Czeglédi Hirlap, 1908. január-június (4. évfolyam, 1-27. szám)

1908-01-01 / 1. szám

IV. évfolyam. CEGLÉDI HÍRLAP 1-ső szám. jelen volt, özv. Székely Gáborné, szegedi óvónő, a „Kisdednevelők Országos Egyesü­­leté“-nek alelnöke elnökölt, kinek tartalmas, szép megnyitóbeszéde után egyhangúlag Woelker Olga kecskeméti óvónő választatott meg a gyűlés jegyzőjévé. Ezután elnök feltette a kérdést, hogy meg­­alakíttassék-e a nevezett kör ? Mire a gyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy a kör minél előbbi megalakítását sürgőssé teszi egyrészt az óvónők érdeke, másrészt pedig az óvóügy maga. E célból egy a helyi óvónőkből álló szervező bizottságot választott a gyűlés, a­melynek tagjai lettek: Donovitz Alajosné, Sebők Gyuláné és Füle Mária óvónők, kik a pestmegyei tanfelügyelővel egyetértve len­nének hivatva a fontos ügyet megoldani. A tárgysorozatnak megfelelőleg Hankaritsné Fábián Vilma, a Kisdednevelők Orsz. Egye­sületének titkára és a „Kisdednevelés“ társ­szerkesztője olvasta fel A körök céljai és feladatairól című szellemes értekezését, fel­sorolva mindazon erkölcsi és anyagi előnyö­ket, amelyek az egyesülés által úgy a körök egyes tagjaira, valamint az egészre háram­­lanak. Végül Székely Gáborné szakszerűen és rendkívül érdekesen fejtegette, hogy miként lehetne az óvodákból az ósdi német alaki munkát kiküszöbölni s­­helyette a magyart bevezetni, amely m­ég egyrészt megfelel a magyar gyermek természetének, másrészt pedig sokkal könnyebb is. Több, szalmából, háncsból, cirokból és nádból készült játék­tárgyakat mutatott be, amelyet — úgymond — az én kis óvódásgyermekeim készítettek. Ezen apró tárgyak valósággal bámulatba ej­tették a jelenlevőket és szinte kétségbe von­ták, hogy azokat óvódásgyermekek csinálták. (Hogy mennyire megtetszettek az apró tár­gyak, eléggé bizonyítja az is, hogy valaki egy ibolyás kosarat csendesen elvezetett.) Délután fél három órakor gyakorlati foglal­kozást tartottak az újvárosi óvodában özv. Székely Gáborné és Füle Mária óvónők. HÍREK. — Eljegyzés. Ifj. Csilléry Kálmán budapesti kir. kir. aljegyző eljegyezte Paulovits Károly ceglédi áll. főgimnáziumi tanár leányát, Er­zsikét. Gratulálunk! — Távozás. Matuss Lajos vasúti posta­mestert Alsólendvára (Zala megye) helyezték át hasonló minőségben, mely állását a na­pokban foglalja el. Távozását őszinte sajná­lattal vesszük tudomásul s kívánjuk, hogy új állomásán is oly jól érezze magát, mint a mi körünkben érezte. — Esküvő. Rehák Pál vasúti mozdonyfűtő január 4-én vezeti oltárhoz Virág Mariskát, Virág Mihály kedves leányát. — Kinevezés. A ceglédi róm. kath­. tanító­testület december 22-én tartott üléséből ki­folyólag meleghangú átiratban üdvözölte szeretett egyházkerületi tanfelügyelőjét, Trüm­mer Ferenc ceglédberceli esperesplébánost pápai kamarássá történt kineveztetése alkal­mából. Mi is üdvözöljük. — Szilveszter-est. Az Ipartestület f. hó 31-én saját helyiségében, az Ipartestületi Dalkar közreműködésével, táncmulatsággal egybekötött zártkörű „Szilveszteri estélyt“ rendez. Belépti dij személyenkint 1 korona. Kezdete 7 órakor. — A Ceglédi Kereskedő ifjak Kaszinója a múlt héten tartotta alakuló közgyűlését. El­nökül egyhangúlag Erdős Henriket válasz­totta. Mint halljuk, január 18-án nagyszabású hangversenyt rendeznek, előkelő művészek közreműködésével. — Öngyilkosság. Csurgai Árpád, városunk néhai főorvosának, Csurgai Lászlónak fia, karácsony másodnapján este fél 10 órakor, lakásán agyonlőtte magát. A szerencsétlen fiatal­ember már régóta tépelődött az öngyil­kosság eszméjével, melyet most hajtott végre. Temetése szombaton délután 2 órakor volt. — Felhívás: Az adófizető polgárokat fel­hívjuk, hogy adóhátralékaikat minél előbb fizessék be, mert különben a központból ál­lami végrehajtó fog kiküldetni, aki tudvale­vőleg minél kevesebb kímélettel, de annál nagyobb hivatali szál szokott kikülde­tésében eljárni. — Karácsonyi aj. A Városi Dalárda karmesterének, Mi­nőnek, karácsony elő­estéjén egy remek­ serleget nyújtott át, tekintettel arra, hosz egylet érdekében sokat fáradozott, mekkor feleségét egy szép asztali készletizték meg. — A bethlehemis gyerekek kirablása. Azt irta a Ceglédi 1 legutóbbi számában, hogy egy csapat hemjátékos gyereket kifosztottak. A rend­ megállapította, hogy ez egy kalandos mamire valószinüleg az szolgáltatott okot, légy este Nagy Mi­hály volt rendőr 3 gyereket látott egy helyen állni, akik ikat várták s akikre Nagy Mihály rájuk, minden különösebb célzat nélkül, ezeknban megijedtek és elszaladtak, de se nőm, se más bethle­­hemes gyerekeknek­ akkor, sem más alkalommal nem jö bántódásuk.