Chicago és Környéke, 1979 (74. évfolyam, 1-52. szám)
1979-05-05 / 18. szám
Edgar Allan Poe és Alfred Hitchcock, a modern grand guignol történetek nagymesterei, minden rémtörténetükkel alapjában véve tehetségtelenek, mert nyilvánvalóan nem is tudják, hogy mi az igazi borzalom és mi az igazi grand guignol. Az igazi grand guignol modern nagymestere Idi Amin, amint ez kiderült az elmúlt héten, amikor tanzániai katonák felfedezték az ugandai elnöki palota alatt lévő kínzókamrát. Következő nap amerikai riporterek érkeztek a helyszínre és amit találtak, az elképesztő és szinte hihetetlen volt. Amit kínzókamrájában megcsonkították, fantasztikusan kitervelt módon kínozták, éheztették és végülis brutálisan meggyilkolták azokat, akik a fekete diktátorral nem értettek egyet, de valójában a politikai állásfoglalás sem számított: elég volt, ha Amin valamilyen személyes okból nem kedvelt valakit, az illető a kínzókamrába került, amelyet valamiféle különleges tapintattal hivatalosan így neveztek: Állami Tudományos Kutató Iroda. A tanzániai katonák hat foglyot még életben találtak a kínzókamrában és elbeszéléseikből — luviuus usseologiaiva — a következőket tudtuk meg. A foglyokat a kínzókamra mesterei egy külön erre a célra ásott csatornába kényszerítették, mert nem akarták, hogy a terem padlóját vér borítsa. Amin gyakran ellátogatott a kínzókamrába és végignézte a kínzásokat, a megcsonkításokat és a tömeggyilkosságokat és az ugandai diktátor — aki nyilvánvalóan érzékeny lelkű ember — nem akart vért látni a termek padlóján és szőnyegein. Nagyon gyakran történt meg, hogy a napokig tartó kínzás után, a kínzók csontfűrésszel levágták a fogoly karját, vagy lábát, sőt nem egy esetben levágták a fejét — miközben a fogoly élt, illetőleg, amikor a megcsonkítás elkezdődött, még életben volt. A hullákat gyakran heteken keresztül a kínzókamrában hagyták, ahol a bűz elviselhetetlen volt. A kínzások egyik gyakori módja az volt, hogy éles, mészároskéssel levágták a férfi fogoly nemi szervét. Az illetőt viszont közvetlenül azután meg kellett gyilkolni, mert jajveszékelése még az elnöki palotába is felhallatszott. Vajon kitől tanulta ezeket Amin? Csak nem a szovjet mestereitől? — Amin nem kedvelte a zajt — mondta a „Washington Post” munkatársának az egyik foglyul ejtett kínzó. A tanzániai katonák által elfoglalt kínzókamrában az egyik megcsonkított halott egy 12 éves kisfiú volt. Az életben talált hat fogoly már hetek óta nem kapott enni, az éhségtől, a kínzásoktól és az elviselhetetlen bűztől szinte teljesen örültek lettek és már napok óta a hullák húsát ették. Lehetetlen hozzávetőlegesen is felmérni, mennyi embert kínoztak, csonkítottak meg majd azután gyilkoltak meg a kampalai elnöki palota alatti kínzókamrában, Idi Amin 8 évig tartó rémuralma alatt, de a legszerényebb számítás szerint is többszáz ezret. A kínzókamrában lévő, oszlásnak indult hullák száma megközelítette a négyszázat. A kínzókamráról egyetlen ugandai polgár sem mert említést tenni, mert ha beszélt róla, ő maga is oda került. Egy tanzániai katonatiszt a következőket mondta az amerikai újságírónak: — Amit a kínzókamrában találtunk, az minden képzeletet felülmúl. Napokon keresztül hánytam és betegen feküdtem utána otthon... pedig én egyáltalában nem vagyok gyenge ember. Nincs olyan büntetés, amely Idi Aminnak, ennek az emberbőrbe bújtatott fenevadnak, elegendő lehetne. Az egyszerű halál csak enyhe megtorlás lehet. A nyugati újságírók többségének a véleménye: a nemrégiben Izrael és Egyiptom által aláírt békeegyezmény egyáltalában nem jelenti azt szükségszerűen, hogy a Közelkeleten béke lesz! A különbéke elszigetelte Ladatot a többi arab országtól és állandó védekező magatartásra kényszerítette. A különbéke ezenkívül mindenképpen előnytelen volt a mérsékelt Fahd herceg számára, aki hivatalosan Szaudi Arábia trónörököse, de gyakorlatilag