Chicago és Környéke, 1987 (82. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-21 / 8. szám

6. oldal Költségvetési problémákkal küzködik a Vatikán Köztudomású, hogy az Egyesült Államok költ­ségvetési deficitje ma­gas és ipari termelési kapacitásához mérten a kanadai költségvetési deficit is óriásinak te­kinthető. Nemrégiben azonban, váratlanul, arról értesültünk, a hír­­szolgálaton keresztül, hogy költségvetési prob­lémái vannak­­ a Vati­kánnak is. A jelenlegi költségve­tési deficit máris olyan magas, hogy a Vatikán az 1987-es esztendőre a kiadások „befagyasztá­sát” rendelte el. A Vatikán főtitkára legfőbb adminisztráto­ra és költségvetési igaz­gatója, Angelo Rossi kardinális, levelet inté­zett a Vatikán osztály­­vezetőihez és elrendelte, hogy csökkenteni kell ki­adásaikat: annak az 1986-os vatikáni költség­­vetési „szükség­keret­nek” az irányelveihez kell tartaniuk, amelyet a Vatikán az elmúlt év októberében kibocsátott és kiadásaikat semmi esetre sem szabad emel­niük. Az a költségvetési bi­zottság, amely 1986 ok­tóberében az úgyneve­zett költségvetési „szük­ség­keretet” megállapí­totta, egyúttal felkérte a világ katolikusait: szer­te a világon emeljék fel hozzájárulásukat az Egyházhoz, mivel 1987- ben a kiadások előre­láthatólag körülbelül 56 millió dollárral fogják felülmúlni a bevételt. Ennek a bizottságnak, a viágrprpdetű részéből,­ összesen Joh­ardmanuj­a tagja' A bizottságot 1981-ben alapította II. János Pál pápa. A Vatikán első ízben egész történelme során 1979-ben jelentette elő­ször, hogy komoly költ­ségvetési deficittel küz­ködik. A Vatikán, amely egy 108 ézer nagyságú területen fekszik, önál­ló állam, sőt, különálló egység a Szentszéktől is, közigazgatásilag és bürokráciailag. A Szent­szék a pápai udvar. A Vatikán számára meglehetősen kellemet­len volt, amikor 1982- ben az emlékezetes bank­botrányba a Vati­kán bankja is belekeve­redett: a milánói Banco Ambrosiano csődbe­ment, a biztosítatlan be­tétek összege több, mint 1,4 billió amerikai dol­lár volt, amelyből a Vati­kánnak körülbelül 250 millió dollárt ki kellett fizetnie. Ez volt a pénz­ügyi válság első komoly jele. A Vatikán problémája az, hogy jövedelmének, felét fizetésekre kell költenie, a másik prob­léma: jelentős jövedel­met jelentettek az úgy­nevezett Péter-fillérek világszerte, 1985-ben például 28,5 millió ame­rikai dollárt. Az utóbbi időben azonban az ame­rikai dollár értéke a nemzetközi pénzpiaco­kon más valutákhoz viszonyítva leesett (bele­értve a lírát is), a Vati­kánnak tehát most ezzel a veszteséggel is szem­be kell néznie, miután betéteit mindig ameri­kai dollárban tartja. Richard Secord, nyugalomba vonult amerikai tábornok, Oliver North, US Marine alez­redes barátja. Az iráni fegy­verszállításban az eddigi adatok szerint tevékeny szerepe volt, a képviselőházi bizottság most tovább nyomoz az ügyben, mert arra gyanak­szik, hogy a szerepe rendkívül jelentős volt. Ez a fénykép Jim Wrightról, az amerikai képviselőház elnökéről (baloldalt áll szemüvegben) és Robert Byrdról, a szenátus többségi csoportvezetőjéről (középen áll, kabátját széttárja) készült, az Elnök „The State of the Union” beszéde után. Mindketten