Cementipar, 1990 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
pori Iolly nich Példaértékű együttműködés a gazdasági vezetéssel Az új társulásokról, üdülőkről, Cementipari Szövetségről Az ÉFÉDOSZ anyagipari tagozatának cementipari szakosztálya december 11án tartotta Vácott az első érdemi ülését a megalakulás óta. Ezt hangoztatta Brellos Ferenc szakosztálytitkár üdvözlő szavai után. Elmondotta azt is bevezetőben, hogy a szakosztályvezetőség az új gazdasági és szakszervezeti felállásban keresi azokat a mozgásformákat, amelyek továbbra is biztosítják a gazdasági vezetőség és a szakszervezet között a jó együttműködést. Hangoztatta, hogy felsőbb szinten úgy vélik, példaértékű az a munka, amelyet ezen a területen végeztünk — sok vállalat és iparág számára. Tevékenykedjünk továbbra is ebben a szellemben. Koltai Imre vezérigazgató adott ezután tájékoztatót termelési-gazdálkodási kérdésekről a CEMÜ, valamint a társaságok várható eredményeiről, majd véleményezési hatáskörben terjesztette elő a gazdasági társulások alapítása s ezzel kapcsolatban a dolgozók képviseletének biztosítása a felügyelő bizottságban című napirendet. Hangsúlyozta a külföldi tőkebevonás fontosságát, amely nem csak az országnak előnyös, hanem a cementipar dolgozóinak egyénileg is. Az előre kiadott írásos tájékoztató anyag részletezi, hány társaság alakul az év elejétől, s milyen feltételek mellett. (Erről más cikkében írunk.) lapunk azt is hangoztatta, hogy január közepe táján, miután létrejöttek az egész cementiparban a társaságok, megalakul a Cementipari vetség, mint munkaadó, Szös ennek szakszervezeti megfelelője, partnere a szakszervezeti cementipari szakosztály, mint a salói képviselet. A munkavállóM az év elején a felsőbb szervek javaslatára valószínű, hogy holdinggá válik, de ennek még nem ismeretes a pontos ideje és a hogyanja sem. A vitában a szakosztályvezetőség tagjai, a társaságok szakszervezeti titkárai több kérdést tettek föl, amely válaszra szorult. Sok kérdés volt a tulajdonlással kapcsolatban. Egyik érdekes kérdésre hogy mi a különbség a magyar és a külföldi résztvevő tulajdonosok között, a vezérigazgató elmondotta: A tulajdonosok érdekeinél nagy különbség nincs a külföldi és a magyar tulajdonos küzdött. Mert egy normális tulajdonosnak mi az érdeke egy társaságban? Az, hogy elfogadható osztalékhoz jusson, s e mellett a társaság beruházni is tudjon. Ez mindkét félnek egyformán érdeke, hiszen beruházás, felújítás megfelelő nélkül nincs újabb osztalék a jövőben. Tehát a kettős érdek nagyon is összefügg Felvetették azt is, hogy némely vezető több társaságban is szerepel a vezetésben külön-külön fizetésért, ami irritálja a dolgozókat A problémát elismerte a vezérigazgató, de egyelőre nem tudott mit mondani a kiúttal kapcsolatban. Szó esett a dogozói részvényekről is, ami még nincs de lesz majd, keresik a megvalósítás módját. A következő témákban szó volt a szervezeti változás következtében előálló hatásokról a belső érdekeltségi rendszerre, a vezetői prémiumok módosításáról, s a tervezés 1990. évi rendszeréről. Előterjesztés volt döntési jogkörben a fürdői üdülő CGt. Rt. Zsórirészére történő eladásáról. Ugyancsak üdülővásárlás ügyében jelentkezett már Beremend is (Harkányi üdülő) és szóba került Miskolctapolca a HCM Rt. részéről. Ezekkel az eladásokkal a testület egyetértett azzal, hogy az eddigiekhez