Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-03-12 / 11. szám
Koréh Ferenc: Ceaucescu banditák hamisított levelekkel izgatják ellenünk a szabadföldi románokat (New York) A gondviselés keze kétségtelenül benne volt. Ebben a behemót városban, ahol ritkán találkozik véletlenül két ember akinek mondanivalója van egymásnak elénk sodort egy régi román ismerőst, aki joviálisan a vállamra csapott és a maga élénk modorával rögtön ezt kérdezte: — Mit szól a levélhez? — Miféle levélhez? — Hát nem tudja? Várjon csak... Tömött irattáskájából előhúzott egy marék papírt egyet kiválasztott és átnyújtotta : — Ez az. A többi fordítás. Az a kérdés valódi-e a levél? Belepillantottam. Felül középen ez állt nyomtatott betűkkel: Hungarian Freedom Fighters Federation. Alatta Magyar Szabadságharcos Szövetség. Baloldalt lent a Kossuth-címer. Kerek pecsét, körben: Hungarian Fredom Fighters Federation. Középen a Kossuth-címer. Közbül a levél angolul, magyar fordítása így hangzik: „Mikor erdélyi testvéreink kegyetlen román elnyomás alatt élnek, ne tegyünk semmit? Noha szét vagyunk szórva, hallgatásra kárhoztatva, mégis meg kell tennünk mindent gyermekeinkért, öregeinkért, anyáinkért, akik Erdélyben élnek. Mi lehet szebb a magyarnak most a század végén, mint harcolni a magyar hazáért. Ne roskadjunk semmittevésbe, nemtörődömségbe, hanem siettessük az időt amikor szülőhazánk szent határai újból a régiek lesznek. Szakadatlanul készülnünk kell erre a pillanatra. Mondjuk el együtt, mint bíztató imádságot, mint hűségesküt Dicső Csaba szavait, melyek így hangzottak az ő szájából: „Megölök minden románt aki az utamba akad. Kivégzem őket irgalmatlanul. Éjjel lángba borítom az oláh falvakat, kardélre hányom az egész oláh lakosságot. Megmérgezem kutaikat, megfojtom csecsemőiket. Nem lesz irgalom! Egyetlen egynek sem! Nem kegyelmezek sem gyermeknek, sem várandós anyának. Bosszút, kegyetlen, irgalmatlan bosszút állok!” Ez legyen a mi szent harcunk itt is, csak egybefogva győzhetünk, Erdélynek a vérünkbe kell ivódni. Ne feledkezzünk el róla még álmunkban sem! Öntsünk bizakodást, reményt az Erdélyben küzdő testvéreinkbe. Mint jó magyar, igaz magyar.” Nos? — kérdezte román ismerősöm, feszült érdeklődés volt a hangjában. Gondolkozás nélkül feleltem: — Közönséges hamisítvány! Nem vagyok ugyan a Szabadságharcos Szervezet tagja, de nálamnál jobban senki sem ismeri a bukaresti módszereket. Volt egy perem. Rágalmazásért pereltem két újságírót. Az egyik Ceaucescu itteni embere. A per hosszasan tartott, kétszer is kitűzték a tárgyalást és mindig elnapolták. Közben az alpereseknek kilószámra érkeztek az engem terhelő hamis okmányok Bukarestből. Abban a meggyőződésben éltek Bukarestben, ha engem sikerül „elintézni”, nem lesz aki a romániai magyar sérelmeket szóvátegye. — Mindjárt gondoltam, hogy hamisítvány, bólintott román ismerősöm, aki rendes ember. Nevét nem írom ide, mert nem kértem engedélyt tőle, bár tudom nem neheztelne érte. Peremben is tanú akart lenni a román rezsim ellen. Aztán a többi papírokat adta ide. Az egyik az angol szöveg román fordítása volt, másik a magyar fordítás. Az utóbbi egyenesen szörnyűség. Ehelyett szétszórva ez állt összeszórva, szeb, egy b-vel, eszmény helyett eszmeni, ne hagyjuk magunkat, ezt így fordította: ne hagyunk magunkat és így tovább. Nem magyar írta ezt, hanem valamennyire magyarul is tudó román. Zagyva szövegét nem is lehet megérteni. Természetes az egész. Magyar nem