Cementipar, 1986 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Hírek Bélapátfalváról — Szalagkezelői poszton és bányaüzemben két műszakban, a a kemencénél pedig folyamatos, három műszakban dolgoznak a mészüzemben, Bélapátfalván. A munkáskollektívák a különböző szocialista brigádokban igyekez­nek elérni a minél magasabb fo­kozatokat. 1385-ben a működő három brigádból egy megpá­lyázta az arany fokozatot.­­ 1985-ben a bélapátfalvai mé­szüzemből négy dolgozó ke­rült nyugállományba. Az aktív munkáséveknek „hátat” fordító dolgozókat bensőséges ünnep­ség keretében búcsúztatták és nyújtottak át számukra aján­dékokat. Ezeknek a rendezvé­nyeknek ad otthont a „Bélkő ét­terem”. Az üzem dolgozóinak jelentős hányada helybeli.­­ Az ütemtervnek megfelelően fo­lyik Bélapátfalván, a cement­üzemben a II-es klinkersor re­konstrukciója. A munkálatokban részt vevő kivitelező cégek szak­emberei jól együttműködnek a helybeliekkel.­­ A „megtépázott” Bélkő-hegy úgy illeszkedik a környezetébe, mint egy holdbéli táj. Fontos kőzetét tíz- és százezer tonna­­számra aknázzák ki a kőbá­­nyászok. A Bélkő egyben ke­nyér is. A nagyközségben élők közül több családnak is elősegí­ti a havi megélhetését. Lábatlanról jelentjük — Az SZMT oktatási központ­ja egész napos kihelyezett okta­tást tartott a lábatlani gyárak — köztük a cementgyár — főbizal­mijai és bizalmijai részére A résztvevők két előadást hallgat­hattak meg a szakszervezet idő­szerű feladatairól és a bizalmi jog- és hatásköréről. Ez alka­lomból Kéner Imréné társadalmi ellenőri tevékenységéért emlék­­plakettet, évek óta sadalmi munkájáért végzett tár­pedig ezer forint jutalmat kapott.­­ A nagyközségi és a gyári KISZ-szervezet kezdeményezé­sére a hétvégi házban a KISZ- kongresszusra való felkészülés érdekében, továbbképzést tar­tottak az alapszervezeti KISZ- titkárok részére. A programot jól sikerült diszkóműsorral zár­ták.­­ Szabó Józsefné vöröskeresz­tes titkár újságolta, hogy a leg­utóbbi véradáson 98-an vettek részt, és megközelítően 25 liter vért adtak. Nem véletlen, hogy a december 18-án megjutalma­zott 68 dolgozó közül 48-an több­szörös véradók. Az is figyelem­re méltó, hogy a szocialista bri­gádokkal közösen, az S. O. S. gyermekfalu, valamint a föld­rengés sújtotta lakosság megse­gítésére, összesen, csaknem 20 ezer forintot gyűjtöttek. A bri­gádokkal közösen keresik fel rendszeresen az idősek otthonát is. Legutóbb karácsony előtt lá­togatták meg az otthon lakóit, akiket ajándékcsomaggal leptek meg.­­ Két szocialista brigád is részt­ vett a gyárból a megyei irodalmi vetélkedőn, és igen jól megállták a helyüket. Az Ybl Miklós brigád csupán egy kér­désre nem tudott válaszolni a tesztlapokon feltüntetett 102 közül, s ezzel második, a Gaga­rin brigád pedig harmadik he­lyezést szerzett. Napirenden a jogsegély­ e­zeti tatabányai gyár szakszerve­bizottsága december 19-én megtartott ülésén értékelte a szakszervezeti jogsegélyszolgálat munkájáról szóló beszámolót, s megállapította: a jogsegély min­­d­en esetben követte a munka ellátására vonatkozó elveket. A tájékoztatást, tanácsadást min­denki megkapta, aki igényelte, függetlenül attól, hogy szakszer­vezeti tag-e, vagy sem. Képvi­seletet csak külön meghatalma­zás alapján vállalt, s erre első­sorban a munkaügyi, társada­lombiztosítási