hasonlóan a cementipar dolgozói az elsők az üdülők igénybevételénél, az eddig kialakult szemléletet és nagyságrendeket tartják továbbra is. Ugyancsak egyetértett a testület egy, a Balatonszabadi—Sóstón lévő üdülő ingatlankezelői jog megvásárlásával, ez tovább bővíti a cementipariri dolgozók üdülési lehetőségeit. Tájékoztatást adott a vezérigazgató a Cementipari Szövetség alapszabály-tervezetéről véleményezési jogkörben. A tervezetet már megtárgyalta és az igazgatótanács elfogadta véglegessé — a neve is — azonban csak a megalakuláskor válik, január második felében. Ezután írunk majd róla részletesebben. A vezérigazgató előterjesztéseit, tájékoztatásait, és a kérdésekre adott válaszait Breltos Ferenc megköszönte, és kérte: maradjon meg az eddigi jó kapcsolat a szakszervezet és a gazdasági vezetés között az új felállásban is. A szakszervezet a dolgozók érdekeit védve is erre törekszik. Végezetül a szakszervezet építőanyagipari tagozata működési szabályzatának kidolgozásához kért javaslatokat a szakosztály titkára, hangoztatva, hogy ez jó lesz a Cement Szakosztály alapszabályának elkészítéséhez is. Mert igen fontos, hogy a szakosztály tevékenyen vegyen részt az alapszabály elkészítésében, csak együtt lehet jól elkészíteni a működési szabályzatot és megteremteni a működés feltételeit, s ezzel megalapozni az együttműködést az új felállásban is a gazdasági vezetéssel minden szinten. Cs. L. 2 CEMENTIPAR Nyugdíjasok köszöntése a HCM Rt.-nél — meglepetéssel Az óév december 11-én 300 nyugdíjasát köszöntötte a HCM Rt. A 40 és 25 éve szakszervezeti tagok oklevelet és külön jutalmat is kaptak. Öt sor fehér, terített asztal várta délbán a cementgyári ebédlőben a HCM Rt. háromszáz nyugdíjasát. Hagyományos nyugdíjastalálkozó volt ez, mégis más, az eddigiektől eltérő. Az egykori dolgozók fogadása ugyanis azzal kezdődött az előtérben, hogy mindenki 1000 forintot kapott a HCM Rt.-től. Ez a nem várt pénz mindenkit jókedvre derített. Bukhár István szb-titkár elmondta, hogy az idén 100 forint segélyt osztottak szét ezer nyugdíjasok között, sokan kapatak üdülőjegyet, de akadt olyan is, aki kedvezményes áron vásárolhatott cementet volt gyárától, mások pedig a HCM autóbuszával kirándultak év közben. Nagy István ügyvezető igazgató elmondta, hogy ma már a létszám mintegy egyharmada nyugdíjas. Alapvetőnek tartják, hogy a sokak esetében több évtizedes munka után is mellettük álljanak, s ha van pénze a részvénytársaságnak, segítse őket. S mivel tulajdonképpen először adhatott számot volt munkatársai előtt az rt.-ről, érthető volt az érdeklődés, mi változott, mi a részvénytársaság tulajdonképpen, jobban jártak-e a dolgozk vele, mint a hagyományos vállalati formával? S, hogy jobban-e? Nagy István ügyvezető igazgató arról is szólt, hogy a közgyűlés által előírtakat teljesítette a részvénytársaság. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nyereség meghaladja a tervezettet, s a HCM Rt., a gyár történetében először egy teljes havi, úgynevezett 13. havi fizetést ad decemberben minden becsületes munkát végzett dolgozójának. Nagy taps fogadta a bejelentést, amit a 40 és 25 éve szakszervezeti tagok, elismerése majd finom, zenés vacsora követett. A nyugdíjas-találkozót követően Takács Jánosné cementgyári nyugdíjas az alábbi köszönetet tolmácsolta a nyugdíjasok nevében. Nagy meglepetés ért bennünket a