együttműködést ígértek, amennyiben az Elnök is hajlandó együttműködni. Jelentés a szandinista és a contrák kegyetlenségéről nökség a következőkben ismertette: "­­ A jelentés egyaránt kedvezőtlenül ábrázolja a'contrákat és a szandi­nista kormányt. A jelen­tés szerint az Amerika által támogatott contrák titokban, de rendszere­sen támadják meg azo­kat, akiket a szandinis­ta kormány szimpati­zánsainak tartanak, pol­gári személyeket rabol­nak el, nem ritkán gye­rekeket.­­ Ugyanekkor, a szan­dinista kormány, ám­bár az úgynevezett há­borús szabályokat kül­sőleg betartja, a foglyo­kat bántalmazza, nem biztosítja védekezési jogukat a bíróság előtt és szükségtelenül és il­legálisan korlátozza a sajtószabadságot, sőt a vallás­szabadságot is.­­ Különösen kárhoz­tatható a „La Prensa” nevű, független napilap bezárása a szandinista kormány által. Ez az ak­ció azt eredményezte, hogy Nicaraguában ma már kizárólag kormány­sajtó van és ez a hely­zet veszélyes az emberi szabadság szempontjá­ból — írja a jelentés, amely ezután így folyta­tódik: — Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kí­vül a contrák kegyet­lenkedéseit, gyújtogatá­sait és emberrablásait sem. Ezek a cselekede­tek ugyancsak ellentéte­sek az emberi jogokkal. Egy sajtóértekezleten az „Americas Watch” alelnöke, Aryeh Neier, egy kérdésre válaszol­va, a következőket mondta: — Jelentésünk nem akarta megállapítani, hogy a szandinista kor­mány csapatai, vagy a contrák követnek-e el több és nagyobb mére­tű kegyetlenséget — de nem is ez volt a célunk. Egy ilyen megállapítás csökkentette volna a lé­nyeget, amely egyszerű­en ennyi: az emberi jo­gok áthágásáért és a ke­gyetlenkedésekért mind­két oldal felelős. New Yorkban műkö­dik egy profit nélkül dol­gozó, önkéntesekből ál­ló bizottság, amely időn­­ként jelentést ad ki a kü­lönböző külpolitikai problémákról. Legutób­bi, 166 oldalas jelentésé­ben a bizottság, amely­nek neve „Americas Watch” és a nicaraguai helyzetről számol be. A jelentést az Associ­ated Press nevű hírügy­ Iráni katonák Basra közelében boldogan szemlélik elesett ellenfeleik hulláit. ­ Újra kezdődtek Peking—Moszkva között a határ­tárgyalások A Reuter nevű, angol hírügynökség jelenti Moszkvából: — A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság megbízottai újra kezd­ték határ­tárgyalásai­kat, majdnem 9 eszten­dővel azok megszakítá­sa után. Ázsiai forrá­sokból származó értesü­lés szerint a Szovjet­unió álláspontját Igor Rogachev, szovjet kül­ügyminiszter-helyettes képviseli, a Kínai Nép­­köztársaság nevében pe­dig Qian Qichen, kínai külügyminiszter-helyet­tes tárgyal.­­ A megbeszélések kulcs­kérdése az, hogy hol van a határ az Amur és Ussuri folyók között? Az erre vonatkozó tár­gyalás 1978-ban szakadt meg. — Wu Xueqian, kínai és Eduard Sevardnad­­ze, szovjet külügym­i­­niszter, az elmúlt szep­temberben egyezett meg a tárgyalások újra­kezdése felől az Egye­sült Nemzetek Szerveze­tében. — Kína álláspontja: a jelenlegi határokat igaz­ságtalanul határozták el, olyan időpontban, amikor Kínában még nem került uralomra a kommunista rendszer, következésképpen, a kommunista kormány számára ezek a szerző­dések nem lehetnek kö­telezők. — Mikhail Kapi­sa, a szovjet külügyminiszter első helyettese, aki sze­mélyesen nem vesz részt a tárgyalásokon, kije­lentette az újságírók előtt: Moszkva hajlandó elfogadni határként azt, hogy az Amur és Ussuri folyók közötti terület, mint határ nem a kínai oldalon legyen, hanem a szovjet oldalon.