Cementipar, 1987 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

Fekete László és Lipták István ta A nagy októberi szociálisforradalom évfordulója alkalmából Fekete László üzemvezető és Lipták István mészégető, a HCM dolgozói Kiváló munkáért kitüntetésben részesültek. A kitüntetés átadására kapcsán rendezett az évforduló ünnepségen került sor. A kitüntetés alkalmából mindkét dolgozónak gratulálunk, s arra kértük őket, mutatkozzanak be, mondjanak néhány szót magukról. A bemutatkozást Fekete László kezdte: Fiatalon, 25 évvel ezelőtt, kerültem a cementgyárba, mint villanyszerelő. Azóta elvégeztem a villamosipari technikumot A régi gyár bővítésében már részt vettem, a VI-os cementmalom építésében, később üzemeltetésében. Időközben az új, mostani gyár beruházási munkájával bíztak meg, majd az átadást követően a gyár legfontosabb területére, a központi vezérlőbe kerültem, mint diszpécser, később e fontos terület vezetője lettem. Jelenleg mint a klinkerüzem vezetője dolgozom, emellett korábban a vállalati szakszervezeti tanács tagja voltam. jelenleg a második cikluson párttitkár úr mint alapszervi tevékenykedem és tagja vagyok a gyári pártvezetőségnek. Igyekszem gazdasági és politikai munkámat példamutatóan végezni, és a dolgozók gondjaival és problémáival is foglalkozni. Lipták István mészüzemi dolgozóról vezetői a következőket mondták: 1973-tól dolgozik a mészüzemben, mint mészégető. Munkáját nagy szorgalommal, szakmai hozzáértéssel végzi. Úgy munkatársai, mint vezetői pontos és lelkiismeretes munkavégzéséért szeretik és megbecsülik. A szakmai munkáján túl rendszeresen végez politikai és társadalmi munkát, az 1984. évi választások óta a mészüzemi szervezet titkára. portalap- Könyvet árusító gépésztechnikus Az étterem sarkában megterített asztal csábítja, vonzza a tekinteteket, a tányérok mellől mielőbbi ebédjüket felállásra késztetve az fogyasztó dieket, hogy nézzék meg beremenközelebbről, han nem mit is kínál. A sarokételkülönlegesség illatozik, hanem könyvek várnak olvasókra, vásárlókra. Batta Pálné statisztikus elsiet a szemüvegéért. Bár túljutott már a karácsonyi cékbeszerzésen, azért saját ajánlagának még néz könyvet. Nagy könyvvásárlók Battáék, ezt a könyvbizományos tanúsítja. Férj-feleség itt dolgozik, meg a három Batta gyerekből is kettő, a dól ismeri őket. Kiss Sándor a Natura könyvmagazint nézegeti: nemcsak a könyveket szereti, a természetet, is. A Mozaik szakcsoport alkalmazottaként két napja Beremenden él, és fél hójelenleg a vezérlőben üvegezést végez. Ferdékké válik e könyv mellé, a BCM, a munkák vége felé közelednek, s hazautaznak a szakcsoport dolgozói. — Segít-e a vásárlóknak? — kérdem Fischer Antaltól, aki tmk-előadó az üzemfenntartáson, de most a kirakott könyvek mögött áll, ő a könyvbizományos. — önállóan válogatnak, ritkán kell ajánlani. Megfigyeltem, hogy saját célra önmaguk választanak az emberek, csak akkor vannak gondban, ha ajándékba szánják. Ekkor mindig segítek. Fischer Antal még iskolás volt, amikor az ötvenes évek elején a siklósi ipari olvasókörbe járt. Aztán gépésztechnikus lett, s szeptemberben jubilál: harminc éve, hogy cementgyári. Otthon már annyi könyvem van, hogy a padlásra kell vinnem egy részét. Ugyanis az árusítás hasznából mindig könyv lesz. A könyvbizományosságot is már több mint 20 éve csinálom. Karácsony, húsvét előtt, valamint az könyhéten Fischer Antal mindig rendez könyvvásárt a gyáriaknak. L. K A C 64-es a laborban A beremendi laboratórium vezetőhelyettesét, Vokó Gyulát, magával ragadta a számítógép. 