Bukaresti Lapok, 1932. november (1. évfolyam, 90-113. szám)

1932-11-02 / 90. szám

4* oldal 9 IKS TERMÉSZETES FRANCIA ÁSVÁNYVÍZ VICHY CN­ESIINS Uszk­ay — Cukorbetegség — Értágulás KIKÜSZÖBÖLI A HÚGYSAVAT A szatmári törvényszék felmentette Zachiu ügyvédet­ ­ is ügyvédi nem követett el csalást, mindössze megrágalmazta az ügyészt Szatmár, november 1. A szatmári törvényszék ma délben ti­zenkét órakor hirdetett ítéletet Zachiu Felician szatmári ügyvéd bű­nperében, a­kit — mint a Bukaresti Lapok jelentette —: azzal vádoltak, hogy klienseitől hono­ráriumain felül pénzt kért és kapott azért, hogy birákat és ügyészeket meg­vesztegessen. Az ítélet kihirdetését nagy tömeg várta és izgalommal jósolták, hogy Zachiu Fe­liciánt felmenti-e a biróság vagy pedig elitéli. A szatmári törvényszék Nisulescu bíró elnöklete alatt álló hármas tanácsa pontosan déli tizenkét órakor hirdette­ ki ítéletét, amely Zachiu Felicián ügyvédet csalás és csa­lás bűntettének kísérlete alól felmentet­te, ellenben bűnösnek találta az ügyvé­det a dr. Galea Miklós terhére elköve­tett rágalmazás vétségében és ezért 15 ezer lej pénzbírságra ítélte. Az ítélet indokolása megállapítja, hogy Nichita, az egyik tanú, tanúvallomásában előadta, hogy tudta, miszerint az ügy­véd nem az ügyész, hanem a maga ré­szére veszi fel tőle a pénzt, így tehát szó sem lehet arról, hogy a tanú ravasz fon­dorlat által tévedésbe esett. A ravasz fon­dorlat a csalás legfontosabb kritériuma és így Zachin cselekményével nem követett el csalást, de ugyanő cselekedetével meg­rágalmazta dr. Galea ügyészt, mert azt állí­totta, hogy részére kéri az összeget. Az ítélet ellen úgy az ügyész, mint a vádlott felebbezett. íLIGETI ERNŐ: A VO-YO MÁMORA Egy darabig nem tudtam, hogy mi az. SSzept. első napjaiban ugyan fenn voltam Bu­dapesten, de ahol megfordultam, még nem­­ játszották. Színházi szakfolyóiratok és napi fuj­ságok vidám rovatai azonban figyelmeztet­n­ek: kitört a jojo láz. Rendben van. A kul­túra nem ismer országhatárokat, ide is el­­­jön. Én azonban türelmetlenkedni kezdtem és a­mikor a sógornőm elutazott a filléressel, megkértem, hogy hozzon egy jojot. Nem ne­kem. A fiamnak. De, hogy én játsszak vele... Közben, hogy egészen precíz legyek, az­­ történt, hogy Nagyváradra kellett utaznom.­­Ott a Royal előtt utca gyerekek úgy árul­ják a jojot, mint az újságot. Itt már köz­szükségleti cikk. Hiába — Várad! Romi, bridge, bigin. Az emberek inkább nem esz­­­nek délben, de estére beülnek az újságíró­­klubba. Azt hiszik, hogy nem tartanak lé­­­pést­ a civilizációval, ha nem utánoznak le­­ azonnal mindenféle marhaságot. Nohát, rán­gatták ezt a fagorongot, urak dőlnek egy­aránt. Most már tudom, hogy mi a jójó... Megtudtam, kinyomoztam, mert ha hinni le­­het a váradiaknak, ez hozzá tartozik az ál­talános műveltséghez. Kolozsváron azonban még mindig csak szórványos a jojo. Itt-ott történtek megbete­gedések, de még nem öltötte magára a jár­vány jellegét. Ha vannak jojoisták, titokban tartják. A négy fal között jojoznak, exklu­zív magányosságban. Nem viszik ki szenve­délyeiket az utcára, nem profanizálják ma­gukat más társadalmi kategóriák előtt. Ed­dig még csak három embert láttam a nyil­vánosság előtt jojozni. Egy közepes démont, aki az utcán rángatta tragikus meggyőző­déssel a korongot. Szegény úgy cipelte ma­ga után, mint egy kis ölebet, rettenetesen büszke