vállalkozott volna ennek a szövegnek a fordítására. De nem is merték volna igénybe venni. Hátha tanúnak jelentkezne. A román ismerőst, aki a Ceaucescu rezsim esküdt ellensége, arra kértem csináljon gyorsan néhány másolatot, ami megtörtént. Elváláskor azt mondta: megírja egy kommunista ellenes román lapban, hogy a postán szétküldött levél hamisítvány. Ugyanis postán küldték szét, minden románnak Amerika-szerte, Kanadába is, aki a címlistán szerepelt. Csatoltak a hamisítók itteni banditái külön felhívást is románul, nem folyóírással, aminek a lényege ez: „Ehhez a levélhez nem kell kommentár. A nagy kérdés az, mit csinálunk mi amerikai románok, hogy „ezeknek a szadista indulatoknak, egyszer, s mindenkorra végetvessünk.” Úgy hallom, tüntetést szerveznek a magyarok ellen, mégpedig az ENSz palota előtt. A hamisító banditák úgy képzelik a levélszöveg felforralja a vért minden románban, akár barátja a Ceaucescu-rezsimnek, akár nem. És ez a szöveg valóban alkalmas erre. A levélszövegbizonyos Dicső Csaba szavait idézi. Ezt az idézetet a hamisító Jon Lancranjan „Gondolatok Erdélyről” című magyar gyalázó könyvéből veszi. De ez a könyv tavaly jelent meg Romániában, a Ceaucescu rezsim többszörös áldásával. A szerző minden valószínűség szerint képzeletbeli alak. Dicső Csaba szájába adja a levélszövegben olvasható kijelentéseket, a szegedi Tiszatáj című folyóiratban (1982. szeptember) Köteles Pál és a Valóságban pedig Száraz György udvariasabb fogalmazásban megírja: Lancranjan notórius hazudozó, akinek minden adata hamis. Azt hiszem én voltam az első magyar, aki a hamis levél másolatát megkaptam. Vagy legalábbis egyike az elsőknek, mert Hóka Mihály a Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség egyik vezetője is mutatott nekem egy példányt, ő más forrásból szerezte. Első dolgom volt értesíteni két new yorki rádiózó kollégámat, Apatini Gyulát és Kálmán Lászlót és rendelkezésükre bocsájtam a hamisított levél másolatát. Használják fel műsorukban. A magam részéről részletesen ismertettem a levelet, s teljes egészében idéztem vasárnap délben kezdődő két órás műsoromban. De amit fontosnak tartottam, felhívtam Marylandban Gereben Istvánt, aki a Magyar Szabadságharcos Szövetség és a közös külügyi bizottság nevében is beszélhet. Gereben, csak röviden foglalom össze, azt mondta: A levélről csak telefonon értesült, nyilvánvalóan hamis, hiszen mindenki tudja, a Szövetség az Egyesült Európáért dolgozik, a véresszájú hamisítvány jellemzi Bukarestet és itteni kengyelfutóit. Amikor azt kérdeztem, tesz-e valamit a Szövetség ebben az ügyben, Gereben István azt felelte: Már megtettem illetékes helyen. A beszélgetést teljes egészében közvetítettem rádióműsoromban. Hámos László, a Committee for Human Rights in Rumania egyik vezetője röviden intézte el. Azt mondta: Primitív hamisítvány. És valóban primitív. A csapnivalóan magyar fordításon kerek pecsét is van. A román hamisítók — ezt már korábban is sokszor láttam, a pecsétet nagyon tisztelik. Hazájukban a pecsét jelzi a hitelességet. A pecsétnyomó beszerzése igazán nem nagy gond. Figyelemreméltó, hogy a Magyar Szabadságharcos Szövetség felhívása a román hamisítványban angolul szólt. Holott ez a szervezet a magyaroknak, ha azt szükségesnek találja, magyarul szól. Tehát nem nehéz kitalálni miért, így megértik a románok is itt a szabadföldön.