Cementipar, 1976 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Bemutattuk a lábatlani gyár Mező Imre brigádját Igazán illetlenség volna Se­bestyén Béla brigádvezetőre ráfogni, hogy öregember, még akkor sem, ha már csaknem négy évtizede dolgozik a Ce­ment- és Mészművek lábat­­lani gyárában. A brigádveze­tő­­ helyettese, Szabó László is bizonyára sértésnek venné. Kettőjükön kívül még tizen­­ketten tagjai a villamosüzem Mező Imre műszerész brigád­jának. Egy sereg fiatalember. A brigád átlagéletkora har­minc év. 1968-ban alakultak, s két újonnan érkezett ember kivé­teléivel 5—8 éve dolgoznak itt. A brigád János művezető, tagja Eperjesi Slivenszky Ferencné, Stróbl Jánosné, Szé­nási Sándorné, Strobl János, Kárász Sándor, Gyimesi Sán­dorné, Szőnyeg János, Sirá­­nyi Sándorné, Tímár István, Gyaraki Gizella és Vanek Já­nos. ja A brigádnak mind a 14 tag­szakmunkás, többségük érettségizett a villamosiipar­­ban, műszeriparban, vagy ál­talános gimnáziumban. Van­nak akik most tanulnak. Gyaraki Gizella pl. gépgyár­tás technológiai szakközépis­kolába jár. Harmadéves. Töb­ben politikai szemináriumon vesznek részt. FMKT-szemi­­náriumra hárman járnak. Kö­zülük Strobl János részt vett az Alkotó Ifjúság pályázaton, oklevelet nyert, amit dr. Sza­bó János államtitkár adott át. Ezt megelőzően, a gyári EMKT-mozgalom értékelése során Eperjesi János okleve­let­­ ka­ppott, Strobl János pe­dig elnyerte a Kiváló Ifjú technikus címet. Még mindig a tanulásról: ketten németül tanulnak, Eperjesi János pe­dig kétéves tűzrendészeti szakoktató tanfolyamot­­ vé­gez, most másodikos. Feladatuk egyetlen mon­datban: a gyár elektromos berendezéseinek és a mecha­nikai műszerek karbantartása. Munkájuk egyre több. Ők végzik el a ZAB nyersőrlő ma­lom automatikájának, az­után az elektrolfilter és a for­gókemencék műszerszekré­nyeinek a karbantartását. A brigád az éves újítási, illetve műszaki fejlesztési feladat­­terv megoldásábból is kivette a részét. Ilyen forgókemencék volt például a lánczóna vé­delme, az új folyadékszint­­jelzők beépítése. Ez utóbbival jelentős vízmennyiséget ta­karított meg a gyár. A megnövekedett feladatok további eredményes teljesíté­se érdekében új, az előzőnél sokkal korszerűbb műhelyt biztosítottak a brigádnak. Az új műhely tágasabb, világo­sabb és jól felszerelt. Kialakí­tásában a­­ brigád számos fel­adatot végzett el önállóan, részben kommunista műszak­ban, részben társadalmi mun­kában. Társadalmi munkát egyéb­ként a brigád nyolc órát vál­lalt fejenként és egész évre. Ezzel szemben, amikor velük beszélgettem már 395 órát dolgoztak társadalmi munká­ban. Vasat gyűjtöttek, díszke­rítést készítettek a Zalka Má­té lakótelepen a gép­ műhelyi Sallai Imre brigáddal együtt. Egymásnak is sokat segítenek. Különösen, amikor valame­lyik brigádtag új hajlékba köl­tözik. Idén négyüket ért ilyen szerencse. Meglátogat­ják a kismamákat is. A bri­gádból, most éppen, három kis­mama van odahaza, gyermek­gondozásra. Kulturálódnak, sportolnak. Valamennyien tagjai a mű­szaki és könyvtárnak- a szakszervezeti Havonta leg­alább egyszer részt vesznek valamilyen kulturális rendez­vényen. Kirándulnak. Idén Sopronba és Egerbe jártak. Részt vettek a felszabadulási