Cementipar, 1973 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1973-04-03 / 1. szám

2 CEMBITIP AR az üzem­i demokrácia erősödése tapasztalható a cement- és mészipar gyáraiban Tatabányán ülésezett a nagyvállalat szakszervezeti tanácsa Március 12-én számolt be a múlt éviben végzett tevé­kenységéről a Cement- és Mészművek nagyvállalati szakszervezeti tanácsa és szakszervezeti bizottsága. A tanács ülését ez alkalommal Tatabányán tartották. Az elő­terjesztett írásos beszámoló,, amelyhez a szakszervezeti ta­nács nevében Kiss Ernő tit­kár fűzött rövid szóbeli ki­egészítési­, részletes­ értékelést adott az 1972. évi szakszerve­zeti munkáiról. A termelést segítő tevé­kenységet értékelve kiemelte­­ a beszámoló, hogy vállala­tunk tavaly 256 ezer tonná­val több cementet termelt, miint az előző éviben. A­­ többlettermelésben a DCM-nek volt a legna­gyobb szerepe, hiszen a gyár dolgozói a bá­zishoz viszonyítva 165 ezer tonnával több cementet ad­tak a népgazdaságnak. A többi gyártunk is tel­jes áttet­te cement­gyártási­­ programját, s külön elismerést érde­melnek a lábhat­lan­nak, akik 10 000 tonnás túltel­jesítést értek el. Égetett mész,bőr gyáraink ter­melő kapacitása már jóval meghaladta az igényeket, s emiatt a terv nem volt teljes egészében realizálható. Azbesztcement termékeink gyártása az igények jelentke­zésének függvényében ala­kult. Tetőfedő palából 1 mil­lió 280 ezer négyzetméterrel, • azbesztcement nyomócsőből 632,7 ikm-rel többet gyártot­tunk, mint az előző évben. Termékeink minőségével az elmúlt év folyamán nem volt különösebb probléma. A piaci igények érezhetően a magasabb kötéi szilárdságú cement irányába tolódtak el, így problémák mutatkoztak a 400-­as cement értékesítésénél. Azbesztcement minősége is javult, termékeink amiben nagy szerepe volt a dolgozó kollektíváik jó munkájának. A választott szakszervezeti szervek tevékenyen vettek részt a vállalati és a­ gyári tervezés minden fázisában az 1972. évi gazdasági feladatok meghatározásánál. A kialakí­­­­­tot­t javaslatokat műszaki konferenciákon tárgyalták, majd termelési tanácskozáso­kon a dolgozók széles töme­geivel is megvitatták. Ezt kö­vetően is — folyamatosan — az üzemi demokrácia je­lentős fejlődése­­ követke­zett be, amit a műszaki konferenciáik és termelési tanácskozások rendszeres megtartása és színvonaluk emelkedése is igazol. Szakszervezeti szer­veink a közgazdasági szemlé­let széles körű terjesztésében ige­n nagy jelentőséget tulaj­donítottak a­z üzemi demok­rácia fórumainak — hangsú­lyozta a beszámoló. Értékelte a beszámoló a szakszervezet beruházást se­gítő munkáját is, vagyis mindazt a tevékenységet, amivel a szakszervezeti bi­zottságok előmozdították a BŐM építését és a jelenleg Hejőcsabán folyó népgazda­sági beruházás megvalósítá­sát, az azbesztcement gyártó kapacitás fejlesztési kölcsön­ből megvalósuló bővítését. Hangot adott azonban annak az aggodalomnak is, amely onnan ered, hogy az új be­ruházások miatt bekövetkező eredményromlás — mivel az új létesítményeik csak hos­­­szabb­ idő után érhetik el az optimális termelési, gazdasá­gossági színvonalat — ellen­tétben áll a vállalati kollek­tíva érdekeivel. Felkérik a gazdasági vezetést, hogy is­mételte­n tegyen lépéseket az új népgazdasági beruházások belépése miatt adódó át­meneti eredményromlás elismertetése érdekében. A VSZT beszámolója arra is felhívta a figyelmet, hogy a fejlesztési alap hiánya miatt a legszükségesebb szinttartó beruházások is ké­sedelmet szenvednek. Ez, ha megfelelő intézkedés nem történik, előbb-ink­óbbb a régi gyárak termelő kapacitását is károsan érinti.