Cementipar, 1988 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

a revizor elégetted veit Egy hosszú asztal tel­is-tele nagy­méretű borítékokkal. Varga Ta­­másné a bélapátfalvai cementgyár szb-titkára lázas igyekezettel he­lyezi a szabványborítékba az 1987. december 22. bizalmi testületi ülés írásos, sokszorosított anyagait. — Sajnos szó szerint az utolsó 24 órában vagyunk. Már ott kellene lenni a bizalmi szaktársaknál, de a kolléganő, akinek végeznie kellett volna az anyagok sokszorosítását, s a postázásukat, sajnos családi gondok miatt egy kis időre „kisza­kadt” ebből a tevékenységből. Gond azonban nincs, hiszen tele­fonon mindenkit értesítettünk, s az anyagot is ismerik az érintet­tek. Amikor a munkálatok végéhez ért elővette az asztalán lévő nap­tárt, s beszámolt időrendi sorrend­ben az utóbbi hónap fontosabb, ér­dekesebb gyári eseményeiről. Íme a hírcsokor: — Revizori vizsgálatot végzett ná­lunk, az szb-nél az ÉFEDOSZ egyik ebben illetékes munkatársa, örömmel mondhatom, hogy néhány megszívlelendő apróságtól elte­kintve munkánkat rendben találta. Természetesen az adott útmutatást a jövőben messzemenően figyelem­be vesszük. Lényegében az 1986. novembere, és 1987. novembere kö­zötti időszak munkáját, írásos do­kumentumait követte nagy részle­tességgel nyomon. A továbbiakban... — Szakszervezeti bizottsági ülé­sünk volt december 16-án. Ezen központi napirendként szerepelt a bérek bruttósítása, azok elvei és szabályai. Beszámolót tartott társadalmi ellenőrzési munkáról a a labor főbizalmija. Végül... — December 17-én szocialista bri­gádvezetők értekezlete zajlott le. Ezen egyebek között szó esett a brigádértékelésekről, s a gyárveze­tés által elvégzett értékelés ta­pasztalatairól. A tanácskozást igazgatónk Sas Kálmán vezette, s fejtette ki meg­látásait. Gy. L. Brigádvetélkedő A Megyei Szakszervezetek Borsod Tanácsa újból hirdette a „Szabadság meg­tégy gazdaggá minket” című vetél­kedőt a szocialista brigádok részére. A hejőcsabai gyárban az elődöntőre 1986. november 3-án került sor, és az itt első két helyen végzett brigád ve­hetett részt 1987. november 27-én a megyei vetélkedőn. Mind a két brigád igen szépen szerepelt, a Rónai Sán­dor Szocialista brigád a má­sodik helyezést, a Che Gue­vara Szocialista Brigád az ötö­dik helyen végzett. Hírek CGI-ből — A gyári művelődési bizottság decemberi ülésén többek között a meó­vezető, a szociálpolitikai elő­adó és a tanműhelyvezető szá­molt be a napirendben meghatá­rozott témákról. — KISZ-vetélkedőt rendeztek a gyár nagytanácstermében a helyi fiatalok részére, ahol a műszaki­­ügyviteli alkalmazottakból összeállt alkalmi csapat vitte el a pálmát, s nyert értékes tárgyjutalmakat és ingyenes üdülési lehetőséget. — A vállalati lakásépítési alap­ból 5740 E Ft-ot használtak fel a lakásépítők, lakásvásárlók és a magántulajdonú lakást korszerűsí­tő dolgozóink. Ezzel a teljes kere­tet felhasználták. Odrobéna Gyula Tavasz a télben Tavaszi fényerővel süt a nap. Ez a kész természeti tünemény december harmadik hetében bi­zony ritkaságnak számít Bélapát­falván a cementgyár udvarán a kellemes időnek tulajdoníthatóan a szokásosnál is nagyobb a nyüzs­gés, a belső forgalom. A szervizműhely előtt és bent a csarnokban érthető módon na­gyon serénykednek a szerelők. Plusz 8—10 Celsius-fok körüli a hőmérséklet. A klinkerkemericék körül is mind sűrűbb a mozgás. Karbantartók, kőművesek, segéd­munkások, takarítók mind-mind azon fáradoznak, hogy a kellemes