­­ A karácsonyi izságok lefolyásáról a rendőrség azt a­­alan, de örvendetes jelentést adta ki, hírek csaknem kivétel nélkül csendes lefvak voltak, verekedés csupán a szervezmunkások vigadóbeli mulatságán volt, de se valami veszélyes kimenetelű. — Egy verekedés?). A Ceglédi Újság múlt heti számában a rendőrségünknek leckéül kínálkozó (jelent meg egy állí­tólagos verekedésről Aranyi Lajos fő­kapitány jogosított ennünket ezen vak­merő állítás megcálta. A verekedésből ugyanis — hivataloesítés szerint — csak annyi igaz, hogy Jusé kocsmárosnő látva a suhancok ittasságait nem adott nekik. A suhancok erre esen távoztak s egy kapu döngetéséhez­­. Az értesített rend­őrség két rendőrt ött a helyszínére, de akkorra már a tettes egy része el is távozott onnan. A rendőrök ályszerűen felírták az illetők neveit, kiketéb iránt ismervén, le­tartóztatásra nem szükség. Az eljárás a suhancok ellen solyban van. Az esetből kifolyólag jóakaratú ajánljuk be laptár­sunknak, hogy még akor, télvíz idején, nem igen szükséges pi­kacsákra vadászni. — Dijmegszabás, eglédi közkórházban elhelyezettek napi főzési dijat 1 k. 30 — Előfizetőinknek s lapunk jó­barátainak, olvasóinak, boldog újévet kívánunk, önt meg kell mentenem. Meg, mindenáron,­­ még az életem árán is. Ehhez szükségem­­ van a bekecsre és kucsmára. A zsandárok a nagy füzestől egész a szalontai erdőig engem fognak üldözni ... Ön siessen azalatt me­nekülni. — De nem lesz önnek ebből baja ? — Semmi, mindenre gondoltam. Ne húz­zuk beszéddel az időt. Azzal gyorsan magára kapta a báránybőr­­bekecset és kucsmát. — Isten önnel, mondotta az üldözött honvédtisztnek és mielőtt még egy kérdést intézhettek hozzá, már elrohant. Három órával később a félhold sugara két zsandárszuronyból csalt ki apró sugara­kat a kígyós­mizsei országúton. Az egyik zsandár értelmes, magas homloku ember volt, tömött szőke bajusszal. Társa, ki mel­lette haladt, alacsony, zömök férfiú volt, degenerált, közömbös arccal, melyből a ferde nagy orr ijesztően emelkedett ki. — Bizonyos, kérdezte az alacsonyabb zsan­dár, hogy erre szökött meg ? — Egészen bizonyos, válaszolt a másik. A pék látta. Már tegnap óta leselkedik utána. — Komisz ember az a pék, mondotta a­­ butaképű zsandár. A másik vállat vont. — Hát igen, kém, spicli. Olyannak is kell lennie. Nekünk mindenesetre megkönnyítette­­ a munkánkat. Pontosan leírta, hogy milyen báránybőrbekecs és milyen kucsma van rajta.­­ Az idő sokkal hűvösebb, semhogy útközben levethetné. Azt hiszem, holnap délre már­­ vason kisérjük vissza. Az értelmes arcú zsandár jóslása nem vált be. Ez az ember nem­ szívesen teljesítette azt a szolgálatot, mit hivatása elébe szabott. Nem törődött volna vele, sőt talán örült volna titkon, ha az üldözött honvédtiszt megme­nekül, anélkül, hogy őt a zsandárt, szolgá­lati mulasztás terhelte volna. De a szolgála­tot szigorúan értelmezte. Már éjjel volt, mikor a csorvási csárdást felzörgette. Valószínűnek tetszett, hogy az üldözött ember itt tartja az első pihenőt. A csárdás sietve nyitott ajtót a hatalom rettegett fegyveres embereinek. Arra a kérdésre, hogy nem volt-e ott estetájt egy báránybőr­­bekecses és kucsmás úri forma ember, sietett­­ a következőket válaszolni: — Dehogy nem­cs egy órája sem, hogy itt járt. Piritokest evett és három félmesszely bort ivolgy kis szalonnát is vitt magával az útra — Hát arról nemzélt, faggatta a zsan­dár, hogy honnan és­ merre igyekszik ? — De igen, válás a csárdás. Elmon­dotta, hogy a bicseiáról jött, amelyik az Ilkey uraságé, hogy spán volt, de most valami baj miatt el­őtt jönnie. Az éjjel Csabán fog meghalott sok az ismerőse Emlegetett valami­t. — Rolkót? — Igen. Hajnalban a két tár Csabán volt, hol az ott állomásozó zárok segélyével meg­találták a Rolkó-ha az öreg ur már ébren volt és készséggel­­ választ a zsandá­­roknak. — B Kerecsényt keresik ? Itt volt. .. Félórája sincs, hogy ment. Kocsit kerített és áthajtott Gyulára, mondta, sürgősen kell beszélnie Mitraámuel szűrszabóval, kinek a fiával együbigált. Negyedóra mulva öt zsandár sorspon­­tos kocsin ült és e£ óra múlva már ott

Next