Czegléd, 1901 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-06 / 1. szám
ClZlLl ICllgOllVg XUV1AIJLWJ — -- _ bölcsen kifundált, s ami közül nem egyet bátran el lehetett volna hagyni annélkül, hogy a számlálás tulajdonképi célja veszélyeztetve lett volna. Nagyon természetes, hogy e rubrikák pontos és lelkiismeretes kitöltése gondot igényel, ami a legügyesebb munkást is megpróbálja s a haladást megnehezíti. Nem kevés akadálya a gyors és teljes körültekintést igénylő munkának azon körülmény, hogy helyenkint a háztulajdonosok otthon sem találhatók s nem ritkán 2—3-szor kell őket felkeresni a számlálás megejtése végett. Dicsérettel kell azonban felemlítenünk, hogy sok helyen a hatóság által kiküldött felhivást megszívlelték s a családjaikat nem ritkán vagyonukat érdeklő dolgokat leírtak, amivel a számláló biztosok munkáját nagyon is megkönnyítették s némileg ellensúlyozták egyes háztulajdonosok nemtörődömségét, akik annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy legalább a születési lajstromot elkészítették volna — s nem ritkán úgy fogadják a számláló biztost, mint aki *— legalább is végrehajtást akarna foganatosítani, avagy aminek egyesek kifejezést is adtak, „hogy már evvel is újabb és újabb adót hoznak a nyakukra“. . És ezt a hiedelmet nem bírja eloszlatni a számláló biztosok jóakaratú felvilágosítása sem, amint nem bírta eloszlatni a hatóság felhívása, jóllehet világosan ki volt fejezve benne, hogy a népszámlálás nem adóztatás céljából történik, ami igaz is. E vélekedésüket megerősíteni látszik az a körülmény, hogy a vagyoni állapot szigorúan kitüntetendő, a lakóházak, lakószobák, azok különíta továkdttk.Vitarinók, aim lelketlenül azt a meggyőződést érleli meg bennük, hogy csak a „még nagyobb adózás lesz mindennek a vége“. Ebből kifolyólag nem lehetetlen az sem, hogy a vagyoni állapot mondjuk a földbirtokosok igaz és tényleges kimutatása nem fog megfelelni a valóságnak, mert nagyon sok gazda épen nincs tisztában azzal, hogy voltaképen mennyi földje is van és vagy ha tudja is, nem rosszakaratból ugyan, de talán fortélyból, vagy kicsinyeskedésből nem vallja meg az igazat. A vagyoni kimutatást tehát bátran elhagyhatta volna az állam, hisz ez szabatosabban mintegy úgy is megtudhatja a telekkönyvi hatóságok kimutatásai alapján. A casino silvesteri estélye. A czeglédi casino egylet a lefolyt héten tartotta silvesteri estélyét, kapcsolatban a részleges megnyitásoknak utolsó részletével — a nők bevezetésével. Kettős jelenséggel bir tehát az 1900-ik év utolsó napja. Rendezett a Casino egy sikerült silvesteri estélyt, de viszont a nők is elmondhatják, hogy most már végre-valahára mi is megláttuk az épület belsejét. A férfiak már hónapok óta élvezték az új helyiség kellemeit, s nem árulunk el titkot, mikor az újságba is kitesszük, hogy néha még táncra is perdültek . . . úgy egymás között. Ha nem csal következtető erőm, ez utóbbi körülmény indította a tisztelt vezetőséget, hogy a nők számára is megnyíljanak a termek ajtai, mert hiszen évek óta volt a casino helyiségében silvesteri estély, de sohasem jutott eszükbe, hogy ők maguk rendezzék. Hagyták a fiatalságra. Pedig azt tapasztaltuk legutóbb, hogy az öregek (pardon öregebbek) jobban értenek ahhoz, mint kell nagy közönséget összehozni. Ilyen tapasztalat után szíveljék meg a casino tisztelt vigalmi rendezői, ha egy thémát veszek rolam alá, aminek a megoldása nagyobb dicsőséget teremne, mint amilyen nagy sikere volt a silvesteri estélynek. Czegléden már évek óta mondhatjuk, megszűnt minden olyan tébördarcai kapocs,, amely az egész intelligentiát összetartaná. Én azt tartom, hogy e kapcsot létrehozni és fentartani a Casino hivatott s fogja is létrehozni. A kérdés megoldása a következő volna. Először nézzünk el