Californiai Magyarság, 1986 (63-65. évfolyam, 1-50. szám)
1986-09-26 / 37. szám
S, CALIFORNIAI , Üb£ Ül Ék f5 R S jÁ fj ® S5 the Mississippi * trp (CALIFORNIA HUNGÁRIÁN S) MM f*» £ j 12 Mm g I (UPS 084-440) m & »-* *s HJja ■■Ép-Jg^gjT September 26,1986 ■ • S < :an Newspaper in Hungárián Language, 207 S. Western Ave., Suite 201, Los Angeles, Ca 90004. Ph: (213) 384-7642, (213) 463-3473 * • _____________________________________________________________________________________________________________________ ÉVFOLYAM Single copy in the US 40 cents 1 11 1 LES, SAN FRANCISCO, SAN DIEGO, CALIFORNIA, PHOENIX ARIZONA in Canada 60 cents VOLUME - 63. No. - 37. YY ENDRE: VILÁGHELYZET Végre a US Kongresszus is belátta a kábítószer-gyilkosságok okozta tragédiák következményeit és törvényjavaslatában még a halálbüntetést is kilátásba helyezte a súlyosabb és komplikáltabb esetekre. Miután könyvek, tanulmányok, újságcikkek mutattak rá a kábítószer-üzlet gyökereire, meghirdették, hogy a jelen kábítószer-üldözés vicc. A végén, a ravatalon fogják meg azt, amit a születésénél kellene megsemmisíteni, de „valami” ismeretlen (vagy nagyon is ismert) okból egyes bábák őrt állanak, s a kábítószer szüleihez és az újszülötthöz nem lehet (vagy lehetett) hozzányúlni. James Mills a CIA és a National Security Agency (a nemzetbiztonsági szerv) segítségével évekig a termelőhelyekről kiindulva, lépésről-lépésre követte a kábítószer, a termelők, szállítók, nagy- és kiskereskedők útját, az abban résztvevők életét, a nehéz billiókat, s ezt The Underground Empire c. tanulmányában a nagyvilág elé tárta. Nevekkel szolgál, kül- és belföldiekkel, hivatalosakkal is. A kép, amit a nagyvilág lát tragikus. Amerika impotens a kábítószer-özön megállításában. Egyes fejezetei a könyvnek azt sejtetik, hogy játékot űznek belőle, szereplési lehetőséget. Míg az amerikai fiatalságot a kábítószer álatta alacsonyítja le, addig kicicomázott drága hivatalokban hope-aktákat tologatnak és egyes szereplők a TV-ken saját magukban gyönyörködnek. Évente féltrillió dollár a kábítószeresek forgalma, háromszor annyi, mint ma a US forgalomban lévő dollár papírja. A bankokban egyes bankárok összjátéka útján óránként három millió kábítószerbevétel alakul át „legálissá” törvényessé, de adómentessé. 1983-ban, több mint 1,500 személy jelentkezett US és főleg svájci bankoknál és sikerült kofferjaik tartalmát „valahogyan” elhelyezni, azaz a gyilkos méreg árát törvényesíteni. James Mills statisztikája szerint a világ többet költ ma a tilos kábítószerezésre, mint élelemre, lakásra, ruhára, tanulásra és egészsége gondozására összesen. A korrupció szerte a világon óriási. A kábítószer-korrumpálás közveszélyes. Az évi 20-30.000 dollárt kereső hivatalos személyt egykönnyen megtéveszti az egy alkalomra készpénzben felkínált tízezer dollár, néha annak sokszorosa. 33 ország termel kábítószereket. Ezeknek az országoknak vezetői is részesülnek, — közvetve legalábbis — a kábítószer áldásaiban. A termelő polgár nem hajlandó búzát termelni földjén, mert azért egy tizedét sem kapja, mint a kábítószerért. A szegény országok állítják, hogy éhségükből egyetlen kivezető út a dope. Ezek között az országok között számtalan van, amelyik komoly amerikai dollársegélyben részesül. A US hivatalosak azzal védekeznek, hogy szükségük van ezekre az országokra, vezetőikre „fontosabb külpolitikai érdekből” (katonai bázisok hordozói, stb.), így nem hajlandók drasztikus intézkedéseket foganatosítani ellenük. Ez a kiskapu. Amikor a többi hivatalos látja, hogy van kiskapu, akkor azt saját aljas céljaira nagykapuvá alakítja ki, s így jön létre a