Cementipar, 1991 (19. évfolyam, 2-12. szám)

1991-01-01 / 2. szám

Változott a szervezeti felállás Beremenden Február 1-től kisebb mértékben módosult a BCM Rt. szervezeti felállása, mert az energiaszolgál­tató üzemet az üzemfenntartási osztály hatáskörébe sorolták. Ezzel az átszervezéssel azt szeret­nék elérni a BCM-ben, hogy job­ban kihasználják a szakképzett munkaerő tudását, a szerelők és a karbantartók is egyaránt javítsák a gépeket, berendezéseket. Eladták a BCM beremendi lakótelepét A BCM Rt. eladta beremendi la­kótelepét, a hozzá tartozó kazán­házat és a fűtési rendszert. A laká­sokat a gyár dolgozói vásárolták meg, illetve a kazánházat a lakók­ból alakult lakásszövetkezet. A 140 lakást — köztük egy-, másfél és kétszobásat — a pécsi M­KÖZ értékelte fel, és bonyolította a szerződéskötéseket. A lakás árá­nak megállapításakor az épületek korát és a felújítás időpontját vet­ték figyelembe. Ennek megfele­lően egy kétszobás lakásért 45 ezer forintot kellett fizetni a bent­lakóknak. Véradás A CEMÜ-központ véradói feb­ruár 14-én a váci vértranszfúziós állomáson véradáson vesznek részt. Itt említjük meg, hogy a Pest Megyei Vöröskereszt vezetősége akciót hirdetett a véradók között. A vért adók sorsjegyet kapnak, mellyel november 27-én sorsolá­son vesznek részt, ahol mikrohul­lámú sütőt, rádiós magnót, háztar­tási robotgépet, s egyéb más hasz­nos tárgyat nyerhetnek. Inflációt követő bérpolitika Sólyom Lászlótól a Lábatlani Cement Kft. igazgatójától tudtuk meg, hogy a külföldi tulajdono­sokkal egyetértésben az ügyveze­tés álláspontja az, hogy az üzlet­­politikának megfelelő bizonyos inflációt követő bérpolitikát al­kalmaznak ez év január elsejétől. A konkrét döntésre februárban kerül majd sor a szakszervezeti titkár-választás után. Szb-ülés, bérfejlesztésről A DCM szakszervezeti bizottsá­ga január 21-én ülést tartott, ahol Pintér Sándor ügyvezető igazgató előterjesztést tett a bérek 20 szá­zalékos fejlesztésére 1991. január 1-i hatállyal. A szakszervezeti bizottság vita után elfogadta a javaslatot, hangoztatva, hogy amennyiben mód és lehetőség lesz rá, az év folyamán további béremelést hajtanak még végre az inflációnak megfelelő arányban. A MAGYAR CEMENTIPARI SZÖVETSÉG LAPJA XIX. ÉVF., 2. SZÁM_________________ÁRA: 2,30 Ft.________________________1991, JAN­AR Vélemények a munkáltatók és munkavállalók irányelveiről Az adott társaságoknak és az érdekvédelmi szerveknek együtt kell dönteni Decemberi számunkban írtunk róla, hogy aláírták a cementipari munkáltatók és munkavállalók irá­nyelveit, s közreadtuk a dokumentu­mot is. Az irányelvekben elveket fo­galmaztak meg, amelyek lehetővé teszik, hogy a lehetőség és a feltéte­lek egybehangzása esetén hosszabb távon is zavarmentes együttműkö­dés valósulhasson meg a cementipar területén a munkáltatók és a munka­­vállalók között. A szerkesztőség megkeresi a társaságok gazdasági és szakszervezeti vezetőit, s véleményt kérünk az irányelvekről, a benne foglaltak megvalósításának lehető­ségéről. A DCM-ben Pintér Sándor ügyve­zető igazgatót kérdeztük, aki így foglalta össze véleményét: — Az irányelvek kialakításánál minden társaság véleményét meg­kérdezték a cementipari szövetsé­gen belül és figyelembe