Czegléd, 1913 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-05 / 1. szám
2. A teendők képe azonban nem lenne teljes, ha elhalgatnám a Piactér kibővítését, közvágóhíd építését, melyekre már közgyűlési határozat is van, továbbá az ezredesi laknál levő tömbön ama nagyobb szabású építkezést, melyben elhelyezést nyerne a posta, csendőrség, pénzügyőrség, kir. adóhivatal stb. Az itt elsoroltakból is látható, hogy nálunk még igen sok dolog vár elintézésre, amelyek azonban nyerhetnek megvalósulást, ha végre az annyira óhajtott béke valóban ki nem terjeszti szárnyait. Hatósági megbízottak választásához. Lapunk december 8-iki számában »Hatósági megbízottak« címén megemlékeztünk azon nembánomságról, melyet iparosaink az iparhatósági megbízottak választásánál tanúsítottak. Erre a cikkünkre Prohászka József ipartestületi elnök a következő felvilágosító sorokat küldte be hozzánk, melyeket közérdekű voltánál fogva a következőkben közlünk. Tekintetes Szerkesztő Úr ! Elmulaszthatatlan kötelességemnek tartom felvilágosítással szolgálni az iparhatósági megbízottak választására vonatkozólag. A »Hatósági megbízottak« című cikk írója csodálkozik azon, hogy ilyen lanyha az érdeklődés egy olyan intézmény megválasztása iránt, amilyen az iparhatósági megbízottaké, akiknek hivatásuk, hogy az ipar és kereskedelem fejlődését előmozdítsák azáltal, hogy a törvény által adott joguknál fogva a kihágások ellenőrzésével az ipar és kereskedelem színvonaláról a meg nem engedett versenyt elseperjék. Az iparosok nagyon jól tudják ezen intézmény fontosságát, érzik is ők annak súlyát, hogy ők ezt elhanyagolják, de azt is tudják, hogy akiket ők megválasztottak, hiába teljesítik a törvény által megszabott kötelességeket, nem érnek el egyéb célt, mint felebarátaik irigységét és megvetését, mert ők, mint hivatalos személyek nincsenek megvédve a törvény által. Pedig ők nézetem szerint hivatalos közegek egyik nagy drámája lejátszódott. Ide jöttek ők, kergetve a végső kétségbeeséstől, ide jöttek, ő meg az a leány, hogy egymás keblén magukat utoljára kisírják. Ide jöttek, mikorbelátták, hogy nincs többé semmi remény és hogy nem lehetnek egymáséi, csak a halálban. Esti szürkület volt. A nap már egészen aláhanyatlott. Utolsó fénycsíkja is kialudt a tó vizében. A Balaton olyan volt, mint az olvasztott malachit, mint a kék színben játszó fehér ezüst. A nádasban pihenni tért a sok szárnyas és szinte kihallatszott a sok apró szerelmes szív pihegése. És a tó olyan rejtelmesen hívogatta, csalogatta őket . . . És ők engedtek a tó szirénjének, mely a mélységbe csábította őket és örök nyugalmat, közös boldogságot ígért nekik, melyet a szülők hideg zsarnoksága megtagadott. Átölelték egymást és . . . és boldogan követték a tó szirénjét . . . Őt kimentették ... de azt a kislányt nem találták meg többé soha, s mégis nem egyszer megtörtént, hogy az iparhatósági megbízott másodmagával iparkihágásért feljelentett valakit s a két megbízott, mint hivatalos közeg jelentése nem volt elég bizonyíték arra, hogy az illető iparkihágást követett el, vagy a két személy igazolása nem volt elég bizonyíték arra, hogy őket egy műhelyben a feljelentett rágalmazta és megsértette. Az is megtörtént már, hogy a megbízott a fölöttes hatóságnál több följelentést tett, abban a fogadtatásban részesült, hogy maga talán ebből él, vagy ha a kihágás beigazolódott, a felettes hatóság azzal a kijelentéssel, hogy annak is élni kell, nem mehet lopni. És ha az elsőfokú iparhatóság megállapittatott 5—10 ezerkor, értékű kihágás, az illetőt megbüntetik 4 koronáig és mikorra ezt az ítéletet meghozzák, addig eltelik 4—5 hónap. Ez az oka aztán, hogy iparosaink nem vesznek részt az iparhatósági megbízottak választásában. Hogy a megbízottak sem teljesítik lelkesen kötelességüket, annak meg az az oka, mert a feljelentésekkel maguknak is, iparostársaiknak is nagy kárt tesznek, mert a rendelők elkerülik. .Megtörtént, hogy egyik iparágban többeket feljelentettek a megbízottak iparkihágásért, az elsőfokú iparhatóság a feljelentést elutasította, felebbezés folytán az ügy a másodfokú iparhatósághoz került, mely az elsőfokú iparhatóság határozatát jóváhagyta, végre az ügy a harmadfokú iparhatósághoz, a kereskedelmi minisztériumhoz került, aki a kihágást beigazoltnak látta, az illetéket bizonyos összegekre