időt kihasználva végezzék a be­tervezett téli tmk-munkákat. Az előző éjszaka leesett jókora csapadék (természetesen eső for­májában) itt-ott, kátyúkban re­kedt. Másutt, ahol sima az útfelü­let ott a nyálkás, cementporral és egyéb mellékanyagokkal telített a sáros aszfalt. Bizony akadtak olyanok, akik számára kész „kor­csolyapályát” jelentett az ilyen járda, vagy útszakasz. Az év utolsó napjai kellemes, ide­ális körülményeket teremtettek gyári kollektívának. Vidám, dolgu­n­kat kedvvel végzőkkel találkozhat­tunk tehát. Csak maradjon is meg mindebből valami majd a teljes 1988-as esztendőre! (gy.) 2 CEM £ N XIPAB «ajrStörSfco­feäS­ok Nfift a vállalatok jövedelmezősége A tárca 30 milliárd forinttal járult hozzá az állami költségvetéshez Hagyomány már, hogy min­den évben háttértájékoztatót tartanak az ÉVM-ben, a ma­gyar sajtó napja alkalmából. Az óévben december elsején az építő- és építőanyag-ipari lapok szerkesztői és munka­társai számára tartott sajtó­­tájékoztatón Koós Tamás, az ÉVM tájékozta­tási önálló osz­tály vezető­je köszöntötte a megjelenteket, majd Szűcs Endre miniszterhelyettes tar­tott tájékoztatót azokról feladatokról, amelyek a sta­­­bilizáció és a kibontakozás időszakában a vállala­tok előtt állnak. Elöljáróban utalt arra igen pozitív tényre, hogy az a tárca vállalatai 30 milliárd forinttal járulnak hozzá az állami költségvetéshez, ezáltal is eloszlatva azt a tévhitet, hogy az építési ágazat csak ráfizetésességével hívja fel ma­gára a figyelmet. Az említett összeg meghaladja azt, ame­lyet más ágazatok fizetnek be a közös kasszába. Eredményként állapítható meg, hogy idén nőtt a válla­latok jövedelmezősége, s eh­hez hozzájárult az általános költség- és létszámcsökkentés. Az ágazat az ország belső egyensúlyának javításához érdemben hozzájárult. A sikereket azonban beár­nyékolja, hogy jelenleg 56 veszteséges és alaphiányos vállalat működik az ország­ban, közülük 39 átmenetileg nevezhető veszteségesnek. Az említett kategóriákba tarto­zóknak egyre szorítóbb gaz­dálkodási nehézségekkel kell megküzdeniük. Helyzetüket rontja, hogy a kormányzat által is figyelemmel és szi­gorral kísért váll­adatok körét szűkíteni kell, illetőleg le­építeni. Jövőre megszűnik a közvetlen költségvetési tá­mogatás az építő- és építő­anyag-iparban. A külső egyensúly megte­remtésének segítését tekintve, az építőiparnak nincs oka szégyenkezésre. A termelés nagyságát, a termelékenységet tekintve az építőanyag-ipar­ban nagyok a túlteljesítések. A herendiek például 23 mil­lió dolláros árbevételt értek el. (Akkor még nem tudta, hogy a cementipar is több millióval túlteljesíti az elő­irányzatot.) Lendületben van a magyar építési exp­ort, így elsősorban a harmadik világ országaiban. Ugyanakkor élénkül az import is, első­sorban az osztrákok révén. A miniszterhelyettes rosszal­lóan jegyezte meg, hogy olyan beruházásokon is osztrák, vagy jugoszláv cégek nyertek előjogot, amelyet kis türelem­mel és a bizalom megadásá­val jó nevű hazai vállalatok is színvonalasan megoldottak volna. Jó lenne, ha a türel­metlenséget legyőzve mindin­kább előtérbe kerülne az, hogy minél több magyar építőipari vállalat is megméretne ebben az eddig csak importból tel­jesíthető szakmai láncolatban. Ecsetelte azokat a piaci sajátosságokat, amelyek révén visszaszorult a kínálati piac. Pedig a cél éppenséggel en­nek térnyerése. második fél évre Az 1987-es jellemző nagy felvásárlói kedvet min­den bizonnyal érzékeny ke­reslet-visszaesés