is vették. Többszöri konzultáció és tárgyalás után került sor az aláírásra. Az irányelveket elfogadom, és támoga­tom annak megvalósítását. Annyit szeretnék csupán hozzá­tenni a meg­valósíthatósághoz, hogy az függ az adott időszak, az adott társaságnak a gazdálkodási, pénzügyi helyzetétől és lehetőségeitől. Tehát a konkrét megállapodások létrehozásában végül is az adott társaságoknak kell közösen dönteni az érdekképviseleti szervekkel. Egy lehetőségektől el­rugaszkodott megállapodást nem lehet létre­hozni, ha a teljesítés anya­gi és egyéb feltételei nincsenek meg. Többet és részletesebben beszélt az irányelvekről Termann József a DCM szakszervezeti bizottságának titkára, aki egyben a cementipar szakszervezeti szakosztályának tit­kárhelyettese: — Lassan egy éve állt elő a javas­lattal a cementipari szövetség elnö­ke, ami nekem pozitív meglepetést okozott. Jóleső érzés volt, hogy ne­kik jutott először eszükbe, hogy az önállósulás után legyen valami egy­séges koncepció, amit elsősorban a munkavállalói oldalról nevezhe­tünk pozitívnak. Kár, hogy csak nyolc hónap után került sor az alá­írásra. Mondhatnám, szinte az első változat megfogalmazásában írták alá, kivéve néhány dolog feltételes módon való értelmezését. Szépséghibáját abban látom, hogy az irányelvek címmel került aláírás­ra, nem pedig megállapodás formá­jában. Nem mindegy, hogy javasol­juk vagy ajánljuk, vagy pedig azt mondjuk, hogy vállalják és ehhez tartják magukat. Tehát így elveszíti azt a jelentőségét, amire az egész irányult, hogy cementipari szinten próbáljunk olyan dolgokat elérni a munkavállalók részére, ami egyéb­ként súrlódást okozhatna, ami egy­két helyen van, másutt nincs. Szerin­tem ez bérszerkezet kérdése, s nem hiszem el, hogy az üzletpolitika, vagy a gazdálkodás nem engedi meg. Vegyük például a 13. havi fize­tést. Mi itt a DCM-ben már az év első felében megbeszéltük a gazdasági vezetéssel, hogy amíg nem készül el a kollektív szerződés, addig is mi­lyen irányba tartsunk, s már akkor megállapodtunk, hogy amennyiben a társaság lehetőségei engedik a 13. havi fizetést kifizetjük. Az építők napján előlegként kifizette a társa­ság a 13. havi fizetés előlegeként a dolgozóknak a félhavi fizetését. Az már külön gazdálkodási ügy,­hogy decemberben ki tudtuk fizetni az egész havit is! Az irányelvekbe sok tárgyalás után bekerült, amihez ragaszkod­tunk, ha árnyaltabb fogalmazásban is, de bekerült a korengedményes nyugdíjaztatás és a végkielégítés. Ez utóbbit azoknál kellene alkalmazni — adott esetben —, ha valaki nem tud korengedménnyel nyugdíjba menni. Itt nem ártana kialakítani valami közös álláspontot. Ez a két dolog került be a szakszervezet kez­deményezésére az irányelvekbe. Jobban örültünk volna ha az irányelvek pontjai kötelező jelleg­gel bírnak, ha úgy fogalmazódnak meg. Úgy gondolom, az irányelvek­ben foglaltakat meg tudjuk valósíta­ni, erre törekszünk, és partner a gaz­dasági vezetés. Célunk az év folya­mán a munka- és az eredmények függvényében követni az inflációt, a béreknél elérni mintegy 40 százalé­kos fejlesztést a mostani 20 száza­lékkal együtt. Egy helyen van gon­dunk az irányelveknél, a végkielégí­tés témájánál, itt nem sikerült előbb­re lépni. Úgy látom, hogy