és üzemi balese­tekkel összefüggő ügyekben ke­rült sor. Az év első tizenegy hó­napjában 376-an fordultak a jog­segélyhez. Csökkent a munka­ügyi problémák száma a sta­tisztikai kimutatások szerint, annak ellenére, hogy sokan — kirendelés alapján — meg máshol dolgoznak. átmeneti­Ez arra mutat, hogy a gyáriak megér­tették a gyár sajátos helyzeté­ből fakadó gondokat. Ami a lakáskérdéseket illeti, ezek száma is csökkent, amióta a mésztelepi lakásokat az ingat­lankezelő vállalat kezeli. Ám a munkaviszonyukat megszüntető dolgozók nemegyszer — alapta­lanul — kifogásolják, hogy a la­kásvásárlásra korábban adott vállalati kölcsön visszafizetésére — a megállapodások értelmében — elveszítik a részletfizetési kedvezményt, s tartozásukat egy összegben kell leróni. A jogsegély a dolgozók hozzá­tartozóit érintő munkajogi kér­désekben sem zárkózott el a ta­nácsadástól, hiszen a saját dol­gozót is problémáról érintő, foglalkoztató volt szó. Kiemelt figyelmet fordítottak azoknak a jogi lehetőségeknek a megtalá­lásra is, amely­ek a nyugdíja­­sok helyzetén javíthatnak. Sz. K. 2 CEMPNT1PAB Aktívabb politikai, társadalmi tevékenységért A tagságnál is érződött az az általános jelenség, ami bi­zonyos közömbösséget mutat a politikai, társadalmi kénységek iránt, s ezen tévé­nz úgynevezett befelé fordulá­son kellene végre változtatni. Ezzel a megállapítással kezd­te a beszélgetést Mihály, a lábatlani Szorgalmas cement­gyár pártvezetőségének titká­ra, akit ezúttal nem annyira a szokásos évi beszámoló tag­gyűlésen elhangzottakról, ha­nem inkább éves tapasztala­tairól faggattunk. A párttagok többsége eleget tesz kötelezettségének, de ami előttük áll, az többet igé­nyel, mint az, hogy megje­lennek a taggyűlésen, ott egyhangúan elfogadják a be­számolót, vagy hogy egyet­értenek a párt politikájával. Sok pártvezető gondolatát fogalmazta meg Szorgalmas Mihály, amikor kijelentette: a párt politikájával nemcsak egyetérteni, hanem azt kép­viselni kell. A gondolat ter­mészetesen megfogalmazódott a beszámolóban is. Hozzá­szólásában erről beszélt Bog­nár György, az 1. számú alap­szervezet titkára is, amikor azt mondta, hogy a párttagok zárkózottabbak lettek, hiány­zik belőlük a politizálókész­ség. A pártvezetőség azt szeret­né, ha a kommunisták jobban mernének nyilatkozni, lenne véleményük. Ehhez természe­tesen megfelelő felkészültség kell. A vezetőség biztosítani igyekszik a magas színvona­lat, egyebek közt azzal, hogy feldolgozzák a XIII. kong­resszus határozatainak témá­it, ehhez segítségül adják a Kossuth-kiadványokat, továb­bá a legfelkészültebb gazda­sági vezetőket kérik fel elő­adónak egy-egy téma elemzé­sére. Szorgalmas Mihály hangsú­lyozta, hogy igyekeztek és a jövőben még inkább igyekez­nek határozottabb követel­ményrendszert felállítani. Nyomban hozzátette: nem újat akarnak kitalálni, hanem szigorúbban számon kérik majd a szervezeti szabályzat idevonatkozó előírásait. Ilyen értelemben a beszámoló egyben önkritikus is volt, mert ebben a vezetőségnek kell példát mutatni és többet tenni. Az elképzelések azonban csak akkor válhatnak valóra, ha a kommunisták öntudato­­sabban gondolkodnak. A mai, mind nehezebbé­­ váló körül­mények között érthető, ha az emberek —, s ez alól a kom­munisták sem kivételek — igyekeznek tisztességes úton növelni