1985-ben részt vett — többedmagával — egy TIT-tanfolyamon. Még a képzés ideje alatt megérkezett a gyárba három Commodore 64-es személyi számítógép. Pályázat útján lehetett elnyerni ezeket. Az egyik a laborba került, a másik az üzemfenntartásra, harmadik az üzemgazdasági pc^fókra. A laborban a C 64-re a programokat Vokó Gyula írja. A havi megjelentéseket a gép készíti a napi adatok alapján. A személyi nyilvántartást is rávitték már, a labor passzív állományával együtt összesen 43 fő adatait tartalmazza. Hatszáz fogyóeszköz és 160 vegyszer nyilvántartására, laboratóriumi számításokra használják a Commodore-t. S ha netán a TPA tartósan kiesne, a számítógépes nyerslisztbeállításban nem lenne fennakadás: a Commodore 64 átvenné szerepét. L. K. A gépészeti üzemrészben... Bélapátfalván a CEMÜ gyárának gépészeti üzemében nyugodt munkatempóban dolgoztak a szerelők, köztük a géplakatosok, esztergályosok. Az év utolsó hónapja nem állította őket különösebben nehéz feladatok elé. Frider István művezető egy ?8 fős kollektíva felelős irányítója. — Targoncások, hajtóművesek tartoznak a hatáskörömbe. Most néhányuk az 1-es klinkerkemence karbantartási feladatait végzi. Alighogy ezzel végeznek, máris várja őket a 2-es kemence. Az évi nagy hajtás érthető módon megviselte a berendezéseket. El kell végezni a kemence falazását is. Ez utóbbira egyébként 198 i-ban számos esetben volt szükség. A közelben tartózkodó szakmunkás, Molnár Miklós fiatal éppen a satuval ügyködött. Szorítóalátétet készített az úgynevezett GLA-kompresszorhoz, ám ennek visszanyomó szerepét kellett kicserélni. Fiider István 11 éve dolgozik a gyárban. Még a régiben, a mészüzem szomszédságában lévőben kezdte kötődik a gyárhoz, a szőkébb kollektívához, hiszen jó néhányukkal együtt kezdte a munkáséveket. Hálás naszályi kisiskolások A lábatlani cementgyár szocialista brigádjainak hagyományosan jó kapcsolatai vannak az iskolákkal. A kapcsolatot nemcsak azért ápolják, hogy a brigádnaplóban „kipipáljanak” egy-egy vállalást, hanem abban a jó szándék, a mások iránti segítőkészség nyilvánul meg. Ezúttal a Gagarin lista Brigád hallatott Szodamagáról. Történt egyszer, hogy Naszály Általános Iskola 3/b a osztályos tanulói cementet kértek a gyártól, hogy kibetonozhassák az iskolaudvart és az iskola előtti járdát. Kérés alig hangzott el, amikor „Gagarinék” kapták magukat, összeszedték és elszállítottak abból a cementből, amelyet már úgysem tudtak eladni, az említett célokra viszont nagyon is alkalmas volt. A kisdiákok éltek az alkalommal és tanáraikkal, szüleikkel együtt elvégezték a munkát. Természetesen, a köszönet sem maradt el, mert nemrég az alábbi kedves levelet kézbesítette a posta a cementgyárnak: „Kedves Gagarin Szocialista Brigád, kedves nénik és bácsik! Már biztosan azt tetszenek hinni, hogy hálátlan gyerekek vagyunk, mert még egy köszönömöt sem írtunk a cementért. Pedig mi olyan sokszor elterveztük, hogy írunk, csak valahogy mindig elmaradt. Most elhatároztuk, hogy rendezünk egy „meglepetések délutánját”, amelyen megismerkedhetünk és megköszönhetjük mindenkinek a kedvességét. Megmutatjuk, hogy hol tanulunk, mi mindent csináltunk már ebben az