mindenhol a társaságoknál a saját területen kell megharcolni az irányelvekben fog­lalt pontok teljesítéséért, s a legtöbb társaságnál megvalósíthatók. Cs. L. Beremendi mérlegzárás Eredményes évet zárt a BCM Rt., minden egyes termék vonat­kozásában többet gyártottak a ter­vezetthez képest. Cementből pél­dául közel egyhavi mennyiséggel teljesítették túl a tavalyi év elején meghatározott mennyiséget, és többet is exportáltak. A 450-es pc. cementből 10247 tonnát,a 350-es 10-es ppc. cementből 4333 tonnát gyártottak a tavalyi évben. Égetett mészből 5274 tonnát, mészhidrát­­ból 5849 tonnát és mészkőlisztből 657 tonnát állítottak elő. A mészkemence nagyjavítása ellenére a mészhidrátból is többet termeltek a tervezettnél. Cement­ből túlteljesítették az eddigi jugo­szláviai szállításokat is, a tavalye­lőttinél jobb pozíciókat értek el, illetve növekedett a belföldi ki­szállítás is. A hagyományos part­nereken túl sikerült új jugoszláv üzletfelekkel olyan ellentételes üzleteket kötni, amelynek kereté­ben gipsz és pitlt ellentételezése­ként cementet szállított a BCM Jugoszláviába. A piac átalakulá­sát jelenti, hogy megnőtt a zsákos cement iránti kereslet az ömlesz­tettel szemben, hisz a cement 70 százalékát zsákos kiszerelésben vitték el a vásárlók. Mint Óberritter Miklós, elnök­igazgató elmondta, az elhatáro­zott nagyjavításokat és beruházá­sokat sikerült eredményesen, 1991-re tekintve biztatóan elvé­gezni. Van néhány olyan munka, amit a piac változása miatt egye­lőre függőben hagytak. Gondot jelentett viszont a nyersanyagok minőségének romlása, és emiatt nagy nehézségekbe ütközött a faj­lagos energiamutatók tartása. Összegzésként megállapítható, hogy a vállalt eredménypozíció­kat sikerült teljesíteniük. H. Zs. BEREMEND: Minimális létszámcsökkentéssel számolni kell A múlt év végén elfogadott munkáltatói és munkavállalói irányelvekről Oberritter Miklós a BCM Rt. elnök-igazgatója így vélekedik: — Természetesen egyetértünk az irányelvekkel és elfogadtuk azokat, hisz mi is aláírtuk. Azon­ban a társadalom működési meto­dikájából következően ezek csak irányelvek, az anyagi kérdések­ben, a tulajdonnal kapcsolatban és az üzleti célok megfogalmazásá­nál nem lehetnek kizárólagosan betartandó előírások. A megbe­széléseken hangot is adtam ezzel kapcsolatos véleményemnek, ami be is került az anyagba, így semmi ellenvetésünk nincs. — Beremenden nem is kérdés, hogy érdekegyeztető tanács által meghatározott béreket meg tud­­juk-e adni dolgozóinknak, hisz ennél jóval nagyobb mértékben emelkedtek a fizetések. Foglal­koztatáspolitikánk megfelel üzle­ti céljainknak, egy esetleges szer­vezett minimális létszámcsök­kentéssel viszont számolni kell. Somogyvári Gizella a BCM Rt. érdekvédelmi tanács titkára: — Alapvetően az érdekvédelmi tanács egyetértett az irányelvek­kel, mindössze néhány pontot ki­fogásoltunk, illetve tisztázatla­nok számunkra. Például nem ér­tem, hogy „A CEMSZAK tagjai segítsék elő az MCSZ-tagok üz­letpolitikai célkitűzéseinek meg­valósítását, támogassák az MCSZ tagjait, az iparág fejlődését, haté­konyságának növelését, a munka­­kultúra javítását célzó intézkedé­sek megtételében”. Az érdekvé­delmi szervezet elsősorban a dol­gozók érdekképviseleti feladatait látja el, hasonló jellegű kérdések­kel foglalkozik. Egy részvénytár­saságnál a részvényesek döntik el, hogyan, mit, mennyiért csinálnak és az érdekképviseletnek elég kevés beleszólása van ebbe a kér­désbe. Nem rendelkezünk olyan információkkal amivel segíteni tudnánk a BCM Rt.