valójában Szaudi Arábia uralkodója. Fahd nemrégiben kijelentette az amerikai újságírók előtt: terve a békeegyezmény aláírása előtt az volt, hogy a mohamedán országok vezető diplomatáinak részvételével egy olyan bizottságot létesít, amelynek feladata az lett volna, hogy megállapítsa és eldöntse: mennyire vehető komolyan Amerikának és Izraelnek az az ígérete, hogy a palesztin problémát megoldják. Az első lépés az lett volna, hogy a mohamedán országok külügyminiszterei Washingtonba utaznak és az amerikai külügyminiszterrel (s, ha szükséges, magával az Elnökkel folytatott beszélgetéseikben tisztázzák: mit akar tenni Amerika a Nyugati Part és a Gáza Sáv kérdésében? — Egy ilyen megbeszélés-sorozat előnye az lett volna, hogy az arab szélsőségeseket semlegesíti és lehetségessé teszi azt, hogy Szaudi Arábia folytassa Egyiptomnak nyújtott támogatását — mondta Fahd herceg az újságíróknak egy magánbeszélgetés során. Később kiderült az, hogy Fahd ezt a tervet előzőleg megbeszélte Anwar Sadat, egyiptomi elnökkel és Sadat a tervet a legteljesebb mértékben helyeselte. Sadat mindenképpen szívesen vette, hogy a terv következtében nem egye-■ dül az ővállára nehezednék a palesztínaiak ügyének és problémájának a megtárgyalása. Sadat egyetértett Fahd herceggel abban is, hogy a mohamedán országok együttes nyomása a palesztin probléma megoldása érdekében, Jimmy Cartert és az izraelieket végülis arra kényszerítené, hogy komolyan keressék a palesztin probléma megoldását. Meg nem erősített, de rendszerint jólértesült amerikai forrásból származó értesülés szerint, azonban az amerikai State Department szóvivői nemhivatalosan közölték Fahd herceggel: ejtse el tervét, mert ez rendkívül „kényelmetlen” lenne Jimmy Carter számára és ha ebben az ügyben egy arab diplomáciai bizottság érkeznék Washingtonba, az Elnök nem lenne hajlandó fogadni a bizottság tagjait. Az ingerült Fahd válasza nyomban ez volt: Washington nem hagy számomra más lehetőséget, minthogy az arab szélsőségesekhez csatlakozzak , hogy a helyzetet Washington még kedvezőtlenebbé tegye. Zbigniew Brzezinski, az Elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, néhány héttel ezelőtt Ryadhba, Szaudi Arábia fővárosába, látogatott és személyesen is közölte Fahd herceggel: tervét Mr. Carter „időszerűtlennek” tartja. Mindennek szükségszerű következménye az volt, hogy Khalid király, Szaudi Arábia uralkodója, aki a merev és szélsőséges arab álláspont felé hajlik, megszerezte magának Sultan herceg, honvédelmi miniszter támogatását is. Sultan korábban a Fahd herceg által javasolt kiegyezési politika híve volt. A Carter-féle külpolitika, amely, — sajnálatos módon — értetlenül áll nemcsak az európai, de a közelkeleti politikai helyzet előtt is — „sikeresen” veszélyezteti az Izrael és Egyiptom által aláírt békeegyezmény sikerét. Ugyanakkor számos jel arra mutat, hogy Sadat hajlandó, komolyan leszámolni Muammar Kadhafi, líbiai diktátorral. A kérdés az, hogy milyen álláspontot foglal majd el ebben a kérdésben a Carter-adminisztráció — ha egyáltalában képes valamilyen álláspontot elfoglalni?" • • • A világ egyedülálló és legfantasztikusabb kártérítési pere folyik jelenleg New York államban. A kártérítési per rövid története a következő: Richard Herrin udvarolt a húsz éves Bonnie Garlandnak, amikor mindketten a Yale University diákjai voltak, 1977-ben. Amikor egy este, Herrin lakásán, Bonnie kijelentette, hogy szakítani akar, Harrin egy kalapácsal agyonverte. Tény, hogy Bonnie nem volt szent, tekintettel arra, hogy a szakítási szándék közlése Herrin lakásán történt, az is bizonyos viszont, hogy Herrin az érvelés meglehetősen brutális módját választotta. Az ügyész erős felindulásban elkövetett gyilkossággal vádolta Richard Herrint, az esküdtek viszont az eredeti vádat erős felindulásban elkövetett emberöléssé enyhítették. (Az amerikai büntetőjogban különbség