megvesztegetettek hadserege. Az amerikai kábítószer-üldözés politikailag motivált, állítja Mills, megtévesztő, a határon, vagy tengereken érkező özön pár százalákát lehet csak elfogni. A rendőr az életét áldozza, a bíróság a vonatkozó törvények hiányában csak úgy kezeli a nemzet gyilkosait, mint a többi bűnözőt, azaz sehogy. Senki nem adja ki a parancsot, s nem vezényel álljt az egész üzérkedésnek. Talán már nincs is olyan hatalom, mely ennek a kifejlődött, megszervezett, társadalmilag átitatott alvilágnak parancsolhatna? A demokrácia nevében a nagyüzérek játékot űznek az amerikai külszín-üldözéssel, nem veszik komolyan, pénzükkel, — remélik — a szabad utat megvásárolhatják. A néha-néha elkobzott kábítószer mennyisége nem jelent a kábítószer alvilág számára lényeges veszteséget. „Ezek” a személyek nem félnek az amerikai törvényektől azért sem, mert hiszik, hogy a törvényen felül (vagy kívül) állanak. A problémával foglalkozók egy része azon az állásponton van, hogy amíg vevő-fogyasztó van, tehát piaca van a kábí-Folytatás a 2. oldalon AZ EURO-KOMMUNIZMUS TEGNAP ÉS MA 1970-ben egyes európai kommunista pártok megpróbálták a Moszkvától való függetlenebb politizálást, főleg a franciák, spanyolok, hollandok, belgák, s élenjártak az olaszok. Ez különös veszélyességét abban hordozta, hogy simulékony színeivel könnyen magához ragadhatta volna a NATO országokban is a kormányrudat. A veszély azonban önmagától elmúlt. A spanyol vezér, Santiago Carillo az egész vonal élharcosa még a parlamentből is kibukott. Hollandiában a párt valamenynyi képviselőjét elvesztette. A belgák kommunistái alig vészelték át a választásokat. Franciaországban a 25%-ból 10%-ra apadt parlamenti képviseletük és a szocialista Mitterrand hatalomra jutása után szakított az „egységes" vonallal. Olaszországban még egy darabig próbálgatták a függetlenkedő pártéletet, de nem vették át (még részben sem) a kormányzást. Újabban pedig az olasz kommunista párt az ipari gócokon is veszít. Az afgán szovjet hadjárat, az afrikai terjeszkedés s legújabban a chernobyli atomtragédia alaposan megapasztotta Moszkva népszerűségét, sőt hitelét. A francia pártvezér Georges Marchais nem vette fel az eurokommunista vonalat, moszkvai maradt, de a párt így is csak 9,8%-ot kapott azon a választáson, ahol a szocialista Mitterrand lett az elnök, s első futamban négy kommunistának adott helyet kabinetjében. FRANCIAORSZÁGBA az amerikaiaknak ezután vízum kell a belépéshez. A nagyszámú (főleg Párizsban történt) robbantás és gyilkosság miatt meg kell szűrniük a látogatókat. CSILÉBEN bemutatták a szovjet szállította fegyverek arzenálját, a szovjet által szervezett ellenállások vezetőit is prezentálták. A jelen kormány állítja, hogy Nikaragua után (vagy mellett) a szovjet célpontja Csile. A PACIFIC ÓRIÁSI szigetvilága Micronesia US gyámsági (trusteeship) terület mely a US számára létfontosságú. A gyámság most jár le , a US autonómiával akként szeretné továbbvinni befolyását, hogy támaszpontjai megmaradhassanak. KÉT FLORIDAI GYILKOSSÁG MIATT elítélt a börtönőr (Robert Elliot)a kávéjába AIDS „vér szérumot" tett bele. Az ügyészség gyilkosság kísérletével vádolja a két börtönlakót. HÍREK a nyugtalan világból AZ ELSŐ REPUBLIKÁNUS HIVATALOS elnökjelölt Pierre S.du Pont IV. v. kormányzó és v. kongresszusi tag, 51 éves, Reagan programjával indul. „A BOMBA" (The Bomb) címen érdekes könyv jelent meg az atom születéséről. A könyv főleg Enrico Fermi feleségének, Laurának saját életleírásán alapul, aki kénytelen volt az olasz fasizmus elől ide menekülni s itt férjével (és munkatársaival) az első láncreakciót produkálta, mely