évben. Nagyon várjuk a kedves néniket és bácsikat, reméljük, nem tetszenek visszautasítani a meghívást. A mi iskolánk a főúton van, a református templom mellett. Munkájukhoz jó egészséget kívánnak a találkozást nagyon váró naszályi 3/b osztályosok." A brigád természetesen eleget tett a kedves mgnivásnak, és cseppet sem haragudott a kissé megkésett szünetért. Sőt, úgy hírlik, kunaszályi gyerekek újabb ké réssel fordultak hozzájuk, a brigád azt sem utasította vissza. Kaszás Sándor meglepetése A szakszervezeti bizalmi egy nap megsúgta Kaszás Sándornak, a lábatlan cementgyár égetőjének, hogy november 7-e alkalmából jutalmat kap. Amikor aztán másnap megint találkoztak, a bizalmi azzal állt elő, hogy bizony kihúzták a listáról, fel is osztották a neki szánt összeget. Egy kis hatásszünet után azonban megnyugtatta: „Ne izgulj, lesz más helyette, jelentősebb, mint az eredeti”. A sors úgy hozta, hogy az ünnepség előtt két szabadnapja volt, amit a családjával tölthetett, de képes volt megállni, hogy ezalatt még nekik sem árulta el a nagy eseményt. — Szerénységből, vagy mert meglepetést akart okozni ? — kérdeztük. — Á, csudát — válaszolta —, de hát mit is mondhattam volna, amikor még magam sem tudtam, hogy mit kapok. Az ünnepségen aztán mármár azt hitte, hogy csupán, mint pártvezetőségi tagot hívták meg, mert jószerivel már mindenki megkapta megérdemelt jutalmát, csak az ő nevét nem szólították. Volt azonban, aki jobban tippelt, mert azt mondta neki: — Figyeld meg, szőrös (ez egyik beceneve), te kieped a legnagyobb kitüntetést. — Mielőtt válaszolhatott volna, már hallotta is, hogy: Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést kapott Kaszás Sándor, a cementüzem klinkerégetője. Azt hitte rosszul hall. Később megfordult a fejében, hogy lám, klinkerégetőként kapta az elismerést pedig eredeti szakmája a kovácsmesterség volt, s amikor ide került, úgy kellett rábeszélni a kétéves mészégető-iskolára. — Ezek után talán furcsán hangzik tőlem, hogy nagyon szeretem a szakmámat. Hogy miért? Nézze, én a katonaságnál ejtőernyős voltam, s mindenki azt hitte, hogy csak az ugrások miatt találom szépnek. Erről szó sincs. Minden ugrásnál féltem, de legyőztem a félelmet, azaz önmagamat. Ez volt ebben igazán szép. Valahogy ilyen a klinkerégetés is. Igen nagy ügyelmet kíván a gyakori kalóriaváltozás miatt, ehhez pedig nagy akaraterőre van szükség, tehát itt is önmagamat kell legyőzni. Kaszás Sándor folyamatos műszakban dolgozik, vagyis nemcsak nappal és nemcsak hét közben, ezenkívül az egyik vgm-nek is a tagja. Munkája megbecsülését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 80-as években — a két kiváló dolgozó kitüntetése után — ez már a harmadik elismerés. Megérdemli, hiszen nemcsak gazdasági, hanem társadalmi munkáját is nagy szeretettel, lelkesedéssel végzi. A gyári pártvezetőségen kívül tagja a nagyközségi pártbizottságnak, azon belül a végrehajtó bizottságnak is, s még ahhoz is van ereje, hogy időszerű politikai előadásokat tartson kérdésekről munkabrigádjának, amelynek vezetője. Mindemellett jut ideje feleségére és két iskolás gyermekére is. Ki tudja, hogyan csinálja. Talán leginkább az ő szavaival válaszolhatunk erre: ha valaki örömet talál a munkájában, még az idejét is jobban be tudja osztani. G. L. Április 4. Érdemrend Szikszai Tibor nyugdíjas igazgató A pécsi hőerőmű