és a munka­védelmi vetélke­dőn. Ami a sportot illeti a bri­gád két tagja aktív sportoló, Kárász és Vanek a megyei I. osztályban, természetesen gyári csapatban fociznak. Ne a kiabáljuk el, de a gyár csapa­ta bajnokaspiráns. A brigád kiváló munkájá­ért egyszer üzemvezetőig két­szer igazgatói dicséretben ré­szesült, s ez — mondotta Sztankovics Ferenc, a villa­mossági üzem vezetője — a további munkájukhoz nagy lendületet adott, s elhatároz­ták célul tűzik ki a Vállalat Kiváló Brigádja cím elnyeré­sét. Ehhez minden esélyük megvan — mondotta az üzemvezető. Sok sikert a brigádnak cél­juk megvalósításához. Vadász Ferenc Szőnyeg János és Eperjesi Jás­záló készüléket javítanak, és az új műhelyben regiszt­(Fotó: Albert Sándorné) Kis gyár — nagy eredmény Látogatás a fehér cement­­ szülőházában”­ A Cement- és Mészművek kis gyárainak egyike a sely­­pi. Egy kis gyárban pedig szinte szükségszerű, hogy olyan termékeket gyártsa­nak, amelyek jövedelmezőek és exportképesek. És ez itt Selypen így is van. Terméke­ik keresettek a hazai meg­rendelők és a külföldi vásár­lók körében egyaránt. Külö­nösen vonatkozik ez a híres fehér cementre, amelynek gyártását itt kísérletezték ki a és fejlesztették tovább. Fehér cementet csak Selypen gyár­tanak az országban és ez a termék összgyártmányaiknak mintegy kétharmada. Haraszti Károlytól, a Ce­ment- és Mészművek selypi gyárának gazdasági igazgató­helyettesétől december végén, arról érdeklődtem, hogy mi­lyen eredmények várhatók. — Idei tervünket decem­ber 12-én teljesítettük — mondotta. — A cementüzem terve 65 000 tonna volt. Év végéig remélhetőleg még to­vábbi 3500—4000 tonnát gyár­tunk. Nagyon jelentős a kiszállí­tásunk. Idén több mint tíz­ezer tonnával értékesítettünk többet a tervezettnél. Külö­nösen vonatkozik ez a fehér cementre. Ebből mintegy hat­ezer tonnával többet expor­táltunk, elsősorban Csehszlo­vákiába, de Ausztriába és Bulgáriába is. A jövőben elsőrendű ér­dekünk, hogy a fehér ce­mentet lehetőleg tőkéspia­con értékesítsük, mégpedig Ausztriában. Az osztrák part­nerek ugyanis már jól isme­rik gyártmányunkat és bizo­nyára meg is veszik a felkínált mennyiséget, tőlünk hi­szen bevitelre szorulnak. Olaszországból és Nyugat- Németországból vásárolnak. A fehér cement tőkésipari ára igen kedvező, s nem kö­zömbös, hogy mennyi valutát szerzünk. A fehér cementet egyébként elsősorban műkövek és dí­szítőelemek készítéséhez használják, de házgyárak­nak is szállítottunk már. — Gyártunk kisebb men­­­nyiségben tűzálló aluminált cementet, elsősorban a mag­nezit és üvgipar részére, ha­zai piacra. Bár egyszer már volt­­ kisebb menyiségű kül­földi kiszállításunk Jugoszlá­viába. Viszont jó lenne e terméknek is megfelelő tő­késpiacot keresni, annál is inkább, mivel ennek a ter­méknek az ára is maga a termék pedig kedvező, kere­sett, mi pedig gazdaságosan tudjuk előállítani. Gyárunknak van egy az­besztcementnyomócső-üze­­me és az ehhez szükséges S—54-es cementet házilag állítjuk elő. A nyomócsőüze­men a kongresszusra mért tervet, azaz 1330 mega­kilo­méter azbesztcement-nyo­mócsövet december 28-án teljesítettük. Ez az eredeti beruházási programon túl plusz ötven kilométer nyomó­csövet jelent. A cement- és csőüzemi