Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-12-31 / 53. szám

2. oldal Boldog Újévet! Az alábbi sorokat 2 1/2 éve disszidált fiatal mér­nök írta Németország­ból. A levelet nem azért közöljük, mert baráti el­ismeréssel szól köny­vem sikeréről, hanem mert olyan kérdésekkel foglalkozik, melyek ál­landóan napirenden vannak az emigrációs magyarság köreiben. A levél jelentősége az, hogy — sok honfitár­sunkkal ellentétben — ez a fiatal magyar még nem felejtette el, mi is volt az oka, amiért an­nak idején elmenekül­tünk, amiért otthagytuk hazánkat! Az ő szemére a múló idő még nem tett rózsaszínű, „ami elmúlt az elmúlt” szemüveget. S így — sokunkkal ellen­tétben — ő még tisztán látja, hogy a „másik” világnézet manapság mosolyogós álarca való­jában mit és kiket is ta­ Kedves Pista! Még az év elején kap­tam Tőled levelet, s ha­marosan könyvedet is, ahogy Te írtad, „ama­tőr” csomagolásban. Ennek külön örültünk, mert a csomagolópa­pírt — a Chicago és kör­nyékét — alaposan kiol­vashattuk. Legelőször talán szeretnénk megkö­szönni könyvedet, amit úgy éreztünk, igazi sze­retettel írtál. Nemcsak mi loptuk el éjszakáink kezdetét, hogy olvashas­suk, hanem mindazok, akik nálunk látogató­ban jártak, családtagok, jóbarátok. Egy régi jó barát, csellótanárnő, hosszabb időre jött ki, így odaadtam neki a könyvet, akárcsak más, idekinti irodalmat. Nemsokára írt nekem: „Tudod borzasztó érde­kes minden, a forrada­lom, ' Miridszenty,’ de azért csak a Fekete­kar! S ő még tisztán lát­ja azt is, hogy a szabad világ szellemi szabadsá­­ gában és dekadens jólé­tében sem szabad meg­feledkeznünk azokról a honfitársainkról, akik­nek nincsenek megadva ezek a lehetőségek. S akik helyett nekünk kell dörömbölni. Dörömböl­ni! És nem hajbókolva megköszönni az apró, — és az egyetemes ma­gyarság szempontjából teljesen jelentéktelen engedményeket. A levélíró 1945 után született Magyarorszá­gon. A „felszabadu­lás” után! Az Új Évre — és azokra az Új Évek­re amikor mi már nem leszünk — nagyon re­ménykeltő, hogy ilyen magyarul érző, magyar­ként gondolkodó, kultú­rált és istenhívő fiatalok születnek és élnek ott­hon... F.I. könyvnek van a legna­gyobb sikere nálam.” ő is továbbadta barát­nőjének. Mindezt kö­szönetként akartam le­írni, s remélhetőleg a kiadó sem haragszik meg, hogy új megrende­lések helyett ilyen „ol­vasókörökről” kap hírt. De hát mit is csináljon egy otthonról kilátoga­tó? Megpróbál villám­gyorsan mindent befal­ni, hiszen a normális megoldás — hazavinni a könyveket — igen rizi­kós. Úgyis mindig egy rettegés a vámra való készülődés. Mióta elolvastuk a könyvet és a „csomago­lópapírt”, igen szeret­tünk volna írni, megkö­szönni. Hogy erre csak most kerül sor, arra né­mi magyarázatot ad a mellékelt karácsonyi,­ köszöntő levélkénk, amit a családban és a jó­barátoknak küldtünk el. Mindehhez még annyit tennék hozzá, hogy 1981 nyár vége óta élünk kint, s nagyon keményen kel­lett evezni, hogy el ne sodorjon a víz. Négy kof­ferrel meg a Trabanttal jöttünk. A hatóságok­kal folytatott harc mel­lett minden egyéb ne­hézség eltörpül. Mind a mai napig folyik ez a pa­pírcsata (holnap is me­gyek egy Hivatalba), de egyébként van mit en­nünk és van hol alud­nunk. Először beugró­ként angolra fordítot­tam a Magyarországról érkező segélykérő leve­leket egy egyházi se­gélyszervnél, azután vil­lamos üzemmérnökként helyezkedtem el. Hát ennyit bemutatkozás­ként. A könyv az 1983. jan. 30-i lapba volt csoma­golva. A „levelére vá­laszolva” rovat igen kö­zelről érintett minket, mert itt az NSzK-ban igen élesen szemben áll egymással a hazaláto­gató és a szellemi érté­kekhez jobban ragasz­kodó emigráns. A kato­likus papok között is kü­lönböző vélemények hallhatók; itt is, mint