váltja majd fel. A lakosság is tömegesen vásárolta az elmúlt hónapok­ban azokat az építőanyagokat is, amelyek ára egyáltalán nem, vagy csak kismértékben emelkedik. Bizakodó hangon célzott arra, hogy 1988. máso­dik felében visszaáll a kíná­lati piac. Lehetőség lesz ad­dig is a minőség javítására és a választéfőigény színtentartá­­sára. Annál inkább, mert egy­re jobban előtérbe került a többcsatornás értékesítés. Megnövekedik a vállalatok értékesítési öná­ll­ósága, árai­kat gazdálkodási szempontja­ik alapján alapíthatják majd meg. Felsorolta azoknak a vál­lalatoknak a nevét, amelyek nem számolh­atnak vesztesé­geik miatt állami segítségre. Ezek: a 43-as ÁÉV, a BU­­LAV, DÉLÉP, DUTÉR. Kor­mányzati szinten foglalkoznak a felsorolt vállalatok sorsá­val. Működésükhöz csupám az eddigi kedvezményekre szá­míthatnak. Úgy tűnik, hogy végképp megpecsételődött sorsa a SÁÉV-nek, s több ta­n­nácsi vállalatnak. Mind gyak­rabban elhangzó megállapítás, hogy mostanság nehéz időket élünk. És, ha nem javul vállalatok pozíciója, tehát nem a tudnak felmutatni biztató eredményeket, nem számol­hatnak működésük meghos­­­szabbítására. Az adóreformmal kapcso­latban elhangzott, hogy az bizony nem lesz zökkenő­mentes! Külföldi példákat említett arra vonatkozóan, hogy az milyen bonyodalmak sorát eredményezte. Minden­esetre a minisztérium időben felkészült arra, hogy az ille­tékes szakemberek, a közgaz­dasági és pénzügyi területe­ken dolgozók mélyrehatóan megismerkedjenek az adóre­form lényegével, a bruttósítás­sal és az egyéb teendőkkel. Az építőanyag-iparra és ezen belül a cement-, a tégla- és cserépiparra az utóbbi hónapokban nehezed­tek nagy megpróbáltatások, már ami a fogyasztók ostro­mát, az igények kielégítését illeti. A hét végi szakok, tú­lm­un­kák plusz mű­eredmé­nyesnek bizonyultak. Ezért el­ismerés illeti őket. Elhangzott Szűcs Endre tá­jékoztatójában a környezetvé­­­delem ügye is. Pont kerülhet Nagy­harsány,Szánsomlyó­­hegy és környéke erősen vi­tatott környezetvédelmi gond­jainak megszüntetésére. A kő­bánya nem növeli tovább te­rületét, folytatják­ a kitermelést lefelé Előreláthatóan 15 évig itt valóban jogszerűen művelik a kőbányászatot. A CEMÜ beremendi gyárában a vállalatnál érvénybe lépő komplex környezetvédelmi program keretében valósítják meg az indokolt munkákat. Végül szorgalmazta a társ­minisztériumokkal való együttműködést, a lakásépítés, valamint a vállalatok gazdál­kodásának kölcsönhatását is hangsúlyozva. A stabilizáció­nak és a kibontakozás prog­ramjának a népgazdaság egé­szében eredményeket kell fel­mutatnia, s ehhez, a tárca vállalatai megfelelően járul­janak hozzá. A tájékoztató után a mi­niszterhelyettes válaszol kérdésekre. Egyebek között a a vállalati gazdasági munkakö­zösségekkel kapcsolatban el­­­mondotta, hogy elsősorban a főmunkaidőben nyújtott tel­jesítmények presztízsét kell növelni, és muszáj biztosí­tani minden szükséges feltételt az eredményes munkavégzéshez.. Megítélése szerint az adó- és árreform „belülről”, tehát minisztériumi direktívák nél­kül szabályozza majd a mun­kaidő után végzett teljesít­ményeket, befolyásolja munkaközösségek létét és te­­­vékenységét Cs L. Sárika* a rendesre Éberen figyeli a be- és a ki­menő gépkocsikat Barta Sán­­dorné, a bélapátfalvai cement­gyár rendésze. Olykor azért kitekint a nagy forgalmú főút­­ra is, amely a gyár előtt húzó­dik. — Fogy a cement, sokasod­nak a szállítók! — Mondta de­rültséggel az arcán. — És az nekünk igen