­­ A diplomaták véle­ménye szerint Mr. Ka­pitsa megjegyzése vilá­gosan jelzi, hogy Moszk­va hajlandó „de facto” elfogadni azt, hogy Chenbao sziget (Daman­­sky sziget) Kínához tar­tozik és nem a Szovjet­unióhoz.­­ Chenbao az Ussuri másik oldalán fekszik és kínai fennhatóság alá tartozik 1969 óta, ami­kor a két ország rövid harcba keveredett egy­mással. — Mindezen felül, van a szovjet—kínai kö­zeledésnek egy másik oka is. Mihail Gorba­csov és Deng Xiaoping is „modernizálni” akar­ja országát, gazdasági­lag és szociálisan. A vál­tozások mindkét ország­ban elindultak. Tudomá­sul vették azt, hogy egy­mással békében kell él­niük. A két nagy kom­munista ország közötti­­ideológiai háborúról már szó sincs. A világ gyorsan változik és ne­kik a változó világgal együtt kell változniuk. Hiszen erre tanította őket­­ a marxizmus. Az új amerikai elnökválasztás politikai kulcs­pontja Dél lesz Amerikában pontosan 26 különböző politikai párt működik, ezek kö­zül 8-9 minden 4 évben indítja jelöltjét az el­nökválasztáson. Jelölt­jeik időnként kapnak is szavazatokat, de koránt­sem­­annyit, hogy kísér­letük veszélyes lehetne a két nagy párt jelöltjé­re. Ez az oka annak, hogy az amerikai átlag­polgárt csupán a De­mokrata Párt és a Re­publikánus Párt elnök­jelöltje érdekli. Néhány héttel ezelőtt a Republikánus Párt úgy határozott, hogy elnök­jelölő konvencióját 1988. augusztus 15-18 között tartja New Orleansban. (Louisiana.) Nemrégi­ben pedig a Demokrata Párt úgy döntött, hogy elnökjelölő konvenció­ját 1938. július 18-21 kö­zött tartja Atlantában. (Georgia.) Jelentős tehát, hogy mindkét vezető párt „igazi” déli városban akarja megrendezni el­nökjelölő konvencióját. Ezeket a területeket ne­vezik így: Deep South. A Délnek, mindkét párt számára egyaránt döntő jelentősége lesz az 1988-as elnökválasztás­ban. Valójában a „Deep South” fogja eldönteni, hogy melyik pártnak ki lesz az elnökjelöltje és végső fokon nagyjából azt, hogy ki lesz az új elnök. A „Deep South” fogja eldönteni azt, hogy Amerika új elnöke de­mokrata, vagy republi­kánus lesz-e? Ezenfelül, és azonkí­vül, hogy két déli állam lesz a vendéglátója a két nagy párt elnökjelölő konvenciójának, Délnek még külön szerepe és különlegesen erős sza­va lesz majd az elővá­lasztásokon. 1988. március 8-án, 12 déli államban egyszerre fognak elnökjelöltségi előválasztást tartani. Ez lesz az első eset az amerikai történelem­ben, hogy ilyesmi törté­nik és az államok egy csoportja ilyen tömb­ben hallatja szavát és véleményét. Mindkét párt déli vá­lasztásának különleges­sége az, hogy a színhely egyik lehetséges elnök­­jelölti aspiráns számára sem különlegesen ked­vező, vagy kedvezőtlen. Egyébként is, hivatalos elnökjelölti aspiráns eddig alig van. A repub­likánusoknál Pat Ro­bertson, televíziós evan­gélista, a demokraták­nak egy LaRouche nevű, gazdag üzletember, aki