jövedelmüket. A párt­tagok azonban kötelezettséget vállaltak akkor, amikor an­nak­ idején ünnepélyesen kéz­hez vették tagsági könyvüket, s a kötelességek között első sorokban olvashatják az a pártmunka végzését. Egész éven át és a beszá­moló taggyűlésen is szóba kerültek a vállalati gazdasá­gi munkaközösségek. Azzal mindenki egyetért — még­hozzá teljes joggal — hogy, a vgmk4t szükségesek Lábatla­non, mert jól beváltak, és jelentősen segítenek a terme­lési terv megvalósításában. A gyár igazgatója egy beszélge­téskor azt is elmondta, hogy a vgmk-nak köszönhetően ki­válthattak kosokat, akik tatabányai kulci­óránként 170 forintért dolgoztak, szemben a munkaközösségekkel, ame­lyek ugyanazt 60—65 forin­tért végzik el. Mindez nagyon jó dolog, de az azokban dolgozó kommu­nisták ne feledjék a politi­kai, társadalmi életben vál­lalt kötelezettségeiket. A kö­zös és az egyéni érdek össze­egyeztetésének fontosságát Jánoshalmi György, a megyei pártbizottság munkatársa is hangoztatta felszólalásában. Az egész évi tapasztalatok között hangsúlyozni kell a párt- és a KISZ-szervezetek közötti igen jó kapcsolatot. A KISZ-bizottsággal közösen in­tézkedési tervet dolgoztak ki, amelyet taggyűlésen vitattak meg, majd fogadtak el. Lá­batlanon a párt és a KISZ megtalálta a közös utat a párttaggá nevelés folyamatá­ban. Ennek eredménye, hogy az 1985-ben felvett hat új párttag közül négyen KISZ- ajánlással vehették át tag­könyvüket. G. L. Összevont párttaggyűlés Tatabányán A gyári pártvezetőség a november 28-án megtartott összevont taggyűlésen beszá­molt a tatabányai gyárban idén végzett munkáról. A taggyűlésen hetvenhét fő, párttagság hetvennégy száza­a­léka vett­ részt. A pártvezető­ség beszámolóját, és a hatá­rozati javaslatban megfogal­mazott feladatokat a taggyű­lés elfogadta, egy pontjára azonban új megfogalmazást javasolt. Eszerint: a pártveze­tőség és az alapszervezetek minden lehetséges eszközzel segítsék elő a jövő évi gaz­dálkodási feladatok teljesíté­sét, szorgalmazzák, és tegye­nek meg mindent annak ér­dekében, hogy a termékszer­kezet-váltás felgyorsuljon, s mielőbb megvalósuljanak a gyár jövőjét szolgáló to­vábbi tevékenységek. A pártvezetőség a taggyű­lésen az alábbi feladatokat foglalta határozatba: A párt­vezetőség és az alapszerveze­tek a politikai munka esz­közeivel tegyenek meg min­dent a gyár eredményes te­vékenységéért, segítsék elő a nagyobb önállósághoz szük­séges szervezeti feltételek ki­alakítását. A feladatok telje­sítésének következetesebb szá­monkérésével elő kell segíte­ni a politikai munka szín­vonalának emelését, erősíteni kell a pártszervek irányító és ellenőrző munkáját, a párt­csoportok tevékenységét, a párttagsággal járó kötele­zettségek teljesítését. Nagyobb gondot kell fordítani a politi­kai oktatások rendszeres meg­tartására, a párt politikájának megértetésére. A pártonkívü­­liek számára rendszeressé kell tenni a pártnapok szervezését. Javítani kell az információs munkát, ügyelni arra, hogy a pártvezetőséghez jussanak a dolgozói időben el­vélemé­nyek, s hogy a visszajelzés is gyors legyen. A pártvezetőség célul tűzte ki a tagfelvételi munka javí­tását is, s meghatározta a KISZ-munka színvonalának emelését célzó­ KISZ és párt­feladatokat. Sz. K. Az éjszaka olyan, mint a nappal Ezt vallja Kormos