• Nem elég ha az olvasó tudomásul veszi mindezt azzal a gondolattal, az ügy el van intézve. Nincs. Forduljanak román egyházakhoz, lapszerkesztőkhöz, egyénekhez és mutassanak rá: az egésznek az a célja, hogy gyűlöletet szítsanak szabadföldi magyarok és románok közt. Ez volna az egyetlen módja annak, hogy Ceaucescuék a saját táborukba tereljék a szabadföldi románokat Még a bukaresti rezsim ellenségeit is. .'N aue- & fiqUBHA & Viyjp 4129 W LAWRENCE AVE WE DELIVER 725-1812 685-S030 ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA. RIBS. CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visit Our Vineyard for Imported Wine Selections and Our Newly Remodeled Dining Room Molnár Zsigmond: A bolgárokkal mindig zűr van francia papírokkal, útlevéllel, magyar beutazási vízummal érkeztek s miután ideérkezésük üzleti célja elfogadhatónak látszott, az illetékes magyar hatóságoktól egy rövid időre megkapták a tartózkodási engedélyt. A Dunapalotában béreltek lakosztályt, rázták a rongyot, költekeztek és az éjszakai élet „császárai” voltak. Az ilyen madarak azonban részben a honvéd vezérkar kémelhárító osztálya, részben a HIK (Honvéd Idegenellenőrző Központ) ügynökei szoros figyelés (snielés) alatt tartotta és erős figyelő láncolatot szervezett meg ellenük. A két teljesen bolgár ábrázatú fickó, akik tele voltak pénzzel s előkelő hangzású francia neveket viseltek, állandóan keresték a kapcsolatokat magyar közéleti személyekkel, de főként adósságokkal küzdő mindenre képes kártyásokkal. Viszont a magyar közbiztonsági szervek embereit sem zsákbamacskából húzták ki, ezért rövid pár hét alatt mindenről tájékozódva voltak, kikkel hol és mikor találkoztak. Csak még a nemjó. Bár az ábrázatukzetiségük nem volt tisznem volt olyan, mint egy tárva, hogy bolgár, vagy szőke malacnak a megfőtt feje, vagy mint Hruscsov atyának a kelttészta-szerű nemes arca, de olyan feketék voltak, mint a fél ördögök s az ábrázatuk oly markáns volt, mintha tölgyfa-tuskóból szekercével faragta volna ki egy szobrász. • A második világháború megindulásakor még szövetségeseink voltak, de mivel vérükben egy ezredév óta benne van a sötét bizánci politikájuk emléke, kellő pillanatban kiugrottak a buliból, majd ellenünk fordultak. 1945- ben a dél-dunántúli harcokban nem nagy vitézséggel harcoltak, de annál vitézebbül fosztogatták a magyar falvakat. Ma Moszkva leghűségesebb szövetségesei közé tartoznak. Párt és vonalhűtek. Hivatásos diplomatáik, katonai attaséik, Európa világvárosaiban lévő kereskedelmi és üzleti kirendeltségeik alkalmazottai révén benne voltak minden európai zűrben és terrorcselekményben a pápa elleni merénylettől kezdve Dozier tábornoknak, a NATO egyik európai parancsnokának az elhurcolásáig. A bolgár titkosszolgálat ma egyik alosztálya az orosz KGB-nek és pl. csak az Olaszországban ott nyüzsgő temérdek bolgár titkos ügynök felszámolása az olasz politikai rendőrség legnagyobb fejfájása.• A második világháború előestéjén, mikor még hazánk nem keveredett bele a háborúba, két elegáns, nagyvilági életet élő alak tűnt fel Budapesten. Szabályos Nem nagyon ismerem ezt a dél-kelet Európa csücskében élő népet. Első kapcsolataim a bolgárokkal 1915-ben kezdődtek. Szülővárosomban, a város szélén élt 2-3 bolgár család, akiket „bulgár kertészeknek” hívtak az egyszerű magyari népek. Szakszerű zölségtermeléssel foglalkoztak, üvegházuk is volt, ahol már márciusban megtermett a hónapos csípős tavaszi retek. Áruikat szamaras kordén hordták be a városi hetipiacra ahol a helybeli zöldséges kofák az üzleti konkurrencia