mindenütt nagy a kísér­tés: milyen jó lenne új­ra „haza­tartozni”! És minél távolabb van az ember, annál inkább „csak a szépre emléke­zem”, meg a gyerekkori élmények és a sokmillió egyéb hajszálgyökér minduntalan húzza a szegény küszködő em­bert, akárcsak Gullivert Liliputban. Ezt a lelki­­állapotot kihasználják az otthonról teljes tuda­tosan és pazar bőkezű­séggel szervezett akci­ók. A magyar nótáktól a lelkészcseréig, az anya­nyelv ápolásáig és a so­ha sem látott nagy ma­gyar egység gondolatá­ig minden rejtett lélek­tani rugó megmozgatá­sa szerepel­ a kelléktár­ban. Itt megint a Hata­lommal találja magát szemben a Szellem. Ugyanaz, amivel még jó egy éve nap, mint nap szembetalálkoztam odahaza. A leírt véleményeid igen tetszettek, magam is hasonlóképp gondol­kodom. Különösen kö­szönjük azokat a soro­kat, ahol az újonnan jöt­tekről írod, hogy: „Szin­te mindegyik tisztessé­ges fizetést... lakást ha­gyott otthon”. Csupán jelentkezni szeretnénk, hogy mi is ebbe a ka­tegóriába tartozunk. Ha anyagelvűen pénzt ke­resni, jobban élni akar­tunk volna, akkor mind­ezt otthon ügyeskedés­sel megtehettük volna. Szellemi szabadságot kerestünk, reméltünk, azért hagytunk ott min­dent, ami biztos, hogy jóval kedvesebb nekünk, mint annak a magyar­nak, aki régóta kint él­ve talán már elfelejtet­te: a létező szocializ­musnak nem elsősorban az anyagi keretei a bot­rányosak, hanem „esz­mei” háttere. (Az anya­gi létről is lehetne per­sze bőségesen vitatkoz­ni, akár még Magyar­­ország viszonylatában is, nem beszélve Romá­niáról stb.) Szelíden fo­galmazva az a botrány, hogy az igazságot (­va­­lóság) nem szolgálni, ha­nem szolgaságba hajta­ni, a hatalom kereteibe bepréselni akarja ez az ideológia. És: tévedés és utópia, hogy az anya­gi javak elosztásának új rendszere megte­remtheti a legtökélete­sebb, legboldogabb tár­sadalmat — főleg nem megy mindez fortéllyal­­és erőszakkal. Egyszó­val jól tudjuk, mit hagy­tunk otthon, és mindig kissé sértőnek érzem, ha valaki arra céloz, hogy húsos fazekat kerestem Ha ez így lenne, akkor a négy közül az egyik kofferunk nem ma­gyar irodalommal lett volna megpakolva, nem is népdalfüzetekkel S nem is vívódtunk vol­na éveken át, hogy va­jon hol tudjuk jobban szolgálni fajtánkat: ott­hon-e, vagy itt kint. S talán nem is érezném hiányát a magyar szó­nak, versnek, a Pilisnek meg a Börzsönynek vagy éppen, tősgyökeres pesti lévén, a megszo­kott városnak, ahol min­dennek tudom a helyét és idejét. A mindenben anyagi­asságot gyanító mentali­tás sajátos magyar vetü­­lete a nyugati világban nagyon elterjedt gondol­kodásmódnak, amely kissé süket és vak. Üzle­ti célokért becsukni a szemet, bedugni a fület. Már idekint is sokszor olvastam azt a Lenin­nek tulajdonított mon­dást, hogy a kapitalis­ták az üzlet kedvéért még azt a kötelet is el­adják, amire őket majd föl fogják akasztani. Két dolog hiányzik szerin­tem: 1.) Nyugaton nagyon sokan nincsenek igazán tisztában azzal, hogy mi a szocialista tömb igazi célja. Ha néha valaki ki­mondja, akkor sem hall­ják meg szívesen, s na­­ivul bíznak a jólét ere­jében. Én bizony nagyon megrettennék, ha egy­szer megérteném, mi­lyen játszma is folyik. Orwell is megrettent. Szolzsenyicin is figyel­meztet. 