József, a DCM őrlő­üzemének csoportvezetője, aki 1962-től dol­gozik a gyárban. Hosszú-hosszú évek óta há­rom műszakban jár. Volt fűtő, majd cement­molnár, most ő a molnárok csoportvezetője. — Molnár vagyok én most is, csak éppen felelek is egyben a silókezelők, darusok, sa­lakszállítók, molnárok munkájáért is. Ha kell, sokszor odaállok molnárkodni. Nem szégyen az, a fő, , hogy menjen a munka. Számomra az éjszaka olyan, mint a nappal. Nem érzékelem a különbséget, ugyanúgy dolgozom, mintha reggel hattól kezdtem vol­na. De hosszú távon kihat az ember élet­vitelére a három műszak. Megviseli­ az ideg­­rendszert, behatárolja az érdeklődést Látom magamom és a munkatársaimon közt. a változást. Nehezen mozdulunk színházba, vagy más rendezvényre. Meggondolja gát az ember, elmenjen-e otthonról. Én ma­is úgy vagyok vele. Menni kellene, már csak azért is, mert brrigádtag vagyok, de fáradt vagyok, s inkább leveszek a polcról egy könyvet, és a színház helyett olvasok. Még könyvtárba se nagyon járok, szeretem kényelmet, inkább megveszem a könyveket. a Visszatérve a brigádra, a kulturális vállalá­sunk és főleg a teljesítés csorbát szenved. Nem is értékelnek minket magas érmekkel. De mondja meg, kinek van ereje Pesten lófrálni, három műszakos élet és túlórázás mellett? Még szerencse, hogy a mi techno­lógiánk nem engedi a vgmk létrehozását, mert még abban is nyúznánk magunkat! Pedig van éppen elég mindenkinek. Én nem panaszként mondom, hisz szeretek dol­gozni, ha lusta lennék, társadalmi munkát sem vállalnék. A csoportomban alapszerve­zeti vezetőségi tag és főbizalmi vagyok. Sze­retem csinálni. Az emberekkel jó, de nehéz foglalkozni. De épp ez a bizonyos „nehéz” teszi izgalmassá és fontossá a pénzkereső munka mellett az egyebet is. Jobbítani kell. Mert van miért és kiért. Munkatársaim átlagéletkora 40 év, de ez csalóka, zömében idősebbek, egy-két nagyon fiatal javítja az átlagot. A fiatalokkal meg különösen kell tö­rődni. Nem szidni akarom őket, hiss szidjuk annyit őket, hogy ha már elhitték volna mindazt a sok rosszat, még rosszabbak len­nének. De a felelősségérzetet kell bennük kifejleszteni. S, ez a mi dolgunk. Minket is nevelt valaki. Ha kész, kiforrott emberként jönnénk a világra, semmi dolgunk nem akad­na, mintsem konstatálnánk, milyen kész, felnőttek ezek a fiatalok. De akkor meg hiá­nyolnánk a fiatalos lendületet, az alkotó ked­vet, ami bizony sokszor meggondolatlanság­gal, kapkodással párosul. Azért vagyunk, hogy jobbítsunk azokon és ott, ahol kell. Öt éve vagyok főbizalmi, sokan ismernek a gyárban, és úgy érzem, néhányan szeret­nek is. (S, hogy mennyire szeretik és tisz­telik közvetlen kollégáin kívül is, azt ékesen bizonyítja a november 7-i ünnepség, itt is­mertették: Kormos József Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapott, s épp ezekben a percekben veszi át a minisztéri­umban. Akkora tapsot kapott, mint még senki.) — Én erről nem is tudtam, hogy így meg­tapsoltak, de sokan gratuláltak, s láttam a szemekben az örömet. Azért is szeretnek és ismernek sokan, mert az egész családom a gyárban dolgozik. A feleségem a laboratóriumban, lányom a bérelszámoláson (gyesen van, megszületett az első unokám), nem is a gyárban dolgozik. A kisfiam még tanul. Az uszkázi születésű parasztfiú katonaéveit töltötte