Czeglédi Ujság, 1919 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1919-01-05 / 1. szám
CZEGLED! ÚJSÁG !-fő szám XXIXk évfolyam. gikai elméletekkel sehol sem kormányozható. Egy hatalmas örvénynek kétséggel és bánattal övezett fenyegető krátere szélén szomorúan szemléljük, hogy pusztulunk, veszünk s hogy sehol sehonnan sem mutatkozik egyetlenegy biztató reménysugár. Így csak önmagunkban, egymás megértésében lehet megtalálnunk a fékevesztett rohanásban teljesen figyelmen kívül hagyott azt az erőforrást, amely a romlásban megállít bennünket és hozzásegíthet ahhoz, hogy a múlt gonoszságait elpusztítva, a jövendő igazságát vérontás nélkül diadalra vigyük. Ezeket a szempontokat hagyta figyelmen kívül a szociáldemokrata párt ceglédi vezetősége, mikor aavátítő-iki eljárásával pillanatnyi siker miatt párttaktikából a Károlyi-párt alakuló gyűlésének megtartását megakadályozta. Jól tudom én, hogyha az egyetértést és békét szolgálni akarjuk, nem szabad az égő szenvedélyek tüzét táplálni, néhány kérdés feltevése — anélkül, hogy arra feleletet várnánk — talán mégsem fölösleges. Kérdjük tehát, miért tartja fölöslegesnek a szociáldemokrata párt helyi csoportja a Károlyi-párt megalakítását, ha maga Károlyi Mihály annak megalakítását nem tartotta fölöslegesnek? Hogyan egyeztethető össze az egyesülési és gyülekezési jog szabad gyakorlása és a Károlyi-párt alakuló gyűlésének meghiúsítása a szociáldemokrata párt Vezetőségének azzal a felfogásával, mely másnak is meg kívánja adni azt a jogot, amellyel ő maga is él s kívonhatja-e jogosan a maga részére a bizalmat ez a párt arra nézve, hogy az emberi szabadság védelme az ő kezében van a legjobb helyen és hogy az emberi boldogságot az ő vezetése békés úton tudja megteremteni és biztosítani, mikor czeglédi eljárása éppen az ellenkezőjére enged következtetni? S végül biztos-e benne a szociáldemokrata párt, hogy a gépek megjelenésével felhalmozódott tőke ellen irányuló elméleti tételei átalakítás nélkül megvalósíthatók-e földművelő államokban minden társadalmi osztályra s hogy e tanok egyetemes megvalósítása nem vezeti-e holtvágányra az emberiség ügyét, miután a jót vagy rosszat csupán a materialisták szempontjai szerint mérlegeli ? Feleljen meg a kérdésekre mindenki önmagának és lelkiismeretének legyen cselekedeteiért a felelős! Hogy a szociáldemokrata párt magyarországi programmja, mint a gyűlésen hallottuk 15 éves, jól tudjuk, de e helyen a magyarság programmja már ezer éves, melyet kicsinyelni nem lehet, mert ez a Programm addig fenn tudta tartani e helyen a magyarságot és biztosítani tudta az itt élők számára minden időben azt az általános emberi szabadságot, melyet a kor fejlettségi foka nyűgöt Európában megkívánt. És azért múltja alapján sem engedheti, hogy itt most azt vigyék a köztudatba, hogy a szabadság és nemzeti érzés ellentétes fogalmak, mikor épp egy magyar költő ajkán fakadt a „világszabadság“ szava, de azt se kívánja tőlünk senki, hogy a magyarság éppen akkor, mikor évszázados elnyomás után saját sorsának intézője lehet s mikor körülötte, sőt benne is nemzeti alapon szervezkednek embertársai, bármilyen szép elmélet kedvéért lemondjon a nemzeti egyéniségéről. Ez a nemzet, mely századokon át tanult tűrni, szenvedni és sorsában bízni, most sem türelmetlen, hanem vár és remél, ha most nem is elegyedik bele minden erejével a dolgokba s egyelőre áll, hogy