cementgyári nyugdíjastalálkozón. A meghívót már két hete kézbesítette a posta, hogy december 11-én nyugdíjas-találkozóra várják a régi öregeket. Vártuk ezt a napot, hisz hagyomány ez már évek óta, hogy év vége közeledtével megvendégelik nyugdíjas-találkozó keretében a nyugdíjasokat, évben azonban más volt ez eza nyugdíjas-találkozó. Soha még ilyen nem fordult elő, hogy a vacsora a zene mellé a karácsony előtti vásárláshoz hozzájárulásként 1000 forintot is kaptunk, valamennyien. Ez volt számunkra a meglepetés. Mi nyugdíjasok úgy gondoltuk, hogy a szervezeti változás a részvénytársasággá alakulás már nem teszi lehetővé még a nyugdíjas-találkozót sem. A részvénytársaság azonban nem elvette tőlünk, hanem inkább még adott a lehetőségei szerint. Tehették ezt azért, gondoljuk, mi nyugdíjasok, mert az ott dolgozók jó munkájukkal eredményt értek el, a vezetők pedig ebből a régi dolgozók számára is adni akartak. Úgy gondoljuk, hogy mi is becsületesen dolgoztunk. Sajnos, akkor ez nem vezetett ilyen eredményre. Szeretnénk, ha a részvénytársaság vezetői és dolgozói az elkövetkezendői időben sem feledkeznének meg rólunk. ígérjük, ha kérnek bennünket, mi még most is szívesen cselekszünk a részvénytársaság érdekében. Valamennyi nyugdíjas megköszönöm a fokozott nevében gondoskodást, jó erőt, egészséget, kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok. Újra a brigádmozgalomról— Az utolsó mohikánok A második fél évtől hatalosan megszüntették kia brigádmozgalmat. .Azonban — mint ezt már akkor jeleztük — a váci gyár igazisgatója, Pintér Sándor nem feltétlenül ragaszkodott ehhez. Úgy döntött, amelyik brigád akarja, folytassa eddigi tevékenységét. Tény az, hogy csak néhányan maradtak. Ezek egyike a Hatékonyság Brigád. S hogy miért csinálják továbbra is, mi az ami még most is összetartja őket? Ezt mondta el Soós Ferencné és Kalina Károlyné a brigád két alapító tagja. — Nagyon jó, hogy szabadon dönthettünk e témában s nem törtek pálcát — legalábbis itt a gyárban — a brigádmozgalom felett — mondotta Kalina Károlyné. — Hogy folytathatjuk e tevékenységet, meg is köszöntük a vezetésnek. Rendkívül gyártó, összetartó társaság a mienk. Mindig jól éreztük magunkat együtt s nem kell feltétlenül kötött keretek között csinálni ezt a munkát. Úgy érzem, a formális oldalára — dolgok beragasztott színházi nevek, jó adminisztráció, kötelező jellegű közös program — nincs szükség. De a társadalmi munka, az óvodák, iskolák patronálásának hiányát mindenki meg fogja érezni. Úgy látszik, akik az említett döntést hozták, erre nem gondoltak, nem mérték fel. — Mi például — veszi át a szót Soós Ferencné — egy szociális otthont tunk, s ott egy idős patronálnénit látogattunk rendszeresen. Nem mondhatjuk neki, nincs brigád, nem jövünk többet. Megbeszéltük a tagokkal, ezt semmiképpen nem hagyjuk abba. Persze nemcsak brigádban lehet egymásonegymásnak segíteni, de jobb, ha neve van a gyereknek. Például a brigádoknak köszönhető nagyrészt a véradómozgalom sikere is — most ott is visszaesés mutatkozik. Nem divat már a kommunista műszak sem — folytatja ismét Kalina Károlyné — de sok brigád még az első fél évben teljesítette a kitűzött óraszámokat. Most először ezek bevételét nem a tanácsnak, hanem saját, beteg nyugdíjasainknak utalták ki. Továbbra is ezt a gyakorlatot szeretnénk folytatni az eddigi 70—30 százalékos megosztás helyett. A