Cementipar, 1990 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

pori Iolly nich Példaértékű együttműködés a gazdasági vezetéssel Az új társulásokról, üdülőkről, Cementipari Szövetségről Az ÉFÉDOSZ anyagipari tagozatának cementipari szakosztálya december 11­án tartotta Vácott az első érdemi ülését a megalakulás óta. Ezt hangoztatta Brel­­los Ferenc sza­kosztálytit­­kár üdvözlő szavai után. Elmondotta azt is beveze­tőben, hogy a szakosztály­­vezetőség az új gazdasági és szakszervezeti felállásban keresi azokat a mozgásfor­mákat, amelyek továbbra is biztosítják a gazdasági ve­zetőség és a szakszervezet között a jó együttműködést. Hangoztatta, hogy felsőbb szinten úgy vélik, példaér­tékű az a munka, amelyet ezen a területen végeztünk — sok vállalat és iparág számára. Tevékenykedjünk továbbra is ebben a szel­lemben. Koltai Imre vezérigazgató adott ezután tájékoztatót termelési-gazdálkodási kér­désekről a CEMÜ, valamint a társaságok várható ered­ményeiről, majd vélemé­nyezési hatáskörben ter­jesztette elő a gazdasági társulások alapítása s ez­zel kapcsolatban a dolgozók képviseletének biztosítása a felügyelő bizottságban cí­mű napirendet. Hangsú­lyozta a külföldi tőkebevo­nás fontosságát, amely nem csak az országnak előnyös, hanem a cementipar dol­gozóinak egyénileg is. Az előre kiadott írásos tájé­koztató anyag részletezi, hány társaság alakul az év elejétől, s milyen feltéte­lek mellett. (Erről más cikkében írunk.) lapunk azt is hangoztatta, hogy janu­ár közepe táján, miután létrejöttek az egész cement­iparban a társaságok, meg­alakul a Cementipari vetség, mint munkaadó, Szö­s ennek szakszervezeti meg­felelője, partnere a szak­­szervezeti cementipari szak­osztály, mint a salói képviselet. A munkavál­lóM­ az év elején a felsőbb szer­vek javaslatára valószínű, hogy holdinggá válik, de ennek még nem ismeretes a pontos ideje és a hogyan­ja sem. A vitában a szakosztály­­vezetőség tagjai, a társasá­gok szakszervezeti titkárai több kérdést tettek föl, amely válaszra szorult. Sok kérdés volt a tulajdonlás­sal kapcsolatban. Egyik ér­dekes kérdésre hogy mi a különbség a magyar és a külföldi résztvevő tulajdo­nosok között, a vezérigaz­gató elmondotta: A tulaj­donosok érdekeinél nagy különbség nincs a külföldi és a magyar tulajdonos kü­zdött. Mert egy normális tu­lajdonosnak mi az érdeke egy társaságban? Az, hogy elfogadható osztalékhoz jus­son, s e mellett a társaság beruházni is tudjon. Ez mindkét félnek egyformán érdeke, hiszen beruházás, felújítás megfelelő nélkül nincs újabb osztalék a jö­vőben. Tehát a kettős ér­dek nagyon is összefügg Felvetették azt is, hogy né­mely vezető több társaság­ban is szerepel a vezetés­ben külön-külön fizetésért, ami irritálja a dolgozókat A problémát elismerte a ve­zérigazgató, de egyelőre nem tudott mit mondani a kiúttal kapcsolatban. Szó esett a dogozói részvények­ről is, ami még nincs de lesz majd, keresik a meg­valósítás módját. A következő témákban szó volt a szervezeti válto­zás következtében előálló hatásokról a belső érdekelt­ségi rendszerre, a vezetői prémiumok módosításáról, s a tervezés 1990. évi rend­szeréről. Előterjesztés volt döntési jogkörben a fürdői üdülő CGt. Rt. Zsóri­­ré­szére történő eladásáról. Ugyancsak üdülővásárlás ügyében jelentkezett már Beremend is (Harkányi üdülő) és szóba került Mis­kolctapolca a HCM Rt. részéről. Ezekkel az eladá­sokkal a testület egyetér­tett azzal, hogy az eddigi­ekhez­ hasonlóan a cement­ipar dolgozói az elsők az üdülők igénybevételénél, az eddig kialakult szemléletet és nagyságrendeket tartják továbbra is. Ugyancsak egyetértett a testület egy, a Balatonszabadi—Sóstón lé­vő üdülő ingatlankezelői jog megvásárlásával, ez tovább bővíti a cementipa­ri­ri dolgozók üdülési lehető­ségeit. Tájékoztatást adott a ve­zérigazgató a Cementipari Szövetség alapszabály-ter­vezetéről véleményezési jog­körben. A tervezetet már megtárgyalta és az igazgatótanács elfogadta végleges­sé — a neve is — azonban csak a megalakuláskor vá­lik, január második felé­ben. Ezután írunk­ majd ró­la részletesebben. A vezérigazgató előter­jesztéseit, tájékoztatásait, és a kérdésekre adott vála­szait Breltos Ferenc meg­köszönte, és kérte: marad­jon meg az eddigi jó kap­csolat a szakszervezet és a gazdasági vezetés között az új felállásban is. A szak­szervezet a dolgozók érde­keit védve is erre törek­szik. Végezetül a szakszerve­zet építőanyagipari tago­zata működési szabályza­tának kidolgozásához kért javaslatokat a szakosztály titkára, hangoztatva, hogy ez jó lesz a Cement Szak­osztály alapszabályának el­készítéséhez is. Mert igen fontos, hogy a szakosztály tevékenyen vegyen részt az alapszabály elkészítésé­ben, csak együtt lehet jól elkészíteni a működési sza­bályzatot és megteremteni a működés feltételeit, s ez­zel megalapozni az együtt­működést az új felállásban is a gazdasági vezetéssel minden szinten. Cs. L. 2 CEMENTIPAR Nyugdíjasok köszöntése a HCM Rt.-nél — meglepetéssel Az óév december 11-én 300 nyugdíjasát köszöntötte a HCM Rt. A 40 és 25 éve szakszerve­zeti tagok oklevelet és külön jutalmat is kaptak. Öt sor fe­hér, terített asztal várta dél­­bán a cementgyári ebédlőben a HCM Rt. háromszáz nyugdí­jasát. Hagyományos nyugdíjas­­találkozó volt ez, mégis más, az eddigiektől eltérő. Az­­ egykori dolgozók fogadása ugyanis az­zal kezdődött az előtérben, hogy mindenki 1000 forintot kapott­ a HCM Rt.-től. Ez a nem várt pénz mindenkit jókedvre derí­tett. Bukhár István szb-titkár el­mondta, hogy az idén 100 forint segélyt osztottak szét ezer nyugdíjasok között, sokan kap­a­tak üdülőjegyet, de akadt olyan is, aki kedvezményes áron­ vá­sárolhatott cementet volt gyá­rától, mások pedig a HCM­ au­­tóbuszával kirándultak év köz­ben. Nagy István ügyvezető igaz­gató elmondta, hogy ma már a létszám mintegy egyharmada nyugdíjas. Alapvetőnek tartják, hogy­­ a sokak esetében több évtizedes munka után is mel­lettük álljanak, s ha van pén­ze a részvénytársaságnak, se­gítse őket. S mivel tulajdon­képpen először adhatott számot volt munkatársai előtt az rt.-ről, érthető volt az érdeklődés, mi változott, mi a részvénytársaság tulajdonképpen, jobban­ jártak-e a dolgozk vele, mint a hagyo­mányos vállalati formával? S, hogy jobban-e? Nagy­­ Ist­ván ügyvezető igazgató arról is szólt, hogy a közgyűlés által előírtakat teljesítette a rész­vénytársaság. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nyereség meg­haladja a tervezettet, s a HCM Rt., a gyár történetében először egy teljes havi, úgynevezett 13. havi fizetést ad decemberben minden becsületes munkát vég­zett dolgozójának. Nagy taps fogadta a bejelen­tést, amit a 40 és 25 éve szak­szervezeti tagok, elismerése majd finom, zenés vacsora kö­vetett. A nyugdíjas-találkozót köve­tően Takács Jánosné cement­gyári nyugdíjas az alábbi kö­szönetet tolmácsolta a nyugdí­jasok nevében. Nagy meglepetés ért bennün­ket a cementgyári