Bukaresti Lapok, 1933. november (2. évfolyam, 250-275. szám)

1933-11-01 / 250. szám

4. oldal KŐMŰVES LAJOS RPORTJA: Meg kell teremteni az erdélyi vá­mosok magyar kulturszövetségét Beszélgetés egy magyarországi költő-kulturpolitikussal — Nem politikusoknak, hanem tudósoknak vagy gondolkodóknak, íróknak kell a béke művét felépíteni Kolozsvár október 31. Irodalmi vendége volt Kolozsvárnak, költő és kulturpolitikus. Magyarország­ról jött erdélyi íróbarátait meglátogatni. Ahogy a beszélgetésből kivettem, nem puszta rokonszenvi és udvariassági láto­gatás volt ez. Téréi Kuthy Sándor a ven­dég, akinek nevével a Nyugat olvasói többször találkoztak. Terei Sándor a köl­tő az 1910-es évek halkszavú, bensőséges lírájú parnassien poétája. Erdélyi láto­gatásával kapcsolatban minket nem a költő érdekel. A mi szemszögünkből Te­reiben a kulturpolitikus az alanya cik­künknek, mert az anyaországból hozzánk j­­ött vendég kultúrvonatkozásaiban talál­­ozik az erdélyi urbánus kultúra össze­függéseivel. Annyit már tudtam róla, hogy a ma­gyarországi vidéki városok kultúrszö­vet­ségének igazgatója. Ez az intézmény Kle­­ibelsberg Kunó egyik alkotása. Hogy mi a célja és rendeltetése, azt elmondatjuk Bragával Tőreivel. A „cívis urak“ városának fügyésze Ennek a költő-kulturpolitikusnak a­­ megjelenésében nincs semmi feltűnő. Sze­rény, sőt inkább jelentéktelen az exteri­őrje. Ennyit az „ember“ külső körülmé­nyeiről ( Lássuk, mi érdekeset és tanul­ságosokat hozhat nekünk, erdélyieknek a belső valója A kultúra decentralizáció­ja ! —­ Mi a célja és hivatása a magyaror­szági városok kult­urszövetségének ? —1 Ez volt az első kérdésünk. Térés halkan és s­zerényen válaszol. A vidéki városok kulturszövetsége­­inek gondolata Debrecenből indult ki. Ehhez a gondolathoz elsősorban az egye­temi városok, Szeged és Pécs csatlakoztak Ez érthető is. Aminthogy érthető, hogy Debrecenben sarjadt ki a kulturösszef­o­­gás gondolata, amelynek tartalmát egy­­szóban foglalhatom össze: decentralizá- Éreztük, hogy a kulturközpont, Bu­­dapest mellett teljesen elhanyagolt mos­­odái­ vagyunk az országnak. Egyetemi városok az avantgardisták - Hogy miért indult el a mozgalom Debrecenből? Természetes­­ adottságok döntötték ezt el. Debrecenben volt a leg­régibb könyvnyomtató műhely. Jogaka­­démiája és techológiája korban és szín­­vonalban egyivású volt a budapestivel. két másik egyetemi város szintén a szá­zadok mélyébe nyúló műveltségi tradíci­ókkal dicsekedhetik. Szegednek például s már a XVII. században „zenetanodája“ íróit. Pécsnek, Nagy Lajos korában egye­teme. Ez a szerencsésen szövetkezett kul­turális hármasszövetség kapcsolta be és organizálta a többi városokat, sőt ki­sebb községeket is a decentralizáció egy­séges gondolatába. Térés szinte olvas a gondolat­aim­ban, m ért minden kérdés nélkül ezekkel tel mondanivalóinak irányából. Politikamentes kulturszövetséget Erdélyben­ • Nem gondolja, hogy a példa Önök­nél, Erdélyieknél is követésre méltó, sőt sorsszerűen szükséges. Nézetem szerint Innen kell kiindulnia Kolozsvárról. A nagy, illetve országos politikának, a szó p­arlamenti értelmében ehhez nincs sok­öze. Sőt talán jobb is, ha nem hivatalo­san indítják be a kulturszervezkedést. Őt Erdélyben is így nevezném el: élére állan­a s ehhez a nagystílű építő­­munkához segítségül kell hívni az itt élő egész magyar társadamat. Tudom, hogy a mecénások kihaltak. Kihaltak és lesze­gényedtek. Állami