dunántúl és Erdély kisebb és nagyobb városaiba. Intelligentiája mondhatni egy maréknyi s mégis országos hírlapok érdemesnek tartják foglalkozni az ott levő társadalmi élettel s referálnak estélyeiről. Én azt tapasztaltam, hogy mindenik városban az irodalom és zene az a kapocs, ahol az intelligens elemek találkoznak. S az illető városokban van egy kör, amely pártfogása alá veszi, az irodalmat, pártfogásba veszi a zeneművészetet. Szórakoztat, művel egy csapásra. Városunkban is volt mindkettőnek — fájdalom — mártírja. Úgy a régen elhunyt „Közművelődési kör“, amelynek csak neve maradt fenn mint a haldokló „Zene-egyesület“, amely után egyébként már nemcsak név, de adósság is maradt az utókor számára, a művelődést és szórakozást, voltak hivatottak ápolni és terjeszteni. Tisztelt casinói urak ! A ceglédi casino immár egész intelligenciánk befogadására be van rendezve. Igen nagy kár volna, ha az a szép és nagy társaság együtt nem maradna. Tegyünk meg minden lehetőt, hogy együtt is maradjon. Terjedjen ki annak a vigalmi bizottságnak a figyelme az irodalomra, s a zenére. Ne csak táncmulatságot rendezzünk, mert sokan vannak, kik egyrészt egészségük, másrészt a táncban való járatlanságuk, vagy tudom is én mi más okokból — a táncot nem szeretik. De az irodalom és zene iránt minden intelligens ember érdeklődik, s érdeklődnek különösen a nők. Az anyag meg van, meg lesz. Fáradságba, költségbe nem kenik. Ami különben a legutóbbi estély lefolyását illeti, a következőkben számolunk. A termeket csinosan feldíszítve várták a közönséget a rendezők. Már 8 órakor tömegesen gyülekeztek a családok, s a nagyteremben elhelyezett asztalokat hamarosan lefoglalták. Bizony a később érkezők már alig kaptak helyet. Kedélyes csevegés közben Zámbó János, városunk ünnepelt szónoka lépett a felolvasó asztalhoz s egy 21 év előtti kaszinói társaságot rajzolt, fűszerezvén a regényéletből (oh ez örök théma !) merített emlékeivel. Egyszersmind buzdítván a fiatalságot, hogy az ősökhöz méltók legyenek. (Amint észrevettük, ez utóbbi ellen a fiatalság demonstrálni készül.) Alighogy elhangzott szava, a vezető urak hamarosan kirendelték az asztalokat, s megrendelték a talp alá valót. A mi ezután következett a/', már «/Ami,uhuiul ei, el&Uovns/Goken ’áriák. „Hogy repdestek Amor nyilai“ s hogy „Aphrodite és a többiek a táncosok közé vegyülve olyan vig kedvre hangolták a párokat, hogy Máté szálkán a nyomába sem léphetnek“. Ez mind igaz megtörtént a lefolyt mulatságon is. Vigan tartott a tánc a reggeli órákig, örömére a Casino papájának, ki nem győzte elismerő szavait hangoztatni. (Nem is hiszem, hogy reggel felé maga is nem segített.) Jelen voltak a következő hölgyek: Bálint Mihályné, Barta Mórné, Borka Jánosné, Csizmadi Józsefné, dr. Csurgay Lászlóné, özv. Dely Kálmánná, Denc Ákosné (Bpestről), Dobos Pálné, Fethcides Sándorné, özv. Geierné, dr. Gombos Lajosné, Henriciuer Károlyné, dr. Hudák Jánosné, özv. Hunyady Ferencné, Hartyányi Imréné, özv. Martinovics Gyuláné, dr. Matolcsy Sándorné, Mentovics Ferencné, Miskolci Arnoldné, dr. Molnár Albertné, Piskóti Istvánné, Rupp Erigyesné, Rónai Jánosné, Sárkány Gyuláné, Sándor Rezmné, Sándor Gusztávné, Sebők Béláné, Szibek Lászlóné, Szabó Ferencné, Tálasy Árpádné, Bálint Margit, Barta Irén, Bohus Lenke, Barta Mari, Beretvás Juci, Felicides Bella, Gubody Ilona, Hunyadi Mara, Ilona, Erzsi, Martinovics Gizi, Piskóty Irén, Rafaelovics Katinka, Sárkány Erzsi, Szabó Margit és Irén, Szibek Sarolta, Schneller Zsófia, Schwartz Irma, Tálasy Kornél. Egy casinói tag. Két kezét esküre emelte az égre „Isten legyen neki irgalmas kegyelmes Erőm most el ne hagyj, maradj engedelmes!