van aközött, hogy valakit gyilkosságban, vagy emberölésben minősítenek-e by Paul Garland nősnek? Az „emberölés” enyébb.) A bíró ezután minimálisan 8 1/3, maximálisan 25 évi fegyházbüntetésre ítélte Richard Herrint, akinek ügyvédje, védence „pillanatnyi elmezavarával” érvelt. A büntetés gyakorlatilag azt jelenti, hogy Herrin, aki jelenleg az „Auburn Correctional Facility” (New York) lakója, legelőször csak 8 1/3 év letöltése után kérheti az állami Parple Boardtól feltételes szabadlábra helyezését. S most következik az ügy legérdekesebb és merőben szokatlan fejleménye: Amerikában (szemben az angol és kanadai büntetőjogi törvényekkel a vád képviselője nem fellebbezhet, ha veszített — csupán a vádlottnak van joga fellebbeznie. Az esküdtek döntése tehát pontot tett az ügyre, mivel Herrin nem fellebbezett büntetése enyhítéséért.) Bonnie édesapja, Paul Garland, azonban, most a polgári bírósághoz fordult és összesen 2 millió és 300.000 dollár kártérítésre perli lánya gyilkosát. (Mellesleg megjegyezve: a bíróság a tárgyalás alkalmával számos levelet kapott papoktól, a Yale University professzoraitól, sőt a Fehér Ház egyik főtisztviselőjétől is és ezek a levelek igyekeztek bizonyítani, hogy Richard Herrin „kifogástalan jellemű” ember. Nem érdemes, persze azon vitatkozni, hogy „kifogástalan jellemre vall-e az, ha valaki kalapáccsal agyonveri szerelmét.) Garland ügyvédje, Daniel J. Popeo, kijelentette az újságírók előtt: tudomása szerint ez az első eset a nyugati világban, hogy a meggyilkolt személy hozzátartozója polgári bíróság előtt kártérítésre perli a gyilkost. A kártérítési pernek, természetesen, nincs gyakorlati jelentősége. Ámbár az amerikai fegyencek többségének jobb és könnyebb élete van, mint azoknak, akik kénytelenek a kinti világban szabadon élni, még 8 esztendő alatt sem keresnekbörtönfizetésükkel kétmillió dollárt. Ha Herrin kiszabadul a börtönből 8 év, kijovó"$főállástkap (Richard Herriit okleveles közgazdász), akkor is valószínűtlen, hogy egész életében képes lesz 2 millió és 300.000 dollárt megkeresni. A Herrin-féle gyilkossági per ismét bizonyítéka volt az amerikai büntető eljárás impotenciájának. A „pillanatnyi elmezavar” állapotát mint érzelmi tényezőt, egyre több amerikai pszichiáter minősíti Richard Herrin egyszerű humbugnak, többek között a magyarszármazású Dr. Thomas Szász is. A Garland- Herrin-féle polgári per, a kártérítési keresettel együtt, viszont ugyancsak humbug. Garland nagyon jól tudja, hogy soha ennyi pénzt Harrintől nem fog kapni és ezenkívül kárpótolhatja-e őt leánya elvesztéséért bármilyen pénzösszeg is? A bűnügyi tárgyalást rendkívüli sajtónyilvánosság kísérte és a jelenlegi polgári pert is hatalmas sajtóhadjárat kíséri. Richard Herrin kevés rokonszenvre számíthat; az a férfi, aki szerelmesét kalapácscsal agyonveri, aligha tartható a társadalom oszlopának. Paul Garland viszont ugyancsak nem rokonszenves személyiség. Az az apa, aki pénzzel akarja magát kárpótolni lánya meggyilkolásáért, nagyon kevés együttérzésre számíthat. A különleges, sajnálatos és ízléstelen ügyből mindössze a „modern Perry Mason” i• F. Lee Bailey, hiányzott és hiányzik. • • • Micsoda estély és micsoda bál volt! A francia negyed egyik luxusvillájában folyt a pezsgő és a vendégek sült kacsát és szalonnával tűzdelt rostonsült marhahúst fogyasztottak. Általános becslés szerint az estély költségei megközelítették a félmillió dollárt. A dolog különleges érdekessége az, hogy a gálaestély nem valamelyik nyugati kapitalista országban, hanem a proletár Kína fővárosába, Pekingben történt. A vendégeket a Pekingi Szimfonikus Zenekar szórakoztatta és korántsem ősi, kínai operákkal. A zenekar zambát, rumbát és foxtrottot játszott a megjelent „proletár” diplomatáknak, többek között, Huang Hua, kínai külügyminiszter is táncolta a nyugati „imperialista és dekadens” táncokat. A vendéglátó Norodom