jó. Legalább van egy kis sikerélményünk. Bartáné, Sárika egy éve tar­tozik a rendészek állományába. Előtte öt éven át az orvosi rendelőt takarította. — És azelőtt? — Szakácsnő voltam a helyi általános iskolában. Viszont az idényjellegű munka volt. Év­ről évre meg kellett a szerző­dést újítani. Anyagilag sem volt valami kedvező. Úgyhogy munkahelyet változtattam. — Megérte? — Hát, meg... — Woruttá kissé bizonytalanul, de aztán így szólt: — Kedves megértő kollégákra, jó közösségre ta­láltam itt. No és a munkakö­röm is olyan, hogy unatkozni nem lehet. Jönnek-mennek az ismerősök, az idegenek. Válto­zatosan telnek a napjaim. Két türelmetlen cementvá­­sárló érkezett a portához. Kér­ték, hogy engedje be őket, hi­szen csak egy zsák cementet vettek. Mire Sárika határozot­tan közölte: — Kérem ott a nagykapu, arrafelé, ahol az a hosszú sor áll. Tessék türelemmel várni, amíg sorra kerülnek. Így dolgozik egy határozott rendészi (­esi) Kormánypárti vagyok Egy képviselő — A 380 képviselő között — akik az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán sorsdöntő kérdések­ben határoztak — ott volt egy cementgyári is: Bódi János, Baranya megye 11-es választó­­körzetének képviselője, a be­­remendi gyár dolgozója, újí­tási előadó, szabványügyi ügy­intéző. — Joggal mondható, hogy történelmi fordulóponthoz ér­tünk — jelenti ki, amikor az országgyűlési élményeiről, be­nyomásairól kérdezősködöm.­­­ Reformot kell csinálni, ráadá­sul tudatában annak, hogy az a hajó, amelyiken vagyunk, az nem kaphat léket, azaz úgy kell dolgoznunk mindannyi­­unknak, hogy a hajó ne sül­lyedjen el. S ez feltételezi azt, hogy az emberek ne önző mó­don gondolkodjanak. — Hogyan származott az adó­zásra vonatkozó rendeletekről? — Kormánypárti vagyok. Jó, hozzáértő, realista vezetéssel ki lehet hozni az országot a bajból. Hittel mondom mind­ezt, különben fel sem tettem volna a kezem a szavazáskor. Az „igen” szavazataim mögött az áll, hogy tudatában vagyok a reform szükségességének. A reform sikerének azonban az őszinteség és a nyíltság is fel­tétele, s Magyarországon ezek ma még többnyire hiánycik­kek. Bere­men­dről — Melyik bizottság mun­kájában vett részt és milyen javaslatokkal álltak elő a bizottságtagok? — Az építőipari-közlekedési­­postaügyi szakbizottsághoz tar­tozom. Keményen megvitat­tuk a családi pótlék rendsze­rét és a nyugdíjasok megélhe­tésének kérdését. Sajnos a csa­ládi pótlékot végül is kevésbé emelték, mint mi javasoltuk. Nem sikerült elfogadtatnunk azt a véleményünket, hogy a személyi jövedelemadózásnál kedvezményt kapjanak az egy- és kétgyermekesek is, valamint az időskorú eltartottak után is járjon adóalap-csökkentés. A képviselők egyharmada akarta a kedvezményeket, de a két­harmada az állam tűrőképes­ségét látta veszélyeztetve. A nyugdíj melletti jövedelem adóztatását tervezte a kor­mány, akármilyen kicsi is az a pluszjövedelem. Párhuzamo­san egy másik bizottsággal ja­vasoltuk, hogy legyen egy adó­mentes határ, így született meg az a bizonyos 96 ezer fo­rint. — Szavaiból úgy tűnik ki, hogy a gyermekes családokért és a nyugdíjasokért aggódik azért, hogy miként vészelik át a nehezebb esztendőket, — így igaz, de a gyerekesek helyzetét aggasztóbbnak tar­tom. Az eddigi ismereteim alapján kijelenthetem, hogy nemcsak a többgyermekes úgy­nevezett nagycsaládok, hanem az egy- és kétgyermekesek is küszködni fognak a megélhe­tésért. — Volt-e más javaslatuk is? — Igen. A képviselői cso­portunk és a szakbizottságunk