Californiai Magyarság, 1960 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1960-01-08 / 2. szám
6-ik oldal CALIFORNIA MAGYARSÁG No. 2 — 1960 január 8 Wass Albert: Csikszenttamás Fekete volt az éccaka a falu felett, kutya sem mert ugatni. Csak a szél búgott a kéményekben s kavarta a keserű füstöt, mint sátán a gondot az emberek lelkében. Árva Mózeséknél is csak kendő alatt égett a lámpa, hogy ne bosszantsa fényével az éccakát s ne hirdessen reakciót a kergült világban. Az ember kilesett az ajtón, figyelte néhány percig szűkre húzott szemmel a vaksötétet, de csak az ,eső percegett halkan a zsindelytetőn, más nesz nem hallatszott sehol. Néma volt a falu s komor, mint a temetők éjjel. — Áron, te. A fiú felszökött a kemence mellől. Tömzsi, jókötésű tizenkétévesforma legényke volt. — Itt vagyok, idősapám! — Ujjast, főrevalót végy. Megyünk a havasba. Az asszony ott a lámpa mellett leeresztette ölébe a hímzést. Szeme ijedten rebbent, mint a kicsi madarak, akik tudják már a vihart. — Megtudott valamit? — kérdezte elsápadó szájjal — Muszkák gyülnek újra? Vagy rományok? Munkába viszik a népet??? — Nem — felelte az ember morogva — ma egyéb dolgunk van odafönt. Tatárkőnél gyűl egybe a falu. — S a gyerek? — aggódott az asszony. — Dolga lesz neki is — felelte az ember s nem nézett az asszony szemébe. Leemelte a kalapját a szekrényről s a fejébe húzta. — Édesapám, a kisbabát is vigyem? —Az nem árt soha — felelte az ember az ajtóból — s ügyekezz. Búcsúzz el anyádtól is, hiszen odaleszel kissé. Azzal már ki is lépett a sötétbe s csak a nyitott ajtó fekete rése maradt mögötte, mint egy félelmes idegen intés. — Isten megáldja Idesanyám — mondta a gyerek s már indult volna az apja után, mikor az asszony sovány karja kinyúlt utána és átfogta a vállát, féltő, markoló szorítással. — Idős kicsi fiam — suttogta sápadtan és a szeme megtelt könnyel — aztán vigyázz magadra, hallod...! — Ne féltsen engem — adta vissza a fiú legényesen a szót — hiszen postát kell vigyek újra valamerre. Madéfalvára talán, vagy Szentgyörgyre a papokhoz...! — Vigyázz magadra, jaj vigyázz magadra... — suttogta az asszony, aztán hogy az ajtó kilincsre kattant s ő ott maradt egyedül a lekendőzött lámpa mellett, hangtalan nehéz sírással ráborult az asztalra, mint terhelt bus gyümölcsfák ahogy kidőlnek a súly alatt. Kint az éjszakában, a tornác előtt Árva Mózes megvárta a fiát. — Együtt vagy-e? — Úgy vélem, Madéfalvára lesz utam elment? — Messzebb most az egyszer — dörmögte az apja s megindult. Az eső hullt s ők mentek. — hiszen tarisznya is kellett volna — aggodalmaskodott kicsi Áron. — Elrendezték azt már — felelte az apja titokzatosan s aztán nem is szólott többet. Csak mentek. Elől a nagy székely, hátul a kicsi. Kertek alatt kanyarogtak tova csy követet küld szamlós ösvényeken, áradt vizeken hágtak által, aztán nekivették az irányt egyenest a hegynek. Zúgott alattuk a völgyben a Horgaspatak, Csermelyek hordták alá csörögve a havasokból a megolvadt hólevet s valahonnan az éjszakából zsönge tavaszi rügyek szagát hozta a szél. Mikor egy kapaszkodó tetején szuszogni megállották, Áronka nem birta ki, hogy oda ne szóljon az apjának. — Hiszen tavaszra változik a világ. Megyen már odafönt a hó! Árva Mózes hallgatva állt egy darabig, csak nehéz szuszogása hallatszott. Aztán enynyit morgott a bajusza alatt: — Másoknak is menniök kellene, nem csupán a hónak, hogy tavasz lehessen Székelyország fölött... Majd nagyot sóhajtott. — Na gyerünk. S nekifeszültek újra az éccakának s a hegynek. Mire följutottak a Tatárkőhöz, már égett a tűz a szikla töviben. Vén Harangozó Márton ült szemközt a tűzzel, reves farönkön s fehér haján, fehér bajszán megcsillant a lángok fénye. Körülötte, széles nagy körben, emberek ültek, vagy álltak, szótlan sötét arcok, bajlátottak, kemények. — Meggyüttünk—mondotta nagyot szusz szántva Árva Mózes amikor Vén Harangozó Márton elé odadobbant s lerázta kalapjáról a vizet. A vénember ránézett. — Itt a gyerek is? — Itt — bökött Árva Mózes a háta mögé — gyere elé Áron! — Lépj elő, fiam, — bólintott Vén Harangozó Márton is ott a fatönkön — ide a tűzhöz, hogy lássanak az emberek. Aronka odalépett a tűzhöz. Levette ő is fejéről a kalapot s lerázta róla a vizet, ahogy a nagyok tették s orrát is megtörülte a ködmönc ujjával. — Útra megy, gyerek — mondotta Vén Harangozó Márton s Aronka bólintott. — Tudom én azt. — Azt is tudod hova? — Hiszen Szentgyörgyre, vagy Brassóba tán... Az emberek hallgattak és a földet nézték, meg sokan a tüzet. Senki se szólt. Furcsa nagy csöndesség volt, hallani lehetett benne a patakot alant a völgy odvában. Aztán Vén Harangozó Márton