ter­melési érték túlteljesítése kö­vetkeztében körülbelül húsz­millió forinttal több mint a tervezett. Ennek lesz, kö­vetkeztében a nyereségtervet is túlteljesítjük. Végezetül hadd szóljak még arról, hogy mit terve­zünk a jövőben. Először is a cementüzem részére intéz­kedési tervet készítünk, hogy a cementelőállítási költségeket, ha lehet még to­vább csökkentsük, elsősorban a villamos energia és a fűtő­olaj megtakarításával. Célunk továbbá az export fokozása, mind a fehér, mind pedig a tűzálló aluminált cementből. A csőüzemben a selejt csökkentése a cél, valamint a gépidő-kihasználás fokozása, s az importanyag­gal való takarékosság, első­sorban a filccel és az az­beszttel. Nos, ha mindezeket sikerül megvalósítanunk, még eredményesebb, még haté­konyabb lesz gazdálkodásunk. — mondotta befejezésül Ha­raszti Károly. —vadász— ­wii.iiiiiiiilimiiliiililitilillilliiiiitiiiiimiiiiiiiililiiliiii Iiiiiiiiiiiiiiiuilii Iiiiiiiiiiiijimi .limn Előkészületek Tatabányán a pártszervezet és a KISZ időben megkezdte a tagkönyvcserére és a KISZ- kongresszusra való előkészü­leteket. Mindkét feladat el­végzésére intézkedési tervet dolgoztak ki, amely konkré­tan meghatározza, hogy mit és mikor kell elvégezni, hogy a feladatokat a legmagasabb szinten valósíthassák meg. Politikai oktatás Tatabányán a politikai ok­tatás felmérése után megálla­pították, hogy a tartalmi munka további javítása érde­kében javítani kell az elő­adók módszertani ismereteit. A propagandisták módszerta­ni ismereteinek gyarapítása érdekében 5 foglalkozásból álló továbbképzést­­ tartottak, ahol Süveges Mihály, a Ko­márom megyei pb oktatási igazgatóságának munkatársa a propagandista munka ered­ményesebbé tételéhez szüksé­ges giai, pedagógiai és pszichol,­valamint módszertani tudnivalókat i­smerftette.­ A sok, hasznos új tapasztalat birtokában a propagandisták magasabb szinten kezdték meg tevékenységüket. Ma már a pártoktatásban fel­használják a KB által kiadott Munkánk, eredményeink cí­mű dokumentumanyagot és a hozzá tartozó diafilmeket. A siker jelei máris mutatkoz­nak. Élénkebb, és látogatottabb tartalmasabb valamennyi Ketten a kezdőkörben két fiatal. Éveik együttesen sem teszi ki száma az ötvenet. Mindkettőjük diplo­máján még alig-alig száradt meg a tinta. Mérnökök: Haraszti György az elmúlt esztendőben végzett a Miskol­ci Nehézipari Műszaki Egye­tem gépészmérnöki karán, Sas László pedig a Kecske­méti Műszaki Főiskolán szer­zett diplomát. Igaz ő néhány évvel korábban, de talán nem neheztel meg, ha a „kezdő­körből” éppenhogy kilépő fi­atal műszakiakhoz soroljuk. Mindketten felelős beosz­tásban végzik a munk­ájuka, alig néhány éve szedett is­mereteiket van alkalmuk ka­matoztatni. Egyikük a régi bélapátfalvi gyár tmk-üze­­mének vezetője — egyben KISZ-vezetőségi tag —, má­sikuk a már formálódó ha­talmas óriás, a bélapátfalvi kiemelt nagyberuházás egyik műszaki ellenőre. lég­y munkahelyen dolgoz­nak, hasonló a képzettségük, az életmódjuk — a világról alkotott képük. Önmagukról így vallanak: — Én hazajöttem — mond­ja Sas László. — A főiskola elvégzése után újra megtalál­tam a helyemet abban a fa­luban, ahol születtem, ahol nevelkedtem. Most már fel­nőttként szemlélem ennek