Cementipar, 1973 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1973-04-03 / 1. szám
2 CEMBITIP AR az üzemi demokrácia erősödése tapasztalható a cement- és mészipar gyáraiban Tatabányán ülésezett a nagyvállalat szakszervezeti tanácsa Március 12-én számolt be a múlt éviben végzett tevékenységéről a Cement- és Mészművek nagyvállalati szakszervezeti tanácsa és szakszervezeti bizottsága. A tanács ülését ez alkalommal Tatabányán tartották. Az előterjesztett írásos beszámoló,, amelyhez a szakszervezeti tanács nevében Kiss Ernő titkár fűzött rövid szóbeli kiegészítési, részletes értékelést adott az 1972. évi szakszervezeti munkáiról. A termelést segítő tevékenységet értékelve kiemelte a beszámoló, hogy vállalatunk tavaly 256 ezer tonnával több cementet termelt, miint az előző éviben. A többlettermelésben a DCM-nek volt a legnagyobb szerepe, hiszen a gyár dolgozói a bázishoz viszonyítva 165 ezer tonnával több cementet adtak a népgazdaságnak. A többi gyártunk is teljes áttette cementgyártási programját, s külön elismerést érdemelnek a lábhatlannak, akik 10 000 tonnás túlteljesítést értek el. Égetett mész,bőr gyáraink termelő kapacitása már jóval meghaladta az igényeket, s emiatt a terv nem volt teljes egészében realizálható. Azbesztcement termékeink gyártása az igények jelentkezésének függvényében alakult. Tetőfedő palából 1 millió 280 ezer négyzetméterrel, • azbesztcement nyomócsőből 632,7 ikm-rel többet gyártottunk, mint az előző évben. Termékeink minőségével az elmúlt év folyamán nem volt különösebb probléma. A piaci igények érezhetően a magasabb kötéi szilárdságú cement irányába tolódtak el, így problémák mutatkoztak a 400-as cement értékesítésénél. Azbesztcement minősége is javult, termékeink amiben nagy szerepe volt a dolgozó kollektíváik jó munkájának. A választott szakszervezeti szervek tevékenyen vettek részt a vállalati és a gyári tervezés minden fázisában az 1972. évi gazdasági feladatok meghatározásánál. A kialakított javaslatokat műszaki konferenciákon tárgyalták, majd termelési tanácskozásokon a dolgozók széles tömegeivel is megvitatták. Ezt követően is — folyamatosan — az üzemi demokrácia jelentős fejlődése következett be, amit a műszaki konferenciáik és termelési tanácskozások rendszeres megtartása és színvonaluk emelkedése is igazol. Szakszervezeti szerveink a közgazdasági szemlélet széles körű terjesztésében igen nagy jelentőséget tulajdonítottak az üzemi demokrácia fórumainak — hangsúlyozta a beszámoló. Értékelte a beszámoló a szakszervezet beruházást segítő munkáját is, vagyis mindazt a tevékenységet, amivel a szakszervezeti bizottságok előmozdították a BŐM építését és a jelenleg Hejőcsabán folyó népgazdasági beruházás megvalósítását, az azbesztcement gyártó kapacitás fejlesztési kölcsönből megvalósuló bővítését. Hangot adott azonban annak az aggodalomnak is, amely onnan ered, hogy az új beruházások miatt bekövetkező eredményromlás — mivel az új létesítményeik csak hosszabb idő után érhetik el az optimális termelési, gazdaságossági színvonalat — ellentétben áll a vállalati kollektíva érdekeivel. Felkérik a gazdasági vezetést, hogy ismételten tegyen lépéseket az új népgazdasági beruházások belépése miatt adódó átmeneti eredményromlás elismertetése érdekében. A VSZT beszámolója arra is felhívta a figyelmet, hogy a fejlesztési alap hiánya miatt a legszükségesebb szinttartó beruházások is késedelmet szenvednek. Ez, ha megfelelő intézkedés nem történik, előbb-inkóbbb a régi gyárak termelő kapacitását is károsan érinti. A szakszervezeti szervek ezért kérik, hogy vizsgálják felül az 1973. évre feltétlenül indokolt fejlesztések megvalósításának lehetőségét. Méltán szólt elismeréssel a beszámoló arról, hogy a szakszervezeti szervek mind eredményesebben segítik az üzem- és munkaszervezés fejlesztését, és a szocialista munkaverseny irányításában eredményese működnek együtt a gazdasági vezetéssel. Az újítási