volt, hogy neki jojo van, két főisko­lai hallgatót, ezek azonban röhögve, heccből jojoztak. de Budapesten már­­ jojo versenyeket ren­deznek és látom magam előtt a közel­jövőt,­­amikor jojo szövetségek meccseket verbuvál­nak, jojotanárok tanfolyamokat hirdetnek, s a napilapok jojorovatot nyitnak, jojoszalda­­lpok alakulnak, kibontakozik egy hatalmas jjj­>jb­ irodalom­. A magyar természetesen meg­szerzi a­­ Világba­jnokságot miután megszerez­te a ping-pong bajnokságot is és meg fogja szerezni a gombozás világbajnokságát, ame­lyet, ha így tart ez a nyomorult gazdasági válság, néhány évtizednyi szüneteltetés után én fogok újra divatba hozni. Hiszen minden csak szervezkedés kérdése. Az embereket ná­lunk be lehetett ugratni, hogy kaktuszőrültek legyenek, hogy hajnalig féktelen izgalommal egyforma nagyságú köveket rakosgassanak egymás fölé és mellé, hogy keresztrejtvé­nyeket sillabizáljanak ki, miért ne lehetne megfelelő propagandával életre kelteni a gombipart? Van benne mindenesetre annyi tartalom, kiaknázható versenykedv, annyi bölcsesség, mint a jojóban. A fejlődés vo­nala egyenes, a megkezdett után nincs meg­állás; az az ember, aki a világháború rém­ségeiből kikerült és a jazz mámorába vetet­te magát, szinte logikusan hanyatlik a teljes elgyerekesedés felé. De azt még meg lehetett érteni... Az élet zűrzavarából belehemper­­getőzni a ragtime, a Zűrös szinkópák, egy af­rikai cavalcade forró iszapfürdőjébe, az igen. Izgulni lapjárás felett, egy nagy slemm és egy tökéletes bukás között átvezető kötélhágcsőn, valami. Még azokban a lehetőségekben is, hogy minő kereszteződések származhatnak a kaktusz tenyésztésnél, szunnyad izgalom, szenvedély, várakozásféle, különben is ez. a növénysport szimbolizál valami afrikai beszi­várgást, amely toxin az európai szervezetnek. De minő mámort rejteget a jojó? Az élet­örömnek minő egészen primitív kiélését? Le­hetetlen észre nem venni, hogy miként szárad ki mindjobban minden agy, mint korcsosod­­nak el az érzékszervek, mint hülyül el az ember.­­ * Bizonyára elmúlik a jojó-láz is, mert ebben a szerencsétlen korszakban, amikor a régi társadalom megmentésére irányuló szemléle­tek és módszerek irodalmi és művészeti irányzatok is csak ideig-óráig tartanak, miért éppen ez a korongra hengerelt bornirtság le­gyen hosszú lejáratú? El fog tűnni, hogy va­lami természetszerűleg még infantilisebb szen­vedélynek adjon helyet. A választék meglehe­tősen nagy és szerencsére ha ki is fogyunk gyerekjátékokból, ősi vad népek kedvtelése még mindig elszórakoztatnak bennünket. Mi­után kipróbáltuk a feketék hastáncait, mi is nyakunkra és bokáinkra aggatjuk a törzsek színes gyöngyeit, nyugodtan átvehetjük ba­bonáikat is, magunkévá tehetjük népszokásai­kat, amelyekről bizonyos lenézéssel nyilatkoz­tak az utazók, nem sejtve, hogy mindez a jövő zenéje. És ha így egymás mellé rakos­gatjuk a különböző divatos hóbortokat, észre kell vennünk, hogy e rendszertelenségben is­em rendszer, zűrzavarában is van törvény. Egy kérlelhetetlen vastörvény kormányozza a mi világunkat, amelyet én az önönmagunk­tól való szabadulás törvényének neveznék. Semmi sem sikerül itt körülöttünk. Most már nem is pillérről-pillérre, hanem tégladarabról­­tégladarabra omlik össze a világ. Csak a ma repülő pillanatát éljük, már a rákövetkező napok eshetőségeit sem számíthatjuk ki. Csö­mörérzésünk egyre