­­ A szak­szervezeti szervek ezért ké­rik, hogy vizsgálják felül az 1973. évre feltétlenül indo­kolt fejlesztések megvalósítá­sának lehetőségét. Méltán szólt elismeréssel a­­ beszámoló arról, hogy a szak­szervezeti szervek mind ered­ményesebben segítik az üzem- és munkaszervezés fej­lesztését, és a szocialista munkaverseny irányításában eredményese­­ működnek együtt a gazdasági vezetéssel. Az újítási tevékenységben nem hozott lényeges változást az elmúlt esztendő, bár ki­sebb fejlődés észlelhető volt. A benyújtott újítási ja­vaslatok száma az előző évi 146-ról 178-ra emel­kedett. A nagyvállalati szakszerveze­ti bizottság 1972. augusztusi 1­1-i ülésén határozatot ho­zott az újítómozgalom fel­lendítésére, a vállalati újítá­si szabályzat széles körben való ismertetésére. Gyáraink többségében szak­munkásképzés folyik, mégis kevés a szakmunkás. A szak­­­­szervezet ezért szakmunkásképzés javasolja a helyezését, a tanulók előtérbe látszó­l­mának növelését, hogy a jó­val drágább idegen kivitele­zők helyett fokozatosan saját szakgárdáira lehessen tá­maszkodni. Az új gyárakban különös figyelme­t kell fordítani a gyár műszerezettségének megfelelő szakgárda ki­képzésére. A vállalat dolgozóinak anyagi érdekeltségi rendsze­réről azt állapította meg a beszámoló, hogy továbbfej­lesztésre szorul. A múlt év­ben részben központi­lag biz­tosított preferenciából, rész­ben saját forrásból ,a bér­­színvonal 4 százalékos növe­lését tervezték. A ténylege­sen elér­t bérszínvonal 27 721 Ft/lfiő volt, és öt százalékkal haladta meg az előző évit. A plusz egyszázalékos bér­színvonal-növekedés abból adódott, hogy a VSZT 197­2. március 13-i ülésén hozott határozata alapján a válla­lativezetőséggel közösen­ felül­vizsgálták és módosították a hejőcsabai, a bélapátfalvi, a selypi és a dorogi gyár bér­színvonalát, ezenkívül két gyár — Lábatlan és Eternit­­gyár — a jóváhagyott bér­színvonalát túllépte. Az idei évre jelenleg csak a kormány által elrendelt munkás és művezetői bér­emelés került végrehajtásra. A saját erőből történő bérfejlesztéssel kapcsola­tos tárgyalások folya­matban vannak. Részletesen értékelte a be­számoló a munkahelyi szo­ciális ellátottság javításában elért eredményeiket, és szólt a még megoldásra váró prob­lémákról is. A váci gyárban például lényeges javulás volt tapasztalható eb­ben a vonat­kozásiban is. A DCM kőbá­nyájában korszerű melegedő épült, olajlkrályl­áklkal felsze­relve. A tatabányai gyárban betartják a szociális előírá­sokat, megfelelően takarítják és karbantartják a létesítmé­nyeket. Hasonló a helyzet a­ bélapátfalvi gyárban, s ott az üzemi óvodát is korszerű­sítették az elmúlt évben. A selypi gyár szociális­ létesít­ményei kiek­é­gítőek, bár van néhány javítani való, és idő­szerű lenne korszerűbb fűté­si rendszerb­e áttérniük. A