Ceglédi Kisgazda, 1922 (3. évfolyam, 1-56. szám)

1922-01-01 / 1. szám

2. oldal Egyhangúlag megválasztották a követke­zőket : Elnök: Dr. Antal István ügyvéd. Alelnök : Szalonnás János ref. teológus. Igazgató : Kernács Ferenc gazdálkodó. Titkár: Hörömpő János gazdálkodó. Pénztáros : Farkas László gazdálkodó. Gazda: Szabó Sándor gazdálkodó. Könyvtáros: Banai Benő tanító. Választmány : Őze Józse­f, Váróczy Mihály, ifj. Sági Károly, ifj. Füle János, Kiss József, id. Szabó Károly, ifj. Herczeg József, Antal László, Kernács Lajos, Füle József gazdál­kodók, Szakter József állatorvos és Szűcs Ferenc ref. kántor. Számvizsgálóbizottság tagjai: Király István, Bogdán Gyula városi jegyző és ifj. Füle Lajos (Dános). A vezetőség az egyesület tagjait már ez­úttal is értesíti, hogy 1922. évi január 8-án, vasárnap a Népkörben ismeretterjesztő elő­adást rendez, amelyen minden tag megjele­nését kéri. Az előadás időpontját a Kisgazda legközelebbi számában közöljük. CZEGLÉDI KISGAZDA HÍREK — Lapunk előfizetőinek és olvasóinak bol­­dog újévet kívánunk, Petőfi-ünnep. Halhatatlan nagy köl­tőnk születésének 100 éves fordulója alkal­mából az ország minden valamirevaló helyén nagy ünnepségeket rendeznek. Kifejezzük ezzel azt a határtalan megbecsülést, amely­­lyel a magyar érzés és gondolkozás leghűbb kifejezőjének tartozunk. Városunkban az Ifjúsági Kör vette kezébe az ügyet és nagy-­­szabású irodalmi estélyt rendez. Az estély nem tesz meg az évforduló napján, hanem csak január közepe táján, mivel az előké­születeket előbb nem tudják befejezni. Az irodalmi est a legjobbak egyikének ígérkezik s előreláthatólag méltó lesz Petőfi nagysá­gához. Már eddig is sikerült elsőrangú sze­replők részvételét biztosítani. A műsor túl­nyomórészt Petőfi költeményeinek előadásá­ból fog állani. Szavalatok,­ felolvasás, zene­számok. Már jóelőre felhívjuk rá a közönség érdeklődő figyelmét. Kitüntetés. A hivatalos közlöny dec. 28-iki számában a Kormányzó úr őfőméltó­­sága Ádám Sándor volt kir. járásbirónknak nyugalomba vonulása alkalmából, hű és buzgó szolgálatai elismeréséül a kir. ítélő­táblás bírói címet adományozta. — jótékonyság. Karácsony estélyén a fiatalkorúak fogházában Szépen sikerült sze­retet ünnepélyt tartott a Ref. Nőegylet. A fel­díszített teremben 250 letartóztatott gyűlt össze s nemesült szívük az ünnepély hatása alatt énekkari számok, szavalat, hegedűszám mel­lett szemmel látható nagy hatást keltett a Nőegylet hatalmas beszédű szónoka elő­adása, ki a lelkükbe markolt alkalmi gyö­nyörű előadásával. A szépen sikerült ünne­pély végén a helybeli társadalomtól begyült ajándékokat osztották szét a foglyoknak s utána vacsorával vendégelték meg a fogház letartóztatottjait. — Áthelyezés. A czeglédi osztálymér­nökségtől Bischitz Dávid főfelügyelő Váczra, Berger Benő főmérnök pedig Bpcstre helyez­tetett át. Az osztály vezetésére Váczról Kanka Lajos felügyelő helyeztetett városunkba. — A IX. ker. iskolánál a Ref. Nőegylet szeretetvendégséggel egybekötött teaestélyt rendez január hó 7-én, szombaton délután fél négy órakor, melyre minden érdeklődőt szeretettel meghív a Ref. Nőegylet vezetősége. — Kisüstök. Az a hosszu bizonytalan­ság, amelyben a kisüstök sorsa a háború óta van, végre-valahára megszűnt. A pénz­ügyminiszter engedett a sokszori s többfelől elhangzott kéréseknek s megengedte, hogy a kisüstök ott maradjanak, ahol most van­nak s azokon a főzés az eddigi mód szerint történjék. Nem lesz tehát csoportosítás és a mai rend — egyelőre legalább — végleges­nek tekinthető. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az u. n. szövetkezeti kisüstöket nem lehet kérelmezni. Ezek azonban a gya­korlatban előreláthatólag nem válnak be. Germekvédelmi előadások. Az amerikai anya- és csecsemővédő akcióval kapcsolatban január 5—8-ig az amerikai vöröskereszt egylet a városháza közgyűlési termében nagy kiállítást rendez, melynek célja, hogy az anya- és­ gyermekgondozás legbeváltabb módjait szemléltesse. Két elő­adás lesz, az egyik a közgyűlési teremben, a másik az Urániában vetített képekkel. A kiállítás s az előadásokra belépődíj nem lesz. — Amerikai adomány. A Ref. Nőegylet vezetőségének sok fáradságos utánjárásra sikerült kieszközölni, hogy az Amerikai Relief Administration 400 czeglédi szegény gyermek részére ruhát utaljon ki. Erre a segélyre még a nyár folyamán kellett jelentkezni s most a karácsonyi ünnepekre osztotta ki a Nő­­egylet. A kiosztásnál az amerikai misszió részéről Aberle tábornok volt jelen. 400 lerongyolódott szegény gyermeknek hozott boldog karácsonyi ünnepet a kiiztott méret után szabott, régen látott teljesen új ruha, felsőkabát, harisnya és erős eredeti ame­rikai cipő. Sajnos azonban még sok leron­gyolt szegény családnak nem jutott ebből a több, mint félmillió korona értékű adományból, de a Nőegylet vezetősége újabb gyermek­­ruhasegély kiutalásra számítva, a minél gyor­sabb lebonyolíthatás céljából már folyamatba tette. Jelentkezni még lehet vallás és társadalmi osztály különbség nélkül a központi leány­iskolánál. A gyermekek megmérés céljából bevezetendők. —­­Elje­gyzés. Szalisznyó Lajos városi levéltárnok december 25-én tartotta eljegyzé­sét Boda Mariska urleánnyal. Gratulálunk. — Teljes vasárnapi munkaszünet. A vasárnapi munkaszünet dolgával kapcso­latban többféle kívánság merült fel. A ke­reskedők különböző képviseletei a teljes és általános munkaszünet mellett foglaltak ál­lást. Azonban ismételten ki kell fejeznünk azt a való következményt, hogy a vasárnapi munkaszünet be nem hozható anélkül, hogy az a gazdaság rovására ne essék. A külte­rületen nagy számban lakók bevásárlásaikat vasárnap végzik s nem mulaszthatnak­ mun­­kanapot, ami különösen nagy dologidőben rendkívül fontos s ha csak mód van rá, el kell kerülni. — Amnesztia. Kegyelemben részesülnek azok az egyének, akiket a polgári büntető­­bíróság az 1918 október 31 és 1919 március 21 között lezajlott tömegmozgalmak kereté­ben vagy azokkal kapcsolatban­ elkövetett bűncselekmény miatt öt évet meg nem ha­ladó tartalmú szabadságvesztésre ítélt, kivéve, ha az igazságügyminiszter megállapítja, hogy az elítélt az állam és a társadalom törvényes rendjére, vagy a közbiztonságra veszedelmes. — Segély. Azok az ínséget szenvedő öz­vegyek, kiknek férje , árvák, kiknek atyja és szülők, kiknek fia hadifogságban van, vagy ott meghalt, egyszeri kisebb segélyben része­sülhetnek, ha rászorultságukat és azt igazol­ják, hogy a férj, atya, illetve családfentartó valóban orosz fogságban van, vagy ott meg­halt. Ugyanilyen segélyért folyamodhatnak a hazatért volt hadifoglyok, ha rokkantságukat­­és keresetképtelenségüket igazolják. Folya­modók mielőbb jelentkezzenek a városháza 8. sz. helyiségében, igazoló okmányaikkal.­­ A hadirokkantak, özvegyek és árvák kará­csonyára újabban a következő gyűjtések érkeztek be. Megbízott jegyzőnél befolyt egyes adományokból 15,920 K, Kárteszi János, Gyura István, Hegedűs János 2800 K, Ócsay István 250 K, dr. Szoboszlay István 110 K, 4 N. N. 550 K, dr. Hulin Béla m. kir.