Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)

1984-07-28 / 30. szám

Madrid beszél...­­ .........................................Ili ___* (llllllllllllllllllllllllllllli Nem megyek haza! —^ Telefonbeszélgetés Muráti Lilivel —­ ­ Rónai Zoltán Kanadában olyan hí- ezt a nevet nem ismeri? Nézz utána a dolognak!­zek terjedtek el, hogy —végleg hazatelepedett —mondja a torontói le- Muráti Lili,—van, aki Magyarországra­ — vél. Utánanézni nem ke­rül sokba, csak a mad­ridi színházi műsorokat kell elővenni: Lili május 20-ig naponta kétszer a Trés Cruces (azaz Három Kereszt) utcai Principe (vagyis Herceg) színház­ban lépett fel egy vígjá­tékban, melynek címe magyarul ez lehetne: Most már nem bűn, fi­acskám ! Az, hogy a mű­vésznő a bilocitás, vagy ubiquitás kegyelmében részesült volna, — ab­ban tehát, hogy egyszer­re két helyen lehet, —­­ kissé valószínűtlen. Utoljára, azt hiszem, februárban találkoz­tunk. Tágas, régi fény­képekkel teli otthonában kerestem fel és hossza­san elbeszélgettünk­­ volna, ha a művésznő­nek nem lenne egy Pin­­ki névre hallgató kutyá­ja. (Az, hogy hallgat rá, persze túlzás.) A fiatal állat szereti a vendége­ket és nagyon játékos. Hol engem nyalt képen, hol Lilit akarta a dívány­ról leráncigálni. Ennek következtében a beszél­getés valahogyan így zajlott le: — Lilikám, én most Nyírő József utolsó (ké­­pernyalás) külföldi évei­vel (Lili a pórázon húz­za) foglalkozom... ■ — Nézd, én nem sokat tudok mondani... Pin­ki! Pinkin! Jaj, engem megöl ez a kutya!... Én nem sokat tudok monda­ni, mert állandóan ját­szottam... Pinki! Ezt nem lehet kibírni! És zenei kifejezéssel ,,da capo”, azaz megint így élőről. Ezért most inkább a telefonbeszélgetést vá­lasztottam. A dolog így nyugodtabban folyt le, bár Pinkit hallani lehe­tett és Lilit is: — Sándor, mi van a kutyánál? Vedd el a zok­nit tőle! Nem, az én zseb­kendőm ! Az anyagmentéssel­­megbízott Dóra Sándor volt galamblövő világ­bajnok, a művésznő má­sodik férje. Már nem mai gyerek, de kitűnő kondícióban van, néhány éve felhagyott a lövészettel, mert „ilyen­kor már lassúk az em­ber reflexei”. De erről februárban beszéltünk, most pedig már június­ban vagyunk. Elmondom, miről van szó. Honnan jöhet a hír? Talán onnan, hogy hazalátogatott és fény­képe is megjelent a Ma­gyar Hírek című lap­ban? — Nem tudom. Nem gondolok hazatelepü­lésre, bár volt, aki ezt tanácsolta nekem és itt­létemnek nincs sok ér­telme. Harmincnégy év alatt összesen talán egy évet nem játszot­tam. Amikor Janival sa­ját társulatunk volt, 18 éven keresztül fizet­tük a biztosítást, de ezt most nem veszik szám­ba. Nyugdíjjogom tehát nincs. A másik lakásom­ban bérlő van és nem tudok tőle megszabadul­ni. Pedig többe kerül nekem, mint amennyi lakbért fizet. Ilyen kö­rülmények között eladni nehéz... De azért nem megyek haza! — Mikor jártál ott­hon? — Kétszer voltam, és várj csak... Nem va­gyok biztos benne... Megegyezünk abban, hogy 1979-ben és 81-ben lehetett. — Jártál