tájékozódjék és a dolgo •Vau 'mié, nagy oka van rá, hisz oly sokszor becsapták és félrevezették már az idők folyásában. És azért nem ment át cselekvésbe a Károlyi-párt alakuló gyűlésén sem, de tudomosabbnak tartotta volna, hogy annak az embernek a prograamját ebben a városban szabadon kifejthessék, akit ép egy héttel előbb avatott városának díszpolgárává azért, hogy mikor helyzete és munkája egyre jobban megnehezedik, maga mellett érezze annak a városnak becsülését, amelyik mindig büszke volt arra, hogy megfelelő formában kifejezésre juttassa, hogy azokat az érdemes embereit, akik a hazának és az emberiségnek szolgálatot tettek, a magyarság mindenkor meg szokta becsülni. Nem rajta múlt, hogy a zászlóbontás meghiúsult, a szociáldemokrata párt vezetősége határozott másként. És mikor én csendes óráimban a mai napok jelentős és változatos eseményei fölött elgondolkozom és rövid újságírói működés után más irányú elfoglaltságom miatt e lap kötelékéből kilépek, eszembe jutnak a francia forradalom evangélistájának, Rousseaunak szavai. Minden tökéletes, ami a teremtő kezéből kikerül, de minden megromlik, ami az ember kezébe jut! Bucsuzóul azt kívánom, hogy legyen egyetértés, békesség és szabadságszeretet e város falai között! Sárkány József: A beszéd hiába! Akár napilapot, akár hetilapot vesz az ember a kezébe, a sokféle baj és panasz közt mindegyikben panaszkodnak arról is, hogy ma Magyarországon senki se akar dolgozni-* s ez is dologtalanság előbb-utóbb katasztrófába dönti elgyengült nemzetünket. Felhívásokat, buzdításokat eresztgetnek szét az ország minden részébe s szép szavakkal buzditgatják egymást doh ■*'* az emberek. (Közben azonban megtörténik s éppen Czegléden, olyan eljárás is, hogy a legmunkásabb, a legtöbbet dolgozó embert akarják megbotozni a nyilvánosság előtt könnyelmű halandók csak azért, mert amannak s szorgalmas, becsületes munkája nem deficittel végződött.) A munkára való noszogatás mellett a városházát járják az emberek; s mint aki a naponta megjelenő 1—2—0- féle falragasz elolvasásával, a 2—3—8 féle dobszo s különféle gyűlések végighallgatásával teljesen eleget tett honpolgári kötelességének , döngeti a városháza ajtaját s nem kéri, hanem követeli a bért, a jól megszolgált segélyt. Segélyt! Segélyt és segélyt! Csupán csak ez kell s semmi más! Ebből azonban sokat adjatok, mert ha nem, hát megharagszunk ! Aki pedig haragszik, annak — legalább az öregük azt tartották — nincs ám igaza, segélyt követelő urak és aszszonyságok! Ma már a jótékonysággal a város odáig ment, hogy egyáltalán nem lehet Czegléden sem férfi, sem női munkást kapni. Nincs már szegény ember! Karbatett kézzel, segélyből éldegél mindenki! Lesik-várják a potyát, a sült galambot ! A mi városunkban alig van segélyreszoruló éhező. Bizonyítja az, hogy egyik helybeli nagybérlő 20 K és koszt mellett nem kapott elegendő napszámost a takarmányrépafelszedéshez, a másik a burgonya és kukorica betakarításához, a harmadik a szüreteléshez stb. A cukorgyárak 40 K napszám ellenében szinte lámpával keresik a napszámosokat, hogy szedjék ki a cukorrépát, amelynek egy nagy része népünk dologtalanságának esik áldozatul. Napszámos ugyan nincs, de azért a cukrot pontosan követelik asszonyaink ott a városházán. (Úgy halljuk azonban, hogy a közeljövőben hiába követelik.) Hogy Czegléden nincs szegénység, ezt a munkásosztály által zsúfolásig