2.) Nincs erős hite, a mindenséget egyben lá­tó, kiegyensúlyozott vi­lágnézete az emberek­nek. Csak egy talpra­esett, erkölcsi értéke­ket ismerő gondolkodás és érzésvilág képes szembeszállni (és elő­ször is fölismerni) anyagelvű, tehát az em­ber számára csábító zsákutcát jelentő hatal-l­mi nyomással. Ez­­a két hiány már meg is adja, hogy mit kell tenni. Tájékoztatni türelmesen, mert a fel­ismerések lassan érnek meg, másrészt az elfe­lejtett,­ megvetett hitek, erkölcsök értékeit föl kell mutatni, hogy az Ember életben tudjon maradni. Ahhoz képest, hogy már majd egy éve le akartam mindezt írni, sikerült elég rövid ma­radni. Mégegyszer na­gyon köszönjük a könyv­élményt (a „Koppányi agát” és a többi jó Fe­kete-könyvet verseny­ben olvastuk, amikor megjelent). S bár kará­csony napja már elmúlt, azért csatolom karácso­nyi levélkénket, fogadd szeretettel. Boldog Újévet kívá­nunk, szeretettel: Sándor Bort, Búzát, Békességet, áldott Újesztendőt kíván kedves Vendégeinek, Pártfogóinak és Chicago összes magyarságának a BAKERY Vendéglő (2218 N. Lincoln Ave.) magyar dolgozói nevében a: SZATHMARY CSALAD Halász Péter, a „Tatárok a Széna-téren”, „Második Avenue” „Miszter Honfitárs”, „Eltévedt utas”, „Köl­csönkapott élet” és más nagysikerű regények írója Kádártánc címen írt új regényt. Tíz dollár, vagy annak megfelelő összeg csekken, nemzetközi posta­­utalványon történő beküldése ellenében meg­rendelhető a kiadónál. Újváry „GRIFF” Verlag, Titurelstrasse 2, D-8000 München 81 Chicago & Vicinity US PS 103-620 Magyar Hetilap — Hungarian Newspaper Published weekly, exept the first to weeks of August. Üzleti iroda — Business office. 4125 N. Central Vark Ave. Chicago 111. 60618 Tel: (312) 478-0850 Szerkesztőség — Editorial Office 2923­ C W. Argyle St. Chicago 111. 60625 Tel: (312) 989-8242 Szerkesztő — Editor Fekete István Üzletvezető — Sales manager Koós László Kiadó — Publisher F & F Publication Inc. Second Class postage paid at Chicago, 111. Printed in Canada. Megrendelem lapjukat Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési díjat.....évre mellékelem. Előfizetés egy évre $ 25.00, Félévre $ 15.00 Nyugdíjasoknak egy évre $ 20.00 □ □ Név: Házszám és utca: Város.....................Állam. .Zip Code.­­ Sajnálattal közöljük, hogy az állandó heti rovataink, cikkeink és hirdetéseink miatt helyszűkében vagyunk, így csak a legritkább esetben tudunk helyet szorítani másoktól kapott írásoknak. A magas szedési költségek következtében, előzetes megállapodás nélkül küldött kéziratok maximum egy gépelt oldal terjedelműek lehetnek (2-es sortár ). Fényképet és kéziratot nem küldünk vissza. A lapban megjelenő cikkek nem egyeznek minden eset­ben a szerkesztőség nézeteivel, s azok tartalmáért a cikkíró felelős. A párizsi Panthéon Párizsban, a Sorbon­ne egyetem környékén emelkedik a Panthéon hatalmas épülete. 1764- ben XV. Lajos utasítá­sára Soufst építész ter­vei alapján kezdték épí­teni, Párizs védasszo­nyának, St. Genovéná­­nak tiszteletére. 1791-ben az alkotmá­­nyozó nemzetgyűlés ha­tározata alapján Pant­héon lett a neve, s úgy döntöttek, hogy ide te­metik a nemzet nagy ha­­lottait. A forradalom utáni év­tizedekben hol templom, hol ismét Panthéon volt, míg végül is Viktor Hu­go 1885-ös temetésekor a francia kormány dön­tése alapján végleg Panthéon lett ez az épü­let. Gigantikus méretek jellemzik: 110 méter hosszú, 82 méter széles, a kupola magassága 83 méter. Alaprajza a gö­rög kereszt formáját követi. A Panthéon kriptájá­ban a francia történe­lem nagyjai nyugodnak: írók, művészek, politi­kusok, katonák, a fran­cia ellenállási mozga­lom harcosai. Itt alusz­­sza örök álmát Mira­­beau, Voltaire, Jean- Jacques Rousseau, Vik­tor Hugo, Lannes mar­sall, a napóleoni idők nagy katonája. Itt nyug­szik Sadi Carnot, Fran­ciaország meggyilkolt elnöke, Emile Zola, Louis Braille, a vakok írásának kidolgozója, két nagy fizikus: Jean Perrin és Paul Lange­­vin, továbbá Victor Schoelker, aki eltöröltet­te a rabszolgaságot a francia gyarmatokon, Jean Jaures politikus, akit az első világhábo­rú előestéjén gyilkoltak meg, Felix Éboué fekete bőrű francia gyarmati politikus, aki 1940-ben csatlakozott a szabad Franciaországhoz. (i.e.) M Áldott Karácsonyt, békés, egészséges