is úgy ítélte meg, hogy a sze­mélyi jövedelemadóból befolyt összeg döntő része maradjon az érintett területen, ott for­dítsák fejlesztésre, ahol az adózó szemben állampolgár él. Ezzel 1988-ban a döntő részt központosítják. Mivel a tanácsi beruházások csökken­nek, pénzügyi forrás hiányá­ban olyan állapotok állandó­sulnak, amelyek majdhogynem botrányosnak nevezhetők. Vá­lasztókörzetemben Dél-Bara­nyában, például az egészséges ivóvíz hiánya a legnagyobb probléma. Több évtizedes té­ma ez. A vízhálózat kiépíté­sének késlekedése csak fokoz­za a halmozottan hátrányos helyzetet jó néhány baranyai községben. Területemen ez a legégetőbb gond, olyan amitől fáj a feje a képviselőnek. S pillanatnyilag nem látok meg­oldást. L. K. Télapó-est a HCM-ben A műszerész Che Guevara Szo­cialista Brigád december 4-én nagyszabású Télapó-estet rende­zett a HCM ebédlőjében a gyári dolgozók gyermekeinek. Mintegy 1S0 gyermek várta izgatottan Télapót, s versikékkel és dalocs­a­kákkal köszöntötték jövetelét. Csengőszóval, nagy szakállal ér­kezett a gyermekek közé, szemé­lyesen adta át ajándékait a bol­dog apróságoknak. Az ajándékok átvétele után meglepetésként a gyerekek megtekintették a „hu­pikék törpikék” című belga rajz­filmet. A film nézése közben majszolgatták az édességeket, jólesett utána egy kis üdítő, me­l­lyet a brigád tagjai árusítottak. Jó volt nézni ezen az estén az önfeledt, boldog gyermekarcokat, s úgy éreztük, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló. Szeretnénk, ha a brigád a jövőben is hasonló élményeket szerezne a hálás gyermekközönségnek. Nincs kihasználva Felavatták és beindították. Gaz­dag a műsor- és programajánlat. Szinte minden korosztály megta­lálhatja az érdeklődési körének va­ló kikapcsolódást. Ilyen és ha­­onló kijelentések, vélemények vál­togatják egymást Bélapátfalván, ha szó esik a Gárdonyi Géza Mű­velődési Házról. Már tartott a karácsonyi lakolai szünet, amikor egy fiatal társaság ott őgyelgett a ház előtt. Mint mondták, számukra a disco prog­ramjai a legérdekesebbek. A többi program, köztük is a szakköri és egyéb ajánlatok, nem fontosak, ők az egyik tábor a szabad idő helyes és tartalmas eltöltésát val­lók köréből. Megint mások a könyvik­tól sze­retnek szívesebben eljárni. Szeren­­csére akad egynéhány új kiad­vány is. Felkeltette az érdeklődők figyel­mét a kungfutanfolyam. Ez a ázsiai önvédelmi játék már tucat­­számra vonzza híveit. Egy gyesen lévő kismama pana­szolta, hogy a lehetőségeinek csak egy kis részét használja ki a mű­velődési központ. Az ismert prog­ramjai, vagy az időszakos rendez­vények propagálása is késve törté­nik. Rö d az idő azok figyelem­­felkeltéséhez.. Vannak kimondottan sikerren­dezvények Bélapátfalván. Ezek kö­zött tagják nyilván az óévbú­csúztató szilveszteri mulatságot. Falragaszokon, hirdetési táblákon már november közepétől toboroz­ták a vendégeket. Igaz, hogy a Bélkő étterembe, de mivel annak szűk a befogadóképessége, így a vendégek egy részét a művelődési házban szolgálták ki. (sy-) Télapó már elment... Bizony Télapó már elment, de nem olyan régen, hogy a gyerekek emlékezetében meg­kopott volna az emléke. A bélapátfalvai cement- és mészüzemben dolgozók gyer­mekei számára is sokáig em­lékezetes marad a Mikulás bácsi ajándéka, s az a kultúr­műsor, amelyet a nagyközségi művelődési házban tartottak. A közel egyórás kultúrmű­sort Varga Tamásné a gyár szb-titkára is nívósnak, s a gyerekek, de a felnőttek szá­mára is önfeledt