kér három ezer forintot, ami egy egy rászorulónak jutott már meg is kapták az érdekeltek. S hogy nagy szükségük volt erre mi sem bizonyítja jobban, mint az volt aki örömében sírva fakadt.. . — Brigádunk nem fizikai területen dolgozik — mondja Soós Ferencné —, s így bizony sokszor sokat küszködtünk, míg eredményt értünk megfelelő el. De már tavaly is Vállalati Kiváló Brigád voltunk. A továbbiakban is folytatjuk munkánkat, automatikusan csináljuk, ugyanúgy, mint eddig. Még amkor is, ha nem ismernek el bennünket. Úgy érzem, ezt önzetlenül lehet és kell csinálni. Főleg ha van rá igény. De a kulturális és sporttevékenységben is részt vettünk, s részt veszünk továbbra is. Hiszen a kikapcsolódásnak ez is egy fajtája. S hogy meddig juk a brigádmunkát? vállalAzt hiszem mi leszünk az utolsó mohikánok.... — v m — Ai építők kongi fáról A formai megújulást tartalmi megújulásnak kell követni December 8—9-ére hívták össze az ÉFÉDOSZ kongresszusát, amelyen 500, az építőiparban tevékenykedő szakszervezeti titkár volt jelen. A váci gyár egyik képviselője Termann József szb-titkár volt, akit arra kértünk, nyilatkozzon lapunkban a kongresszus munkájáról. Elöljáróban elmondotta, az esemény kezdetén a levezető elnök bejelentette, több tagozat kezdeményezésére arra a megállapodásra jutottak, nem „bogozzák" a múltat, mindent a jelen és a jövő jegyében tesznek. — Ez számomra igen meglepő volt — mondotta Termann József —, hiszen szót kellett volna ejteni a múltról is, annak hibáit tanulságait kiszűrni, hogy azokat a jövőben ne kövessük el. Ennek jegyében kezdődött tehát a munka. A szóbeli, és írásos beszámoló fölött vita nem alakult ki, inkább zártak el vélemények hangelsősorban a programtervezetről. E tervezetben a tagozatok testreszabott feladatai fogalmazódtak meg. A hozzászólásokban szó esett azokról a gondokról, követelésekről amelyeket nap mint nap tapasztalunk tagságunk körében, így felmerült a szociálpolitika — és a bérreform hiánya, ennek sürgetése. Követelésként fogalmaztuk meg a bérliberalizáció bevezetését, amely végül is az össztagság követelésére, a parlamenti ülésszak elé került. Bízunk abban, hogy e kérdésben eredmény is születik. Szó volt a kollektív keretszerződésekről is. Ezzel kapcsolatosan elmondották, hogy ne fél év közeledtén, hanem már év elején kapják meg azt az üzemek, hiszen csak így tudják elkezdeni a munkát. Néhányan feszegették a nemzetközi kapcsolatokat, mert úgy vélték, szervezeti mozgalmon a szakbelül, az független a tagságtól. Vagyis, csak felsőbb szinten adatott meg a lehetőség a kapcsolat ápolására. A főtitkár ahogyan továbbra elmondotta, szövetségünk nemzetközi viszonylatban elsősorban az építők szakszervezeteivel próbálja meg a kapcsolatokat tartani, illetve az elkövetkezendő időben azokat erősíteni. A tanácskozáson felvetődött az oktatás mája is. Elsősorban problémak munkás-utánpótlás nehézségeire utaltak. Hiszen köztudottan kevés az erre fordítható anyagi eszköz. Ezt bizonyítja a jövő évi költségvetés is, mely szerint az oktatásra szánt összeg a működés, a fenntartás fedezetét csak fél évre biztosítja. E területen tehát aggasztó a helyzet, s így veszélyben van a jövő. A kongresszus második napja az alapszabály vitájával kezdődött. Úgy gondoltam, e napirendi pont tárgyalását gyorsan befejezzük, hiszen már egy fél éve „rágódunk’ romszor-négyszer rajta, haátdolgozták