első hatvantonnás elemét András-napkor emelték a helyére. A telepi moziból kirohant a nézősereg, a valóság vonzóbbnak bizonyult, mint a film. E közel 30 év múlva is feledhetetlen élményben részesült Szikszai Tibor, aki az erőmű-beruházási vállalatnál dolgozott műszaki ellenőrként. Mögötte volt már akkor hatéves honvédelmi minisztériumi tevékenység. Ott mint beruházási ellenőr és előadó dolgozott. S ezt még megelőzte az az ötéves szakasz az életéből, amikor a kőművesdinasztia legifjabb tagja a kőműves mellett végzett segédmunkától, az inasoskodás után a kőművessegédségen át eljut a művezetőségig, majd főművezető, végül építésvezető lesz. A háború után magántanulóként elvégezte a négy polgárit, majd a technikumot. Építésvezetőként alig több húszévesnél A HM-nél lett párttag, még 1952-ben. pécsi hőerőmű építkezéséről 1959-ben a párt apparátusba került. Az előrelépés ára: feleannyi fizetést kapott, mint az építkezésen. De mivel egy-két évről volt szó, vállalta a megbízatást. Aztán tizenegy év lett a pártmunka. Elvégezte a pártfőiskolát, s ipariépítőipari-közlekedési osztályvezetővé nevezték ki a Baranya megyei pártbizottságon. — Láttam a borsóföldet a BCM helyén, a pártbizottságon én foglalkoztam a beremendi építkezéssel — mondja Szikszai Tibor —, s eszembe sem jutott, hogy igazgató leszek ott. 1970 nyarán vetődött fel a kérdés, hogy elvállalnám-e itt a vezetői beosztást. Igent mondtam. S 16 évig jártam Pécsről Beremendre. Odaköltözni nem tudtunk, mert a nagyobbik fiam kinevezésemkor kezdte gimnáziumot, a feleségem pedagógus és közüéleti munkája is Pécshez kötötte a családot. A gyár üzembe helyezéséig még két év telt el: az építkezés, berendezés, apparátuskiépítés időszaka volt ez. Gazdaságpolitikusként a sok tudomány szintetizálására vállalkoztam, ezt tekintettem feladatomnak — így vall vezetői szemléletéről Szikszai Tibor. — Beremenden erős kéz kellett, hogy az ember összekovácsolódjon. A munka reális értékelését tartottam mindig szem előtt, s azt, hogy a társadalmi elvárásoknak és a dolgozók érdekeinek eleget tegyek. S ez nem könnyű feladat. Alapelvem, hogy az embereket úgy kell elfogadni, ahogy vannak, segíteni amennyiben szükséges, hogy a hibáikon javítsanak, ez rám is vonatkozik természetesen. Sok fiatal került üzeminduláskor Rendre, s hamarosan fontos beosztásba Belekerültek közülük többen. A mostani gyárvezetés személyi összetétele mutatja, hogy nem volt alaptalan a bizalom irántuk, hiszen közéjük tartozik Oberritter Miklós igazgató, Katona Lajos műszaki igazgatóhelyettes, Révbíró Géza gazdasági igazgatóhelyettes. Szikszai Tibor átadta a stafétabotot. Negyven évet dolgozott, s mivel szíve — a családból hozott örökség révén — az építőiparhoz húzta, attól soha nem vált el. November 7. alkalmából az Április 4- Érdemrendet vette át Somogyi József minisztertől. L. K. Csendes napok a garázsban Még mindig az alkatrészek Hűvös decemberi A CEMU bélapátfalvai délelőtti gyárának szervizüzemében a szerelők kényelmes tempóban bütykölik az egyik IFA hátsó futóművét. Ehhez még sikerült beszerezni a karbantartáshoz szükséges alkatrészeket, de egy másik járgányt „félre kellett” tennünk. A kért többtucatnyi alkatrészt a mai napig sem szállították le a címzettek. — Milyen „prognózist" vár az Autókertől 87-re? — Nem nagyon biztatnak. Azt hiszem, ismét csak a magunk ügyességére leszünk