megbüntette s fel lettek hiva, hogy a kötelező ipari vizsgálat elengedését kérhetik. Ilyképen abban a kedvezményben részesültek, hogy vizsgázás nélkül vállalkozhatnak olyan munkák végzésére, amilyent azelőtt a képesített mesterek végezhettek. Ezekből az adatokból látható, hogy miért nem veszziek részt az iparosok az ipar hatósági választásánál. Ez az állapot valóban szomorú, különösen akkor, midőn az állam sokat áldoz az ipar művelésére a szakiskolák állításával és tanfolyamok rendezésével s midőn az iparos kiképezte magát iparágában, akkor a törvény nem védi meg szerzett jogait, de nem is védheti meg abban az esetben, ha a kirendelt közeg nem érdeklődik az iparügyek iránt s igy nem is tud az iparosok bajairól. * Dr. Máthé Géza albíró azonban a jelennek élt. Ő nem ismerte a papa balatonfüredi regényét. Inkább maga iparkodott ő itt apró kis novellák szövevényeit bonyolítani. Az öreg úr sóhajtozó melankóliával beszélt neki arról a régi szép patriarkális életről, mely az ő idejében Füredre csábította Veszprémnek, Fehérmegyének, az egész Dunántúlnak előkelőségét; a hires Anna-bálokról, melyekre még a Tiszahát, a Nyírség, a Bácska legszebb leányait is ide hozták. Géza szívesen meghallgatta és a stilszerüség kedvéért vele sóhajtozott ő is az öreg úrral, de szó ami szó, biz’ isten szebbnek találta ő a mai jelent a múltnál. Szebbnek találta ő a mai leányokat, mint azokat a régi híres szépségeket, akikért az apja olyan nagyon lelkesedett és akikből azóta bizonyára már csupa vén matróna lett. És különösen szebbnek talált a sok szép között egyet . . . egyet ... egy kis barnát, akinek a szeme olyan hűségesen tudott nézni (szép barna szemek voltak, akkorák mint egy-egy mandula) és aki olyan volt, hogy bízvást fölcsaphatott volna a Balaton tündérének. A kis albiró szívét átjárta a szerelem e klaszikus földjének poézise. Szinte ittasulva hallotta a leányka szép szavának ezüsthangját csöngeni és megesküdött volna reá, hogy a fülemile panaszának hangja nem olyan isteni. A szombat esti táncmulatságokon dehogy ropta volna a táncot mással, mint azzal az "édes kis barnával és fenn a magas terraszon, melyet »gyönyördé«-nek nevezett el a helyi lelkesedés, csak neki huzatta mindig a kaposvári hires cigányprímással Fráter Loránd bűbájos nótáját: Gyere velem akáclombos falumba, Oda várlak ölele két karomba! Az öreg úr ezalatt lenn ült a kávéházban és régi jó barátokkal, vele egyvivásu vén legényekkel a pagátot kergette. (Folytatjuk.) C Z E G L E D A magyar Szokatlan tóm múltban a magyar á elsülésnek örvendő fo Királyi Postának. A tel a magyar kir. po. nem áll feladata mag posta nemcsak mint mint üzlet is az állal a kereskedelemügyig vette a postát s azt megállapították, hog kir. postáról mondat volt, de egyúttal tani illető honatya nem ő: a m. kir. postai sze főleg közbecsülésnek nagyszabású munkás. A magyar posta már ítéletet a müveit állapítása szerint a olyan tökéletes, mint országé. Hogy a m. közi becsülete van, a külfölddel postai ügyeknél a magyar po Ausztriától teljesen . A független s önálló közi viszonylatban se sem domborította ki mint a m. kir. posta igy, ha a postánkat a lebecsülni való intéz. Ezt a dolgot az e közönség legjobban jó-e m. kir. kir. posta közönséget illeti, erre pithatjuk, hogy a made szereti is. A posti naszoknak mindig él szulőanyja, a postává inkább szidják a vasú igazgatást, a fináncot a magyar állami és k A publikum tehá jával, de meg is lehet tának technikai tökék illeti, e tekintetben vann A magyar posta felk postatechnika terén el gondosan válogatja étékben, de mégis nagy vezetősége az alkalma a javításán. A m. kiratozik az örökké eléget kus gondolkozással közé. Végzi munkáját réssel és béketűréssel, naggyá, hogy a postai hány évtized óta teljes a személyzettel sigyel felé megvédeni azoknak m. kir. postaben nem egy világszer akad, de a postások állja a helyét, úgy avatalos működés közepe mert aki igazságtalanu könnyen kisütik, hogy fakadó dolog az illető Az a kifogás ser kir. posta mint üzlet . Az egyetlen angol po. világnak más olyan amely jövedelmezőbb . Az évi bevételeiből 1. szolgáltat be az állam cége tehát csaknem vtlyet azállam egyik le, tartanak. Egybefoglalva mű szerint az igazságtalan nagy közönségnek kell fajainkat és az egész közönségnek azért, mer munkájának a hasznát tapasztalhatja.