 7-én a piacra vetik és mindenki vásárolhatja azokat. A köt­vények másféltől három százalékig ter­jedő kamatot hoznak. A Knox ezredes által ajánlott kötvé­nyek kibocsátása lépést jelent a lakosság aranyakkumulálásának meggátlására. A kistőkések elvesztették bizalmukat a ban­kokban s a kormány a piacra bocsátott kis értékű kötvényekkel helyre akarja állítani a megingott bizalmat. A Wall­street bankárjai nincsenek teljesen meg­győződve a baby-kötvények praktikus értékéről, mert véleményük szerint első­sorban azok fogják jegyezni őket, akik­nek pénzük amúgy is bankokban van, azaz betéteiket kiveszik és megveszik a rendesnél nagyobb kamatot hozó és job­ban biztosított államkötvényeket. Az ott­hon őrzött kamatnélküli pénzt a bizal­matlan lakosság aligha fordítja ezeknek az új kötvényeknek megvásárlására. MÁRCIUS 1. FIM mai elem a RÁDIÓT című könyv jelent meg, mely hivatva van az amatőrök nagy táborát bevezetni a rádió technika szépségeibe, élvezetes, világos és szellemes módon. Aki elolvassa ezeket a szel­lemes párbeszédeket, az igazán tökéletesen érti a rádiót. A könyvet 245 mesteri egysze­rüségű­ és humorú rajz kiséri. Mindenki számára nélkülözhetetlen Mindenki számára érthető. Ára 88.— Lei Kaphatók a Brassó!Lepő, Könyvosztályáb­a Brassó, Napmutca 53—58, az udvarban. Brutális játék űznek a biharkeresztesi M­eztelenre vetkőztetik a huszti rabbit, majd öngyújtót csempésztek a zsebébe, hogy legalább ezer lejt kizsarolhassanak tőle Nagyvárad, február 29. Botrányos jelenet játszódott le a na­p­­­ikban a biharkeresztesi határállomáson. övi Samu hu­szti zsidó rabbi Magyaror­szágon keresztül Romániába, közelebb Nagyváradra érkezett itteni rokonai lá­togatására. A b­i­da­rker­esztesi vámkiren­­­deltség néhány tagjának — akinek bot­rányos viselkedései, már eddig is bejár­ták az erdélyi sajtót, — úgy látszik far­sangi tréfára kerekedett a kedve. Beci­pelte az éltes öregurat az irodába s ott meztelenre vetkőztetve megmotozta. A szigorú motozást azzal indokolták a megrémült papnak, hogy gyanúsan kö­vérnek látszik és a terjedelmes pocak alatt — ők gyakorlatból tudják — rend­szerint nehány kiló csempészett selyem szokott meglapulni. Mi sem természetesebb, hogy a motozás eredménytelen volt. Ez úgy látszik fel­­dühitette a mellékkeresetre váró vámoso­kat s mi­közben az öltöző pap cipőjével bíbelődött, télikabája zsebébe dugtak egy öngyújtót. Amikor Lövi már tel­jesen felöltözött, az egyik vámos is­mét hozzálépett és megkérdezte: nincs-e ön­gyújtója? A rabbi nemmel felelt, hiszen ő nem is dohányos ember, mit kelt­ene tehát nála öngyújtó? Erre az­ egyik vámos nevetve nyúlt a télikabát zsebébe és az agyonikinzott em­ber elé tartott egy öngyújtót. A rabbi hiába bizonygatta, hogy az öngyújtót so­hasem látta, nem használt semmit. A vámosok azonnal jegyzőkönyvet­­ készítet­tek az „esetről“ és a­­ rabbit ezer lejre büntették és a büntetést azonnal be is hajtották. A biharkeresztesi vámnál járatos egyé­nek szerint a vámosok e botrányos és al­jas „leleplezései“ szinte napirenden van­nak. Az átutazóikat állandóan molesztál­ják és ha csak lehet, megzsarolják őket. A vámos urak „leleplezéseit“ az illetékes hatóságok figyelmébe ajánljuk. V­aléria Bidu fejen találta a szöget Kézdivásárhely Interimárja elrendelte a román—magyar kultúrközeledést A szatócs politika „bravúr síUalije" Kézdi­vásárhely, február 29 A kézdi­vásárhelyi interimár-bizottság­­nak igen eredeti és figyelemreméltó öt­lete támadt. Fájlalni kezdte, hogy a ma­gyar és a román kultúrák nem vegyül­nek eléggé össze a város kulturális életé­ben. Ennek a fájdalomnak hangot adtak a tanácsülésen is s aztán — amolyan kis­városi szatócs-politikával — elhatároz­ták, hogy segítenek ezen a főbenjáró bajon. Hogy hogyan segítenek? Hát egy­szerűen rendeleti úton. Az ám, kiadták a városok „autonóm“ kormányzása törté­nelmének leghumorosabb rendeletét. Magának a rendeletnek az ismerteté­sét, valamint az arra adandó méltó vá­laszt rábízzuk az alábbi nyilt levélre, a­melyet ebből az alkalomból Molnár Dé­nes dr. kézdivásárhelyi ügyvéd küldött be hozzánk. Nyilt levél Dr. Valéril Bidu interimár­ bizottsági el­nök úrhoz és Kézdivásárhely interimár­­bizottsági tagjaihoz. A napokban Kézdivásárhely összes egyesületeihez kikézbesítették azt a ha­tározatot, amit az interimár bizottság február 23-án 177 jegyzőkönyvi szám alatt egyhangúlag hozott és 741—1932 