do­rogi gyár dolgozóinak tavaly adták át a korszerű öltöző­­i fürdőépül­etet. Bár a cement­ipari gépjavító munkahelyi szociális ellátottsága kielégí­tőnek mondható, a férfiöltö­zőben nem sikerült megszün­tetni a túlzsúfoltságot, és a korábban tapasztalt egyéb hiányosságokat illetően kevés javulás­t érte­k el az elmúlt évben. Lábatlan­ gyárunkban ke­veset tettek a szociális léte­sítményeik színvonalának eme­lése érdekében. Nem sikerült megoldani bányaüzemük víz­ellátását, bár a csefe­ktetési munkákat megkezdték. Hejő­­csiabai gyárunkban a jelenle­gi beruházás megvalósulásá­val enyhül, illetve szűnik meg a munkahelyi szociális létesítmények zsúfoltsága. Régi teremen,de gyárunkban a miészüzam a legelhanyagol­tabb. A szociális létesítmé­nyek elmaradnak a követel­ményektől. Az új gyárban levő für­dők, öltözők szépek és gondozottak. Az erernitgyárárak — bár ez csak részben szolgálhat ment­ségükre — a rekonstrukció következtében kevesebb erőtű figyelmet tudtak fordítani a­z elmúl­t évben szociális létesít­ményeik állagmeg­­óvására, karban­­tartás­ár­a. „A gyáraknál többet kell tennni a munkahelyi szociá­lis ellátottság területén is. Gyors és hathatós intézkedé­sekre van szükség, hogy a vállalat dolgozói korszerű könyezet­­en éljenek, munkál­kodjanak. A régi dolgozók megtartása és az újak meg­szerzése szempontjából sem közömbös, hogy korszerű, tiszta szociális létesítmények­kel bírnak-e gyáraink.” — állapította meg a beszámoló. Vállalatunk tevékenységében munkavédelmi javulás ta­pasztalható, s ez elsősorban annak tudható be, hogy lé­nyegében megvalósultak a munka­védelmi feladattervekben lefektetett elképzelések. A szükséges védőeszközök, felszerelések biztosítása révén javultak a gyárakban a biz­tonságos munkavégzés lehető­ségei. Részletesen elemezte a VSZT beszámolója a tenni­valóikat is, hogy további ja­vulást érhessünk el a mun­ka­véd­elemben. Következő számunkban a szo­ciálp­ol­itika­i tevéken­y­s­é­g további eredményeit, az agi­­tációs és propagandamunka, a kulturális­­ és sporttevé­kenység eredményeit, a szer­vezeti élet fejlődését és a to­vábbi feladatokat ismertetjük a VSZT beszámolója alapján. Beszámolunk a szakszervezeti tanács április 6-i üléséről is, amelyen a gyárakban folyó szocialista munkaverseny ér­tékelése, a kitüntető címeik odaítélésére vonatkozó javas­lat, a munkaverseny új sza­bályzata és a vállalati kol­lektív szerződést módosító ja­vaslatok kerülnek napirend­re.. A kérdéseket nem szabad válasz nélkül hagyni TW T­aglóczki Antal műhelybizottsági titkár •*-v-L 1943. óta dolgozik a Cement- és Mészművek tatabányai gyárában. Úgy kezd­te ő is, mint sokan mások. Először kifutófiú volt, utána tanonc lett, végül lakatos szak­munkás. Az idén harminc éve, hogy a gyár­hoz szegődött. Jablonkai Imre üzemvezető úgy jellemez­te őt, mint szorgalmas, akaraterős, „ráhaj­­tós” alaptermészetű embert. Mindemellett megértő, alapos, körültekintő. Bíznak benne a dolgozók. A találkozás igazolja a mondottakat. Ép­pen munkából jön, mielőtt leülünk vele be­szélgetni. — Milyen problémákkal keresik fel a dol­gozók? Elmosolyodik, fordít egyet a kezébe gyűrt sapkán, s aztán könnyedén, szabatosan fo­galmazza mondatait: — Kisebbekkel, nagyobbakkal. Van kö­zöttük segélykérelem, és tüzelőigénylés is. Megpróbálok minden tőlem telhetőt meg­tenni, hogy gyorsan elintézzem a kéréseket. Mert nagyon is igaz az, hogyha a dolgozó­nak sikerül a kérését elintézni, jobb a ked­ve, másként áll a munkához, hiszen a ma­gánügy: közügy. — Melyik volt a legfurcsább kérés, amel­­­lyel önhöz fordultak? — Elmondok egy esetet. Hogy furcsa volt, ahhoz semmi kétség nem fér. De azt hi­szem, sokak okulhatnak belőle. Egyszer, ré­gen a kovácsműhely dolgozói kérték, hogy — mivel önálló étkezőhelyiségük nincs —, az étkezési szünetekben az elszívó ventillá­tort leállíthassák, utána a gazdasági Meghallgattam őket, és vezetőkhöz fordultam. Amikor együtt felkerestük őket , az em­berek (ki tudja miért) elbújtak. Sokszor kísért ennek emléke, mert ilyen esetnek nem szabad előfordulni. Nálunk minden ké­rés meghallgatásra talál, s ha lehet, elin­tézést is nyer. Harmincéves tapasztalatom­mal mondom mindezt... — Mi munkájának a legnehezebb része? — A legnehezebb? ...az emberekkel való bánás. Mert bizony hamar elfelejtik a jót. A rosszat viszont sokáig emlegetik. Egy ki­csit hálátlan feladat az enyém, de mégis azt kell mondanom, hogy nekem szívügyem. Persze, nekem is sok gondom, bajom volt, úgy, hogy néha már el is keseredtem. De mindig kiállok az igazságért, föl- és lefelé egyaránt. Maglóczki Antal hat éve szocialista bri­gádvezető. A kollekííva háromszor nyerte el az aranykoszorús jelvényt. A brigád szak­mailag a tmk egyik legképzettebb csoportja. Tagjaira a téli nagyjavításoknál ugyanúgy számíthatnak, mint a nyári üzemzavarok elhárításánál. A brigád és vezetője is, mun­kájával érdemelte ki azt a hitelt, amelyet a dolgozók bizalmának nevezhetünk. — A társadalmi tisztséget illetően egy ki­csit szerencsés a helyzetem — mondja a titkár. — Mint tmk­ lakatos, sokat mozgok az egész gyárban. Jövök-megyek, az embe­rek úton-útfélet utolérhetnek, záporoznak is a kérések. Persze, jó ez, mert így job­ban át tudom tekinteni az egész gyár hely­zetét. A műhelybizottsági titkár bátyja is az üzemben dolgozik, a mészkemencénél. Fia, aki nemrég szerelt le, szintén a válla­latnál van, s már azon sem csodálkozunk, amikor megtudjuk, hogy felesége is a gyár­ban dolgozik: a raktárban anyagkiadó. És amikor a múltat feszegetjük, kiderül, hogy édesanyja szintén itt dolgozott a kemencék­nél. — Nem ritka ez Tatabányán. Dinasztiák alakultak ki éveken, évtizedeken keresztül a gyárban. Valamikor apáról fiúra szállt a mesterség. Sokan vagyunk, akiknek még a nagyapja is itt dolgozott. — Mint műhelybizottsági titkár, hogy lát­ja a bizalmiak tevékenységét? Segítenek-e kellőképpen? — Igen. Természetes, hogy hozzájuk for­dulnak először a dolgozók, s ez a legfonto­sabb az ő munkájukban. Olyan fonalat tar­tanak a kezükben, amelynek az egyik végén a gazdasági vezetők, a másikon pedig a munkások vannak. Ha erről nem feledkez­nek meg, eleget tesznek feladatuknak. Amikor búcsúzunk, még fülembe csenge­nek az utolsó szavak. Ez a titka annak is, hogy Maglóczki Antal soha nem ismert le­hetetlent. Minden kérdést meghallgatott, és minden kérésre megoldást keresett. Ha elő­fordult, hogy nem ment a dolog, akkor is magyarázattal szolgált. Soha nem hagyott egyetlen kérdést sem megválaszolatlanul. M­árcius utolsó napjaiban kormánykitün­tetésben részesült. A Munka Érdem­érem kitüntetés bronz fokozatát vehette át helytállásáért Bondor József minisztertől. Békési István 1973. április 3. Kétszáz dolgozó új otthonra talált Felavatták a Cement- és Mészművek váci munkásszállóját Március 20-án ünnepélye­sen felavatták Vácott a Ce­ment és Mészművek, illetve a DOM újonnan épített mun­kásszállóját.