Cementipar, 1991 (19. évfolyam, 2-12. szám)
1991-01-01 / 2. szám
Változott a szervezeti felállás Beremenden Február 1-től kisebb mértékben módosult a BCM Rt. szervezeti felállása, mert az energiaszolgáltató üzemet az üzemfenntartási osztály hatáskörébe sorolták. Ezzel az átszervezéssel azt szeretnék elérni a BCM-ben, hogy jobban kihasználják a szakképzett munkaerő tudását, a szerelők és a karbantartók is egyaránt javítsák a gépeket, berendezéseket. Eladták a BCM beremendi lakótelepét A BCM Rt. eladta beremendi lakótelepét, a hozzá tartozó kazánházat és a fűtési rendszert. A lakásokat a gyár dolgozói vásárolták meg, illetve a kazánházat a lakókból alakult lakásszövetkezet. A 140 lakást — köztük egy-, másfél és kétszobásat — a pécsi MKÖZ értékelte fel, és bonyolította a szerződéskötéseket. A lakás árának megállapításakor az épületek korát és a felújítás időpontját vették figyelembe. Ennek megfelelően egy kétszobás lakásért 45 ezer forintot kellett fizetni a bentlakóknak. Véradás A CEMÜ-központ véradói február 14-én a váci vértranszfúziós állomáson véradáson vesznek részt. Itt említjük meg, hogy a Pest Megyei Vöröskereszt vezetősége akciót hirdetett a véradók között. A vért adók sorsjegyet kapnak, mellyel november 27-én sorsoláson vesznek részt, ahol mikrohullámú sütőt, rádiós magnót, háztartási robotgépet, s egyéb más hasznos tárgyat nyerhetnek. Inflációt követő bérpolitika Sólyom Lászlótól a Lábatlani Cement Kft. igazgatójától tudtuk meg, hogy a külföldi tulajdonosokkal egyetértésben az ügyvezetés álláspontja az, hogy az üzletpolitikának megfelelő bizonyos inflációt követő bérpolitikát alkalmaznak ez év január elsejétől. A konkrét döntésre februárban kerül majd sor a szakszervezeti titkár-választás után. Szb-ülés, bérfejlesztésről A DCM szakszervezeti bizottsága január 21-én ülést tartott, ahol Pintér Sándor ügyvezető igazgató előterjesztést tett a bérek 20 százalékos fejlesztésére 1991. január 1-i hatállyal. A szakszervezeti bizottság vita után elfogadta a javaslatot, hangoztatva, hogy amennyiben mód és lehetőség lesz rá, az év folyamán további béremelést hajtanak még végre az inflációnak megfelelő arányban. A MAGYAR CEMENTIPARI SZÖVETSÉG LAPJA XIX. ÉVF., 2. SZÁM_________________ÁRA: 2,30 Ft.________________________1991, JANAR Vélemények a munkáltatók és munkavállalók irányelveiről Az adott társaságoknak és az érdekvédelmi szerveknek együtt kell dönteni Decemberi számunkban írtunk róla, hogy aláírták a cementipari munkáltatók és munkavállalók irányelveit, s közreadtuk a dokumentumot is. Az irányelvekben elveket fogalmaztak meg, amelyek lehetővé teszik, hogy a lehetőség és a feltételek egybehangzása esetén hosszabb távon is zavarmentes együttműködés valósulhasson meg a cementipar területén a munkáltatók és a munkavállalók között. A szerkesztőség megkeresi a társaságok gazdasági és szakszervezeti vezetőit, s véleményt kérünk az irányelvekről, a benne foglaltak megvalósításának lehetőségéről. A DCM-ben Pintér Sándor ügyvezető igazgatót kérdeztük, aki így foglalta össze véleményét: — Az irányelvek kialakításánál minden társaság véleményét megkérdezték a cementipari szövetségen belül és figyelembe is vették. Többszöri konzultáció és tárgyalás után került sor az aláírásra. Az irányelveket elfogadom, és támogatom annak megvalósítását. Annyit szeretnék csupán hozzátenni a megvalósíthatósághoz, hogy az függ az adott időszak, az adott társaságnak a gazdálkodási, pénzügyi helyzetétől és lehetőségeitől. Tehát a konkrét megállapodások létrehozásában végül is az adott társaságoknak kell közösen dönteni az érdekképviseleti szervekkel. Egy lehetőségektől elrugaszkodott megállapodást nem lehet létrehozni, ha a teljesítés anyagi és egyéb feltételei nincsenek meg. Többet és részletesebben beszélt az irányelvekről Termann József a DCM szakszervezeti bizottságának titkára, aki egyben a cementipar szakszervezeti szakosztályának titkárhelyettese: — Lassan egy éve állt elő a javaslattal