Lihanouk herceg, Cambódia egykori államvezetője, filmszínész, filmrendező és zeneszerző volt, aki — miután Cambódia fővárosában, Phnom Penhben, három hónapos háziőrizetben való tartása után szabadon bocsátottak, az elmúlt héten ezzel a gálaestével ünnepelte Pekingben a cambódiai újévet. — — Boldog vagyok, hogy ebben az esztendőben Pekingben, szabad emberként ünnepelhetem a cambódiai újévet — mondta Lihanouk a „Newsweek” nevű amerikai politikai hetilap munkatársának, James Pringlenek. (Nem érdemes most azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy bárki is szabad embernek tekintheti-e önmagát a Kínai Népköztársaságban.) Mr. Pringle több ízben táncolt foxtrottot Lihanouk rendkívül csinos feleségével, akinek a neve Monique. A hercegnő (vagy hercegné?) megjegyezte tánc közben: — Fogalmunk sincs arról, hogy mi történt négy gyermekünkkel, akiket a Khmer Rouge kommunisták elvettek tőlünk. A táncszámok közben Monique leült és ölébe vette Miko nevű, apró fehér poodle kutyáját. (Az estélyre nemcsak a kínai külügyminisztert, hanem Mikót is meghívták. A kínai külügyminiszter és Mikó egyaránt rengeteg pezsgőt ivott.) Norodom Lihanouk a következőket mondta James Pringlenek: — Fogalmam sincs, hogy mit hoz ez az év Cambodia számára. Annak ellenére, hogy a vietnámi csapatok eltávolították Pol Pot tábornokot és bábkormányt állítottak Cambodia élére, a Khmer Rouge ellenállása tovább tart. A vietnámiak viszont újabb támadásokat indítottak a Khmer Rouge még megmaradt egységeinek teljes felszámolására : a korábban viszszavonult három vietnámi hadosztályt ismét visszavezényelték Cambodiába, sőt, újabb három hadosztályt küldtek segítségükre. Tény az, hogy az elmúlt két hét leforgása alatt a vietnámiak három Khmer Rouge katonai támaszpontot „felszámoltak”, ami gyakorlatilag anynyit jelent, hogy lemészárolták őket. — A Khmer Rouge katonáinak száma mindössze 30.000, szemben a Cambodiában harcoló 160.000 vietnámi katonával. A Khmer Rouge azonban elszántan harcol és gyakran nem is eredménytelenül. Khmer Rougenak sikerült a vietnámi utánpótlási vonalak nagy részét hatástalanná tenni és sikerült megakadályozniuk azt, hogy a bábkormány vezetője, Heng Samrin, a mezőgazdasági területeken felállítsa saját adminisztrációját. A vietnámiak, annak érdekében, hogy a nagyvárosokat mielőbb elfoglalják, elkerüljék a vidéki Khmer Rouge egységeket. Ezért a taktikai tévedésért most drága árat fizetnek. Mr. Pringle szerint Thailand nem is titkolt támogatást nyújt Khmer Rougenek. A kínaiak nemrégiben élelmiszert és hadianyagot szállítottak Thailandon keresztül a Khmer Rouge támaszpontjaira , és a thailandi hatóságok egyszerűen szemet hunytak az országon keresztül történt illegális szállítmányok láttára. A thailandi kormány szóvivői kijelentették: Thailand teljes mértékben semleges és ugyanígy tenne, ha a vietnámiak kapnának lőszer- és élelmiszer-támogatást. Ezzel szemben, a helyzet az, hogy Thailand üdülőtáborokat állított fel az országban az időnként pihenni kényszerülő Khmer Rouge guerillák számára. — Attól tartok, hogy Vietnam Cambódia számára — Cambódia Vietnámja lehet — mondta Norodom Sihanouk a „Newsweek’ munkatársának. A Pekingi szimfonikusok Zenekara az estély befejezése előtt még néhány amerikai jazz dalt játszott a megjelent vendégeknek. A vendégek az utcára özönlöttek és mert Kínáról van szó, hadd jegyezzük meg: A Hold ezüstösen, ragyogott a bársonyos égen... Hírek és képek a nagyvilágból... a cs Ka ldi Amin kampalai kínzókamrájának egyik szörnyű része — a képen látható hullák mindegyikét megcsonkították — és akkor még éltek Cambodiaiak ezrei menekülnek Thailandba — Hanoi „megtorlással” fenyegetőzik A kanadai Sziklás Hegységekben egész évben lehet síelni... Zbigniew Brzezinski, Jimmy Carter nemzetbiztonsági tanácsadója és Saud herceg, Szaudi Arábia trónörököse, Ryadhban tárgyalt — eredménytelenül