­ rendőrtanácsos táncmulatságokból 8258 K, egyes nagyobb adományok dr. Traub József 10,000 K, B. Molnár Elemér 10,000 K, Horváth József nyug. rendőrbiztos 5000 K. 1 . Újabb hir Szibériából. Karácsonyi számunkban leközöltük Bog­dán Alajos 29. honv. gyalogezredbeli zászlós nov. 2-án kelt levelének azon részét, mely az oroszországi­­ állapotokat tárja elénk a maga valóságában, s tájékozást ad a hadi­fogoly életről is, s a legtöbb Szibériában élő, tengődő hadifogoly lelkiállapotáról. Nevezett czeglédi orosz hadifogoly 1921. nov. 18-iki keltezéssel újabb levelet küldött, amely Karácsony szombatján érkezett meg, hozzátartozói nagy örömére. A levél egyes részletei így hangzanak : „A mai, legfrissebb keletű s eléggé meg­bízható hir szerint 18-án indulnánk; dehát — Istenem — ki tud már a dátumokban hinni! Annyiszor, de annyiszor becsaptak már minket! Nem csoda, ha annyi keserű csalódás után oly sok fogolytársam teljesen elfásult, sok meg valósággal bolondja a haza­utazási híreknek s a napról-napra, különböző variációkban érkező kicserélési, indulási, „pontos, megbízható hírek“ fölött egy kéz­­legyintéssel, vagy keserű sóhajtozás és ká­­romkodás között tér napirendre. ... Hajótöröttek vagyunk. Ezerszer becsa­pott, kijátszott, megalázott senkifiak, félre­­rugott rongyok, fazékorjú, köhögős, ifjan meg­aggott vén legények, roncsok, idegbetegek, kényszermunkások, akikre az életnek is alig volna már varázsa, ha egyetlen reménység nem élne még bennünk. Az a mi nagy re­ménységünk, hogy egyszer, valamikor, egy hónap, egy év, egy évtized múlva, de egy­szer mégis, mégis csak eljön az a mi drága, annyiszor megálmodott, ábrándjainkban ki­színezett, óhajtva sóvárgott, ezerszer leimád­kozott, várva-várt szent napunk . . . Egy nagy ünnepre várunk és készülődünk : a feltáma­dás, az újjászületés, a viszontlátás ünnepére. Ha ennek a reménye nem pislogna még a szívünkben, nagyon sokan elhamvadtunk volna már! Hej, de ti ezt nem értitek meg. Honvágy! Mi az ? s talán meg is nehezteltek e soro­kért s férfiatlannak tartjátok, ezt a mi igaz, őszinte, mélységes fájdalmunkat. Tudom, sokan azt gondoljátok, hogy — ha­­ szabad egy Tisza grófnak tulajdonított kife­jezéssel élnem — mi „üdülünk“ Szibériában s nem kívánkozunk haza. (Egy Tisza gróf­nak a szájába ilyen kijelentést adnak, s ilyet terjesztenek az oroszországi kommunisták a foglyok között, hogy a kommunizmusnak megnyerjék őket, hogy itthon senki a fog­lyokkal nem törődik. Pedig azt tudjuk mi, hogy Tisza ilyen kijelentést sohasem tett. Szerk.) Sokan családot alapítottak itten és ugy-ahogy elhelyezkedtek az orosz viszonyok közt s könnyebben várják azt a háromszori csengetést, amely az indulásunkat fogja je­lezni. Nem úgy van. Mindnyájan hazavá­gyunk, még a nősek, még az orosz asszo­nyok is — oda, mihozzánk, csak elbeszé­lésből ismert úl hazájukba. És azt ne gondoljátok, hogy az itteni nyo­morúságos megélhetési viszonyok, vagy az idetgen nyelv nem tudása miatt áhítozunk el innét. Hiszen mi, hányí­ vetett életű fog­lyok, megtanultunk már, azaz tudunk nélkü­lözni, s nagyrészünk az orosz nyelvben is vitte már valamire, de­­ nem tudunk „szi­vet cserélni“. Magam is sokat foglalkoztam már azzal a gondolattal, hogy itt megtelepszem. A hon­vágy újra felébredt s hazavágyom szüntelen, talán most fokozottabb mértékben, mint valaha. A forradalom itt mindent felforgatott s az uj viszonyok között nehéz elhelyez­kedni. De lassan kint már kezd kialakulni az uj élet. Hogy miképen, röviden csak ennyit: Az őstermelő Oroszország éhezik, fázik, nyomorog. Ami kevés „tejfel“ akad, azt­ a régi és uj keletű spekulánsok szedik le. A bürokratizmus itt ismeretlen méretekben dü­höng. S az itteni szomorú állapotoknak kivált a hontalan bujdosó hadifogoly érzi a nyo­masztó voltát, ő mindenképen utolsó ember. Ehhez a levélhez több hozzáfűzni valónk nincsen. Ellenben kötelességünk megemlíteni azt, hogy az Amerikai Magyar Újság ez évi dec. 4-iki számában azt írja hatalmas nagy betűkkel: Vissza Oroszországba, vagyis a hazatért orosz foglyok visszakivánkoznak. Értesülését az Amerikai­­Magyar Újság egy volt orosz hadifogoly hozzátartozójától kapta, akit Csóton oroszországi kommunista tény­kedéséért visszatartottak. 1-fő szám

Next