támogatásra számítani nem le­het, de ha minden magyar ember Ro­mániában filléreivel mecénásává vál­na ennek a nagy ügynek, csodákat tud­nának produkálni. A város és falu magyarságának egy test­­véri vérkeringése indulna meg s a haladó tagok a magyar műveltség piros vértes­­tecskéivel felszaporodva, új, virulens életet kezdenének. Elmondom, hogyan csináltuk mi ezt az elhanyagolt Al­földön. —­ Az alföldi városok elhanyagoltsága nem mai keletű. Az önök városai: Nagy­várad, Arad, Temesvár, de főleg Kolozs­vár, már békében is kegyeltebb részei voltak a történelmi Magyarországnak, mint az alföldi városok. Ez szántszándé­kos politika volt, amelynek elődje a régi nemzetiségi politika taktikájában rejlett. A mi városaink ezzel szemben a porban és sárban elsüllyedtek. Ma már ott tar­tunk, hogy minden magyar város és köz — Csak egy dologra utalok. A múlt évben, a mi példánkon felbuzdulva meg­alakult a kulturális egyesületek szövet­sége. Ennek a programja többek között minden évben tíz magyar író könyvé­nek kiadása. És pedig tíz olyan tehetséges magyar író művének, akik eddig még egyáltalában nem juthattak szóhoz. És tudja-e mi adott erre példát? Egy száz év előtti kulutresemény, amely éppen itt játszódott le Kolozsváron, így történt: — 1833-ban, tehát száz évvel ezelőtt, tizenkét különböző erdélyi városban és kastélyban lakó mágnás elhatározta, hogy az felparlagiasodott magyar nyelv és tudomány művelésére lapot alapít, ame­lyet négy éven keresztül kötelezően fi­nanszíroz. Így teremtődött meg az Erdé­lyi Magyar Híradó, amelyre a tizenkét f­ég, számszerint huszonhatan, tagja a kulturszövetségnek. •­ De nehogy azt higyje, hogy ez csak „kultúra füzértánccal“, bankettekkel, vagy egy-egy „aranytollú főjegyző úr“ irodalmi kacérkodásával. Nem. Mi ko­moly és szívós felfedező és nyomozó mun­­kát végzünk az eddig hallgatásba merü­lő, visszhangtalan szavú tehetségek után. — Bekapcsoltuk munkánkba az egye­temeket. Vidéki egyetemeink tanárai terv­szerűen látogatják meg a városokat és falvakat, ahol szabadegyetemek előadá­saival programmszerűen építik ki a kor­szerű műveltség sáncait. Kiállításokat rendeznek s ezáltal felébresztik és egyút­tal anyagilag is istápolják a magyar képzőművészet iránti érdeklődést. Város­­ról-városra minden évben másutt és másutt kongresszusokat rendezünk. A magyar műveltség belső népvándorlásá­nak nevezhetném ezt a termékeny moz­galmat. Ismét csak azt mondhatom: mi­lyen szép, okos és szükséges dolog lenne az erdélyi magyaroknak ezt leutánozni. — Az önök munkájának — szakítottam félbe Tereit — van-e reális, kézzelfogható eredménye? A­apító négyezer forint deficit megtéríté­sére kötelezte magát. Ha száz évvel ezelőtt felbuzoghatott Erdély talajából a magyar műveltség megmentésének gondolata, száz év után éppen ideje, hogy e tizenkét úr egyéni febuzdulását egész Erdély magyar tö­megei példát követően utánozzák. — Vegye ön az én látogatásomat akként, hogy ennek a gondolatnak elhin­­tésére jöttem Erdélybe. — De van más realitása is a kulturszö­­vetség eddigi működésének. Ez arra vo­­natkozik, hogy a nemzeti művelődés au­­tarchiáját ki akarjuk szélesíteni határonn­al­i horizontokra. Reális javaslattal for­­dultunk a kormányhoz. És azoknak, akik egalább egy hétig akarnak külföldre — -í- 1 / -i-« — — 1 w* -r-a xr O ű' 1 T O r\dl a \ 1* ri fi a A száz év előtti kolozsvári példa a j­eleire kel Erdélyi városok magyar kultú­rszövet­­­­sége. Íróknak