tevékenységben nem hozott lényeges változást az elmúlt esztendő, bár kisebb fejlődés észlelhető volt. A benyújtott újítási javaslatok száma az előző évi 146-ról 178-ra emelkedett. A nagyvállalati szakszervezeti bizottság 1972. augusztusi 11-i ülésén határozatot hozott az újítómozgalom fellendítésére, a vállalati újítási szabályzat széles körben való ismertetésére. Gyáraink többségében szakmunkásképzés folyik, mégis kevés a szakmunkás. A szakszervezet ezért szakmunkásképzés javasolja a helyezését, a tanulók előtérbe látszólmának növelését, hogy a jóval drágább idegen kivitelezők helyett fokozatosan saját szakgárdáira lehessen támaszkodni. Az új gyárakban különös figyelmet kell fordítani a gyár műszerezettségének megfelelő szakgárda kiképzésére. A vállalat dolgozóinak anyagi érdekeltségi rendszeréről azt állapította meg a beszámoló, hogy továbbfejlesztésre szorul. A múlt évben részben központilag biztosított preferenciából, részben saját forrásból ,a bérszínvonal 4 százalékos növelését tervezték. A ténylegesen elért bérszínvonal 27 721 Ft/lfiő volt, és öt százalékkal haladta meg az előző évit. A plusz egyszázalékos bérszínvonal-növekedés abból adódott, hogy a VSZT 1972. március 13-i ülésén hozott határozata alapján a vállalativezetőséggel közösen felülvizsgálták és módosították a hejőcsabai, a bélapátfalvi, a selypi és a dorogi gyár bérszínvonalát, ezenkívül két gyár — Lábatlan és Eternitgyár — a jóváhagyott bérszínvonalát túllépte. Az idei évre jelenleg csak a kormány által elrendelt munkás és művezetői béremelés került végrehajtásra. A saját erőből történő bérfejlesztéssel kapcsolatos tárgyalások folyamatban vannak. Részletesen értékelte a beszámoló a munkahelyi szociális ellátottság javításában elért eredményeiket, és szólt a még megoldásra váró problémákról is. A váci gyárban például lényeges javulás volt tapasztalható ebben a vonatkozásiban is. A DCM kőbányájában korszerű melegedő épült, olajlkrályláklkal felszerelve. A tatabányai gyárban betartják a szociális előírásokat, megfelelően takarítják és karbantartják a létesítményeket. Hasonló a helyzet a bélapátfalvi gyárban, s ott az üzemi óvodát is korszerűsítették az elmúlt évben. A selypi gyár szociális létesítményei kiekégítőek, bár van néhány javítani való, és időszerű lenne korszerűbb fűtési rendszerbe áttérniük. A dorogi gyár dolgozóinak tavaly adták át a korszerű öltözői fürdőépületet. Bár a cementipari gépjavító munkahelyi szociális ellátottsága kielégítőnek mondható, a férfiöltözőben nem sikerült megszüntetni a túlzsúfoltságot, és a korábban tapasztalt egyéb hiányosságokat illetően kevés javulást értek el az elmúlt évben. Lábatlan gyárunkban keveset tettek a szociális létesítményeik színvonalának emelése érdekében. Nem sikerült megoldani bányaüzemük vízellátását, bár a csefektetési munkákat megkezdték. Hejőcsiabai gyárunkban a jelenlegi beruházás megvalósulásával enyhül, illetve szűnik meg a munkahelyi szociális létesítmények zsúfoltsága. Régi teremen,de gyárunkban a miészüzam a legelhanyagoltabb. A szociális létesítmények elmaradnak a követelményektől. Az új gyárban levő fürdők, öltözők szépek és gondozottak. Az erernitgyárárak — bár ez csak részben szolgálhat mentségükre — a rekonstrukció következtében kevesebb erőtű figyelmet tudtak fordítani az elmúlt évben szociális létesítményeik állagmegóvására, karbantartására. „A gyáraknál többet kell tennni a munkahelyi szociális ellátottság területén is. Gyors és hathatós intézkedésekre van szükség, hogy a vállalat dolgozói korszerű könyezeten éljenek, munkálkodjanak. A régi dolgozók megtartása és az újak megszerzése szempontjából sem közömbös, hogy korszerű, tiszta szociális létesítményekkel bírnak-e gyáraink.” — állapította meg a beszámoló. Vállalatunk tevékenységében munkavédelmi javulás tapasztalható, s ez elsősorban annak tudható be, hogy lényegében megvalósultak a munkavédelmi feladattervekben lefektetett