a cementipari szövetség elnöke, ami nekem pozitív meglepetést okozott. Jóleső érzés volt, hogy nekik jutott először eszükbe, hogy az önállósulás után legyen valami egységes koncepció, amit elsősorban a munkavállalói oldalról nevezhetünk pozitívnak. Kár, hogy csak nyolc hónap után került sor az aláírásra. Mondhatnám, szinte az első változat megfogalmazásában írták alá, kivéve néhány dolog feltételes módon való értelmezését. Szépséghibáját abban látom, hogy az irányelvek címmel került aláírásra, nem pedig megállapodás formájában. Nem mindegy, hogy javasoljuk vagy ajánljuk, vagy pedig azt mondjuk, hogy vállalják és ehhez tartják magukat. Tehát így elveszíti azt a jelentőségét, amire az egész irányult, hogy cementipari szinten próbáljunk olyan dolgokat elérni a munkavállalók részére, ami egyébként súrlódást okozhatna, ami egykét helyen van, másutt nincs. Szerintem ez bérszerkezet kérdése, s nem hiszem el, hogy az üzletpolitika, vagy a gazdálkodás nem engedi meg. Vegyük például a 13. havi fizetést. Mi itt a DCM-ben már az év első felében megbeszéltük a gazdasági vezetéssel, hogy amíg nem készül el a kollektív szerződés, addig is milyen irányba tartsunk, s már akkor megállapodtunk, hogy amennyiben a társaság lehetőségei engedik a 13. havi fizetést kifizetjük. Az építők napján előlegként kifizette a társaság a 13. havi fizetés előlegeként a dolgozóknak a félhavi fizetését. Az már külön gazdálkodási ügy,hogy decemberben ki tudtuk fizetni az egész havit is! Az irányelvekbe sok tárgyalás után bekerült, amihez ragaszkodtunk, ha árnyaltabb fogalmazásban is, de bekerült a korengedményes nyugdíjaztatás és a végkielégítés. Ez utóbbit azoknál kellene alkalmazni — adott esetben —, ha valaki nem tud korengedménnyel nyugdíjba menni. Itt nem ártana kialakítani valami közös álláspontot. Ez a két dolog került be a szakszervezet kezdeményezésére az irányelvekbe. Jobban örültünk volna ha az irányelvek pontjai kötelező jelleggel bírnak, ha úgy fogalmazódnak meg. Úgy gondolom, az irányelvekben foglaltakat meg tudjuk valósítani, erre törekszünk, és partner a gazdasági vezetés. Célunk az év folyamán a munka- és az eredmények függvényében követni az inflációt, a béreknél elérni mintegy 40 százalékos fejlesztést a mostani 20 százalékkal együtt. Egy helyen van gondunk az irányelveknél, a végkielégítés témájánál, itt nem sikerült előbbre lépni. Úgy látom, hogy mindenhol a társaságoknál a saját területen kell megharcolni az irányelvekben foglalt pontok teljesítéséért, s a legtöbb társaságnál megvalósíthatók. Cs. L. Beremendi mérlegzárás Eredményes évet zárt a BCM Rt., minden egyes termék vonatkozásában többet gyártottak a tervezetthez képest. Cementből például közel egyhavi mennyiséggel teljesítették túl a tavalyi év elején meghatározott mennyiséget, és többet is exportáltak. A 450-es pc. cementből 10247 tonnát,a 350-es 10-es ppc. cementből 4333 tonnát gyártottak a tavalyi évben. Égetett mészből 5274 tonnát, mészhidrátból 5849 tonnát és mészkőlisztből 657 tonnát állítottak elő. A mészkemence nagyjavítása ellenére a mészhidrátból is többet termeltek a tervezettnél. Cementből túlteljesítették az eddigi jugoszláviai szállításokat is, a tavalyelőttinél jobb pozíciókat értek el, illetve növekedett a belföldi kiszállítás is. A hagyományos partnereken túl sikerült új jugoszláv üzletfelekkel olyan ellentételes üzleteket kötni, amelynek keretében gipsz és pitlt ellentételezéseként cementet szállított a BCM Jugoszláviába. A piac átalakulását jelenti, hogy megnőtt a zsákos cement iránti kereslet az ömlesztettel szemben, hisz a cement 70 százalékát zsákos kiszerelésben vitték el a vásárlók. Mint Óberritter Miklós, elnökigazgató elmondta, az elhatározott nagyjavításokat és beruházásokat sikerült eredményesen, 1991-re tekintve biztatóan elvégezni. Van néhány olyan munka, amit a piac változása miatt egyelőre függőben hagytak. Gondot jelentett viszont a nyersanyagok minőségének romlása, és emiatt nagy