és művészeknek kell a mozgalom Dr*. Ruse I. Iittas Párizsban specializált orvosnő, a kolozsvári egyetsns v. tanárnegéöe Rendel: Bukarestben Bulev. Maria 118 bis alatt (15-ös villamos, 12, 13, 16 autóbusz) d. e. 8—10-ig és d. e. 3—6-ig Csecsesnfi- is gyermekbetegségek speciális kezelése, belgyógyászati kezelés. Sfeselénysersw betegeknek hétfőn «Célnton iSfitalai* retadtelffea;. m. e. Önbetörtó, mint erkölcsi alibi Csíkszereda, október 30. Néhány nappal ezelőtt — amint azt már megírtuk — ismeretlen tettesek be­hatoltak a Jánosi­ Testvérek gyergyóujfa­­lusi szatócsüzletébe és 15 ezer lej értékű ékszert elloptak. Ugyanazon éjjel Sólyom Ágoston gazdához is betörtek, ahonnan készpénz és ruhaneműekben 7 ezer lej értéket vittek magukkal.­­ A bevezetett csendőrségi nyomozás so­rán nem várt, de a mai időket szerfölött jellemző fordulatot vett a betörés his­tóriája. A Csíkszeredai szárnyparancsnokságra érkezett hivatalos csendőrségi jelentés szerint kétségtelen megállapítást nyert, hogy a nagyszabású betörést Sólyom Ágoston gazda hajtotta végre. Rongyok­ba öltözött, arcát megfelelő festék segít­ségével eltorzította s a Jánosi­ Testvérek­nél végrehajtott sikeres betörés után, ön­magát fosztotta ki, hogy a nyomozó ha­tóságokat ily módon félrevezesse. Úgy gondolta, hogy senki sem keresi szemé­lyében a bűnöst, ha ő maga is károsként jelentkezik s világosan igazolja a betö­rők munkáját. Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban. . Arad közönsége nem akar­­ színpártolni. U­ 99* Az aradi színiévad megkezdése egyre késik. A színtársulat már meg van szervezve és bát­ran mondhatjuk, hogy nagyon jó együttest ál­lítottak idén Aradon a magyar színjátszás szolgálatába. És mégis az a helyzet, hogy a szezonnyitást egyre halogatni kell, mert, saj­nos, nem sok reménnyel kecsegtet az új színi­­évad. És ezúttal ennek a reménytelenségnek ez idő szerint kizárólag Arad társadalma az oka. Nagy hévvel, nagy lendülettel megindult Ara­don egy „színházmentő“ akció, még akkor, a­mikor az aradi színjátszási koncesszió kiadá­sa aktualitást nyert, a­zonban, sajnos, már ak­kor félni kellett attól, hogy ez az akció csak szalmaláng fellobbanással kapott életre. És az aggodalom nem volt alaptalan: a színházmentő bizottság albizottságokat delegált, ülésezett, — á Ió Népszövetség, — de nem csinált semmit. Amikor aztuán már egészen égetővé vált az aradi közönségnek a szinpártolás számára való beszervezése, akkor a szinpártolók egy szer­vező-propaganda bizottságot delegáltak, a­melybe számos agilisnak ismert, lelkesnek tudott személyiséget, — főképpen nőket, — választottak be. A bizottság azonban csak megválasztatott, de már születésekor halott volt A „megválasztottak“ úgy látszik, nem kértek a „megtiszteltetésből“, mert egymás után mondották le a propagandabizottság tagságát. Ki ezért, ki azért, — kifogás min­denkor akad, — de végeredményében vala­mennyi választott tag lemondott és most az a helyzet, hogy a bizottság jelenleg mindössze ifj. Szendrey Mihályból és Salgó Pál hírlap­íróból áll. Illetve dehogy is áll. A propaganda bizott­ság és vele együtt, ha a helyzet nem változik, az egész aradi színjátszás ezzel a megalakult, de meg nem született bizottsággal­­­ bu­kik . „ . B 1933 november 1. lő vízumjuk ne legyen több í pengőnél. Kérésünket teljesítették is. Kultúra és Hortobágy — Beszéljen nekünk valamit az Önök Debrecenjéről is. Mi a titka például Debrecen idegenforgalma