a kis falunak a mindennapjait, fejlődését. Azt hiszem nem csak puszta „szemlélődés” az enyém, hanem — tán nem tűnik nagyképűségnek? — aktív részvétel is. Elégedett vagyok a munkámmal. Most még az öreg gépmatuzsálemek gondja foglalkoztat, de hol­nap már hiszem, hogy meg­találom a helyem az új gyár­ban. .. — A Heves megyei Lőrin­ciből a hatvani gimnázium­ba kerültem, onnan Miskolc­ra, majd ide — tájékoztat sorsáról Haraszti György. — Azt hiszem szerencsés talál­kozás ez: egy hatalmas beru­házás indulása és egy ifjú mérnök pályakezdése. .. Nem tagadom, itt akarok letele­pedni. Megszerettem Bélapó­­­falvát. A két fiatal szavait hallva a sportéletből kölcsönzött ki­fejezés jut eszünkbe: „Biz­tató start!” Rokka Sándor Sas László Haraszti György Továbbképzés középfokú szakemberek részére Az előző évek gyakorlatát to­vább folytatva a személyzeti és oktealitási osztály idén is elkészí­tette a középfokú szakemberek tov­ábbképzési tervét. Az M­SZB hozzá­j­árulásával a vállalat Me­zőkövesd, zsór­fürdői üdü­őjét jelölte ki oktatási központként, melye a téli időszakban — ok­tóbertől márciusig — tanfolyamok lebonyolításához veszik igényb­e. A továbbképzési terv összesen hat tanfolyamot tartalmaz mely­nek keretén belül a vállalat számviteli, beruházási szakembe­rei, műszaki és laborvezetők, va­­lam­int a jogtanácsosok része­sülnek továbbképzésben. A to­vábbképzés tartalmát tekintve az aktuális műszaki és gazdasá­gi ismereteket foglalja ma­gába. Az első tanfolyam 1975. nov. 20—22-ig lett megtartva. Ezen a tanfolyamon a vállalat szak­szervezeti közgazdasági és ter­melési felelősei megismerkedtek az új közgazdasági szabályzók­kal­, az új teljesítményrendszer irányelveivel és a kollektív szer­ződés készítésével kapcsolatos jogi és hatásköri feladatokkal A tanfolyam előadói az ÉFEDOSZ részéiről: Juhász Ottó, titkár, Zöllner László osztályve­zető-hely­ettes, Harangozó József munkatárs, és dr. C­serv­inka Je­nő jogtanácsos, politikai főmun­katárs. A színvonalas előadások után a résztvevők konzultáció keretén bel­ül vetették fel problémáikat és a témákkal kapcsolatos kér­déseiket. Megállapítható, hogy a továbbképzés elérte célját, a hallgatók aktív részvétele, ér­deklődése igazolta napirendre tűzését. idilli llllll!lll||||||||||lf||||||||||lll,|||.itlllllt||t|||r||IMIj|||||||tj,l|||H||,|||t||||;|immi||||l||||||||||| .1I»IHIIIIIIIIIIH«H*IMII‘IIIIIIHIIIIIUHIIIIIIIIIIIIIHII I lllllliilli llllMIUIIIIIIIIIItllllllmillliltllllllMlilltl Ilii Ilii III: — Motuz Gáborról írjon — javasolta Kincsem Rudolf, a Cement- és Mészművek, nyergesújfalui eternitgyárának a nöke. — Róla írjon, megérdemli — főmér­hang­súlyozta. Ez az ember dolgozott már a gyár­nak szinte valamennyi munkahelyén. Egy­kor nagyon régen fizikai munkásként kezd­te, aztán sok egyéb beosztás után ő lett a palaüzem vezetője. A régié. Majd amikor újrakezdődött a nagy beruházás, szóba ke­rült, hogy ki legyen az új palaüzem vezető­je. Valamennyien úgy véltük, hogy Motuz Gá­bor. Nála úgy sem találunk alkalmasabb embert. Nem is csalódtunk benne, az új gé­peket egy-kettőre megismerte, s ez meglát­szik a termelésnek a kívánt szintre való felfutásán, ami a várakozáson túl jól sikerült. Ugyanis a gépek