színházban? — Megnéztem mind bár­ment. Bemutatnak min­den jó, nyugati darabot. Vaszary Gábor darabja­it is felújították... A Bubus-t, Klotild néni­ t, és Az ördög nem alszik­­át. Ennek a szerzői jog­díjait én kapom. Külön­ben Gabi elesett és combját törte. Kórház­ban van szegény. Már 86 éves... Igen, tudomásom sze­rint 1897-ben született Vaszary Gábor, bár lát­tam művei — nem olyan német, zsebkönyv ki­adását, melyben 1905 szerepelt, ő fiatalította magát, vagy egyszerűen elírás volt? Sok minden szóba ke­rül. Felhívom Lili figyel­mét az Ego sum galli­­cum captivus című könyvre. Budapesten je­lent meg két-három éve és szökött francia hadi­foglyok magyarországi tartózkodásáról szól. A Vaszary—Muráti házas­párt sokat emlegetik, mivel egy franciát ko­mornyiknak, egy mási­kat színházi kellékes­nek alkalmaztak. Lili az eredeti, francia szöve­geket ismerte, de azután ő olvasta a magyart is. — Észrevetted, hogy a ,,monsieur”-t mindig ,,úr­ral fordítják? — mondja. — Pedig milyen furcsán hangzik magya­rul, hogy „az úr itt van”, „az úr megérkezett”... — És az ,,abbé”-t pe­dig ,,apát”-tal! A fordításokról beszé­lünk egy kicsit, a ma­gyarról spanyolra for­dított művekről. — Amióta Brachfeld elment, nincs jó fordító. — Amikor még itt volt, akkor sem volt. Itt csak egy jó fordító akadt, a Rónai, — álla­pítom meg közmondásos szerénységemmel, — de ő már nem fordít. Olyan rosszul fizetik. Déry Ti­bor Niki­jéért 9000 peze­tát kaptam vagy tizen­öt éve s a végén meg sem jelent! — Az én könyvemet is olyan rosszul fordítot­ta az a nő... Hogy is hív­ták? Nekem sem jut az eszembe, de tudom, ki­ről van szó. Lili könyvé­nek a címe Szeretni ke­vesen tudnak volt. Nem­régen láttam egy példá­nyát a Moyano­ utcában, ahol 20-25 antikvárius bódéja sorakozik egy­más mellett. — Mikor játszottál utoljára magyar dara­bot? — Buenos Airesben volt, Bókay János egy hátrahagyott darabja... A cím és az évszám nem derül ki, s engem vigasztal az a tudat, hogy más is ilyen fele­dékeny. Különben ké­sőbb veszem észre, hogy valószínűleg félreértet­tük egymást. Lili úgy ér­telmezhette a kérdést, hogy mikor játszott utol­jára magyarul, mivel néhány napos szereplés­ről és egy hónapos tar­tózkodásról beszélt. Gondolom, spanyolul egy Vaszary-darab le­hetett. Talán az Angyalt vettem feleségül­ egyik felújítása? Tavaly volt húsz esz­tendeje, hogy Vaszary János meghalt. A mad­ridi Almudena temető­ben nyugszik anyósával, Guszti nénivel, Nyírő József mellett. — Mondd, van Jani­nak kiadatlan írása? — Hát a Natasa... De volt még egy, de oda­adtam... Na, hogy is hívják... Akinek a fele­sége a süteményeket csinálja... Megmondom a nevet. — Azt mondta, már kiadták. De én semmit sem kaptam érte és egy példányt sem láttam. A Natasá­t olvastam, bár csak homályosan emlékszem rá, de soká­ig nálam volt egy szín­műve is, — kézzel írt kézirat, — de ennek a címére megint én nem emlékszem. Valami „hazudj” vagy „ne ha­zudj” volt a címben. Szóba kerül még báty­ja, Zsozsó, aki