fölemelte a fejét és a hangja ünnepélyes volt, akárha templomban szólott volna. — Idefigyelj, gyerek. Reád esett a falu választása élment, merthogy te vagy a legéletrevalóbb gyermekeink között. S mert oda, ahova neked menned kell most, nem mehet el sem férfiember, sem asszony, mert elfognák útközben, börtönbe vetnék, tán még meg is gyilkolnák. Nehéz s nagy feladatot biz reád a falu ezen a napon, értesz engem Áron? — Értem hát — felelte a fiú s nyelt egyet. —Hát ide figyelj akkor Árva Áron. A mai napon én s mind, akik itt vannak, reád bízzák a falu szavát. Hogy elvidd ezt a szót a (Folytatjuk a jövő héten) NYUGATI FIGYELŐ (folytatás a 3. oldalról) megyében lakik. De az állam eme legnépesebb megyéje csak a képviselők egyötödét küldi a törvényhozásba. Illinois állam alkotmánya szerint a lakosság szaporulata arányában kellene a képviseletet elosztani. Ezt a farmertöbbségű törvényhozás 1901 óta szabotálja. Cook megye (Chicago) 1955-ben kénytelen volt ezt véglegesíteni a szenátusban, hogy az alsóház igazságosabb elosztását biztosítsa. New York város 9 millió lakosa 90, az állam többi részének 7 millió lakosa pedig 118 képviselőt küld az állami törvényhozásba. És minden farmerszentnek maga felé hajlik a keze. Denver városa 90.000 iskolásgyermek ellátására évi 2,300.000 dollárt kap. Jefferson megye pedig 18.000 gyermek után kap évi 2,400.000 dollárt. A Washingtoni képviselet szintén sántít. South Dakota farmer képviselői úgy osztották el a washingtoni képviseletet, hogy a republikánus képviselő 159.000, a demokrata pedig 494.000 szavazó nevében bír egy szavazattal Washingtonban. Az alkotmány elfogadása idején a honalapítók nem így képzelték a dolgot. Amint az ökrös szekér a múzeumba került, ugyanúgy a lomtárban a helye annak az elavult választási rendszernek, amely 60 millió falusi okosnak jogot ad arra, hogy 120 millió városi baleken uralkodjék. SAJGÓ SZÍVVEL JELENTJÜK hogy Marlene Dietrichet meg akarták pumpolni. Az új amerikások kedvéért említjük meg, hogy Marlene az a nagypapa hangú színész nagymama, aki egyszerűen nem hajlandó megöregedni. Rekordtörő anyagi sikerű párisi vendégszereplése után Las Vegasba akart repülni az örökifjú matróna. Azok a smucig franciák azonban csak a pénzügyi oldalát nézik minden üzletnek. Tudták, hogy Marlene potom 42.000 pengőt fog Las Vegasban keresni hetenként. És meg akarták pumpolni szegény vastag hrangut. 51 bőrönddel futott be Marlene az Orly repülőtérre. A franciák pedig addig mértek-mézesgettek, amíg kifundálták, hogy a szegényes kis utiholmi $ 1800-ba kerül. — Közönséges útonállás! — dörmögte Marlene. — Ugye borzasztó? — kérdezzük mi. Vásárlásainál hivatkozzon lapunkra! Megbizhatóság Minőség Választék AREAS URNITURE “Where every Cent is well spent” 4426 So. Vermont Ave. — Tel.: AD 3-7203 LEGRÉGIBB MAGYAR BÚTORÜZLET Nyitva: hétköznap d. e. 9-től este 9-ig, vasárnap 11-től 5-ig. GYÁSZJELENTÉS Mélységes fájdalomtól lesújtva, megtört szívvel, de a Mindenható akaratában megnyugodva jelentem, hogy a legdrágább férj, apa, nagyapa, testvér és rokon, a Szatmár megyei Onbódon 1898 szeptember 30-án született Gyulay Sándor életének 61-ik, s boldog házasságunk 40-ik évében hoszszas s kínos betegség után nemes lelkét 1959 december 25-én, Karácsony napján délután 5 órakor visszaadta Teremtőjének. Földi maradványát a református gyászszertartás után a Glen Haven Memorial Park sírkertjében helyeztük örök nyugalomra. BÉKE PORAIRA. Köszönetnyilvánítás Mély hálával mondok köszönetet mindazoknak, akik megboldogult drága férjem elhunytakor vigasztalásomra siettek és a gyász nehéz óráiban, segítségemre voltak, mélységes fájdalmamban velem együttéreztek. Koszorút virágot, részvét-levelet, táviratot küldtek, avagy személyesen fejezték ki részvétüket. Ugyancsak azoknak, akik megboldogult férjem kórházbanlétekor az ország több részéből rengeteg üdvözlőkártyákat s leveleket küldtek felgyógyulást kívánva drága férjemnek, melyeket nagy szenvedése miatt fel sem tudott bontani. És mindazoknak, akik a gyászszertartáson, megjelentek, vagy utolsó útjára elkísérték. Külön köszönetem dr. Kecskeméthy László lelkész urnák megnyugtató, vigasztaló búcsúztatójáért, valamint a koporsót vivőknek. És végül a William Penn Fraternális Egyesületfőtisztviselőinek: Révész Kálmán elnök, Macker Gyula alelnök és Vészi László igazgatónak a temetésen való részvételükért. Gyulay Sándorné Elhunytadat gyászoljuk és emlékedet örökké megőrizzük: bánatos özvegyed Terus; leányunk Ilonka férjével; Dr. Kamenár Edwarddal s két gyermekük Terry és Joe; Tamás fiad nejével és a kis Tommy Alexei, valamint az óhazában élő öcséd Mihály családjával.