Ceglédi Kisgazda, 1921 (2. évfolyam, 2-52. szám)
1921-01-16 / 3. szám
Czegléd, 1921 3-ik szám. Vasárnap, január 16 Megjelenik vasárnap Megjelenik vasárnap Főszerkesztő: Dr. DOBOS SÁNDOR Felelős szerkesztő: Dr. SZALISZNYÓ JÁNOS Főmunkatársak: Dr. HITTER MIKLÓS, VÁRÓCZY MIHÁLY, FÁBIÁN IMRE, KUKLA BENŐ, LAKOS JÓZSEF, BIMBÓ PÁL A CZEGLÉDI KERESZTÉNY-KERESZTYÉN KISGAZDA- ÉS FÖLDMÍVESPÁRT ÉS A CZEGLÉDI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA ÁRAK ÁRAK ünnepi beszéd. Január 9-én, a ref. templomban tartott vallásos ünnepélyen elmondotta dr. Dobos Sándor. Itt e megszentelt falak között, melyet a mi atyáink emeltek a béke boldog napjaiban az Urnák dicsőségére, s amelynek az ég felé emelkedő hatalmas falai és oszlopai között a mi zsoltáros isteni tiszteletünk szokott emelkedni az Úr zsámolya felé, ahova az öröm és boldogság — sajna ma már oly ritka — napjaibaneljövünk, hogy hálákat adjunk a Kiapadhatatlan Kegyelemnek, s hová elzarándokolunk a megpróbáltatások és keserűségek sűrü megismétlődése között, hogy erőt könyörögjünk a Végtelen Jóságtól — istenitiszteletet tartottunk ma is. Mert vájjon nem az Urnak bemutatott kedves és szent áldozat e az emberben lakó Isteni léleknek, az emberi szellemnek az a megnyilatkozása, mely szóban, dalban és zenében tisztelvén a világ nagy teremtőjét és megtartóját, az Istenség gondolatát és az egyházhoz való tántoríthatatlan hithűséget igyekezik erősíteni a hívek nagy tömegében ? És várjon nem az Urnák bemutatott kedves és szent áldozat-e, mikor megnyílt e nagy gyülekezet lelke és mindenki a reábizott talentumokat — a szellemekben gazdagok a szellemieket, az anyagiakban dúsabbak az anyagiakat — egymással versengve igyekeztek áldozatul hozni az eklézsia nagy és nemes feladatának: a gyermekoktatás, a kultúraterjesztés, az emberi lélek megvilágosításának szent oltárára ? — Mert bizony mi jómódúak voltunk és megszegényedtünk, dúsak voltunk és kifosztottunk, boldogok voltunk és megsanyargatottak lettünk. — Nem panaszképpen, nem lázongó lélekkel, az Ur akaratán való megnyugvással, de azért látó szemmel mondom el, hogy ha volt valaha emberi nemzedék e földön, melyről el lehetett mondani a költővel, hogy megnehezedett az idők járása felette, — ha volt valaha nemzedék, mely érezte Uram a Te kezednek súlyát — mely nyögött a próbáratétel s a megpróbáltatások súlyos terhe alatt —, úgy az bizonyára a mi nemzedékünk. Esztendőkön keresztül becsülettel és emberi fogalmakat meghaladó hősiességgel vívtuk a ránk kényszerített nagy harcot, melynél nagyobbat emberi fajta nem vívott még e földön. Ellenségeink fegyverrel le nem bírtak bennünket s mégis elvesztettük a küzdelmet, mert megingott a mi lelkünk ereje és kicsinyhitüekké lettünk. Elbuktunk, mert mi túlságosan jók és naivan bizakodók, azok pedig, kiknek kezébe tetted le Uram e nép sorsát — túlságosan gyengék és túlságosan gonoszak voltak. Azon e két évvel ezelőtti márciusi tavaszon, mely nem volt szent tavasz — ver sacrum — hanem az emberben lakó Sátán gonosz győzelme, — darabokra törött az ezeréves magyar állam, — széthullott az emberi társadalom s az ezeréves magyar állam és társadalom romjai fölött szemeinkbe vigyorgott a világrombolás vészes, gonosz vörös csillaga. Észtvesztő, lelket romboló fájdalmunknál talán csak szégyenünk volt nagyobb ! Homlokunkra süttetett a honárulás, a testvérgyilkosság s az Isten tagadás