Rétságon, ahol megszeretett egy lányt, feleségül vette, s mint a népmesében, vándorbotot kötve tovább ment. Megállt egy kisvárosban, ahol felépült egy modern gyár, letelepedett. Gyökeret eresztett a szabolcsi legény, családot gyarapítva, maholnap di­nasztiát teremt. A dinasztia nemcsak abban az értelemben tisztelendő, hogy több nem­zedék követi egymást, de abban is, hogy munkát, becsületet, tisztességet hint maga körül s követel magától és másoktól. Puri­tán erkölcsök vezetik életét, parasztos és szép hagyományait folytatva, a molnárkodás után palántát gondoz, kertet ás. Hagyományt ment és újat teremtve ezzel. Bus Etta Vác felszabadulásának évfordulójáról Bensőséges ünnepségre ke­rült sor december 3-án a Ságvári klubban és decem­ber 9-én a CEMÜ-székházban Vác felszabadulásának 41. évfordulójáról. A megemléke­zést Kapos Mihály tartotta, megemlékezve 1944. december 8-ról és arról a fejlődésről, ami az elmúlt 41 évben kö­vetkezett be. Megemlékzéseit az alábbi szavakkal fejezte be: „Hajtsunk most fejet és gondoljunk tisztelettel mind­azokra a szovjet katonákra, akik részt vettek Vác felsza­badításában és emlékezzünk mindazon névtelenekre, akik a város felszabadításáért, új­jáépítéséért olyan sokat tet­tek.” Ezután Tánczos Imre Hazafias Népfront képvisele­­­tében megnyitotta Vida Já­nosnak, a Petőfi Általános Is­kola tanárának festményei­ből összeállított váci témákat bemutató kiállítását. Vida Já­nos 1957 óta él Vácon és szo­ros kapcsolata volt és van a város és a cementgyár dol­gozóival és dolgozóinak gyer­mekeivel. A DCM építése so­rán a gyárban munkás-kép­­zőművészeti kört vezetett és az eltelt 29 év alatt nagyon sok vádit tanított meg arra, hogy a fiatalok a képzőmű­vészeten keresztül lássák meg a szépet, tanulják meg a tör­ténelmet. Vida Jánosnál nem­csak az lehetett jó tanuló, akinek jó rajzkészsége volt, hanem az is, aki érdeklődött a művészet iránt, megértette a művészetek irányait és ez­által fejlődött ki a szép irán­ti érzéke. Sok ma már szülői korban levő tanítványával találkozott festményeinek bemutatóján, többek között olyan családok­kal is, ahol a második gene­rációt is ő tanította. Képei mindenki által közérthetőek­, ennek következtében sikere volt kiállításának. nagy A képek Vác régi épületeit, a Duna-part hangulatát, a vá­ros képét mutatták be egy­­egy pillanatra, de képei kö­zött van olyan is, ami a sej­­cei kőbányát örökíti meg. képek olyan pillanatokat rög­­­zítenek, melyek mellett na­ponta elhaladva észre sem veszi senki, hogy milyen szép ez a város és környéke. Jó volt így együtt látni ezeket a festményeket, mert lehet, hogy néhány év múlva csak ezek a képek fogják őrizni a váci tájakat, azok hangulatát és azt, hogy nézett ki ez a város 1985-ben. T. I. Kevés a jó ötlet­? Az újítások vállalati, nép­­gazdasági haszna százezrek­ben, milliókban mérhető. Évek óta hatékony propagan­dát kívánnak kifejteni az ille­tékes előadók, műszaki szak­emberek annak érdekében, hogy felhívásaik, a mozgósító erejű kiadványok nyitott fü­lekre találjanak. Mégis, mintha egyre inkább csök­kenne az újítási kedv. Leg­alábbis a CEMÜ bédapátfal­­vai gyárában az újítási kedv alábbhagyott. Erről a témá­ról gyakorta vitáznak. Álta­lában az is felvetődik, hogy miért ez az érdektelenség?! Pedig jócskán vannak a gaz­dálkodásnak, a