Németor­szágban lakik, két szép lány apja, — kor szerint az unokái lehetnének, — kitűnően tartja magát. — Lili is! — és naponta tíz kilométert gyalogol. (Lili nem.) Aztán megkö­szönöm a beszélgetést. — Hát akkor írd meg, hogy nem megyek! Muráti Lili Zürichi irodalmi napok A Svájci Magyar Irodalmi és Kép­zőművészeti Kör (SMIKK), a mün­cheni Musica Hungarica könyvkeres­kedés első ízben rendezett iro­dalmi és­ könyvnapokat Zürich egyik luxusszállójában, az orlikoni Hotel Internationalban. A kétnapos, zsúfolt, de színes prog­ram, szombaton délelőtt a Musica Hungarica (Ratkó Sándor) nagysza­bású könyvkiállításával kezdődött, amelyet a SMIKK elnöke, Saáry Éva nyitott meg, ünnepélyes keretek kö­zött. Délután Csernyik György mu­tatta be a­ közönségnek Szépfalusi István evangélikus lelkészt (ismert irodalomszervezet), aki „Pótszigor­­lat“ c. önéletrajzi ihletésű, most megjelent könyvéből olvasott fel részleteket. Vasárnap reggel, a Limmat-parti, ismert kamaraszínházban, a Thea­ter am Hechtplatz-ban német nyel­vű ,.Ady-matinéva k­erült össze a több mint­ kétszáz­ főnyi közönség, melynek nevét (Az Isten balján; „Zu Gottes Linkes Hand“) a fordító két­nyelvű kötetének címe adta. A verseket Felix Mandl magyarul, a híres németsvájci színésznő, Chris­tiane Hörbiger pedig németül olvas­ta fel. A matinénak nagy hatása volt, s úttörő jelentőségét ma még nem is lehet felmérni. A Hotel panorámateraszán elfo­gyasztott díszebéd után, a délutáni órákban került sor a Nemzetőr iro­dalmi műsorára. Csernohorszky Vil­mos előadását Saáry Éva vezette be, utána pedig a szerző nemrég napvi­lágot látott, Erkölcs és politika című kötetéből olvasta fel a Duray-könyv körüli vitákkal és viharokkal kap­csolatban írt cikkeit. Bozzóki János, a zürichi Keresztény Magyar Mun­kásszövetség és a Nemzetőr közötti húszesztendős saj­tó-együttműködés­ről emlékezett meg, s méltatta Tollas Tibor munkásságát, majd a költő el­szavalta leghíresebb verseit (közkí­vánatra végül a „Bebádogoztak min­den ablakot“ címűt is, melyet a kö­­zönség tomboló lelkesedéssel foga­dott). Az­ irodalmi napok műsorát­­ Szabó Péternek, a SMIKK főtitká­rának összegező szavai és­ vidám hangulatban elköltött, közös vacsora zárta be. - S. A. A Zürichi Irodalmi Napok rendezői és szereplői (balról: Bozsóki János a SMIKK alapító tagja, Papp László pénztáros, Tollas Tibor, Saáry Éva a SMIKK elnöke, dr. Csernohorszky Vilmos, Csernyik György a német Ady-est rendezője és B. Szabó Péter főtitkár. (Horváth Zoltán felvétele) . SZÁMFEJTÉS: A tőszámneveket rejtő szavak: vízsz. 1. spanyolcsizma, függ. 9. Zabhegyező, függ. 12. átköttet, vizez., 17.­­masszázs, függ. 29. hetvenkedő, függ. 34. áthat, függ. 37. Bezerédj, függ. 38. ohati, vízsz. 56.ribillió, vízsz. 61. Úrhat­nám. SZÁMHÁBORÚ. kutya teszi. 54. Ha fejre­ áll ,is ugyanaz marad. 55. Fejtse meg: kkkkk! 57. Nem fél a kanalazástól. 58. Indul a Tra­bant. 59. A tarkaharkálynak kettő is van belőle. 61. Gerilla-­ osztag része. 