-t üzletpoliti­kájának formálásában, ezért nem értem ezt a pontot. Vannak isme­reteink, hogy mennyit termel a gyár, hova, kinek szállít, de ezek­be a kérdésekbe — részben infor­mációk hiányában — nem tudunk beleszólni. Lényeges kérdésnek tartom az üzletpolitikát, de ha nem tudunk segíteni az alakításá­ban, akkor ez a megfogalmazás a régi idők szólamaira emlékeztet. — Úgy gondolom, ha nem is érjük el azt a plusz öt százalékot, amit rögzít az irányelv, még akkor is jól állunk, ha ennek csak töredé­két kapjuk meg. H. Zs. Találkozó jugoszláv cementesekkel Koltai Imre vezérigazgató, a Magyar Cementipari Szövetség elnöke tájékoztatót adott lapunk­nak arról, hogy január 8-9-én a szövetség elnökségének tagjai Beremenden találkoztak a Jugo­szláv Cementipari Szövetség, va­lamint a beocsini és a nasicai cementgyárak vezetőivel. A meg­beszélésen téma volt a két ország cementipara, az egymáshoz köze­li cementgyárak kapcsolata vala­mint az export is. A találkozót megelőző felkészü­lésen, ahol a CEMÜ átalakulásá­val kapcsolatos ügyek is szóba ke­rültek, felmerült az 1991. évi bér­­fejlesztés kérdése. A bérszabályo­zás körüli viták, valamint az 1991. évi üzletpolitika teljes bizonyta­lansága (pl. a cementeladási lehe­tőségek) arra engednek következ­tetni, hogy a társaságok majd csak április-májusi tag- és közgyűlé­seken lesznek olyan helyzetben, hogy tulajdonosok döntsenek az éves lehetőségekről. Ezt megelő­zően a szövetség elnöksége ter­­mészetesen tárgyalást kíván foly­tatni a szakszervezettel az aláírt irányelveknek megfelelően. A januári ülésen a szövetség elnök­sége mindenesetre javasolta a körülményekre való tekintettel maximum 20 százalék bérfejlesz­tés végrehajtását, ahol erre lehető­ség van. A várható infláció miatt e mértéket biztosítani lehet. Ter­mészetesen e kérdésben dönteni csak a társaságok tudnak és jogo­sultak az ottani szakszervezeti szervekkel közösen. Egyéves a CEMINVEST Nem füstöl a három kémény Egy évvel ezelőtt alakult meg a CEMINVEST Kft. Ez alkalomból megkerestük Sajgó Sándor ügy­vezető igazgatót, akivel az eltelt egy év munkájáról, eredményei­ről beszélgettünk. Szó esett a váci három Lepol rendszerű klinkerégető kemence leállításáról is, amely már decem­ber vége óta nem füstöl. A város fölé szálló por mintegy 85 száza­léka a Lepol kemencékből szár­mazott. Azóta már csak a Dopol kemence üzemel, amíg el nem készül az új nagy teljesítményű ötös kemence. A beruházások előrehaladtával ez az idő egyre közeleg, azért lehetett leállítani a három füstölőt. A CEMINVEST egyéves tevé­kenységéről szóló interjút, a beru­házás állásáról hallott informá­ciókat legközelebbi számunkban közöljük. Kicserélték a 92 méteres kéményt Befejeződött a nagyjavítás a HCM Rt.-ben A cement iránt általában decem­berben, januárban a legkisebb az igény. Ezt az időszakot használják ki Hejőcsabán a HCM Rt.