termelésnek olyan területei, ahol égetően nagy szükség volna sírható ötletekre, azok haszna­gya­korlati alkalmazására. A mészüzemnél például várják olyan javaslatok ki­dolgozását, amelyek alkalma­sak a skippekben levő kő­mennyiség mérésére. Ezáltal szeretnék elősegíteni a ke­mencék minőségi mutatóinak javítását. A cementüzemnél több olyan munkaterület amely valósággal „tálcán van, ki*­nálja”, hogy hol is kellene va­lami újat, jobbat alkalmazni, bevezetni!? Például eljárás kidolgozását várják a ce­mentmalmi klinkermérlegek agyaggal történő hitelesíté­sére. A csomagolásnál olyan javaslatra várnak, amelyekkel megoldandó a vasúti ömlesz­tett cementtöltésnél az, hogy ne történjen túltöltés, vagy cementkiömlés. Ezen a terü­leten várnak javaslatot a cementsilók takarításának egyszerű, gyors biztonságos technológiájára. A jövő évi újítási feladat­tervekben minden bizonnyal sok olyan javaslat is szerepel, amelyek szükségesek egy-egy munkaterület eredményes el­látásához. Miért csökken az újítási kedv? Tisztelt szerkesztőség! A Cementipar XIII. évfo­lyam 12. számában megjelent a bélapátfalvai cementgyár újítási helyzetéről szóló cik­kükhöz szeretném mellékelni — levelem segítségével — a saját tapasztalatomat. 1983. augusztus 5-én nyújtottam be újításomat Mikó György újí­tási előadónak. Újításom tárgya: a cementipari forgó­kemencék egytengelyűségé­­nek mérése üzem közben. Az újításra 1983. október 12-én megkötöttük az újítási kísérleti szerződést, amelynek alapján 1984 májusában mérés eredményeit és a szá­­­mítás alapján megállapított beállítási értékeket prezen­táltam. Mivel ezeknek az ered­ményeknek a minősítése ké­sett, többször is megkértem szóban az újítási előadót az ügy intézésére, majd 1985. ok­tóber 9-én ezt írásban is megtettem. Most, 1985 decemberében sincs még azonban válasz az újításomra. Ezt, úgy látszik elfelejtette Mikó György újí­tási előadó megemlíteni, azaz a 60 napos elbírálási idő nem minden esetben lett betartva. Nem akarok messzemenő kö­vetkeztetéseket levonni a saját példámból, de úgy látszik, hogy az újítási kedv csökke­nése és a benyújtott újításiok ilyeténképpeni kezelése még­iscsak összefügg egymással. Varga Tamás tmk e. a. Pártvezetőségi ülés a nőpolitikai határozat végrehajtásáról A CEMÜ-központ koordi­nációs jogú párt alapszerve­zetének vezetősége december 13-i ülésén a párt Központi Bizottsága nőpolitikai hatá­rozatának végrehajtásáról tárgyalt. A részletes, elemző írásos anyagot és a szóbeli kiegészítést Rab József ve­zérigazgató-helyettes ter­jesztette elő. A vezetőségi üléssel és az előterjesztett anyaggal kap­csolatban kérdeztük Fehér Sarolta párttitkárt, aki egye­bek között a következőket mondotta: — Pártvezetőségünk min­den évben napirendig tűzt a párt KB 1970-ben hozott nő­politikai behajtását. határozatának vég­elsősorban saját területünkön, a központban, de a koordinációs joggal él­ve, meghallgatjuk a vállalat egészére vonatkozó tájékoz­tatást is a nők helyzetéről. Most is alaposan megvitattuk a témát, s úgy értékelte pártvezetőség, hogy a gazda­a­sági vezetés a lehetőségekhez képest, mindent megtesz nők helyzetének állandó ja­­­vításáért, anyagi és erkölcsi megbecsüléséért. Végső soron ezt az álláspontot foglalta el a pártvezetőség az előterjeszt­­éssel kapcsolatbanL

Next