fokozódik és együtt nő vele felelőtlenségünk is, magunkkal, mások­kal szemben. Nem érezzük lelki parancsát an­nak, hogy férfiaknak tudjuk magunkat. Ne­künk nincs kötelességünk. Úgy tetszik ne­künk, mintha valami óriási vihar lepett vol­na meg bennünket a nyílt mezőn, a villám­lást, mennydörgést mi nem szüntethetjük meg, ez az Úristen dolga. Lélekelemzés, ad abszurdum vitt küzdelem a létért, olcsó he­­donizmus, individualizmusunk végső fellobo­­gása, felszínre hozták bennünk, tudatossá tették az állatot. Nincs szabad akarat, deter­mináltak vagyunk. Hát akkor mit mímeljük a példás férjet, a buzgó családfenntartót, a lelkes honpolgárt, a fedhetetlen kereskedőt, orvost, iparost, vagy ügyvédet, a társadalom támaszát? Semmi hasznunkat sem veszik. A politikát nem államférfiak intézik, hanem ko­­kottok; ha üzletünk megy, a jövedelmet el­viszik adóban; ha nem megy, nem mi va­gyunk az oka; előrehaladás bármilyen téren nem a mi erőkifejtésünk, ernyedetlen szorgal­munk erdménye, de a véletlené, összekötte­téseké, protekcióé. Férfiként élni elviselhetet­len, de hát miért éljünk, mint férfiak? Miért ne szabadítsuk fel magunkban a gyermeket, aki beszámíthatatlan, felelőtlen és így bir­tokában van a legteljesebb szabadságnak? Jo­józzunk, uraim és hölgyeim, jojózzunk! Le a redingottal, fel a hátulgombolósat! Húzzunk zoknit, melázzunk és karikázzunk, hány­junk cigánykereket, öltsük­ ki nyelvünket a járókelőkre, csináljunk szamárfület az oko­soknak. Hülyüljünk el, igen­is. Ez az egyet­len józan érvelés, olyan világberendezkedéssel szemben, amelyet Európa urai a feje tetejére állítottak. Újabb véres felvonulás froi­fLesiiian Csak­ többórai küzdelem után sikerült a rendet h helyr­eállítani London, november 1. Vasárnap újra véres események ját­szódtak le az angol fővárosban. Az „éh­ségmenet“ ismét felvonulást rendezett, a­melyhez ezúttal nagyszámú kommunista is csatlakozott. Az utóbbiak megtámadták a rend fenn­tartására kivezényelt rendőröket, akik­re rálőttek. A rendőrök gummibottal válaszoltak és rövidesen általános verekedés kezdődött. Csak többórai küzdelem után sikerült a megerősített karhatalomnak a rendet helyreállítania. A rendőrök közül tizenketten, a kom­munisták közül harmincan sebesültek meg.___________________________________ Kétszázfőnyi verte szét a kolozsvári Dermata­­gyár sztrájkolóit, akik meg akarták akadályozni a sztrájktörők munkába lépését Kolozsvár, november 1. A kolozsvári Dermata-üzemeknél hetek óta tartó sztrájk hétfőn délelőtt aggodal­mas kirobbanáshoz vezetett. J­derítettük annak idején, hogy a sztrájk kitörésekor több mint ezer munkás tette le a mun­kaszerszámot. Ez az általános sztrájk azonban nem tartott sokáig, mert a mun­kások közül sokan megbánták erőteljes fellépésüket, vagy talán a következmé­nyektől féltek s így néhány nap múlva fölvették a munkát. A sztrájktörők száma aztán napról-napra szaporodott s végül az ezer sztrájkolóból csak hatszáz ma­radt. A mindenre elszánt, kitartó sztrájkoló­­kat elkeserítette a tömeges sztrájktörés s emiatt a munkásság két csoportja között a hangulat egyre élesebbé vált. Vasárnap aztán újabb tömeg vált le a sztrájko­­lóktól. Mintegy kétszáz munkás határozta el, hogy hétfőn munkába lép, mert nem látja biztosítottnak a sztrájk sikerét és félti a keresetét. Ez a kétszáz munkás hétfőn valóban a gyárépület elé vonult, ott azonban már