Czegléd, 1903 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-04 / 1. szám
Triszonegyedik évfolyam. 1-86 «rim. Csejeléá, 1903. január 4. sesöli bu, "0- £S PAPiKHöKt' «ÓNyuNyonDA CZ£QL£D— nyiltterek, valamint hirdetési dijak, közvetlen a kintó hivatalhoz küldendők. Nyilttér sora 50 kr. Szerkesztőség: a kiadóhivatalban. Kiadóhivatal: SEBŐK BÉLA könyvkereskedése. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMÚ HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. ELŐFIZETÉST-DT.J: HIRDETMÉNYEK . Helyben házhoz hordva egész évre 3 frt. négy hóra 1 írt. Egyes szám ára : 7 kr. Felelős szerkesztő: Dr. F. Halász László. Kiadótulajdonos: Sebők Béla. Uj év, uj remény. A Gondviselés kegyelméből ismét egy év suhant el a végtelenségbe. Bánatunk, örömünk elvitte magával. Egyet hagyott meg csupán. A reményt. Reményt egy jobb, egy szebb jövőben, mely kárpótoljon a múltak bajaiért, szenvedéseiért. Hogy az új év beváltja-e e reményt, ki tudná előre ? Gyarló ember nem lehet oly vakmerő, hogy az égiek titkait erőszakkal kicsikarhassa. Sem ész, sem akarat, sem vakmerőség nem segít itt. S aki meggondolatlanul bízik erejében, biztosra veheti, hogy végre is szárnyaszegetten fog aláhullani képzelt hatalma magasságából. Hogy a letűnt ó év mennyi reményt valósított meg városunk közéletére, s menynyit hagyott valósulatlanul , illik arra némileg visszatérnünk. A Kossuth-szobor immár városunk dicsősége. A nagy Kossuth Lajos ércszobra Árpád-terünkön áll s hirdeti örök időkön át városunk áldozatkészségét. A főgymnasium is tető alatt. Az impozáns kétemeletes palota már is nyíltan mutatja városunk polgárainak a kultúra iránt érzett fogékonyságát s azt a nagy áldozatkészséget, mit a tudományért meghoztunk. Ez évre vár végleges befejezése, melylyel a gyönyörű épületet egyúttal átadjuk rendeltetésének. Úgy a Kossuth-szobor, mint a főgymnasium, sok év fáradságos munkájának a gyümölcse. Dicsekvés nélkül állíthatjuk, hogy mind a két monumentális emlék létrehozásában nem csekély érdeme van lapunknak a „Czegléd“ nek, illetőleg szerkesztői és munkatársainak, a kik évtizedek óta küzdöttek és fáradoztak azon, hogy » ' *---__________— --------mit, a mi gazdasági viszonyaikat előmozdítsa s nekik a megélhetést biztosítsa , kétségbe nem vonható igazság. Az állam a földmives munkásnép egy tagozatának existentiájáról már gondoskodott. Hasson oda a város, hogy lakosságának többi munkás tagozatáról is gondoskodjék ép oly irányban, amint azt a bérletek kiadásával a minister tette. A közjóért teszi, ha teszi. Nagy idő egy év. Sok örömet, de sok bánatot is rejt méhében. Melyik lesz majd a győztesebb, emberi véges észszel nem jósolhatjuk meg. De azokra, kik egy város jó és balsorsát intézni hivatják, nem csekély feladat hárul. Az ő feladatuk elsősorban őrködni azon, hogy e város anyagi és szellemi fejlődése hiányt ne szenvedjen semmiben. S hogy áldozatok árán egy czél megvalósításáért küzdjenek :e város fejlődéséért. Főleg A tisztújítást, a főgymnasiumnak fedél alá helyezését és a Kossuth-szobrot A tisztújítás az év közepén folyt le. Eredménye ismeretes. Sajnos, hogy a bukott párt máig sem tudott belenyugodni a változhatatlanba, jóllehet egyesült erővel biztosabban mozdíthatnánk elő e város jólétét. .A munkás Kernes megoldása már eddig is kívánatos arányban halad. E kérdés, a közgazdaság szempontjából kiváló figyelmet érdemel. Amit a lefolyt év ez irányban meg nem valósíthatott, az az új év vállaira hárul. A város