elképzelések. A szükséges védőeszközök, felszerelések biztosítása révén javultak a gyárakban a biztonságos munkavégzés lehetőségei. Részletesen elemezte a VSZT beszámolója a tennivalóikat is, hogy további javulást érhessünk el a munkavédelemben. Következő számunkban a szociálpolitikai tevékenység további eredményeit, az agitációs és propagandamunka, a kulturális és sporttevékenység eredményeit, a szervezeti élet fejlődését és a további feladatokat ismertetjük a VSZT beszámolója alapján. Beszámolunk a szakszervezeti tanács április 6-i üléséről is, amelyen a gyárakban folyó szocialista munkaverseny értékelése, a kitüntető címeik odaítélésére vonatkozó javaslat, a munkaverseny új szabályzata és a vállalati kollektív szerződést módosító javaslatok kerülnek napirendre.. A kérdéseket nem szabad válasz nélkül hagyni TW Taglóczki Antal műhelybizottsági titkár •*-v-L 1943. óta dolgozik a Cement- és Mészművek tatabányai gyárában. Úgy kezdte ő is, mint sokan mások. Először kifutófiú volt, utána tanonc lett, végül lakatos szakmunkás. Az idén harminc éve, hogy a gyárhoz szegődött. Jablonkai Imre üzemvezető úgy jellemezte őt, mint szorgalmas, akaraterős, „ráhajtós” alaptermészetű embert. Mindemellett megértő, alapos, körültekintő. Bíznak benne a dolgozók. A találkozás igazolja a mondottakat. Éppen munkából jön, mielőtt leülünk vele beszélgetni. — Milyen problémákkal keresik fel a dolgozók? Elmosolyodik, fordít egyet a kezébe gyűrt sapkán, s aztán könnyedén, szabatosan fogalmazza mondatait: — Kisebbekkel, nagyobbakkal. Van közöttük segélykérelem, és tüzelőigénylés is. Megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy gyorsan elintézzem a kéréseket. Mert nagyon is igaz az, hogyha a dolgozónak sikerül a kérését elintézni, jobb a kedve, másként áll a munkához, hiszen a magánügy: közügy. — Melyik volt a legfurcsább kérés, amellyel önhöz fordultak? — Elmondok egy esetet. Hogy furcsa volt, ahhoz semmi kétség nem fér. De azt hiszem, sokak okulhatnak belőle. Egyszer, régen a kovácsműhely dolgozói kérték, hogy — mivel önálló étkezőhelyiségük nincs —, az étkezési szünetekben az elszívó ventillátort leállíthassák, utána a gazdasági Meghallgattam őket, és vezetőkhöz fordultam. Amikor együtt felkerestük őket , az emberek (ki tudja miért) elbújtak. Sokszor kísért ennek emléke, mert ilyen esetnek nem szabad előfordulni. Nálunk minden kérés meghallgatásra talál, s ha lehet, elintézést is nyer. Harmincéves tapasztalatommal mondom mindezt... — Mi munkájának a legnehezebb része? — A legnehezebb? ...az emberekkel való bánás. Mert bizony hamar elfelejtik a jót. A rosszat viszont sokáig emlegetik. Egy kicsit hálátlan feladat az enyém, de mégis azt kell mondanom, hogy nekem szívügyem. Persze, nekem is sok gondom, bajom volt, úgy, hogy néha már el is keseredtem. De mindig kiállok az igazságért, föl- és lefelé egyaránt. Maglóczki Antal hat éve szocialista brigádvezető. A kollekííva háromszor nyerte el az aranykoszorús jelvényt. A brigád szakmailag a tmk egyik legképzettebb csoportja. Tagjaira a téli nagyjavításoknál ugyanúgy számíthatnak, mint a nyári üzemzavarok elhárításánál. A brigád és vezetője is, munkájával érdemelte ki azt a hitelt, amelyet a dolgozók bizalmának nevezhetünk. — A társadalmi tisztséget illetően egy kicsit szerencsés a helyzetem — mondja a titkár. — Mint tmk lakatos, sokat mozgok az egész gyárban. Jövök-megyek, az emberek úton-útfélet utolérhetnek, záporoznak is a kérések. Persze, jó ez, mert így jobban át tudom tekinteni az egész gyár helyzetét. A műhelybizottsági titkár bátyja is az üzemben dolgozik, a mészkemencénél. Fia, aki nemrég szerelt le, szintén a vállalatnál van, s már azon sem csodálkozunk, amikor megtudjuk, hogy felesége is a gyárban dolgozik: a raktárban anyagkiadó. És amikor a múltat feszegetjük, kiderül, hogy édesanyja szintén itt dolgozott a kemencéknél. — Nem ritka ez Tatabányán. Dinasztiák alakultak ki éveken, évtizedeken