és berendezések felfutása az eddigi gyakorlattól eltérően jóv­al rövi­­d­abb ideig tartott. Az I-es és­ a II-es gépsoron ugyanis 9 hónap alatt elérték a garantált tel­jesítmény mintegy 90—95 százalékát. Ezek után megkerestem Motuz Gábor üzemvezetőt, aki végigvezetett a valóban csodálatosan korszerű, új palaüzemen. Meg­mutatta a csarnokot, az új gépsorokat, a rak­tárt, az embereknek bemutatott. Mindenről beszélt csak éppen önmagáról nem akart. Az­tán mégis csak elmondott egyet s mást.­­• Bizony valóban régen dolgozom itt. Áprilisban lesz 36 éve. Tizennyolc éves vol­tam am­kor. A régi csőgyárba helyeztek és csőgyártó gépen dolgoztam. Már amikor. Mert dolgoztam csőfűrészen és a karmantyú saj­tolásnál is. Ez addig tartott amíg behívót kaptam. Majd amikor hazakerültem megim csak a csőgyárban kaptam munkát. Itt viszont rö­vid ideig dolgoztam, mert nem volt kereslet a csövek iránt s ha lett volna is, akkor sem tudtunk volna gyártani, mivel nem­ volt elegendő nyersanyag (azbeszt). Így hát többed­­magammal átkerültem a régi palaüzembe. Közben különböző függetlenített szakszer­vezeti megbízatásban is dolgoztam vagy két-három évig. 1952-­en neveztek ki a szállításhoz műve­zetőnek. Itt is előbb fizikai munkás voltam. Hat évvel később — négy éven át — az Épí­tőanyag-ipari Technikum téli tagozatán tanul­tam­, s technikumi érettségit szereztem. Ami­kor 1962-ben beindult az akkori új — a cső Ill­as — üzemrész, én lettem a művezetője. Három évvel ezután a régi palaüzem élére került a mi, vezetőnek. Azóta itt vagyok, öt-hat évvel azelőtt már elkezdődött az új palaüzem építése. A régi­ben folyt a termelés, az épülő újban pedig a gépek szerelésével egyidőben a betanulás, tapasztalatszerzés. Az új üzembe 1974. júniu­sában az I-es és a II-es gépsorok elkészülte után tovább folytak a szerelések a III—IV— V és VI-os gépsorokon, elkészültük után pe­dig a próbaüzemelések egészen 1975. augusz­tus 1-ig, amikor is valamennyi gépsoron megindult az üzemszerű termelés. Ezután ke­rültek sorra a szocialista létesítmények, és­­egyéb különböző befejező munkálatok, ame­lyek mind-mind a tervezett költségen és ha­táridőn belül készültek el.­­ A régi gyárban egyhatodára csökkent a létszám. Itt már csak az új üzembe gyár­tott tetőfedő pala mellékanyagának a taréj­­kúp-kiszögellők és különböző színes termékek műemlék palapótlását szolgáló termékek) gyártása és megmunkálása folyik. Amikor kitüntetéseiről érdeklődtem el­mondotta, hogy 1956-ban az építőipar kiváló dolgozója lett. Néhány évvel később a gyár­ban kapott kiváló dolgozó kitüntetést, az új palaüzem átadási ünnepségén pedig a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést nyújtotta át neki Végh József vezérigazgató elvtárs. —• Bízunk benne — mondotta befejezésül, hogy a teljesen felfutási idő rövidesen eljő és akkor megtermeljük azt a teljesítményt amiért létrehozták ezt az új üzemet, amit re­álisan elvárnak tőlünk. Hadd említsem még meg, hogy van egy nagyszerű segítőtársam, Pokornyi Mihály üzemvezető-helyettes. És minden eredmény, amit az új palaüzem pro­dukál, az egész kollektíva érdeme. Vadász :- Sokat kellett tanulni aki végigjárta „az utat”... Fizikai munkásként kezdte az üzemvezető

Next