fellendülésé­nek? —­ __Tény, hogy Debrecennek aránylag legalább is olyan idegenforgalma van, mint Budapestnek. Hogyan csináljuk ezt? Az amerikai, az angol, olasz, vagy svéd turistát először végigkalauzoljuk a nagy erdők csodálatos látnivalóin. Az egyete­meinken. A kulturalkotásainkon keresz­tül mutatjuk be európai nívónk látható jeleit. Azután kivisszük a Hortobágyra őket. Hogy mi a Hortobágy? Negyven­ezer hold sík terület olyan levegővel, a­milyenhez hasonló káprázata egyetlen­egy európai területrésznek sincsen. Egyé­ni színe és íze van itt mindennek. — És mi van a krematóriummal? ■— Meg van, de még nem működik. A ki­csit nem engedi. Dacára annak, hogy annak idején a magyar kormány hozzá­járult az építés engedélyezéséhez. Nem is lehetett megakadályozni ezt, aminthogy tulajdonképpen a működését sem lehet, mert nincs erre semmi tételes törvény. Talán ide is átcsapott azoknak a nyilat­kozatoknak és különböző felekezetű püs­pököknek nyilatkozatháborúja, amely a debreceni krematórium körül kavargott? Most arról van szó, hogy a krematórium esetleg magántulajdonban kezdje meg működését. Hogy ez mennyire aktuális, mi sem bizonyítja jobban, minthogy Deb­recen városához több erdélyi család for­dult, és pedig ezek között több katholi­­kus is, akik halottaikat a debreceni kre­­­matóriumban akarták elhamvasztani. Fel kell hasogatni az erdélyi ha­ 1­musz parlagát! ■— De ne fejezzük be krematóriummal a beszélgetésünket, amikor termékeny életlehetőségekkel kezdettük. Nem a te­metők­ gondolatával, hanem életet teremtő maghintés lelkességével jöttem ide, mert a testvéri együttérzés vérségi azonossá­gán keresztül azt szeretnék és azt i­énjük önöknek, hogy az erdélyi humusz parla­gát fel kell hasogatni, falunak és városé­nak egy gondolatban kell összefogni: a magyar művelődés olyan céltudatos ki­építésével, amely az európai kultúra bé­keszimfóniájában egyéni szólamával hív­ja fel a népek figyelmét. — Aranyérnél és az evvel járó béldugulás repedés, kelés, gyakori vizelési inger, derékfájás, mellszorulás, szívdobogás és szédülési rohamok­nál a természetes „Ferenc József”” keserű­­viz használata kellemes megkönnyebbülést ered­ményez. INDISZKRÉCIÓ A pályaudvaron csinos fiatal leány szó­lítja meg a vasúti tisztviselőt: — Melyik vonat megy Bécsbe? A vőle­gényemnek szeretnék még valamit sür­gősen mondani. •— Második vagy harmadik osztályon utazik? —­ kérdezi a tisztviselő. A fiatal hölgy méltatlankodva ráför­med a vasutasra: — Mi köze önnek ahhoz, hogy hánya­dikban utazik. (Lustige) Prot Dr. WILHELM STEKEL I MODEIN HÁZASSÁG Fordította és jegyzetekkel «Háttal Dr. GARTNER Pál idegarra. Kivonat & mű tartalomjegyzékéből: A házasság formai alakulásai. — A fele­ség felszabadítása. — Az otthon érzése a boldog házasság alapja. — Lelki szere­lem: A szerelem alkotó részei — A mintaházasság követelményei. — A sze­relem kikristályosodása. — Csalódott sze­relmesek házassága. —■ Meddig mehet az őszinteség házastársak között? — A házi­­barát — A monogámia a kulturember ideális célja. — A nemek teljes egyenjo­­r­gúsága. — A próbaházasság és meghatá­­­­rozott időtartalmú házasság képtelenség.­­ — A lakásínség káros befolyása. — Az anyósprobléma. — Születések korlátozása. » — A nevelés reformja a házasság leg­­­­megfelelőbb előkészítése. — A jövő há­zasságának normája: mindent átfogó, megértő, megbocsátó, fölfelé törekvő sze­relem. Kapható a BRASSÓI LAPOK Ara 90 lej.

Next