keresztül a gyárban. Valamikor apáról fiúra szállt a mesterség. Sokan vagyunk, akiknek még a nagyapja is itt dolgozott. — Mint műhelybizottsági titkár, hogy látja a bizalmiak tevékenységét? Segítenek-e kellőképpen? — Igen. Természetes, hogy hozzájuk fordulnak először a dolgozók, s ez a legfontosabb az ő munkájukban. Olyan fonalat tartanak a kezükben, amelynek az egyik végén a gazdasági vezetők, a másikon pedig a munkások vannak. Ha erről nem feledkeznek meg, eleget tesznek feladatuknak. Amikor búcsúzunk, még fülembe csengenek az utolsó szavak. Ez a titka annak is, hogy Maglóczki Antal soha nem ismert lehetetlent. Minden kérdést meghallgatott, és minden kérésre megoldást keresett. Ha előfordult, hogy nem ment a dolog, akkor is magyarázattal szolgált. Soha nem hagyott egyetlen kérdést sem megválaszolatlanul. Március utolsó napjaiban kormánykitüntetésben részesült. A Munka Érdemérem kitüntetés bronz fokozatát vehette át helytállásáért Bondor József minisztertől. Békési István 1973. április 3. Kétszáz dolgozó új otthonra talált Felavatták a Cement- és Mészművek váci munkásszállóját Március 20-án ünnepélyesen felavatták Vácott a Cement és Mészművek, illetve a DOM újonnan épített munkásszállóját.Az átadási ünnepségein megjelent Végül József vezérigazgató, Király Tamás, a városi pártbizottság osztályvezetője; Kiss Ernő, a nagyvállalati szakszervezeti bizottság titkára; Nagy P. József, a vezérigazgatóság párttitktára; dr. Kormos Aladár, gazdasági vezérigazgató-helyettes; Szepesi Pál, a Miskolci Cementipari igazgatója; a tervező Gépjavító intézet és a kivitelező vállalat dolgozóinak képviselői; Okolicsányi Lászlóné, a Cement- és Mészművek szociálpolitikai bizottságának vezetője. Osztozott a szállóba költöző munkások örömében Megyeri Rezső ezredes, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola parancsnok-helyettese is, mint annak az intézménynek egyik vezetője, amelynek zászlóját a DCM adományozta. Az ünnepség részvevőit dr. Mihócs Ferenc vezérigazgatóhelyettes, a váci gyár megbízott igazgatója üdvözölte, majd beszédében többek között a következőket mondotta: “ Ennek a korszerű, kényelmesen berendezett munkásszállónak a megépítése részét képezte a nagyvállalat és a váci gyár gazdasági, pártés szakszervezeti vezetősége által kidolgozott intézkedések sorozatának, amelyek megvalósítását — Bondór József miniszterben nálunk 1971 szeptemberétett látogatása nyomán kiadott ÉVM Intézkedési Terv rendelte el. Az intézkedési terv alapján a most átadott szállón kívül lakások is épültek a Cementes Mészművek váci dolgozóinak. Ez év elején 48 család már beköltözött új otthonába, újabb 48 lakás építése pedig az év közepén válik beköltözhetővé. TI A munkásszállót a SZIKK- kollektívája rekordidő alatt tervezte, kivitelezője pedig, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat szintén dicséretes igyekezetet tanúsított. Az üzemeltetést az ÉVM Szolgáltató Vállalat dolgozói látják el, bizonyára hivatásukhoz méltóan. — Erre a munkásszállóra eddig 14 millió forintot költöttünk — jelentette ki dr. Mihócs Ferenc, majd felsorolta az új létesítmény legfőbb jellemzőit. Negyvenkét szobai háromszemélyes, és ugyanannyi szobában ketten-ketten lakhatnak. Két szobában az esetleges betegeket ápolhatják. A kétemeletes épület minden szintjén társalgó, 4 személyes zuhanyzó, főző- és étkezőhelyiség, valamint ételtároló áll a lakók rendelkezésére. A földszinten kapott helyet a 2 szobás, összkomfortos gondnoki lakás. A második emeleten a társalgó mellett könyvtár és olvasóterem szolgálja a dolgozók pihenését, szórakozását,, tanulását. Ugyanott rendezvények tartására is van lehetőség. — Biztosak vagyunk abban, hogy az a 200 dolgozó, aki ebben a jól felszerelt, kényelmes munkásszállóban lakik, valóban megbecsülésre érdemes otthonra talál — mondotta a vezérigazgató-helyettes az átadási ünnepségen. K. J. Az új munkásszálló (Jiurkáevicz Tibor felvétele)