miatt sokszor egymás hajának estek a bolgár nőkkel. Volt néhány bolgár kiskomám is, akik már ott születtek a Kiskunságban, jól beszéltek magyarul és még jobban tudtak verekedni. Nagy örömeim közé tartozott a bolgárok szamarainak közelében való vezetgetése, amely tiszteletreméltó szamarak hatalmas szivattyúgépek kerekeit húzták, amelyek a Gerje-Perje patakból a vizet szivattyúzták a bolgárkertek részére. Még nagyobb örömöm az volt, mikor 1915-ben, az első világháború idején egy bolgár katonai bizottság járt szülővárosomban és „szedte a lovakat” a bolgár lovasság részére. Természetesen e lóbizniszben is benne voltam nyakig s mint lószakértő, reggeltől estig a Fried és Rosenthal lókupecek hatalmas istállója körül kódorogtam és lestem, ahogy a lószorítókban a bolgár huszárok ugratták és szalajtatták a kiszemelt csikókat. E lóbiznisz miatt az iskolát is sokszor elkerültem s emiatt az öreg Bíró Lajos tanító úr nádpálcája alig győzött közelebbi kapcsolatba kerülni a sovány kis fenekemmel. Aztán jött a háború vége... jött Trianon... már negyedik gimnazista voltam, érdekelt az irodalom, a sport és a történelem, a bolgárokról viszont mindössze annyit tudtam csak, hogy valamiféle turánitörök származású keverék nép. Harmincnégy éves amerikai életem során dolgoztam néhány bolgárral magas közjogi állásokban (vastörmelék talicskázás, kéménytisztítás stb.), de ezek kevélyen szlávoknak vallották magukat. Hát legyetek szlávok... gondoltam magamban ... ha ez nektek nem bolgár. De aztán ez is tisztázódott. Süketnémák révén. • A két bolgár-francia egy ízben a Városligetben, a Vajdahunyad vár környékén sétálgatott, majd leültek egy padra és beszélgettek. Hamarosan megjelent egy harmadik férfi is, aki szintén leült melléjük. Aztán megjelent a fővárosi köztisztasági hivatal egy falevél begyűjtő kocsija és két munkás (két kémelhárító tiszt) gereblyézni kezdte a leveleket. A hatalmas szemeteskocsiban viszont a már fent említett HSK. két ügynöke ült, két fényképész-filmes szakember, akik teleszkóppal fényképezték a három férfit vagy 20 percig, aztán tovább mentek a kocsival. A VKF. 2 osztálynál aztán levetítették a filmet és a szájmozgásból megállapították, hogy a 3 fickó ismeretlen idegen nyelven beszélt. Nem franciául. Dehát milyen nyelven? Hosszas kecmergés után a felderítésbe belevonták a budapesti, a váci és szegedi süketnéma intézet néhány tanárát és néhány süketnémát, akik szájról tudtak olvasni. Aztán a szövegből nagynehezen kidörzsölhető volt, hogy a fickók orosz és bolgár nyelven beszéltek egymással és a szovjet követséggel állottak összeköttetésben. Ezek után villámgyorsan útilaput kötöttek a talpuk alá és mindkettőt kizsuppolták az országból. A bolgárokkal már 1939-ben is zűr volt. A pápa elleni merényletben Ali Agcának, a merénylőnek a kihallgatása is igazolta ezt. Harminc év a magyarság szolgálatában A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége Niagara félszigeti Csoportja február 15-én baráti vacsora keretében ünnepelte alapítása harmincadik évfordulóját. A közösség, melynek csoportjai a szabad világ minden részén működnek, vitéz Zákó András vezérőrnagy kezdeményezésére és vezetése alatt jött létre. Hangsúlyozni kell, hogy nem katonai intézmény, mert hazánk és fajtánk igazságáért nemcsak fegyverrel lehet küzdeni, hanem tollal, felvilágosító munkával, munkahelyünkön való bizonyításával annak, hogy „egy népnél sem vagyunk alábbvalók”. A közület tekintélyét