valamikor kommunista volt, de ma már jobbol­dali és egyébként már háromszor pályázott az elnöki pozícióra,­­ered­ménytelenül ... A republikánusok kö­zül Bob Dole, George Bush, Jack Kemp, a de­mokraták közül Mario Cuomo, Gary Hart és Sam Nunn szenátor ne­ve hangzik fel a leg­gyakrabban, mint lehet 1­’’ séges­ elnökjelölti aspr-t, ráneofeé. .. Egyelőre nyilatkozat nem történt. CsaflDghsagfil napja ainlk Hihetetlen hangú vita a képviselőházban A Bisonette-botrány még egyáltalában nem ért véget, az ellenzéki képviselők azonban máris új okokat talál­nak a konzervatív kor­mány támadására. Az egyik ok: azzal vá­dolják a miniszterelnö­köt, hogy — tudtával — irodájának két tagja be­leavatkozott egy „ügy­be” és követelte, hogy valaki ellen, aki törté­netesen Mulroney barát­ja, — az eljárást meg­szüntessék. Az ügyet ma már így ismerik: A „Wolf Affair”,­­­­ A parlamentben az er­ről folyó vita során olyan megjegyzések és olyan hangnemben hangzot­tak el, amire csak na­gyon kevés példa akadt a demokratikus parla­mentek történetében, pedig ugyancsak akadt a Trudeau kormány történetében hasonló eset szép számmal... A New Demokrata Svend Robinson nyíltan azzal vádolta a minisz­terelnököt, hogy egy te­lefonbeszélgetés alkal­mával beleavatkozott egy peres eljárásba. Mr. Mulroney vála­sza: — Ezzel az állítással a képviselő olyan mélyre ment, hogy lekerült a csatornába a patkányok és a szemét közé. Nem fogok lefeküdni és ha­lottnak tetetni magam egy csoport kiérdeme­sült versenyló előtt. A későbbiek során Mr. Mulroney, egyik vála­szában támadta Sheila Copps, liberális képvi­selőt és feltette a kér­dést: — Ha Miss Copps ko­rábban tudott a Wolf- Affairról, mint én, mi­ért nem hívta rá fel a fi­gyelmemet? Ebben az esetben ő is felelős a tör­téntekért. ■ i;; 1) :\r Ekkor közbekiáltott Brian Tobin, liberális képviselő: — Hozzanak ide egy kényszerzubbonyt! Ez az ember (Mulroneyra mutatva) megbolon­dult! (A házelnök meg­rótta a kifejezésért Mr. Tobint.) A nem mindennapi parlamenti ülés után Ed Broadbent, az NDP ve­zetője, ezeket mondta az újságíróknak: — Minden kanadai polgár tudja, hogy Mul­­roneynek újra meg kell alapoznia hitelét. Ha er­re megfelelő akcióval, rövid időn belül nem ké­­­pes,a választók, elé kel­­lene mennie és új man­dátumot kell kérnie. Új bevándorlási hullám várható A bevándorlásügyi minisztérium közölte: A közeljövőben jelen­tős számú újabb beván­dorlóra lehet számítani, főként Mexikóból, Hon­­durasból és El Salva­dorból. Ezek nagy része Amerikából fog Kana­dába jönni. Az új ameri­kai bevándorlási tör­vény amnesztiát ad mindazoknak, akik 1982 vége előtt léptek ille­gálisan Amerika terüle­tére. Akik azonban ezt azután tették, azoknak el kell hagyniuk Ameri­kát. Ezek akarnak most Kanadába jönni, Ameri­ka ezzel a­z országgal barátságos kapcsolato­kat tart fenn, az onnan érkezőket tehát nem haj­landó politikai mene­kültnek minősíteni. Kanada azonban befo­gadja őket és ügyüket ki fogja vizsgálni. Ezenkí­vül, a nyugat-német kormány értesített ben­nünket, hogy a közeljö­vőben újabb 250 tamil menekült érkezik Kana­dába, miután nem enge­dik be őket Nyugat- Németországba. Benoit Bouchard, bevándorlásügyi