új Esztendőt kíván tagjainak, barátainak és Chicago magyarságának a Tulipános Láda, Chicago Magyar Kultúregyesülete. Az elmúlt évet főként Erdélynek szenteltük. Első előadásunkat februárban Iváni Zoltán, ki­váló erdélyi író és költő tartotta. Májusban László Gyula egyetemi tanár, a ma­gyar honfoglalás kérdésének ma élő legszakava­tottabb ismerője tartott előadást. Októberben Turcsik György, Budapesten élő római katolikus lelkész beszélt a magyar meg­maradás gyakorlati kérdéseiről, Tollas Tibor pe­dig „Forgószélben” című új könyvét ismertette és mind angol, mind magyar nyelven előadott versei nagy sikert arattak a kétnyelvű közönség előtt. Novemberben Borbándi Gyula író, az „Új lá­tóhatár” főszerkesztője tartott kiváló előadást „Erdély ügye, ahogy mi látjuk” címmel. Decemberben Nt. Babos Sándor és Nt. Babos Mária tiszteletére adtunk erdélyi díszvacsorát, ők egy hosszú életen át Mandzsúriában éltek, mint misszionáriusok, azután itt Amerikában szolgáltak, mint református lelkészek. Folytattuk tanulmányi segélyezési akciónkat is és mint a múltban, az idén is igyekeztünk hozzájárulni ahhoz, hogy az angol nyelvű olva­sók kezébe arra érdemes magyar tárgyú köny­vet adjunk. Mint talán az irodalom iránt érdek­lődők már tudják, az Oxfordi Egyetemi Nyomdá­val karöltve magyar irodalomtörténetet adtunk ki angol nyelven, — az elsőt 1904 óta. Ezzel a könyvvel a Tulipános Láda anyagi támogatása a magyar irodalomról szóló korszakos jelentő­ségű művet juttat el az egész világ csaknem minden angol nyelvű könyvtárába. Musschott Mária Szathmáry Lajos al­elnöki elnök ,­­7­ 1­0 MAGYARUL IS BESZÉLÜNK Richard’s Accounting & Tax Service 4610 N. Western Ave. Chicago, Hl. Tel: 728-2244 Savanyú a szőlő A szovjet Kommunis­ta Párt, szócsöve a Pravda első oldalas cikkben figyelmezteti olvasóit a nyugati kul­túra veszélyeire. A cikk írója éles hangon je­lenti ki: " Egyetlen ön­tudatos szovjet férfi nem viselhet amerikai far­mernadrágot, amelynek ülepén az amerikai zász­ló látható. A Pravda elítéli azo­kat a szovjet fiatalokat, akik szerint minden ami Nyugatról jön jó, és min­den ami a Szovjetunió­ból jön — rossz! A cikk írója neki­ront az amerikai Levi­ Strauss vállalatnak és azzal vá­dolja a céget, hogy a los angelesi olimpiai játéko­kat reklámcélokra akar­ja kihasználni. Mint a pártlap írja: — Minél jobban közeledik az olimpia ideje, annál na­gyobb lesz a farmernad­rág körüli háború. Ami­kor az amerikaiak fel­vonulnak a stadionban, láthatatlanul — a Levi— Strauss cég vezeti majd az amerikai versenyző­ket. Ez a propaganda há­ború persze nem zárja ki, hogy Moszkvában mindennél nagyobb nép­szerűségnek örvend az eredeti, többször kimo­sott, Amerikában gyár­tott nadrág, amelyért — néha — 200 dollárt is megadnak a moszkvai­ak. A szovjet által gyár­tott farmernadrág vi­szont a kutyának sem kell... Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége ­o-Sebők Utazási Iroda Repülő­hajó—vonat—autóbuszjegyek Olcsó egyéni és csoportos utazások­ból— és külföldre KEDVEZMÉNYEK! Nem mindegy, mennyiért utazik. Forduljon tehát irodánkhoz! CHICAGO — BRÜSSZEL — CHICAGO APEX: $469.00 Nálunk hitelkártyára is válthat jegyet! Külön szolgáltatásunk: szabványmére­­tű színes útlevél— és vízumfénykép. A helyszínen azonnal elkészül! Rokonkihozatal akár egy évre is! CHIC­AGO—BUD­APEST—CHIC­AGO $ 765.00 Újamerikásoknak ingyen tanácsadás!^ GYÓGYSZER­­IKKA—pénz és cso­­magküldemények! 1 $ 1 $ 44.66 Hites közjegyzőnk lefordítja, hiteles] okmányait, leveleit. Újjáalakított irodánk heti hat nap­ várja Önt.Parkolóhely az épület mögl ! „Ajándékozzon utazási utalványt!’ | SEBOR TRAVEL SERVE 561 W. DIVERSEY PRW­ CHICAGO, IL. 60614 Mózsi Ferenc és Ágnes­­ Telefon: (312)477-1484

Next