elöljáróságának is ez legyen egyik munkaprogrammja. Hogy a földmíves munkás népért tenni kell valóváros kultúrája iránt, működjenek bár akármilyen téren. A különböző munkásságtól várható összeredmény, ha abban a város igazi érdeke nyilvánul meg, kiváló hatással lesz közművelődésünk minden ágazatára. És e tekintetben se párt, se felekezet ne válassza el egymástól a polgárságot, mert amely perczben akár az egyik, akár a TÁRCZA. Bartók Lajos. Te is elmentél hát, mint annyian mások Néked is beteheti immár a rovásod . . Hulló csillag lehull. Te az égbe szálltál Áldozni ott fenn is nemzeti oltárnál . . Nem haltál meg. Élsz még s élni fogsz örökre Bár könnyünk záporát hullattuk a rögre Mely porod takarja. Oh virrassz felettünk ! S bár fent egy csillaggal gazdagabbak lettünk Oh ki mérhetné meg, itt lenn mit vesztettünk ? ! Emlékezzünk régiekről. Sok új éve volt a magyar nemzetnek egy ezer év óta. S a szerint, amint sorsát intézte a hatalom : jó is, rossz is volt benne bőven. A szabadságharcz vérbefojtása 12-ik évében Haas Mihály volt a szathmári püspök Híres ember az absolut korszakban. Mint a minő hatalmas alak, ép oly hírhedt germanizátor. Püspöksége előtt politikai administrátora az alföldnek. Kész eszköze a hatalomnak. Politikai missióját azzal az immár történelmi kijelentésével kezdette : „Megmutatom, hogy egy év múlva az alföldi csikós is németül fog beszélni . . ." Megpróbálta. S bár hatalom állt a háta illegett , erőszakossága megtörött a nemzet állhatatosságán. Eltelt egy esztendő, el kettő. A beamtervilág hiven végezte a németesitő munkát s a vége az lett hogy : akárhány ember megtanult — magyarul. Mert olyan az alföldi síkság, hogy könynyen átalakítja a jövevény hadat is — magyarrá. Száz példa van erre. * Haas Mihály administrátorsága tehát ép az ellenkezőt eredményezte. S bár germanizáló törekvésével épen nem aratott sikereket, egyet elért : az absolut kormány nem feledkezett meg munkásságáról. Kinevezték szathmári püspökké . . . Az 1861-ik év újévét, mert szeszélye igy hozta, nem székvárosában Szathmáron, hanem Felsőbányán töltötte. Megérkezése előtt tudatta, hogy új év napját megelőzőleg, ellátogat a rkath. népiskolába. Nosza volt erre látás, futás. A „Gotterhaltét“ 48 óra alatt be kellett tanulni. Szegény Baló professzor csak úgy izzadt bele, míg 200 tanulónak a fejébe verte valahogy a szövegét is, a dallamát is, miközben valószínűleg pokolra kívánt minden germanizáló püspököt. Eljött a nagy nap. A püspök pontos volt, akár a halál . . . Tanulók is, tanítók is az igézet s talán a félelem egy nemével fogadták a nagy urat. Hiába való volt a félelem. A nagy ur nem harapta le senki fejét. Barátságos volt minden izében. S ami a professorokat teljesen meglepte : magyarul kérdezgette a nebulókat. Erős, hatalmas bassus hangon s a jó feleletekre oly érczesen hangzott szájából: „Derék fiuk vagytok!“ Tudtok-e énekelni? Mit tudtok? Feleljetek ne ! Kérdé egymásutánban távozása előtt . . . Persze, hogy tudnak, Kegyelmes Uram, felelé jó Baló uram. S azzal rázendítettünk a Gotterhaltéra magyarul . . . „Tartsa Isten, óvja Isten Császárunk s a közhazát . . .“ Mikor a dallamot megismételtük ott, hogy : „Ausztriával Habsburg trónját Egyeaíté égi kéz,-ugyi láttuk, mintha valami bánatos borulat ömlött volna el arczán . . . Elég, elég ! Szólt . . . Dicséretet vártunk a nagy úrtól s egy rövidke szó volt FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes ízű természetes hashajtószar. - 1