megtöltött mozik és színház is bizonyítják. Aki cselédet vagy mosónét akar fogadni, az újabban a mozi tájékán néz szét. Ezenkívül ékszerészektől, rövidárukereskedőktől, fényképészektől halljuk, hogy az ő üzletüek, dacára minden drágaságnak, s®ha olyan kitűnően nem ment, mint mostanában, vevőik a legszegényebbnek gondolt néposztályból kerülnek ki, igen sok gramofont s hozzávaló lemezeket, képeket, tükröket, ékszereket, szóval luxuscikkeket vásárolnak. Ez pedig mind nem a szegénységnek a jele. Igen sok ilyenféle panaszt hallottunk : nincs kocsis, nincs boltiszolga, a durvább napszám-munkákra nincs ember. Megtörtént, hogy egyik gazdálkodó a piacon csoportokban ácsorgó emberek közül 40 et is megszólított, hogy jó fizetésért segédkezzenek neki egy sír kiásásában, de hiába, senki se vállalkozott. A dologtalanság ellen tehát már nem beszélni, hanem tenni kell.. Hagyja abba a város az alamizsnaosztosítást, az éhező szegények részére állítsa fel a népkonyhát, ezenkívül gondoskodjék a város vezetősége munkaalkalomról. Vannak a vezetőségben szakemberek, adjanak munkát annak, akinek nincs, vagy ha itthon nem tudnak adni, hát szerezzenek munkát máshol. A békében is voltak kisebb-nagyobb mérvű ínséges esztendők, amikor munkaalkalmat teremtettek az állam és a városok. Azt nem tették soha, hogy dologtalan embereket etessenek. b - t •*-. t p p w 1 fi Jfii IV. H — A Károlyi Mihály párt szerv«?.kezé ülése. A Károlyi Mihály párt szervezkedését előkészítő bizottság f. hó 2-án, csütörtök délutánra hívta össze f. régi függetlenségi és 48-as párt nagybizottását a Népkör helyisége, hogy a forradalom okozta történelmi nagy átalakulás következtében beálló új helyzettel szemben állásfoglalásra bírja rá a pártot. Dr. Gombos Lajos orvos vázolta előbb az állapotokat, melyeket bizony mindenképen sötétnek ítélt. Rendkívüli munkára, páratlan akaraterőre lesz szükség szerinte, hogy hozzáfoghatunk munkánkhoz, — melynek ideje csak ezután következik el — s amely munka nem lehet más, mint a nemzeti érzésében változatlanul kitartó magyar polgári társadalmi megszervezése és egy zászló alá való tömörítése. A régi, kipróbált harcosok helyébe új erőkre, fiatal! emberekre kell bíznunk e munkát — mond? — és ezért ajánlja hogy a régi tisztikar helyébe új vezetőség és a régi elnök helyére is uj, elhatárolt és lelkes férfi átfuttassék. Ez természetesen nem lehetett más, mint ak. Dobos Sándor, a■ párt vezéralakja, aki azonnal megejtett rendkívül lelkes megválasztás* után hatalmas beszédben foglalta el székét. A Károlyi-párt programiját fejtette tiszta logikával, fényes eloquentiával a nagygyűlés tagjainak lelkes helyeslése közben, majd beszédének végén beterjesztette az új tisztikar névsorát, melyet az előkészítő bizottság nevében elfogadásra ajánlott. A rögtöni választáson Dr. Dobos Sándor mellé társelnökökül Takács Józsefet és Dr Gombos Lajost, a központi alelnöksig tagjaiul id. Füle Jánost, Dr Halász Lászlót, Ries Ferenczet, Dr. Traub Józsefet, Lámer Jánost, Dr. S. Nagy Lajost, Szabó Józsefet, Szilágyi Imrét, Tatteli Lajost, Dr. Feldmann Józsefet, és Darányi Jánost, kerületi alelnökökü Lakos Józsefet, Csernus Andrist, Antal Antalt, Varga Dinast, Alexy Lajost, Molnár Elemért, Szemerédi Istvánt, Füle Istvánt, Szebeni Benőt, File Józsefet, Gynge Istvánt, Gyura Istvánt, Hoffer Istvánt és Rcseri Ferencet, titkárul a Károlyi párt mozgalmaiban eddig is