63. Legendás ez a hegy, mégsem szúr. 64.­­És azon a helyen. 67. Kh, de sem pozitív, sem negatív.­68. Fejt­se meg: ÖÉ! 69. Hiányzik a vő, Így nem lehet lakodalom. 70. Knock out után állatok nyakába akasztják. 72. Sza­bálytalankodó madár lekül­­dése a pályáról. Rejtvényünk meghatározásai kissé szokatlanok... VÍZSZINTES: 1. Ankarai édenkert. 14. Fejetlenül keres. 15. Még­ egy esztendő és igenéve lesz belőle. 16. Új-Zéland indiánja. 17. Az ilyen bíró­ sosem adott gólt. 18. Más szóval: kancsuka. 19. Bajor, mégis magyar. 21. Bolkával szokott cirkuszt csinálni.­ 23. Éktelen szamárordítás. 24. Testrész. 25. A pályán van, de csak háttal. 26. Ginturmix. 28. Az ilyen szakáll nem ritka. 30. Visszaír. 32. Halmazati büntetést kap. 34. Nép, amely, felvágott. 36. Bolondos férfi-; név. 39. Felveszik, leteszik, de sohasem fogják meg. 41. Haj­dani sportkedvelő népközös­ség. 43. Cicajátékban nélkü­lözhetetlen szerszám. 44. A másik oldalon álló értékes fa. 48.. A Solaris írójának meg­szólítása. 50. Másképpen: Nyitra. 51. Ebből a méterből húsz centi hiányzik. 53. Néma. ffVA0 ff0 0f. w. 1­ ­ FÜGGŐLEGES: 1. A kuko­ricamoly által okozott kór. 2. Örül, de fél. 3. Csaknem ereszt. 4. Eszetlen ez a szöszi. 5. Váltópénzünk, az oviban.­­6. Patetikus hangvételű ver­­­sek éltes szerzője. 7. Megza­varodott Shakespeare-hős. 8. Röpülő határozórag. 9. Az ilyen malomban nem őrölnek. 10. Esetlen kukac a horgon. 11. 1 .Termékeny zeneszerző mondhatja magáról. 12. Percei meg vannak számlálva. 13. A főülügyér javaslata. 18. A végén larohan. 20. Suliba járó egyiptomi istennő. 22. Sokat le lehet adni belőle, de pénz nem jár érte. 27. Dadogó szurkoló örömkiáltása. 29. Vé­ge a tusának. 31. Angyali angol férfinév. 33. Kötik, cso­­­mó még nincs rajta. 35. , Könnyen sláger lehet belőle. 37. Gyárt, de a kerítés másik oldalán. 38. Bódító hangzású belgrádi palota. 40. Középen felfer. 42. Visszaér. 45. Ez a lelet nem ásatás eredménye. 46. Alfa mellett áll, de nem főfa. 47. Fejtse meg: ÁÁ! 49. A vízsz. 41. sz. alatti tagja. 52. Ijedős nyárfalevél teszi. 56. Páratlan ötlet. 58. A for­dítottja is férfinévből ered, bár sok értelme nincs. 60. Üdítő félsziget. 62. Zavartan síró. 63. Pacsuliból ennyi is elég. 65. Java java. 66. Ez a szó meg egy író az még egy író. 69. Szekérderék. 71. Kez­dődő nátha. 9. oldal Márai Sándor könyvei: ítélet Canidosban $3.50 Judit és az utóhang $10.00 Jób és a könyve$15.00 A delfin visszanézett $12.00 San Gennaro vére $10.00 Napló 1958-67 $15.00 Szindbád hazamegy$9.00 Béke Ithakában$10.00 Kérje ingyenes katalógusunkat! Megrendelhetők: Újváry-„Griff ’ Kiadó Titurelstrasse 2 D-8000 München 81 Telefon: (0 89) 98 94 23 I­V­y­é kizárólag viszonteladóknak! • Goldenpear — Hubertus likőr. • Fonyódi ásványvíz — Szőlőlé. • Pecsétes barack-pálinka 86 fokos. • Hungária pezsgő — cseresznye. Étteremben, bárban kérje a fenti italokat! STANLEY STAWSKI Distributing Co. Inc. 1136 N. Ashland Ave., Chicago 111. 60622 Tel: (312) 278-4848

Next