utalva. Rendkívül rapszodikus az ellátottságunk. — Elégedett a 86-os évvel? — Azt hiszem, hogy igen. Amit hozzánk beszállítottak járművet, munkagépet, azt a lehetőségekhez mérten kezelésbe vettük, s megnyugtató állapotban küldtük vissza rendeltetési helyükre. Kollégái az esztendő hátralevő részében egy már lazíthattak. Többen kicsit is kivették a még bent levő szabadságos napokat. — Megkezdődtek a disznóölések. Sokan igyekeznek ezzel végezni az ünnepek előtt Tehát többek számára a tulajdonképpen fárasztó, de mégis kellemes elfoglaltsággal telik el az egy-két napos szabadság. A műhelyben csak itt-ott villan meg a hegesztőpisztoly, hallatszik a kopácsolás, szakmai terefere. Nyugodtan a telnek a munkáshétköznapok. Szb-ülés tárgyalta A HCM szakszervezeti bizottsága a legutolsó testületi ülésén elsőként gyárunk munka- és környezetvédelmi helyzetét vizsgálta. A kiadott írásos beszámolót Nagy István, az igazgató műszaki helyettese hozzászólása egészítette ki. Az szb megállapította, hogy gyárunknál javult a munka- és környezetvédelmi tevékenység, rendszeresebbé és tervszerűbbé váltak a különböző szintű üzemi vizsgálatok, s ebben aktívan részt vesznek az szb munkavédelmi felügyelői, ill. ellenőrei is. A 7. napirendi pontban az szb meghallgatta dr. Szabó István gyárigazgató tájékoztatóját, mely értékelte az eddig elért eredményeket, majd ezt követően meghatározta azokat a feltételeket, amelyek szükségesek az éves terv maradéktalan teljesítéséhez. Tájékoztatójában kiemelten szólt az 11500 tonnás cement megtermeléséről és elszállításáról, mert csak így nyílik lehetőség újabb bérfejlesztésre. Minden eszközt meg kell ragadni — mondta az igazgató — az eredményterv teljesítése érdekében. Ehhez kérte az szb mozgósító tevékenységét. A továbbiakban a szakszervezeti bizottság elfogadta az 1987. éves tagdíjbesoroláshoz és az ahhoz kapcsolódó munkákhoz szükséges intézkedési tervet. Egyben az szb megállapította, hogy az intézkedési tervben előírtak eddigi állása tervszerűen történik. Több volt az újítás Ismerve az újítások terén az utóbbi négy-öt évben tapasztalható visszaesést (anyagipar egyes területein) igazán örvendetes az az aktivitás, amelyet idén viszonyítva az 1985-ös esztendőhöz a bélapátfalvai cementgyár újítói végeztek. Mikó György újítási előadó szerint egy reménytkeltő felfelé ívelés tapasztalható, de ez a lendület még mindig elmarad attól, amelyre szüksége volna a gyárnak, az üzemrészeknek. — Különösen eredményesnek mondható az 1986-os év utolsó negyedéve. Tizenkét, zömében figyelemre méltó ötlet jutott el hozzám. Tavalyihoz (1985-ös) képest, amikor csak hármat kaptunk elbírálásra ez kétségtelenül egy előbbrelépés. Utalt arra, hogy az ÉVM által meghirdetett újítási pályázattól ők is sokat találmányt várnak. Főként azt, hogy a nagyvállalat illetékes szakembere (iparjogvédelmi előadó) is minél előbb jelzést ad arra vonatkozóan, hogy a CEMÜ-nél milyen módon vegyük ki részüket a gyárak, üzemek újítói is ebből a mozgalomból. A beszélgetés során elmondta, hogy jelenleg éppen egy a nagyvállalattól gyakorlati próbára behozott újítási munkán dolgoznak, amelyet az elektrofiltereknél próbálnak ki. Januárban elkészülnek az 1986-os értékeléssel, s akkor egy átfogó képet közölhetünk a bélapátfalvaiak eredményességéről, újítói kedvükről. A garázsbeliek családi estje Ferenc-napi köszöntőnek