megszégyenítő hain bélyege. A pokol uralmától a Sátán szabadított meg s ránk zúdult egy alsóbbrendű nép megszégyenítő megszállása. Úgy látszott, hogy megméretvén, könnyűnek találtattunk. E rettenetes próbáratételek szörnyű napjaiban is, az összeomlás rettenetes kataklizmája között is sziklaszilárdan álltak e szent falak és ősi templomunknak hatalmas kupolája komor fenségével, szóltan némaságával is hangosan tiltakozó kiáltás volt a körötte tomboló őrült bábeli zűrzavarral szemben. Óh, hányszor jöttünk ide e szent falak közé. Hányszor hoztuk ide agyongyötört lelkünk dacos keservét. Hányszor menekültünk ide a saját, gyermekeink és fajunk jövőjéért remegő lélekkel. És mindannyiszor vigasztalást leltünk. Ott künn némán, dacosan, ökölbeszorított kézzel jártunk, — de itt benne megnyílt a lelkünk. Te költöztél bele világokat megtartó örök Isten ! Hányszor énekeltük itt bennt Istenhez emelkedő lélekkel a magyarság szent Himnuszát s amig szememet elborító könynyeken keresztül szétnéztem a gyülekezeten, reménykedő lélekkel vettem észre, hogy a könnyek nem csak az én szemeimet borították el, hanem itt is, ott is, majdnem mindenütt könnyek csillogtak férfik, nők és ifjak szemében. Ezek a könnyek voltak azokban a szomorú napokban az én lelkem megerősítő forrásai. Ott kint zúgott a söpredék nemzedék és hitét tagadó, sokszor halált üvöltő ordítása,— itt megnyugodott lélekkel énekeltük a zsoltáros költővel, hogy Te benned bíztunk eleitől fogva ! Te benned Uram mindenkor, azelőtt is, akkor is a gyász és szomorúság napjaiban és ma is, amikor kétségek és remények közt reméljük a bizonytalan jövő rejtelmes napjait. Mert — úgy látszik — a próbáratételek ideje még nem járt le. Az a hatalmas nagy lendület, mely a keresztyénség és nemzeti eszme két örök ideáljával talpra szöktette a porba fetrengő nemzetet, mintha megtorpant volna. Bajokat, veszélyeket érzünk kint és bent egyaránt. Nem számon kérni, nem kritikát gyakorolni akarok. Lehet — óh, bár adnád Uram, hogy úgy lenne — hogy csak magyar fajtám jövőjéért aggódó lelkem látja a rémeket, melyek a valóságban nincsenek meg, vagy nem olyan sötétek, mint ahogy lelkem érzi azokat. Óh bár adnád Uram, hogy úgy lenne, hogy ez a korszak ne kerüljön azok közzé a sivár, meddő és terméketlen magyar korszakok közé, melyeket a nagy akarások és nagy csalódások korszakainak nevezhetünk. Mi hisszük, mi bízunk Uram azoknak a férfiaknak bölcsességében és hűségében, kiknek kezébe tetted le e válságos, nehéz időkben e nép sorsát. Lehet, hogy ők bölcsek és hűségesek Hozzád és hozzánk, s csak az életkörülmények és események ereje az, melyeken jószándékuk erőt nem vehet. Világosítsd meg az ő elméjüket Uram, Tedd látóvá szemüket a sötét zűrzavarban. Fokozd becsületességüket, vértezd jellemüket a hozzáférhetetlenség tiszta erkölcsével. Adj nekik bátorságot, hogy merjenek, ha menni kell, de legyenek bölcsen körültekintők, ha e sokat szenvedett nép sorsdöntő események határkövéhez érkezik el. Mert él bennünk a hit, hiszen ha e hit nem élne bennünk, ez élet se jelentene többé értéket számunkra, — hogy a világ urainak bátor döntésével szertedarabolt magyar haza egységes, nagy és hatalmas lesz még valaha ! Lehet, hogy a feltámadás közelebb van, mint hisszük, — lehet, hogy a tavasz nagy és sorsdöntő események elé állít bennünket. De lehetséges az is, hogy újabb próbáratételek következnek