kikapcsoló­dást biztosítónak ítélte meg. Minden 14 éven aluli gyer­­mek kapott a gyártól aján­dékcsomagot. Ezt követően jött a már említett zenés összeállítás, prózával, vidám­sággal fűszerezve. Télapó teli zsákkal, a színvonalból nem engedve lepte meg a gyere­keket, no és a szülőket. A Jólértesültség útvesztői Termelés és számok. Tények, re­mények. Legyen az egy egyszerű fizikai dolgozó, középvezető, vagy felelős beosztású irányítást végző szakember, politikai, társadalmi munkás, funkcionárius, ha a gaz­dálkodásról, a napi gondokról és reményekről esik szó elmondja a munkaterületére vonatkozókat. A termelési és üzemvezető ért­hetően számokat, statisztikákat említ. A szállítási és értékesítési terület gazdája úgyszintén. Alka­­masint aztán előfordul, hogy szin­te kísértetiesen hasonló gondola­tok születnek, s uram­bocsá még a közölt számok is „hasonlítanak”. Bár előfordultak már tévesen közölt adatok is. Erre is megvolt a magyarázat, hiszen, ha csak egy fél nappal is előbb, vagy később érkezett az információ, máris mó­dosultak a tényként közölt, tehát biztos forrásból indult jelzések. Mindezeket azért soroltuk fel, mert az iparág egyes területeiről szóló anyagok, írások olvasói kö­zül többen is, nagy alapossággal „elemzik” a róluk, a területükről szóló cikkeket, híreket. Kifogásol­va azt, hogy sokszor tűnnek fel azonos témák, és adatok. Erre a kiinduló gondolatok adják a ma­gyarázatot. A termelés, a gazdálkodás kü­lönböző szakterületein megszólal­­tatottak a munkakörüket jellemző tényekkel szolgálnak. A termelési és szállítási osztályvezető, a ce­ment-, vagy mészützemvezető, ha adatokat említ, tényekről szól ár­nyalatnyi eltérésekkel szinte „le­­másolhatóan” azokat említi, mint szaktársa. Mindenfajta jelzés, információ, ha korrekt és meggyőző, érdemes arra, hogy közreadják, egészsége­sen érveljenek róla, reagáljanak rá. Már-már közhelyként emlegetik, hogy a számok sokszor mindennél beszédesebbek Az építőanyag-ipar meg különösen „mázsaszámra” ontja a statisztikai számrengete­geket. Ez is természetes, hiszen a fogyasztóknak tudniuk kell, hogy melyik termékfajtából, mire lehet számítani. Milyen a választék? stb. Egyre vis­­ont valóban ügyelni kell: Nem szabad a számok bűvö­­letébe esni! Könyvárusítás Katóka szakácskönyvét nézegeti Marton Istvánné kony­hai dolgozó a BCM éttermében, kihasználva a néhány perces csökkent forgalmat odahagyja a pénztárt. Saját magá­nak vásárol, na meg az unokák­nak is keres valamit. Getto Fe­­rencné a raktárból jött át ebédel­ni, s visszafelé már a Szerelem első vérig és Az öt kódex titka című könyveket szorongatja a ke­zében. Az ajándékkönyveket már korábban megvette, és maradt pénze még saját célra is (bár megjegyzi, hogy nem túl sok). Rendszeres könyvvásárló: itt a gyárban, Beremenden a községben (munkásszállón, OTP-ben, bolt­­ban), sőt Siklóson is gyakran ke­resgél könyvek között. Így tost sok minden megvan már abból, amit december 15-én és 16-án Fischer Antal, a tmk-iroda előadója, könyvárus kínál a gyári étterem­be betérőknek. Mint minden évben, most is két­napos vásárt tartott karácsony előtt Fischer Antal. A Siklós és Vidéke Áfész könyvesboltja meg­felelően ellátta árusitanivalókkal. — Melyik a sikerkönyv Bere­menden? — Például a Szerelem első vé­rig, Horváth Péter könyve. Az idősebbek is veszik, azt mondják a fiataloknak viszik... A mese­könyvek, szakácskönyvek szintén kelendőek, de Rejtő Jenő A Sárga Garnison című kötete is népszerű, JL. K«

Next