Czegléd, 1909 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
Harmincegyedik évfolyam. 1-szf svául. Uszejsléd, 1000. Január L. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMÚ HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI EK: Helyben házhoz hordva egész évre 6 kor., négy hóra 2 kor. Vidékre egy évre 8 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Szerkesztőségi telefon 4. szám. Felelős szerkesztő : dr. Hübner Emil. Kiadótulajdonos : Sebők Béla cég. ED sebGkbOa ÖNTO- E5 PAPSHKEflEMi KÖNYVNYOHDA =C2E6L£D=»» HIRDETIHEHTES I nyiltterek, valamint hirdetési díjak közvetlen a kiadóhivatalhoz küldendők. Nyilttér sora 1 korona. Kiadóhivatal: SEBŐK BÉLA könyvkereskedése. Újév. Ismét tovább haladtunk egy esztendővel. Az eltöltött évre ráterítette fehér szemfedőjét a természet, mintha az átélt bajokat, elmúlt eseményeket el akarta volna takarni az új esztendő elől. Puha hószőnyeg teríti be a földet, elnémítva a járókelők zaját. Ünnepies hangulat ömlik el a vidéken s csendben köszönt be az új esztendő. Ez az évforduló mindig hangulatokat kelt az emberekben. Csendes magábaszállással keresi az eltelt esztendő emlékei közt a jelentősebb mozzanatokat, örömmel gondol vissza munkájának eredményeire, fájdalommal az átélt csapásokra. S amikor a búfelejtő Szilveszter éjszaka után a fehér, a tiszta újév napjára ébred, őszinte örömmel üdvözli azt s kíván az ismerősöknek boldog új évet. Ez a jókívánság a jövő felé irányozza a gondolatot. Mit hoz a jövő? az ember életében elsőrendű kérdés. A jövendő ismeretére sarkalja az embert ismerőseinek szives jókivánata s nincs ember, akinek lelke pár pillanatra a jövőre nem gondolna s a bekövetkezendő események iránti töprengéssel azok kedvező volta iránt küld röpke sóhajtást az ég felé. Egy év az egyén életében sok, de a társadalom életében elenyésző csekélység. Mégis ha egy év társadalmi életében beállott eseményeken végigtekintünk, menynyire szembeötlő azok átváltoztató hatása. A kisvárosi köz és társadalmi élet terén még szembetűnőbb egy év reform munkája. Városi közéletünk elmúlt éve a békesség jegyében haladt. Eme béke egyöntetű munkásságot eredményezett s közéletünk vezető férfiai büszkén tekinthetnek vissza arra a nagy munkára, aminek előnyei és hatása csak a jövőben fog megnyilatkozni. Városi közéletünk új emberekkel indult az elmúlt évben munkába. Örömmel tapasztaljuk, hogy helyes irányban haladnak s mindnyájunk rokonérzése kiséri őket további reform utaikon. Ami a részletkérdéseket illeti, itt csak leszögezzük azt a tényt, hogy a reform munkaprogramm jelentős része megvalósult a múlt évben. A bírósági és vasúti állomási épület, közvilágítás ügye eldöntetett, városi szervezetünk új szabályokat nyert. Sok apróbb jelentőségű dolgot nem is említünk. A jövő évre sem fogyunk ki a munkából. Az előző évi alkotásoknak gyakorlati kivitele, újabbak alapjainak megvetése lesz az 1999. év feladata. Mindnyájan igaz érzéssel támogatjuk a város vezetőségét e munkájában. A mi szegény, elmaradott városunkra nagyon ráfér a haladás, a vagyonosodásnak is meg kell vetni ágyát. Mindenkit a város s közvetve valamennyiünk közös érdeke és ne az egyéni érdek vezessen. Aki a közélet piacán magánérdekekkel kufárkodik, annak ott nincs helye, az nem igazi fia a városnak. Kívánjuk, hogy a közélet terén az a mindinkább erősülő egyetértés, együttmű- ködés a jövő évben ne keresbedjék, de gyarapodjék. Csak úgy tudunk előre haladni. Ezt az együttműködést ne engedjük senki által se megbontani, mert most, amikor alkotni, városunk jövő virágzásának alapjait lerakni akarjuk, most van legnagyobb szükség az összetartásra. Mit hoz a jövő ? Nem tudhatjuk. De a jövendőt is lehet bizonyos mértékben előkészíteni, kitartással, határozottsággal, bátor következetességgel. A jövő évben fontos kérdések kerülnek még szőnyegre városi életünkben. Kezünkben van a jövő fejlődésünk fonala. Ne ejtsék ki kezükből azok, akik fonják s