-ben, hogy a szokásos évi nagyjavítási munkálatokat elvégezzék. Most is így volt, decemberben leállt a gyár, s a nagyjavítás most fejező­dött be. A nagyjavításról Repei Ernő tmk-vezetőt kérdeztük. Az idei munka mégis sokban különbözött az eddigiekből. Is­meretes, hogy a részvénytársasági forma a korábbiaknál sokkal szi­gorúbb gazdálkodási követelmé­nyeket támaszt. Ez is oka annak, hogy most először egy sor felújí­tási munkát nem külső vállalatok­kal végeztettünk, hanem saját dol­gozóinkkal. Ez többféle szem­pontból is kedvező volt számukra. Egyrészt nem kellett attól félniük, hogy munka nélkül maradnak, másrészt még egy kis plusz jöve­delemhez is jutottak. Egyébként a tapasztalatunk az volt, hogy a sa­ját javítási tevékenység szerve­zettségben, minőségben akár fe­lülmúlja a külsőt. Azonban több külső céget is foglalkoztattunk, így például az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat, nyugatnémet szakembereket, akik az egyik kemence szabályozási rendszerét vizsgálták át, vagy például a buda­pesti Ferromark Kft.-t. Ők végez­ték talán a leglátványosabb mun­kát, amit kívülről is lehetett látni: lebontották a 15 éves elhasználó­dott, 92 méter magas kéményt, s teljesen újjáépítették. Az 1-es vonallal január 18-án indultunk, a másikkal az ellenőrző próbákat követően feltehetően egy hét múlva. Megkezdődtek a kemencék gyújtási próbái, és így remélhetőleg rövid időn belül ismét a termelés lesz a fő téma. Kiesést a megrendelők szem­szögéből a nagyjavítás nem oko­zott, hiszen ilyenkor kevesebb cement fogy. De egyébként raktá­ron is volt elegendő, bármennyi igényt ki tudtunk elégíteni. Akadt olyan nap, amikor a kivitelezők kihasználták a tavaszias időt, s a cementért érkező kocsik sora majdnem a 3-as úton levő benzin­kútig ért... Ta Indulásra várva Bélapátfalván Haditanács, vagy munkamegbeszélés? A tanácskozás, Nagy István főmechanikus irodájában legin­kább egy ütközet előtti hadi meg­beszélésre emlékeztet. Sok szó­­fecsérlésre nincs idő. Nem vélet­lenül jegyzi meg Nagy István, a megbeszélés elején: — Hogyan látják, mikorra le­szünk kész a javítással? Egy na­pot, órát kérek mindenkitől. Megpróbálom jegyezni a hallot­takat, s ilyen szavakat örökítek meg: „A hosszú csatorna, ez a legkritikusabb. Legkorábban szombaton két órára indulhat­­nánk. Hőcserélő. Hegesztések. Merülőcső. A szórással péntekre talán elkészülünk. A szórás még a nyers oldalon is hátravan. Fejti Pista tudja, hogy állnak vele! Klapunk. A gépszerelőktől Bol­dizsár Zoltánon a sor. Mi van az elevátorral? Ezt át kell vizsgálni, és még nem nyúltak hozzá! Két műszak is kevés lenne, hogy nyu­godt lélekkel mondjuk: elkészü­lünk szombatra. A bagger csúszik, padlózni kellene... Állást csinálni, már ez is gond? Ha ilyen szoros az idő, inkább állapodjunk meg ab­ban, hogy vasárnap reggel gyúj­tunk! Ugyan! A gépészet befejezi, mehet a bekötés, a begyújtás! Ne kelljen a diszpécserkocsinak ro­hangálni, hogy mégis módosí­tunk, mégsem indulunk...” A beszélgetés egyre szaksze­rűbb, egyre több érvet sorakoztat­nak a jelenlévők mellette és ellene a szombati indulásnak. Szerdán jártam ott, döntés még nem szüle­tett. A felelősség nem lebecsülen­dő. Nagyjavításra egyhamar nem kerül sor, s indulás után olajozot­tan kell forognia a gépezetnek. M. I.

Next