bizonyította, hogy az atombomba előállítása lehetséges. (Dutton kiadás). Az amerikai szabadság kívülről nézve A keleti, vagy más nyugati országból érkező néha elcsodálkozik azon amit szabadságként Amerikában (egyesek) gyakorolnak. Nem értik pld. az amerikai bíróságon történteket, a bíró-ügyvéd sokbilliós színjátékát, a dolgozók szakszervezeti védelmének azt a túlzását, mely teremti a munkanélküliséget. Van, aki emlegeti, hogy Amerika tényleg új, más, de nem túl sok ez a különcködés? Amerika valóban olyan hatalmas, hogy mindezt megengedheti magának? Mennyire hasznos ez a világösszhangban, a nyugati szövetségben? A szóbajöhető kérdések dzsungeljéből csak egy két friss problémára kellene kellő választ találni, mondják. Hogy van az, pld. helyileg, hogy a szakszervezet ellenzi a L.A. buszvezetők rendszeres ital- és kábítószer vizgálatát? Hát kinek a szabadságáról van szó: a párszáz busz vezetőjéről, vagy az utazó milliókéról? Miféle szuper-igazságszolgáltatás az, ahol a vádlott be akarja ismerni (s már nyilvánosan, több ízben be is ismerte) bűnösségét (gyilkosságait), de az ügyvéd nem engedi ebbeli vallomását jegyzőkönyvbe venni, helyette milliós költséggel megtoldja (nem saját kárára) az igazságszolgáltatás időfolyamatát? Mennyi ebben az álszentség, a reális szabadság, a mellébeszélés és „jogi" magyarázkodás? Szabadság az, ha az amerikai anya kénytelen csecsemőjét táplálandó egyik melléből a törvénytelenül érkezőnek tejet adni, mert a politikusok így látják helyénvalónak? Helyesen értelmezett az a szabadság, mely ugyan hivatalosan megállapítja, hogy a határain illegálisan átkelők egy nagy része a nemzet élete ellen tör, kábítószert, fegyvert hoz magával, vagy olyan szervezet tagja, mely az országban terrorakciókat készít elő, s nem állja meg a veszélyes emberözönt? A szovjet 17 év után 17 évvel ezelőtt egy amerikai újságírót Moszkva kiutasított a Szovjetből, mert az ismert disszidenssel, Vladimír Bukovszkyval interjút vett fel. Ez az újságíró most vízumot kapott és visszatérte után összehasonlította a 17 előttit a jelen helyzettel. Holger Jensen többek között így foglalta össze a tudnivalókat (Insight, 5-12-86): a moszkvai polgár még mindig a legértesültebb, a leningrádi a legudvariasabb, a georgiai a legszórakoztatóbb. Ha egy moszkovitát megkérdezel az útirány ügyében „kifejezetten" nem fog elátkozni, a leningrádi készségesen megmutatja az utat, a georgiai azonnal valutát akar cserélni, vagy elad valamit, legalábbis kaviárt. A polgárok nagy része hiszi, hogy ma jobban él (mint pld. 60 évvel azelőtt). Egy háromszobás lakás bére 20 dollár, a földalatti és a telefon 5 képek (a telefonkönyv ugyan még 1972-ből való), a szovjet cipő átázik (azonnal), a Volga kocsi 9,000 rubel (a havi fizetés átlaga kb. 250 rubel), a melegvíz fürdő nagy dolog, a hölgyek nem használnak szagtalanítót stb. Amikor Jensen egy Ural-beli hölggyel táncolt, s megkérdezte szereti-e Moszkvát, azt a választ kapta: már hogyne szeretném, hiszen itt van Lenin (ha nem is élve). HA A SVÉDEK TOVÁBBMENNEK a szocializált úton, Kubában kötnek ki. Egyelőre még van szabad sajtó, választás (több párttal) emberi jogok, stb. de a szociálisnak nevezett juttatás politikája zsákutcába vezet. Ez azt bizonyítja, hogy a here akar leginkább részesülni a szociális juttatásból, azaz az, aki nem hajlandó dolgozni. KUBA CASTRO URALMÁNAK 25 éves évfordulóján nehezen tudja titkolni, hogy csak ő és jól fizetett környezete kommunista (a maga módján), de a nép nem az, sőt gyűlöli a rendszert, különösen a megszállókat s az idegen földön való katonáskodást és siratja a „hősi" halottakat. SAJTÓBÓL 1987. FEBRUÁR 7. - ÉN!