tartsuk meg azt mi is, akik a vezetők után a fonallal együtt haladni akarunk. Bizonyos, hogy némely kérdésnél hevesebb mozgalmak fognak megindulni, amelyek a békét is veszélyeztethetik. De úgy ismerjük vezéreinket, hogy ott is meg fogják találni a helyes utat és módot a kibontakozásra. Mi, hogy magunkról is szóljunk, ideális álláspontunkat továbbra is megtartjuk a közélet minden kérdésében s ebből az álláspontunkból fogjuk támogatni azokat, kik a városért, közérdekért munkálkodnak. Ebben a törekvésünkben csak tőlünk nem függő körülmények gátolhatnak, de a tiszta és egyenes útról le nem térünk. Az új évben ezzel vesszük kezünkbe tollunkat és ezzel az eszmékkel kívánunk városunknak és minden polgárának boldog uj esztendőt! — I. t á r c a. Egy éjjeli szállás. A „Czegléd“ eredeti tárcája. — Irta: R. L. STVENSON. - — Angolból fordította: BÉKÉSI GYULA. — (Folytatás.) — Látja, önmaga sem tudja elválasztani a katonát a rablótól, s mi egyéb a tolvaj, mint magános, óvatos eljárású rabló ? Ha én egy ürücombot elemelek, az álmát sem zavarom a gazdának, morog, igaz, egy kicsit, de azért épp oly jó izűen költi el a maradékot. Uraságod nagy garral fújja a trombitát, pártul fogja az egész juhot, s ráadásul el is lazsnakolja a gazdát alaposan. Nekem nincs trombitám, hitvány ember vagyok, lator, kutya vagyok, s köszönjem, meg, ha csupán felkötnek. — Helyes, de ne sajnálja megkérdezni attól a gazdától, melyikünket szívelhet inkább, melyikünket átkozza, mikor ál-matlanul hánykolódik fagyos éjtszakákon át. — Hasonlítson össze kettőnket, — mondá a nagy úr. — Én öreg, erős, tisztes vagyok. Ha reggel itt kellene hagynom a házat, százan meg százan szerencséjüknek tartanák, hogy menedéket adhatnak. A szegény nép kiköltözködnék, s az utcán töltené az éjt, ha csupán céloznék is rá, hogy egyedül kivánok maradni. Maga hajléktalanul bitangol, s filléreket csen az után holt emberektől. Én nem félek senkitől, semmitől, maga egy szóra reszket, s szivét veszti. Én nyugodtan várom a halált itt saját házamban, s a csatatéren, ha a király újra zászlója alá szólít. Magát bitófa várja, amelyen nem enyhít se remény, se dicsőség. Nincs-e különbség kettőnk között. — De még mekkora ! válaszolt Villon. — De várjon ha én születtem volna Brisetout urának, s nagyságodat hivnák Francis Villon diáknak, kisebb volna-e közöttünk a különbség ? Vájjon én nem a szenes serpenyőnél sütkérezném, és nagyságod nem filléreket keresne-e a hóban ? Vájjon én nem katona volnék-e, nagyságod pedig tolvaj ? — — Tolvaj, — pattant fel az öreg. — Én tolvaj! Ha komolyan beszélne, meglakolna a szaváért. — Villon utánozhatatlan arcátlansággal terjjesztette ki a tenyerét. — Vajha megtisztelt volna Nagyságod azzal, hogy követni méltóztatik okoskodásom fonalát. — Nagyo, megtisztelem azzal is, hogy tűröm a jelenlétét — szólt a lovag. — Vessen zablát a nyelére, ha idős és tisztes emberekkel van dolga, kevesebb gazdára akadhat, és pórul jár. Felállott és haragjával, idegenkedésével küzdve sétált fel-alá a szoba másik végén. Villon alattomban megtöltötte serlegét, s kényelmesebben helyezkedett el székén. Keresztbe tette a lábát, fejét a kezére, könyökét a karjára támasztotta. Jóllakott, megelégedett, s egy csöppet sem tartott házigazdájától. Az éjnek jó része eltelt, még pedig fölötte kényelmesen, s Villon biztos volt benne, hogy reggel bántatlanul távozhat. — Mondja meg őszintén — szólt az öreg sétáját félbeszékitva — igazán tolvaj maga ? — Legyen szabad biznom a vendégjog szentségében — felelt a költő. —■ Az vagyok uram. — Maga még nagyon fiatal, folytatá a lovag. — Sohasem lettem volna ilyen idős — szólt Villon ujjait billegtetve, — ha e tíz kitűnő legényke nem segít. Ezek voltak az én tápláló apám és anyám. — Magába szállhat és megváltozhatik. — Naponként magamba szállok — felelé a költő. — Kevés ember van, akinek nagyobb hajlandósága volna a magábaszállásra, mint szegény Franciscusnak. Ami pedig a megváltozat