­­Az átadási ün­nepségein megjelent Végül Jó­zsef vezérigazgató, Király Tamás, a városi pártbizottság osztályvezetője; Kiss Ernő, a nagyvállalati szakszervezeti bizottság titkára; Nagy P. Jó­zsef, a vezérigazgatóság párt­­titktára; dr. Kormos Aladár, gazdasági vezérigazgató-he­lyettes; Szepesi Pál, a Mis­kolci Cementipari igazgatója; a tervező Gépjavító intézet és a kivitelező vállalat dolgo­zóinak képviselői; Okolicsányi Lászlóné, a Cement- és Mész­művek szociálpolitikai bizott­ságának vezetője. Osztozott a szállóba költöző munkások örömében Megyeri Rezső ez­redes, a Kossuth Lajos Kato­nai Főiskola parancsnok-he­lyettese is, mint annak az in­tézménynek egyik vezetője, amelynek zászlóját a DCM adományozta. Az ünnepség részvevőit dr. Mihócs Ferenc vezérigazgató­­helyettes, a váci gyár megbí­zott igazgatója üdvözölte, majd beszédében többek kö­zött a következőket mondot­ta: “ Ennek a korszerű, ké­nyelmese­n berendezett mun­kásszállónak a megépítése ré­szét képezte a nagyvállalat és a váci gyár gazdasági, párt­és szakszervezeti vezetősége álta­l kidolgozott intézkedések sorozatának, amelyek megva­lósítását — Bon­dór József miniszter­ben nálunk 1971 szeptemberé­tett látogatása nyomán kiadott­­ ÉVM In­tézkedési Terv rendelte el. Az intézkedési terv alapján a most átadott szállón kívül lakások is épültek a Cement­es Mészművek váci dolgozói­nak. Ez év ele­jén 48 család már beköltözött új otthonába, újabb 48 lakás építése pedig az év közepén válik beköltöz­­hetővé. TI A munkásszállót a SZIKK- kollektívája rekordidő alatt tervezte, kivitelezője pe­dig, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat szintén di­cséretes igyekezetet tanúsí­tott. Az üzemeltetést az ÉVM Szolgál­tató Vállalat dolgozói látják el, bizonyára hivatá­sukhoz méltóan. — Erre a munkásszállóra eddig 14 millió forintot köl­töttünk — jelentette ki dr. Mihócs Ferenc, majd felso­rolta az új létesítmény leg­főbb jellemzőit. Negyvenkét szobai három­­személyes, és ugyanannyi szobában ketten-ketten lak­hatnak. Két szobában az eset­leges betegeket ápolhatják. A kétemeletes épület minden szintjén társalgó, 4 személyes zuhanyzó, főző- és étkező­helyiség, valamint ételtároló áll a lakók rendelkezésére. A földszinten kapott helyet a 2 szobás, összkomfortos gond­noki lakás. A második eme­leten a társalgó mellett könyvtár és olvasóterem szol­gálja a dolgozók pihenését, szórakozását,, tanulását. Ugyanott rendezvények tar­tására is van lehetőség. — Biztosak vagyunk abban, hogy az a 200 dolgozó, aki ebben a jól felszerelt, ké­nyelmes munkásszállóban la­kik, valóban megbecsülésre érdemes otthonra talál — mondotta a vezérigazgató-he­lyettes az átadási ünnepségen. K. J. Az új munkásszálló (Jiurkáevicz Tibor felvétele)

Next