Cegléd és Környéke, 1931 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1931-01-04 / 1. szám
2. oldal CEGLÉD ÉS KÖRNYÉKE Kommunisták paradicsomából A katolikus világ feje, a római pápa új rendeletet adott, hogy a csendes misék után mondott lépcsőimádságot az Oroszországban vallásukért szenvedő vértanú hívekért ajánljuk fel. Ezzel is figyelmünket odairányítja ahhoz a végtelen mezőkön elterülő országra, melyben annyi szenvedés, üldözés éri mindazokat, akik Istenben hisznek és imádkozni merészelnek. Mi, akik szent hitünkben Istent imádhatjuk, benne vigasztalást és lelki erőt meríthetünk, nem is gondolunk arra, hogy lehetnek lelketlen emberek, akik abban látják az emberek szebb és boldogult jövőjét, ha ajkukra forrasztják az imádságot és megtagadják a mindenek Alkotóját, az Istent. Hogy azután mit érnek el az ilyen istentelen, vallásellenes társadalmi berendezéssel, azt olvashatjuk az Oroszországot megjárt utazók rettenetes elbeszéléséből. Egy nem éppen keresztény újságból olvashatjuk, hogy oroszországi félig-meddig barátaikról kénytelenek a következő hírt közzé tenni: C. J. Ketchum, a Daily Express kiküldött tudósítója hosszabb cikkben vázolja Szovjetoroszországban uralkodó állapotokat. A tudósítás szerint az egész 140 millió főnyi lakosság élelmezés és ruhaellátás tekintetében a legszűkebb személyi adagokra van szorítva. A nagy éhínség óta nem dühöngött ilyen rettenetes nyomorúság Oroszországban. A lakosságot hét élelmezési osztályba sorozták. A legnagyobb adagokat az első három osztály kapja, amelybe a testi munkások és családtagjaik tartoznak. A következő két osztály, a szellemi munkások s családtagjaik kisebb adagokat kapnak. A hatodik osztályba tartoznak a 14 éven aluli gyermekek, akiknek az az előjoguk van, hogy egy korty tejet és minden második nap egy tojást kapnak. A hetedik osztály, az u. n. burzsoázia, egyáltalán nem kap élelmiszerjegyeket és boldogok, ha néha egy kis lóhúshoz hozzájuthatnak. Az élelmezés főképpen fekete kenyérből áll; még az első osztálybeliek is nagy ritkán jutnak kis húshoz vagy margarinhoz s az adagok többnyire csak éppen az éhhaláltól való megmenekülésre elegendők. Ruházati cikkeket ugyancsak jegyek ellenében adnak a hét négy napján, amikor azután legelkeseredtebb tülekedés folyik a legócskább darabokért. A közlekedési probléma ugyancsak súlyos, a Háború előtt Moszkvában 29 000 bérkocsi járt, számuk ma 1200-ra olvadt le, de ezeket a hivatalok állandóan maguknak rekvirálják. Mindezzel szemben a szovjet hatóságok néhány épülő nagy gyárra mutatnak rá és azt hangoztatják, hogy a haladást a legsúlyosabb szenvedés árán kell megváltani. Eddig szól a tudósítás. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy Oroszországban 1917-től 1921-ig megöltek 365.250 tanult embert, 6775 tanítót, 880 orvost, 260.000 katonát, 192.350 munkást és 815.351 földművest. 1921-től 1927-ig összesen 1 834.694 embert gyilkoltak meg a kommunista elvek legnagyobb dicsőségére. Ezenkívül pedig még megszámlálhatatlan embert „elsüllyesztettek“ minden hivatalos eljárás nélkül. Ehhez hozzáteszük a legújabb hírt, amely méltán megkoszorúzza az eddigi nyomorúsági adatokat, hogy az orosz Szovjet leghíresebb követét, Kolontay asszonyt elfogták és vésztörvényszék elé vitték, mert proletárnőhöz nem illő fényes pazarló életet folytatott Mexikóban és Stockholmban. Ehhez még azt is hozzátesszük, hogy az éhínséggel küzdő Szovjet a belső nyomorúság ellenére a rabokkal kitermelt fát és búzát külföldön potom áron árusítja, úgynevezett dömping árakkal, hogy a szegény orosz nép szájából elvont búzával külföldön csináljon agitációt a kommunizmus mellett. Mi ugyan hála Istennek nem vagyunk Oroszországban s igy az ottani állapotokról s az ott járt utazók leírásából ismerjük. Ezek után azonban csak az lehet a véleményünk, hogy nem kérünk abból a Szovjet boldogságból. Nálunk is volt már ilyen tök és gersli virtschaft, de mégis azt mondjuk, hogy habár nehéz, rossz időket élünk, mégis csak jobb világ van nálunk, mint az orosz mezőkön, hol „szociális termelésből fakad a jólét“ — ahogy ők mondják. Mindnyájan azt akarjuk, hogy legyen minden dolgozni akaró embernek kenyere, legyen jobb megélhetés és több megelégedés, — de nem őrült gyilkosság, csalás és rabszolgatartás. Okuljunk és tanuljunk ! A szenvedélyes halász. Tilalmi idő volt a halászatra. De azért a halász ott ült a tó partján, kezében a horognyelet a viz fölé tartva és feszült figyelemmel