“ S elrohant keresni félig majdnem sírva „Ön egy nagy papák“ volt a levélbe írva Meg is találta a kaszinó termében Villám cikázott föl mind akét szemében Mint bőszült oroszlán, úgy mellette termett Rémület fogta el most az egész termet. Fölemelte botját elégtételt kére, — Azt hittük azonnal szétlocsosan a vére — De dühét sikerült hesen fékezni, Nekem is illik hát versemet végezni. Tisztelt hölgyeim és uraim ! Ez az ütközet volt az asztaltársaság mohácsi része. Néhány évig még adott életjelt a dörmögő estéken, de aztán mint a mécses kialudt, hogy harmad napra föltámadjon. Ekkor fedeztük föl a kaszinót. Új életet vittünk a kaszinóba. Fölfedeztük Fabianek Vilmost és Tálasy Árpádnak a szellejét. Ide is, oda is csapatostul jártunk mulatni. Már akkor drót nélküli telegráffal közlekedtünk. Csak egynek kellett inteni hogy jöttek, ezt az intést elértette mind. És mentük nem kötelességből, nem is udvariasságból, hanem a saját lelkünk, a saját szivünk és a saját jó kedvünk ösztönéből. Fölfedeztük Kozmát, fölfedeztük a mismást, fölfedeztük a kuglit, a billiárdot az expeditiót. Rendeztünk kaszinói estélyeket, szilveszteri, farsangi mulatságokat. Behoztuk a f a kaszinói disznótort, melyen még a holtak is táncoltak. Rendeztünk pincei halvacsorákat, agg- legényi névnapokat, távozó cimboráink részére bucsuestélyeket. Vezettük a párbajokat nem az erdőbe, hanem a nyílt térre. Irtunk 12 éles verset egy elhagyott pipa hazaviteléhez, irtunk alkalmi színművet, alkalmi operát, melyeket magunk adtunk elő. Hangversenyeztünk fuvolával, gitással, cimbalommal, bőgővel, síppal, dobbal, trombitával tettünk kalandos kirohanásokat a politika tervére is, olyan sikerrel, hogy meg is énekelték az egykorú krónikások. Bevontuk működési körünkbe a dalárdát, a női zenekart, a női énekkart. Nem volt a társadalomnak olyan mozzanata, amelyben részt nem vettünk volna. íme ez volt a régi kaszinó. Egyszer aztán megállottunk mint az elromlott óra. Valami vész ütött ki köztünk. Elkezdtünk házasodni, ki házat, ki feleséget vett. Mind akettő nagy gonddal jár. Rettenetesen megkomolyodtunk. Tessék szétnézni a kompániánk tagjai között, mindegyiknek homlokán ül egy nagy eszme, amelyért töri-zúzza magát Mintha mindegyik meg akarná lepni valamivel a 20-ik századot. Az egyik a kormányozható léghajót, a másik a kormányozható gólyát akarja föltalálni. Én azt hiszem mi már szereztünk a 20-ik századnak meglepetést: ez az új kaszinó. És most fiatal emberek, akikre a 20-ik századnak minden terhe és öröme vár, figyeljetek reám mi a múlt századnak elviseltük terheit és örömeit is. Ne higyjétek, hogy ezt a magunk fejéből vettük. Eltanultuk az összegektől. Ránk azt mondták az öregek, hogy méltó utódaik vagyunk. Legyen gondotok, hogy mi is elmondhassuk rátok, hogy méltó utódaink vagytok. Nektek boldog új századot, nekünk boldog új évet kívánok! CZ E G LÉ A rról, hogy a nép szaporodott-a és mennyiidő szerint beszélni alig lehet. Az eddigi erre még semmi pozitív alapot nem nyuj bizonyosra csak annyit vehetünk, hogy várónépesége megközelítőleg pár ezerrel fogyni. Hogy ez az emelkedés a felekezetek között oszlik meg s miért oszlik így meg: erről idején szintén beszámolunk. Beszámolunk azért, mert itt oly momentumok merülnek fel, amelyek társadalmilag is, de erkölcsileg is kiváló fontossággal bírnak. 1-fő szám: MI ÚJSÁG? — Eljegyzés Dr. Traub József ügyvéd, lapunk jeles munkatársa jegyet váltott Szekeres Piroskával, — néhai Szekeres Miklós ügyvéd leányával. Szivből üdvözöljük ! — A szent ív bezárása. Széles e hazában mindenütt a legnagyobb vallásos áhítattal ünnepelte meg a rkath. egyház a szent év berekesztését. Hasonlóan Cegléd is, hol a rkat. templomban Sylvester napja délutánján 5 órakor fényes istenitisztelet tartatott Horváth József esp. plébános celebrálása mellett; az ünnepi szónoklatot nt. Csapó János s. lelkész tartotta. Éjfélkor a szent