nehézségekbe ütközött a fajlagos energiamutatók tartása. Összegzésként megállapítható, hogy a vállalt eredménypozíciókat sikerült teljesíteniük. H. Zs. BEREMEND: Minimális létszámcsökkentéssel számolni kell A múlt év végén elfogadott munkáltatói és munkavállalói irányelvekről Oberritter Miklós a BCM Rt. elnök-igazgatója így vélekedik: — Természetesen egyetértünk az irányelvekkel és elfogadtuk azokat, hisz mi is aláírtuk. Azonban a társadalom működési metodikájából következően ezek csak irányelvek, az anyagi kérdésekben, a tulajdonnal kapcsolatban és az üzleti célok megfogalmazásánál nem lehetnek kizárólagosan betartandó előírások. A megbeszéléseken hangot is adtam ezzel kapcsolatos véleményemnek, ami be is került az anyagba, így semmi ellenvetésünk nincs. — Beremenden nem is kérdés, hogy érdekegyeztető tanács által meghatározott béreket meg tudjuk-e adni dolgozóinknak, hisz ennél jóval nagyobb mértékben emelkedtek a fizetések. Foglalkoztatáspolitikánk megfelel üzleti céljainknak, egy esetleges szervezett minimális létszámcsökkentéssel viszont számolni kell. Somogyvári Gizella a BCM Rt. érdekvédelmi tanács titkára: — Alapvetően az érdekvédelmi tanács egyetértett az irányelvekkel, mindössze néhány pontot kifogásoltunk, illetve tisztázatlanok számunkra. Például nem értem, hogy „A CEMSZAK tagjai segítsék elő az MCSZ-tagok üzletpolitikai célkitűzéseinek megvalósítását, támogassák az MCSZ tagjait, az iparág fejlődését, hatékonyságának növelését, a munkakultúra javítását célzó intézkedések megtételében”. Az érdekvédelmi szervezet elsősorban a dolgozók érdekképviseleti feladatait látja el, hasonló jellegű kérdésekkel foglalkozik. Egy részvénytársaságnál a részvényesek döntik el, hogyan, mit, mennyiért csinálnak és az érdekképviseletnek elég kevés beleszólása van ebbe a kérdésbe. Nem rendelkezünk olyan információkkal amivel segíteni tudnánk a BCM Rt.-t üzletpolitikájának formálásában, ezért nem értem ezt a pontot. Vannak ismereteink, hogy mennyit termel a gyár, hova, kinek szállít, de ezekbe a kérdésekbe — részben információk hiányában — nem tudunk beleszólni. Lényeges kérdésnek tartom az üzletpolitikát, de ha nem tudunk segíteni az alakításában, akkor ez a megfogalmazás a régi idők szólamaira emlékeztet. — Úgy gondolom, ha nem is érjük el azt a plusz öt százalékot, amit rögzít az irányelv, még akkor is jól állunk, ha ennek csak töredékét kapjuk meg. H. Zs. Találkozó jugoszláv cementesekkel Koltai Imre vezérigazgató, a Magyar Cementipari Szövetség elnöke tájékoztatót adott lapunknak arról, hogy január 8-9-én a szövetség elnökségének tagjai Beremenden találkoztak a Jugoszláv Cementipari Szövetség, valamint a beocsini és a nasicai cementgyárak vezetőivel. A megbeszélésen téma volt a két ország cementipara, az egymáshoz közeli cementgyárak kapcsolata valamint az export is. A találkozót megelőző felkészülésen, ahol a CEMÜ átalakulásával kapcsolatos ügyek is szóba kerültek, felmerült az 1991. évi bérfejlesztés kérdése. A bérszabályozás körüli viták, valamint az 1991. évi üzletpolitika teljes bizonytalansága (pl. a cementeladási lehetőségek) arra engednek következtetni, hogy a társaságok majd csak április-májusi tag- és közgyűléseken lesznek olyan helyzetben, hogy tulajdonosok döntsenek az éves lehetőségekről. Ezt megelőzően a szövetség elnöksége természetesen tárgyalást kíván folytatni a szakszervezettel az aláírt irányelveknek megfelelően. A januári ülésen a szövetség elnöksége mindenesetre javasolta a körülményekre való tekintettel maximum 20 százalék bérfejlesztés végrehajtását, ahol erre lehetőség van. A várható infláció miatt e mértéket biztosítani lehet. Természetesen e kérdésben dönteni csak a társaságok tudnak és jogosultak az ottani szakszervezeti szervekkel közösen. Egyéves a CEMINVEST Nem füstöl a három kémény Egy évvel ezelőtt alakult meg a CEMINVEST Kft. Ez alkalomból megkerestük Sajgó Sándor ügyvezető igazgatót, akivel az eltelt egy év munkájáról, eredményeiről