sz. alatt továbbított. E határozat szerint: • ,,Sajnálattal állapították meg, hogy hiányzik a különféle kisebbségi kultu­rális társaságoknak a szándéka, hogy keressék a többségi néphez való köze­ledést". Továbbá, hogy: „Idegen szerzők irodalmi és művé­szeti dolgait adják elő a kulturális elő­adásokon és hiányzik azokból minden román­ jelleg, miáltal nem fejeződik ki az állam nemzeti jellege ez előadások­ban". Végül, hogy­ „Felhivatnak a kézdivásráhelyi kul­turális társaságok, hogy műsoraikba az idegen darabok helyett (ín locul buco­­filor strains) román szerzők műveit, irodalmi dolgait és táncait is v­egnék fel". Mindenekelőtt leszögezem, hogy az in­­terimárbizottságna­k nem tartozik jogkö­rébe semmi efféle rendelkezés, sőt még kérelem se. A hatóságok jogköre törvé­nyekben van szabályozva s azok kere­tein túllépni nem szabad. Annyi erővel, amivel a fenti visszaélést elkövették, azt is elrendelhetnék, hogy­ a román nemzeti karaktert, illetve az ál­lam nemzeti karakterének (caracterul na­tional al statului) jobb kidomboritása okából csak román kereskedőktől, iparo­soktól vásároljon a „strain“ magyar és székely, csak román ügyvéd és orvos se­gélyét vegye igénybe és adókivetéskor jó örömében román táncokat táncoljon. Valótlan beállítás, hogy ne lett­­ volna elég alkalommal a teljes nyivánosság szá­mára rendezett előadásokon román jelle­gű előadás is. A vallásos összejöveteleken (Szent An­tal Egylet, Református Nőszövetség, Ka­­tholikus Otthon) a maga kulturális életét nemcsak Románia alkotmányának 5. pa­ragrafusa alapján biztosított ama joga folytán éli, hogy: „a románok etnikai származású, nyelv­re, vagy vallásra való különbség nélkül... a tanszabadságnak, egyesülési szabadság­nak és jogoknak örvendenek (se bucura)", hanem azon alapon is, mert ez egye­temes emberi joguk és senki nem kény­szeríthet rájuk más kultúrát, mint ami nekik tetszik és amit meg is értenek. Városunk egyesületeinek faji jellege legalább 90 százalékban magyar-székely. Egyesületeink e kultúrát művelik. Éspe­dig annál inkább, mert iskoláinkban nincs mód és lehetőség annak művelésére. Ez a kultúra pedig ép úgy nem lehet idegen (strain) önöknek, amint nem ide­­gen itt senki közülünk és nem idegen az önök román kultúrája sem. Ha önök nem hivatalos tógában, hanem mint kulturegyedek, magánúton és nem rendele­tszerű­leg kérik az egyesületek ve­zetőit és csak jelzik, hogy készséggel mű­ködnek közre kulturális összejövetelein­ken román szerzők alkotásaival, a legna­gyobb örömmel és szívesen látjuk azt. Sőt, mi is hajlandók vagyunk az önök „ASTRA“ egyesületének kulturális elő­adásain magyar irodalmi és művészeti al­kotásokat önökkel megismertetni. E két egymás mellett élő nép: a román és a magyar, kell, hogy ismerje egymás kul­túráját, művészetét, irodalmát és azok szépségeit. Különösen akkor, midőn más faji­ tulajdonságok mindennapi hátrányos megnyilvánulásait néha botrányszerűleg éljük meg és éljük át. De önöknek, mint intem­ már bizottság­­nak, csak annyit a fent hivatkozott ren­deletükre, hogy: „ki-ki maradjon a saját kaptafájánál“. Újabb merénylet a mar­­seille-toulousi expressz­vonat ellen Marseille, február 29. A marseille-toulousi expresszvonat el­len az elmúlt éjjel újra merényletet kö­vettek el. Ismeretlen tettesek egész halom vastraverzet raktak a vágányokra, hogy a vonatot kisiklassák. Csak a mozdonyve­zető lélekjelenlétének köszönhető, hogy a vonatot sikerült idejekorán megállítani és így a katasztrófát megakadályozni. A görbe­ ut a legrövidebb ut A sziguranca vallat a bíróság helyett Arad, február 29. Az aradi fogházról, mint annak idején meg­írtuk, kellemetlen leleplezést közölt Balla Ká­roly, a B. L. aradi tudósítója. A fogház igaz­gatója e közlemény miatt felbérelt emberrel inzul­táltatta az újságírót, aki a brutális tá­madás miatt az illetékes fórumon feljelentést tett. Nem így a fogházigazgató az őt súlyosan terhelő leleplezés miatt. Ahelyett, hogy ő is a fogházi állapotokról irt szenzációs közlések miatt a bíróságnál keresett volna elégtételt, Ballát a sziguranca elé idéztette. Az aradi sziguranca főnöke ma beidézte Bálla Károlyt és vallatni akarta a fogházról írt tudósításának előzményeiről és körülmé­nyeiről. Bálla Ká­oly megtagadta a vallomást, kijelentve, hogy a sziguranca nem illetékes az ügy elbírálására és nem gyakorolhatja azt a jogot, mely a törvényszék hatáskörébe tarto­zik.

Next