különösen az adja meg, hogy a napi politikát teljesen mellőzi és a keresztény nemzeti, antibolsevista világnézet képviselője. Jelentősége abban áll, hogy a szabad világ egyetlen olyan közülete, mely központi irányítás alatt áll és minden tisztességes, fajtáját szerető magyar tagja lehet, függetlenül attól,hogy volt-e katona, vagy sem. A niagarai csoportot Czapáry Zoltán szolgálaton kívüli repülő ezredes alapította és az ő bölcs vezetése, mértéktartása és a beszéd helyett tettekkel való kiállása adta meg tekintélyét az elmúlt három évtized alatt. Ennek egyik legeklatánsabb példája, hogy amikor a Félsziget Egyházai, vagy Egyesületei között a legkisebb nézeteltérés is mutatkozott, a közösség megtalálta a békesség és a kiegyenlítődés módját. Az ünnepi vacsora szónoka Fáy István volt, aki gátolta a Csoport harminc éves munkáját, annak eredményeit és köszöntötte két első világháborús veteránját: a nyolcvanhat éves alapítót, Czapáry Zoltánt és mindenki által nagyrabecsült munkatársát, a nyolcvanöt éves Veress Gyulát. Ugyanakkor köszöntötte nevezettek feleségeit, hangsúlyozva, hogy egy alkotó férfi erejét mindig a hűséges, megértő hitves adja meg. Örömének adott kifejezést, hogy két példaképünk magas koruk ellenére teljes szellemi frissességben és jó egészségben ünnepelhette bajtársaikkal és tisztelőikkel a jubileumot. Az ünnepi beszédre Czapáry Zoltán, aki a csoport örökös tiszteletbeli vezetője nagyhatású visszaemlékezéssel válaszolt, melyben elmondta élete magyar munkája és felfogása indítóokait. Azonkívül lerótta tiszteletét ezelőtt, a már csaknem teljesen elhunyt generáció előtt, mely templomainkat és patinás intézményeinket alapította, adományát elvonva napi véres verejtékkel megkeresett kenyeréből. Beszédét nagy tetszéssel fogadta az öszszegyűlt ünneplő közönség. A kitűnő vacsora után a csoport tagjai és barátai még sokáig maradtak együtt vidám beszélgetés és poharazgatás közepette, megemlékezve göröngyös életükről, mely idegen földön töltött évtizedek sok vidám és szomorú óráját elevenítette fel. A kiváló rendezés érdeme Kiss Ferenc csoportvezetőé, Körmendy János és Bándi Bertalan bajtársaké. Szívünkből kívánjuk, hogy ez a nagymúltú, konstruktív magyar szervezet még sokáig szolgálhassa fajtánk érdekeit és jövőjét. Wellandi tudósító négy Nyelven a* magyar SZABADSÁGÉRT! . v" S NEMZETŐR !) ■aianiMMUnMitoaiitiMni MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Poet. 70. Germany Felelős szerkesztő és kiadó: KECSKÉSZ-TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anyagi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyekszik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem magunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dolgoztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és sajtójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, melyben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeggel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)....................................................................••••. Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 7. oldal Márai Sándor könyvei: ítélet Canidosban $ 3.50 Judit és az utóhang $ 10.00 Jób és a könyve $ 15.00 A delfin visszanézett $ 12.00 San Gennaro vére $ 10.00 Napló 1958-67 $ 15.00 Szindbád hazamegy $ 9.00 Béke Ithakában $ 10.00 Kérje ingyenes katalógusunkat! Megrendelhetők: Újváry- „Griff’ Kiadó Titurelstrasse 2 D-8000 München 81 Telefon: (0 89) 98 94 23