együtt volt, szinte hiány nélkül, a sztrájk mellett még mindig kitartó négyszázas tömeg. A sztrájkolók azért vonultak fel, hogy megakadályozzák társaikat a mun­ka felvételében. Ebből természetesen ve­szekedés keletkezett, amiből viszont rövi­desen parázs verekedés fejlődött ki. A helyszínen történetesen csak kevés rend­őr volt s így tartani lehetett attól, hogy a „rendcsinálás“ nem sikerül. A rendőrség parancsnoka, Orlescu ko­miszár kiadta a parancsot a sztrájkolók vezetőjének, Mandruti Józsefnek, a letar­tóztatására. Ez azonban csak olaj volt a tűzre. A letartóztatás annyira felkavar­ta a munkásokat, hogy most már a rend­őrökkel szemben is fenyegetően léptek fel, sőt némelyek állítólag már kiadták a jelszót a gyár igazgatósági palotájának a megtámadására is. Orlescu Jtojniszár végső szorultságában 1932. november 2 revolvert rántott s azzal tartotta vissza a sztrájkolókat a fenyegetett épülettől, amig a karhatalmi segítség megérke­zett. A munkásság veszedelmesen elfajult hangulatának a hírére a rendőrség a csendőrlaktanyától kért azonnali segítsé­get. Innen két század szuronyos csendőr vonult ki és lépett föl olyan eréllyel, hogy a mun­kások rémülten szétszaladtak. A Dermata-műveknél folyó sztrájk azon­ban ezzel még nem elintézett dolog. A durva hatósági fellépés nem nagyon já­rult hozzá ahhoz, hogy a sztrájkolók dü­­­­hét lecsendesítse. A rendőrségnek ezentúl állandóan védenie kell a gyárat és a sztrájktörőket, ha a nagyobb szerencsét­lenségnek elejét akarja venni. Ez pedig nem megoldás sem a gyár, sem a sztráj­kolók, sem a sztrájktörők szempontjából. Még a rendőrség sem örvendhet neki. — Asztma és szívbetegség, mell- és tü­­dőbaj, görvély- és angolkór, pajzsmirigy­­nagyobbodás és golyvaképződés esetei­ben a természetes „Ferenc József“ kese­­rűviz a sz­omor és belek működését kitű­nően szabályozza. Európai és amerikai klinikusok tuberkulotikus egyéneknél tapasztalták, hogy a betegség kezdetén jelentkező székrekedések a Ferenc Jó­zsef víz használata folytán lényegesen enyhültek. A Ferenc József keserű viz gyógyszertárakban, drogériákban és fű­­szerü­zletekben kapható. Nem sikerült a vasúti nyugdíjasok egységét összekovácsolni Kolozsvár, november 1. Az erdélyi és bánsági vasutasok szövet­sége vasárnap délelőtt gyűlést tartott a kolozsvári városházán. Ismeretes, hogy a vasúti nyugdíjasok tábora két pártra sza­kadt, sőt legutóbb két külön szövetséget alapítottak. A mostani kongresszuson megpróbálták az egységet helyreállítani, de ez nem si­került és a gyűlés eredménytelenül ért véget. Lezuhant egy utasszállító repülőgép Berlin, november 1. A London és Köln között közlekedő postarepülőgép szombaton este, London­ból való startja után egy félórával, se­gélykérő jelzéseket adott le. Az angol partőrség nyomban keresésére indult, úgyszintén Kölnből is repülőgépek siet­tek felkutatására, de mindeddig ered­ménytelenül. Valószínűnek tartják, hogy az a borzalmas vihar, amely a jelzett idő­ben a La Manche csartona fölött tombolt, elsodorta a repülőgépet és az utasok a hullámokban lelték halálukat Dr. I. KRITZMANN a (Glavce—Odessa) klinika bőr- és nemibe­­tegségek osztályának volt asszisztense. Specializálva Bécsben (Arzt­ás Kari tanárok) Bár-, hegy- és nemibetegségek. — Cystos­­kopia, Urethroskopia ás szaksebészet Rendel: 1—3 és 5 —9-ig. Bukarest, BuL Domnifei 7. (Bui. Carol mellett

Next