nyugdíjas­­találkozón. A meghívót már két hete kézbesítette a posta, hogy december 11-én nyugdíjas-talál­kozóra várják a régi öregeket. Vártuk ezt a napot, hisz ha­gyomány ez már évek óta, hogy év vége közeledtével megvendé­gelik nyugdíjas-találkozó ke­retében a nyugdíjasokat, évben azonban más volt ez ez­­a nyugdíjas-találkozó. Soha még ilyen nem fordult elő, hogy a vacsora a zene mel­lé a karácsony előtti vásárlás­hoz hozzájárulásként 1000 fo­rintot is kaptunk, valamennyi­en. Ez volt számunkra a megle­petés. Mi nyugdíjasok úgy gondol­tuk, hogy a szervezeti változás a részvénytársasággá alakulás már nem teszi lehetővé még a nyugdíjas-találkozót sem. A részvénytársaság azonban nem elvette tőlünk, hanem inkább még adott a lehetőségei­ sze­rint. Tehették ezt azért, gon­doljuk, mi nyugdíjasok, mert az ott dolgozók jó munkájukkal eredményt értek el, a vezetők pedig ebből a régi dolgozók szá­mára is adni akartak. Úgy gon­doljuk, hogy mi is becsületesen dolgoztunk. Sajnos, akkor ez nem vezetett ilyen eredményre. Szeretnénk, ha a részvénytársa­ság vezetői és dolgozói az elkö­vetkezendői időben sem feled­keznének meg rólunk. ígérjük, ha kérnek bennünket, mi még most is szívesen cselekszünk a részvénytársaság érdekében. Va­lamennyi nyugdíjas megköszönöm a fokozott nevében gon­doskodást, jó erőt, egészséget, kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok. Újra a b­rigádmozgalomról— Az utolsó mohikánok A második fél évtől hatalosan megszüntették ki­a brigádmozgalmat. .Azonban — mint ezt már akkor jeleztük — a váci gyár igaz­is­gatója, Pintér Sándor nem feltétlenül ragaszkodott ehhez. Úgy döntött, ame­lyik brigád akarja, folytas­sa eddigi tevékenységét. Tény az, hogy csak néhá­­nyan maradtak. Ezek egyi­ke a Hatékonyság Brigád. S hogy miért csinálják to­vábbra is, mi az ami még most is összetartja őket? Ezt mondta el Soós Ferenc­­né és Kalina Károlyné a brigád két alapító tagja. — Nagyon jó, hogy sza­badon dönthettünk e té­mában s nem törtek pál­cát — legalábbis itt a gyár­ban — a brigádmozga­lom felett — mondotta Kalina Károlyné. — Hogy folytat­hatjuk e tevékenységet, meg is köszöntük a vezetésnek. Rendkívül gyár­tó, összetartó társaság a mi­enk. Mindig jól éreztük ma­gunkat együtt s nem kell feltétlenül kötött keretek között csinálni ezt a mun­kát. Úgy érzem, a formális oldalára — dolgok bera­gasztott színházi nevek, jó adminisztráció, kötelező jel­legű közös program — nincs szükség. De a társa­­dalmi munka, az óvodák, iskolák patronálásának hi­ányát mindenki meg fogja érezni. Úgy látszik, akik az említett döntést hozták, er­re nem gondoltak, nem mérték fel. — Mi például — veszi át a szót Soós Ferencné — egy szociális otthont tunk, s ott egy idős patronál­nénit látogattunk rendszeresen. Nem mondhatjuk neki, nincs brigád, nem jövünk többet. Megbeszéltük a tagokkal, ezt semmiképpen nem hagy­juk abba. Persze nemcsak brigádban lehet egymáson­­egymásnak segíteni, de jobb, ha neve van a gyereknek. Például a brigádoknak kö­szönhető nagyrészt a vér­adómozgalom sikere is — most ott is visszaesés mu­ta­­tkozik. Nem divat már a kom­munista műszak sem — folytatja ismét Kalina Ká­rolyné — de sok brigád még az első fél évben telje­sítette a kitűzött óraszámo­kat. Most először ezek be­vételét nem a tanácsnak, hanem saját, beteg nyug­díjasainknak utalták ki. Továbbra is ezt a gyakor­latot szeretnénk folytatni az eddigi 70—30 százalékos megosztás helyett. A kér