el. Kelet felől sűrű, fekete, romlást hozó felhők tűnnek fel a láthatár alján, melyeknek dörejét ha nem is halljuk még, de látjuk azokat a vészes, vörös villámokat, melyek kelet felől megsemmisült szándékkal robbannak ki az európai keresztyén kultúra és civilizáció felé. Lehetséges az is, hogy a tavasz nem csupán bennünket tesz próbára, de megrázza és próbára teszi az egész európai keresztyén kultúrát is. A jövő kárpitja mögött érezzük és halljuk a nagy események zuhanását, — hogy ott mit tartogatsz számunkra, — azt bőven elfedted szemünk elől. Egyről azonban bizonyságot teszünk itt előtted a háram. Arról, hogy mi sem a beléd vetett hitünkben, sem a nemzetünkhöz való hűségünkben meginogni nem fogunk. Mi erős törhetetlen hűséggel ragaszkodunk a mi kálvinizmusunkhoz, — de ez a mi hitünk sem a nemzet egyetemes czéljaival nincs ellentétben sem pedig kicsinyes felekeztetkedése nem fog elfajulni soha. Mi testvéri hűséggel álljuk e szent szövetséget, melyet a vörös nemzetköziség hatalmával szemben a keresztyénség nagy gondolatában a testvér keresztyén felekezetekkel kötöttünk. S ezzel a testvéri hűséggel szemben a magyar faj egyetemes érdekében is hasonló testvéri hűséget várunk. Mi méltányoljuk azt a nagy és hatalmas constructiv erőt, melyet a mai világrend fen maradásának kérdésében a katholicizmus képvisel, de hasonló méltánylást követelünk a protestáns világnézet számára, amelynek constructív erejét egy jottányival se értékeljük csekélyebbnek, büszkén mutatván az egyetlenegy tényre, — arra nevezetesen, hogy ma a világ összes vezető államai az egy Francziaországot kivéve, mind a protestáns világszemlélet formájában fogadják el a Krisztianizmust. És jöjjenek ránk újabb megpróbáltatások, — a Fe bölcsességed szerint Uram nehezedjék bár fölöttünk még jobban az idők járása, — mi sziklaszilárdan állunk a mi hitünk érez fundamentumán, és hozzád való buzgó hűséggel kérjük Tőled, hogy álljon és éljen örökké a magyar Kálvinista Sióna k! R E K — Házasság. Legifjabb Füle János gazdálkodó f. hó 16-án tartja esküvőjét özvegy Kernács Ferencné kedves leányával, Erzsikével. — Halálozás. Józsa Dénes, a Czeglédi Gazdasági Egyesület titkára vasárnap Budapesten, hosszú betegség után meghalt. Ébredők! Egy éve múlt, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete városunkban kibontotta zászlaját. Az emberi ésszel szinte felmérhetetlen hatalmakkal mérte össze erejét : a vörös, bolseviki nemzetköziséggel, a szabadkőműves világintrrnacionáléval és az ezeket támogató zsidó világszolidaritással. Mindezen alvilági hatalmak együttes támadásai sem tudták megdönteni az Ébredők erejét és vele együtt nemzetünket. Hogy középületeink ormain nemzetiszín zászló leng, azt nagy részben az Ébredőknek köszönheti az ország. Ma, 16-án délután 3 órakor a Városháza közgyűlési termében, két hónapos kényszerű szünet után első tagértekezletet tart az egyesület, melyen beszámolunk egyévi munkánkról. Az általános helyzetet a központ két leküldött szónoka fogja ismertetni. Nemzeti színekért, magyar fajunk uralmáért és Nagy-Magyarországért imádkozó testvéreink és bajtársaink legyetek mindnyájan ott, hogy minden erőnket összeszedve még nagyobb erővel és lelkesedéssel kezdhessük meg második harcos esztendőnket! Bizton számít jelenlétetekre a Vezetőség. A gazdasági előadások tegnap este megkezdődtek. Beiratkozni a gazdasági egyesületben lehet.