beszélgettünk. Szó esett a váci három Lepol rendszerű klinkerégető kemence leállításáról is, amely már december vége óta nem füstöl. A város fölé szálló por mintegy 85 százaléka a Lepol kemencékből származott. Azóta már csak a Dopol kemence üzemel, amíg el nem készül az új nagy teljesítményű ötös kemence. A beruházások előrehaladtával ez az idő egyre közeleg, azért lehetett leállítani a három füstölőt. A CEMINVEST egyéves tevékenységéről szóló interjút, a beruházás állásáról hallott információkat legközelebbi számunkban közöljük. Kicserélték a 92 méteres kéményt Befejeződött a nagyjavítás a HCM Rt.-ben A cement iránt általában decemberben, januárban a legkisebb az igény. Ezt az időszakot használják ki Hejőcsabán a HCM Rt.-ben, hogy a szokásos évi nagyjavítási munkálatokat elvégezzék. Most is így volt, decemberben leállt a gyár, s a nagyjavítás most fejeződött be. A nagyjavításról Repei Ernő tmk-vezetőt kérdeztük. Az idei munka mégis sokban különbözött az eddigiekből. Ismeretes, hogy a részvénytársasági forma a korábbiaknál sokkal szigorúbb gazdálkodási követelményeket támaszt. Ez is oka annak, hogy most először egy sor felújítási munkát nem külső vállalatokkal végeztettünk, hanem saját dolgozóinkkal. Ez többféle szempontból is kedvező volt számukra. Egyrészt nem kellett attól félniük, hogy munka nélkül maradnak, másrészt még egy kis plusz jövedelemhez is jutottak. Egyébként a tapasztalatunk az volt, hogy a saját javítási tevékenység szervezettségben, minőségben akár felülmúlja a külsőt. Azonban több külső céget is foglalkoztattunk, így például az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat, nyugatnémet szakembereket, akik az egyik kemence szabályozási rendszerét vizsgálták át, vagy például a budapesti Ferromark Kft.-t. Ők végezték talán a leglátványosabb munkát, amit kívülről is lehetett látni: lebontották a 15 éves elhasználódott, 92 méter magas kéményt, s teljesen újjáépítették. Az 1-es vonallal január 18-án indultunk, a másikkal az ellenőrző próbákat követően feltehetően egy hét múlva. Megkezdődtek a kemencék gyújtási próbái, és így remélhetőleg rövid időn belül ismét a termelés lesz a fő téma. Kiesést a megrendelők szemszögéből a nagyjavítás nem okozott, hiszen ilyenkor kevesebb cement fogy. De egyébként raktáron is volt elegendő, bármennyi igényt ki tudtunk elégíteni. Akadt olyan nap, amikor a kivitelezők kihasználták a tavaszias időt, s a cementért érkező kocsik sora majdnem a 3-as úton levő benzinkútig ért... Ta Indulásra várva Bélapátfalván Haditanács, vagy munkamegbeszélés? A tanácskozás, Nagy István főmechanikus irodájában leginkább egy ütközet előtti hadi megbeszélésre emlékeztet. Sok szófecsérlésre nincs idő. Nem véletlenül jegyzi meg Nagy István, a megbeszélés elején: — Hogyan látják, mikorra leszünk kész a javítással? Egy napot, órát kérek mindenkitől. Megpróbálom jegyezni a hallottakat, s ilyen szavakat örökítek meg: „A hosszú csatorna, ez a legkritikusabb. Legkorábban szombaton két órára indulhatnánk. Hőcserélő. Hegesztések. Merülőcső. A szórással péntekre talán elkészülünk. A szórás még a nyers oldalon is hátravan. Fejti Pista tudja, hogy állnak vele! Klapunk. A gépszerelőktől Boldizsár Zoltánon a sor. Mi van az elevátorral? Ezt át kell vizsgálni, és még nem nyúltak hozzá! Két műszak is kevés lenne, hogy nyugodt lélekkel mondjuk: elkészülünk szombatra. A bagger csúszik, padlózni kellene... Állást csinálni, már ez is gond? Ha ilyen szoros az idő, inkább állapodjunk meg abban, hogy vasárnap reggel gyújtunk! Ugyan! A gépészet befejezi, mehet a bekötés, a begyújtás! Ne kelljen a diszpécserkocsinak rohangálni, hogy mégis módosítunk, mégsem indulunk...” A beszélgetés egyre szakszerűbb, egyre több érvet sorakoztatnak a jelenlévők mellette és ellene a szombati indulásnak. Szerdán jártam ott, döntés még nem született. A felelősség nem lebecsülendő. Nagyjavításra egyhamar nem kerül sor, s indulás után olajozottan kell forognia a gépezetnek. M. I.