három ezer forintot, ami egy egy rászorulónak jutott már meg is kapták az ér­dekeltek. S hogy nagy szük­ségük volt erre mi sem bi­zonyítja jobban, mint az volt aki örömében sírva­ fakadt.. . — Brigádunk nem fizikai területen dolgozik — mond­ja Soós Ferencné —, s így bizony sokszor sokat küsz­ködtünk, míg eredményt értünk megfelelő el. De már tavaly is Vállalati Ki­váló Brigád voltunk. A to­vábbiakban is folytatjuk munkánkat, automatikusan csináljuk, ugyanúgy, mint eddig. Még am­kor is, h­a nem ismernek el bennün­ket. Úgy érzem, ezt önzet­lenül lehet és kell csinál­ni. Főleg ha van rá igény. De a kulturális és sport­­tevékenységben is részt vet­tünk, s részt veszünk to­vábbra is. Hiszen a kikap­csolódásnak ez is egy fajtá­ja. S hogy meddig juk a brigádmunkát? vállal­Azt hiszem mi leszünk az utol­só mohikánok.... — v m — Ai építők kongi fáról A formai megújulást tartalmi megújulásnak kell követni December 8—9-ére hív­ták össze az ÉFÉDOSZ kongresszusát, amelyen 500, az építőiparban tevékeny­kedő szakszervezeti titkár volt jelen. A váci gyár egyik képviselője Ter­mann József szb-titkár volt, akit arra kértünk, nyi­latkozzon lapunkban a kongresszus munkájáról. Elöljáróban elmondotta, az esemény kezdetén a le­vezető elnök bejelentette, több tagozat kezdeménye­zésére arra a megállapodás­ra jutottak, nem „bogoz­zák" a múltat, mindent a jelen és a jövő jegyében tesznek. — Ez számomra igen meglepő volt — mondotta Termann József —, hiszen szót kellett volna ejteni a múltról is, annak hibáit tanulságait kiszűrni, hogy azokat a jövőben ne köves­sük el. Ennek jegyében kezdő­dött tehát a munka. A szó­beli, és írásos beszámoló fölött vita nem alakult ki, inkább zártak el vélemények hang­elsősorban a programtervezetről. E ter­vezetben a tagozatok test­­reszabott feladatai fogal­mazódtak meg. A hozzászólásokban szó esett azokról a gondokról, követelésekről amelyeket nap mint nap tapasztalunk tagságunk körében, így fel­merült a szociálpolitika — és a bérreform hiánya, en­nek sürgetése. Követelés­ként fogalmaztuk meg a bérliberalizáció bevezeté­sét, amely végül is az össz­­tagság követelésére, a par­lamenti ülésszak elé került. Bízunk abban, hogy e kér­désben eredmény is szüle­tik. Szó volt a kollektív ke­retszerződésekről is. Ezzel kapcsolatosan elmondot­ták, hogy ne fél év közeled­­tén, hanem már év ele­jén kapják meg azt az üze­mek, hiszen csak így tud­ják elkezdeni a munkát. Néhányan feszegették a nemzetközi kapcsolatokat, mert úgy vélték, szervezeti mozgalmon a szak­­be­lül, az független a tagság­tól. Vagyis, csak felsőbb szinten adatott meg a lehe­tőség a kapcsolat ápolásá­ra. A főtitkár a­hogyan továbbra elmondotta, szö­vetségünk nemzetközi vi­szonylatban elsősorban az építők szakszervezeteivel próbálja meg a kapcsolato­kat tartani, illetve az elkö­vetkezendő időben azokat erősíteni. A tanácskozáson felve­tődött az oktatás mája is. Elsősorban problé­m­­­ak munkás-utánpótlás ne­hézségeire utaltak. Hiszen köztudottan kevés az erre fordítható anyagi eszköz. Ezt bizonyítja a jövő évi költségvetés is, mely sze­rint az oktatásra szánt öss­­­zeg a működés, a fenntar­tás fedezetét csak fél évre biztosítja. E területen tehát aggasztó a helyzet, s így veszélyben van a jövő. A kongresszus második napja az alapszabály vitá­jával kezdődött. Úgy gon­doltam, e napirendi pont tárgyalását gyorsan befejez­zük, hiszen már egy fél éve „rágódunk­’ romszor-négyszer rajta, ha­­átdolgoz­ták