az anyagot, a tagság, s a szakosztály véleményezte, valamint a tagozat is megtárgyalta. S azok a változtatások is megtörténtek, amiket a tagozatok indokoltnak tartottak. Úgy gondoltam, ezt minden küldött írásban megkapta, s e köré csoportosulnak majd a kérdések is. Áz volt teljesen aki az alapszabályt elvetette, s átakarta szerkeszteni. Ez igencsak meglepett, mert mint ahogy említettem, hónapok óta e témával foglalkozunk. De végül is — mondhatni sok értelmetlen vita után — a kongresszus elérte célját, az alapszabályt elfogadtuk, s létrejött a szövetség. Az alapszabály körüli vita három fő téma csoportosult. Az egyik köré a területi szövetség létrehozásával volt kapcsolatos. Itt megoszlott a kongresszus véleménye. A távolabbi megyék — pl. Borsod — titkárai szükségük úgy érezték, nekik van egy olyan megyei, területi emberre, aki összefogjagukat, hiszen Pest a munkamesszen van, s így sokkal nehezebb tagozattal, a szövetség vezetőivel való kapcsolattartás. Kiéleződött tehát a vita, hogy a területi szervezetek szövetségbe beilleszkedjenek . Végül is úgy határozott a kongresszus — amit az alapszabályban is rögzítenek — a területi szövetség létrehozható. A vita további része ehhez kapcsolódott. Egyesek úgy gondolták, hogy akik létrehozzák a területi szövetséget, külön teremtsék meg a működésükhöz szükséges anyagi feltételrendszert. Mások viszont arra a következtetésre jutotak, hogy azt a szövetségbe befizetett járulékokból kell fedezni. A vita tehát azzal folytatódott, hogyan osztódjon el a befizetett tagsági díj a szövetség, illetve az üzemi szakszervezetek között. Többszöri szavazás után a 75—25 százalék mellett voksoltunk, de ebből a 25 százalékból kell finanszírozni a területi szövetség munkáját is. Sok bizonytalanság volt egyébként a szövetség működésével kapcsolatosan. Éppen ezért a kongresszus úgy határozott, hogy a szövetségi tanács egy év múlva értékelje az addig eltelt időszak munkáját. S ha ennek alapján olyan változtatásokat kell eszközölni az alapszabályban, mely jobbá, egyszerűbbé tenné a működést, össze kell hívni a kongresszust. Ám ha csak finomításokról van szó, azt saját hatáskörében megteheti a szövetségi tanács. A vagyon körül is vita alakult ki. Ugyanis az alapszabály szerint az oszthatatlan. Ennek megkérdőjelezése tagozati ülésen is felmerült. Hiszen az alapszabály hetőséget, megadja azt a lehogy a szövetségből ki lehet válni, ha az nem hozza a hozzáfűzött reményeket. Tehát felmerült a kérdés, üres kézzel hagyják-e el a szövetséget, vagy bizonyos tőkével. Tulajdonképpen azért is forszíroztuk az oszthatóságot, mert negyven éven keresztül a közösbe ment a pénzünk, s voltak olyan befektetések, amelyek a vagyon gyarapodását eredményezték. A vita végül is úgy zárult, hogy a vagyon osztható, tehát ha valaki kiválik a szövetségből, egy bizonyos részét megkapja. S, hogy, mi, hogyan osztható, annak kidolgozására gárdát kérnek fel. Tehát, mint, ahogy mondtam, ezek után elfogadtuk az alapszabályt, s ezzel létrejött az Építők Szakszervezeti véleményem Szövetsége. Ami szerint működőképes, ám ez még csak a formai megújulás. A tartalmi megújulásnak az üzemi szb-k kell majd érződni munkáján, — ami remélem be is fog következni. ☆ ta Termann József elmondmég, hogy az alapszabály elfogadása után Somogyi Lászlót főtitkárnak, Sípos Szabolcsot pedig főtitkárhelyettesnek választották meg.