indult, majd borversennyé bővült, s végül családi est lett a beremendi garázsban dolgozók összejöveteléből december 5-én, délutántól másnap hajnalig. Az Öregg vári kultúrházat bérleti díj nélkül használhatták, hiszen az ottani tereprendezésből jelentős részt vállaltak. Kamatokkal hordták el a környéket borító 30—40 centiméteres törmeléket, szemetet. A családi est tulajdonképpen önmagától szerveződött, a folyamat elindult a Ferenc-nappal. A szőlősgazdák fejenként öt-öt liter bort hoztak, Harmath Ferenc gépkocsivezető egy élő birkát ajánlott fel. Szőke János szervizmester és Kondor Pál, a kőbányai javítóműhely csoportvezetője a szakácstudományát. A birkapörköltön kívül marhapörkölt, göngyölt marhahús gombamártással és vagdalt is szerepelt az étlapon. A mesterszakácsok félszáz ember jóllakottságáról gondoskodtak, hiszen a garázsból alig hiányzott valaki, s jó néhány feleség is eljött a családi estre. — A világításon egy hétig dolgoztunk — mondja Pfund Ferenc. — A diszkógömbhöz otthonról hoztuk a törött üveged, s azokat ragasztottuk össze. Végül is inkább diszkótojás le++, mint gömb. A futófényhez 280 égőt szereltünk fel. — Hogyan zajlott a borverseny? — A versenyre tizennyolcan neveztek. A fehér üvegekbe töltött borokat mi „szakértők” minősítettük. Egytől tízig pontoztunk — Pfund Ferenc így ismerteti a borverseny menetét. Kosztjűs György siklósi hegyi zöldszilvánija nyerte el a legjobb bor címet, de Berta Agnea szerkesztő által készített díszes oklevelet kapott a legelkeseredettebb borivó és a legtöbbet ivó is. Betyárbecsületre hivatkozva az utóbbi kettőt nem nevezték meg a garázsbeliek, hiába is faggatóztam. Zilál Tibor (az autószerelők csoportvezetője) és felesége perdült elsőként táncra a háromtagús zenekar hívó muzsikájára, majd demizson körül táncolás következett. S volt, hogy húsz férfi összekapaszkodott és nevenincs táncot járt. Aztán megszólalt az alkalmi kórus, hangadója Gáli József gépkocsivezető lett, Ferenc-napi köszöntőnek sem voltak híján: Horváth Zsolt autószerelő r a garázs verselő!«) írt ez alkalomra verset. Régebben csak a szerelők tartoztak a garázshoz, most már a gépkocsivezetők is. A kollektíva ezen a decemberi éjszakán igazán összejött. Kiderült sok minden : ki tud énekelni, táncolni, főzni, bort csinálni. A résztvevők egyben közösek voltak: t J érezték magukat. Nyugdíjas-találkozó a HCM-ben A szakszervezeti bizottság eddig is minden évben meghirdette a nyugdíjas-találkozót. De valahogy sohasem sikerült a nyugdíjasokat teljes létszámban összehozni. Az óévben az érdekeltek véleménye és javaslata alapján szervezték meg a találkozót. A program jó szórakozást ígért, az időjárás is kedvezett, így 186 nyugdíjasunk gyűlt össze. Dr. Szabó István gyárigazgató adott tájékoztatót a termelési eredményekről, gondjainkról. Nyugdíjastársai nevében Pachmayer Gyula elmondta: nagyon jól jött nekik a gyár által javasolt nyugdíj-kiegészítés, (ugyanis negyvenen kaptak 200—400 Ft-ot). Takács Jánosné annak a 13 nyugdíjasnak a köszönetét tolmácsolta, akik a gyári szakszervezet segítségével kéthetes ingyenes üdültetésben vehettek részt. Arról is szó esett a találkozón, hogy 54 nyugdíjas összesen 60 400 forint segélyben részesült. A nyugdíjasok a nemes gesztust azzal kívánják honorálni, hogy félnapos társadalmi munkát ajánlottak fel ránk szebbé és tisztábbá ggá tételéhez.