az anyagot, a tagság, s a szakosztály vélemé­nyezte, valamint a tagozat is megtárgyalta. S azok a változtatások is megtör­téntek, amiket a tagozatok indokoltnak tartottak. Úgy gondoltam, ezt minden küldött írásban megkapta, s e köré csoportosulnak majd a kérdések is. Áz volt teljesen aki az alapszabályt elvetette, s át­akarta szerkeszteni. Ez igencsak meglepett, mert mint ahogy említettem, hónapok óta e témával fog­lalkozunk. De végül is — mondhatni sok értelmetlen vita után — a kongresszus elérte célját, az alapszabályt elfogadtuk, s létrejött a szövetség. Az alapszabály körüli vi­ta három fő téma csoportosult. Az egyik köré a területi szövetség létreho­zásával volt kapcsolatos. Itt megoszlott a kongres­­­szus véleménye. A távolab­bi megyék — pl. Borsod — titkárai szükségük úgy érezték, nekik van egy olyan megyei, területi emberre, aki összefogja­gukat, hiszen Pest a munka­messze­n van, s így sokkal nehezebb tagozattal, a szövetség vezetőivel való kapcsolat­­tartás. Kiéleződött tehát a vita, hogy a területi szer­vezetek szövetségbe­ beilleszkedjenek . Végül is úgy határozott a kongresszus — amit az alapszabályban is rögzítenek — a területi szövetség létrehozható. A vita további része ehhez kapcsolódott. Egye­sek úgy gondolták, hogy akik létrehozzák a terü­leti szövetséget, külön te­remtsék meg a működésük­höz szükséges anyagi felté­telrendszert. Mások vi­szont arra a következtetés­re jutotak, hogy azt a szövetségbe befizetett já­rulékokból kell fedezni. A vita tehát azzal folytató­dott, hogyan osztódjon el a befizetett tagsági díj a szövetség, illetve az üzemi szakszervezetek között. Többszöri szavazás után a 75—25 százalék mellett vok­soltunk, de ebből a 25 szá­zalékból kell finanszírozni a területi szövetség mun­káját is. Sok bizonytalanság volt egyébként a szövetség mű­ködésével kapcsolatosan. Éppen ezért a kongresszus úgy határozott, hogy a szö­vetségi tanács egy év múl­va értékelje az addig eltelt időszak munkáját. S ha ennek alapján olyan vál­toztatásokat kell eszközöl­ni az alapszabályban, mely jobbá, egyszerűbbé tenné a működést, össze kell hívni a kongresszust. Ám ha csak finomításokról van szó, azt saját hatáskörében megte­heti a szövetségi tanács. A vagyon körül is vita alakult ki. Ugyanis az alap­szabály szerint az osztha­tatlan. Ennek megkérdője­lezése tagozati ülésen is felmerült. Hiszen az alap­szabály hetőséget, megadja azt a le­hogy a szövet­ségből ki lehet válni, ha az nem hozza a hozzáfűzött reményeket. Tehát felme­rült a kérdés, üres kézzel hagyják-e el a szövetséget, vagy bizonyos tőkével. Tu­lajdonképpen azért is for­szíroztuk az oszthatóságot, mert negyven éven keresz­tül a közösbe ment a pén­zünk, s voltak olyan be­fektetések, amelyek a va­gyon gyarapodását ered­ményezték. A vita végül is úgy zá­rult, hogy a vagyon osztha­tó, tehát ha valaki kiválik a szövetségből, egy bizonyos részét megkapja. S, hogy, mi, hogyan osztható, annak kidolgozására gárdát kérnek fel. Tehát, mint, ahogy mond­tam, ezek után elfogadtuk az alapszabályt, s ezzel létrejött az Építők Szak­­szervezeti véleményem Szövetsége. Ami szerint mű­ködőképes, ám ez még csak a formai megújulás. A tar­talmi megújulásnak az üzemi szb-k kell majd érződni munkáján, — ami remélem be is fog követ­kezni. ☆ ta Termann József elmond­még, hogy az alapsza­bály elfogadása után So­mogyi Lászlót főtitkárnak, Sípos Szabolcsot pedig fő­titkárhelyettesnek válasz­tották meg.

Next