mi­niszter nyilatkozata a „Canadian Press” hírügynökség számára: — Ha megérkeztek, a tamilokat is beenged­jük. De ha a menekült­áradat túlságosan nagy lesz, szükség­intézke­déseket léptetünk élet­be. Mi valójában a nicaraguai szandinista alkotmány Elliott Abrams ame­rikai külügyi államtit­kár-helyettes megálla­pítja, hogy a szandinis­ták által kihirdetett és nyomban felfüggesztett alkotmány csak a Szov­jetunióra támaszkodó totális kommunista ura­lom álcázását szolgálja. Az alkotmány a szandi­nista párt abszolút ural­mát kodifikálja. A szov­jet és a kubai alkot­mányhoz hasonlóan ez is kinyilvánítja, hogy a nép alapvető eszköze az állam, a nép élcsapatát pedig a szandinisták al­kotják, csak ők mond­hatják meg, mi a nép akarata. Az új alkot­mány tehát nem­ a sza­badságjogokat garan­tálja, hanem az elnyo­mást szentesíti. Az alkotmány a belpo­litikában az államot, azaz a pártot teszi min­denhatóvá. Előírja a gazdasági élet állami irányítását, törvénye­síti a jegyrendszert, és így az élelmiszer elosz­tást a lakosság ellenőr­zésére használja, rögzí­ti az államhatalom jogát a nevelési rendszer ter­vezésére, irányítására és szervezésére, amely nyílt támadás az egyhá­zak történelmi gyakor­lata ellen, hogy fenn­tarthassák saját iskolái­kat, a szandinista alkot­mány megerősíti a már létező agrárreform ren­delkezéseket, amelye­ket a szandinizmus el­lenzőinek a zaklatásá­ra és megbüntetésére használtak. Tekintettel arra, hogy a végrehajtó hatalom szilárdan a szandinisták kezében van és teljesen hiányzik a többi államhatalmi ágazat ellensúlyozó és ellenőrző szerepe, a Ni­caraguában uralmat gyakorló­­ parancsnok újabb hatékony fegy­verhez jutott az ellen­zék elnyomására és a hatalom megtartására. Abrams rámutat, hogy a törvényhozói, bírói és választói hatalmat a kormány teljes ellenőr­zése alatt tartja. Az el­nök gyakorlatilag kor­látlan hatalommal ren­delkezik a hadsereg, a biztonság, a gazdaság, az iskolaügyek, vala­mint a kül- és belkeres­kedelem vonatkozásá­ban. A párt és az állam összefonódásának al­kotmányos megerősíté­sével a szandinisták számára nyitva az út az élet minden vonatko­zásának az ellenőrzésé­re. Ha pedig ezt bárki kérdésessé tenné, a ha­talom kommunista urai bármikor igénybe vehe­tik a rendőrséget és a fegyveres erőket. Ez utóbbit hivatalosan is szandinista néphadse­regnek nevezték el. A szandinisták eddig is fel­függesztették, vagy semmibe vették az ál­lampolgári jogokat, ha akadályozzák uralmuk megszilárdítását. Meg­alapozottan lehet felté­telezni, hogy ez a jövő­ben is így lesz. Az ellen­zék vezetői is megállapí­tották, hogy az alkot­mány kihirdetése ex­portra szánt komédia, mivel a szandinisták hatalomra kerülésük óta egyfolytában megszeg­ték a saját törvényeiket. Az alkotmány törvé­nyesíti az elnyomó szer­vezetet. Negyedmillió nicaraguai elmenekült emiatt hazájából és ezrek fogtak fegyvert, hogy visszaszerezzék szabadságjogaikat. Márai Sándor NAPLÓ 1976— 1983 A 190 oldalas könyv, Márai Sándor legújabb naplóját tartalmazza. Megrendelhető Kiadóhivatalunkban. A könyv ára: US $ 18.00 + US $ 2.00 szállítási költség. Kanadai Magyarság 412 Bloor Street, W. Toronto, Ont., M5S 1X5

Next