leste, hogy mikor pedzi a hal a nyélről lelógó zsinór végén a horgot. A halászszenvedély annyira úrrá lett fölötte, hogy észre se vette, mikor a csendőrőrmester eléje toppant. — Micsoda ? — Most halászni ? — rivált rá a csendőr. Nem tudja, hogy tilalmi idő van ? — Nem, őrmester úr én nem halászom. — Mit ? Hogy nem halászik ? Hát mi van a kezében ? — Hát... egy horognyél. — Úgy van. És mi lóg le a horognyélről? — Hát... hisz látja az őrmester úr, egy zsinór. — Helyes ! De én a zsinórnak a végén látok valamit. — Igen, őrmester úr, egy horgot. — Nagyszerű ! És mi az, ami a horgon van? — Egy . .. giliszta. — És ma azt meri nekem mondani, hogy nem halászott ? — Nem, őrmester úr, én ... én tanítottam úszni a gilisztát. Az eladás művészete. Volt egy antikvárius boltjában öt jelentéktelen kis faszobrocska, annyira kezdetleges kivitelben, hogy alig lehetett rajtuk az emberi formát felismerni. Ezeket az élelmes kereskedő csoportba állította ezzel a felírással: „Az öt érzék.“ Egy napon beállít a boltba egy vevő és elvisz egyet a figurák közül. Az antikvárius a megmaradt négyet a kirakatba teszi s ezt a nevet adja nekik : „A négy évszak.“ Új vevő jelentkezik, aki szintén megszerez magának egyet a szobrocskák közül. Ekkor az antikvárius ismét megváltoztatja a felírást így: „A három Grácia.“ Kevéssel később vevőre talál a harmadik szobrocska is s természetesen most már a két figurára apadt csoport ezt a címet viseli: „Ádám és Éva.“ Végre, mikor már csak egy maradt meg a szobrok közül a kereskedő birtokában, az ezt a hangulatos és szuggesztiv nevet kapta: „Az elhagyatott.“ Spanyolból. Könyvkötészeti munkákat a legdiszesebb kivitelben és legolcsóbban készít Simon és Garab Cegléd, evangélikus bazár 1. szám — Szent missió Kocséron. Két szentéletü ferencrendi atya karácsony hetében 8 napos szent missiót tartott Kocsér község rk. templomában, amelyet a hívek minden alkalommal zsúfolásig megtöltöttek. Igazat adunk a missiót végző ferencrendi atyának és vele együtt mi is hisszük, hogy a szent missió áldásos hatása eredményekben gazdagon fog mutatkozni a kocséri rk. hívek mindennapi életében . Súlyos baleset érte városunk közszeretetben álló volt polgármesterét dr Gombos Lajos m. kir. gazdasági főfelügyelőt, aki a múlt héten hivatalába, a földművelésügyi minisztériumba igyekezett s a gróf Vigyázó Ferenc utcában a síkos utón megcsúszott s oly szerencsétlenül esett, hogy jobb lába forgóban eltörött. A mentők szállították be a súlyosan sérült főtisztviselőt a Verebélyi klinikára, ahol azonnal gipszkötést alkalmaztak. Szerencsétlenül járt volt polgármesterünk személye iránt városszerte nagy a részvét s reméljük, hogy súlyos balesetéből hamarosan felgyógyul. — A Kath. Nőszövetség, valamint a Jézus Szive Szövetség viseltes ruhaakciójához a következők járultak adományaikkal: dr Zalai Károlyné, dr Hitter Miklósné, Harnisch Károlyné, Hunyadi Teréz, özv. Dobos Györgyné, Gyanotti Frigyesné, Zakár Jánosné, Kovács Istvánná, Erős Józsefné, Valu Józsefné, Magyar Antalné, Dobos János, v. Fehérváry Dezsőné, Erős Jenőné, Szabadi Bálintné, Szalay Etelka, Drányány Aranka, Csala Józsefné, özv. Lengyel Istvánné, Pintér Pálné, Mészáros Józsefné, Sárik Juliska, Paulovics Jánosné, Kertész Irén, Füle Juliska, Bolla Istvánné, dr Schweig Gézáné, József Imréné, Magyar Károlyné, Jankovics Ferencné, Juhász Rózsa, Waldfogel Miklósné, Pálffy Balázsné, Kuli Györgyné, Grófi Istvánné, Staudt Károlyné, Törnek Sánorné, Endrei Sándorné, Meliska Károlyné, Kovács postamester, Imre Jánosné, Fodor Gerzsonné, Balázs Ferencné, Magyar Antalné (Liliom u.), Farkas Mihályné, N. N., Maár Antalné, Nagy Andrásné, Papp Lászlóné, Nagy Mariska, Kiss Józsefné (Sütő u.), Veres Jánosné, Kiss Etus, Czárák Ferencné, Csendes Mihályné, Klöffer Jánosné, Petrényi Andrásné, Szabó Istvánné, Juhász Istvánné, Mészáros Józsefné, Juhász Pálné, Huszár Józsefné, dr Kisfaludy Lászlóné, Zakar Lászlóné, Imre Mancika, Csendes Pálné, Száraz Mária, Száraz Teréz, Győri Böske, Bauer Erzsi. — Mansz hírek. Vasárnap, december 28-án előadást tartott a Leánykör részére Szőnyi Sándor rgimn igazgató a nő helyzetéről a társadalomban. A mélyenszántó, élvezetes előadás nagy hatást ért el. — A Leánykor által január 18 án rendezendő nagyszabású teadélután előkészítésén nagyban buzgólkodnak az egyesület tagjai, nívós, kedves, változatos műsorszámok összeállításával. A hangulatos délután iránt, máris nagy érdeklődés nyilvánul meg városszerte.