Chicago És Környéke, 1988 (83. évfolyam, 7-49. szám)
1988-02-13 / 7. szám
A Camp David kettőt hol, az egyelőre még épp olyan ismeretlen, mint az amerikai stratégia részletei. Az azonban kezd kibontakozni, hogy a Reagan kormány az 1979-es Camp David megegyezés formuláját veszi elő ismét és saját 1982- es hozzátoldását. Amit ajánl, ez Palesztina autonómiája lenne Izrael névleges fennhatósága alatt. Ezt követné egy nemzetközi konferencia Palesztina jövőjének rendezésére. A Reagan kormány tökéletesen tudatában van annak, hogy milyen hálátlan szerep a közvetítő szerepe. A kérdés, hogy kié legyen Palesztina, hatalmas szenvedélyeket kavart fel. A zsidók 2000 éves történelmi tulajdonjogukra hivatkoznak, az arabok, akik a török szultánság és a brit uralom idején települtek oda később, most Palesztina lakosságának többségét teszik ki és ezen az alapon saját otthonuknak hirdetik. A problémát tovább mérgesíti, hogy időközben a palesztinai arabok radikálisabbá váltak, amit a Gáza Térség és a Jordán folyó nyugati partján kitört lázongás illusztrál. A keserűség az izraeli megszállás és a környező arab államok nemtörődömsége miatt, szinte felmérhetetlen. A héten az izraeli hatóságok a Jordán folyó nyugati partján kénytelenek voltak 800 iskolát lezáratni. Rabin honvédelmi miniszter szerint a rendkívüli állapotok bevezetése addig fog tartani amíg ezt a helyzet megkívánja. Ilyen körülmények között egy amerikai ajánlat a palesztinaiak önrendelkezésére könnyen ezt a választ kaphatja: „Túl kevés és túl későn történt!” További nehézség az izraeli koalíció széthúzása. Shimon Peres külügyminiszter és munkáspártja támogatja a mérsékelt arab államok kívánságát egy nemzetközi konferencia összehívására. Shamir miniszterelnök most hajlandó elmenni a Camp David-i formuláig, a mérsékelt arabokkal való külön-külön tárgyalásig. Izrael népének többsége úgy tűnik Shamir álláspontját osztja, habár erre végleges választ az országos választás adja meg csupán. De lehet-e addig várni? Nem mérgesedik-e el a helyzet túlságosan időközben? Az összeütközés az izraeli karhatalom és a tüntető arabok között eddig közel 50 emberéletet követelt, és e szám növekedése újabb olaj a tűzre. A körülmények kényszerére, az ostromlott Izrael kérésére és a mérsékelt arabok sürgetésére a Reagan kormányzat nem nagyon lelkesen, de ismét próbálkozik a közel-keleti konfliktus rendezésével. Richard Murphy a közel-keleti ügyekkel megbízott államtitkár nemsokára visszatér majd a vitatott térségbe. Az amerikai stratégia teljes méreteiben még nem bontakozott ki. Első látható jele, amint ezt alább olvashatják, Fillip Habib nagykövet hirtelen felbukkanása volt Ammanban. Hogy mikor követi őt Murphy és « iiirí litt ivii/c'f/'i7 CHICAGO KORNYÉKÉ CHICAGO AND VICINITY/HUNGARIAN WEEKLY NEWSPAPER ESTABLISHED: 1905 4125 N. CENTRAL PARK AVENUE, CHICAGO, ILLINOIS 60618 U.S.A. Nicaragua hússzor annyi segélyt kapott a Szovjetuniótól, mint az Egyesült Államoktól Washingtoni tudósítónk jelenti. Hajszálnyi, 8 szavazattöbbséggel, a baloldali demokraták által uralt képviselőház elutasította az elnök (szerény, 36,2 millió dolláros) kérését, hogy segítsék továbbra is a kontrákat és júniusig harci egységükben tartsák együtt őket. Reagan érve: Ez biztosítási kötvény arra, hogy a kommunista szandinista kormány továbbra is a demokrácia irányába készüljön haladni. A demokrata ellenérv: vállaljuk a kockázatot, hogy a békés kibontakozást elősegítsük. Szerintünk, aki velünk szavaz, az Közép-Amerika békéjére adja voksát. A hét törpe, a demokrata párti elnöki kandidátusok tapsa kísérte ezt az érvet. A republikánusok válasza: A demokraták lesznek felelősek mindazért a bajért, ami a katonai nyomás feladásából származik majd. Az amerikai hírközlő média szokása szerint nem csupán jelentett, hanem szintén kivette saját részét a harcból. Visszautasította a Fehér Ház kérését, hogy a szavazás előestéjén, kedden közvetítse Reagan elnök utolsó felhívását. Az ABC, CBS és NBC válasza: Az elnök semmi újat nem mond, ismétli önmagát, nem közvetítjük! Ennek következtében az amerikai közönség 75 %-a nem láthatta és hallhatta, amikor Reagan ezeket mondotta: „Déli határunk közvetlen közelében a Panama Csatorna tőszomszédságában a Közép-Amerikába való beférkőzés példátlan stratégiai győzelmet ígért a Szovjetuniónak és szövetségeseinek. Ők hajlandók megfizetni érte az árat. A kubaiak már Nicaraguában vannak, ott mélytengeri kikötőt építenek szovjet tengeralattjáróknak. Managua repülőtere most a szovjet légiflotta bármelyik gépének leszállására alkalmas. Nicaragua katonai repülőgépeinek pilótái a kubaiak, ők irányítják a titkosszolgálatot is. A Szovjetunió és szövetségesei katonai és gazdasági segély formájában eddig több mint 4 milliárd dollárt küldtek Nicaraguába, hússzor annyit, mint amennyit az Egyesült Államok juthatott a demokráciáért harcoló szabadságharcoknak. Vajon a Szovjetunió, amely odahaza anyagi váltsággal küzd, miért ölt több mint 4 milliárd dollárt egy távoli középamerikai államba? Tévedés ne történjen, a Nicaragua körüli szavazáson a béke és a szabadság forog kockán. Az igenen és a nemen múlik Amerika nemzetbiztonsága ! Ezt az elnöki üzenetet az amerikai hírközlő média három óriása unta. Helyette szokott szórakoztató programját közvetítette. — Természetesen nem szándékosan! Jim Wright házelnököt és a szandinista kommunista diktatúrát ezzel a média hajszálnyi kongresszusi győzelméhez segítette. A szandinista rádió, nyomban a washingtoni szavazás után ezt közvetítette a Contráknak Hondurasba: „Amerika feladott benneteket! Nem kaptok többé segítséget! Térjetek haza! Tegyétek le a fegyvert, mert különben halál vár rátok!” Kilátás a demokráciára a panamai köztársaságban? A Reagan kormány hónapok óta próbálkozik Panama katonai diktátorát Noriega tábornokot kitessékelni a hatalomból, — Panama vezetőségének és népének aktív segítségével. — Éspedig attól a meggondolástól irányítva, hogy ez a stratégiailag végtelenül fontos ország jelen diktatúrája alatt ingatag, a nem-cselekvés veszélyesebb lenne, mint Washington fokozódó nyomása. A múlt év végefelé még maga a diktátor is belátta ezt, megbízta egyik munkatársát, hogy dolgozzon ki tervet a hatalomátadásra és a demokrácia helyreállítására. Noriega azonban feltételeket szabott, ő maradhasson továbbra is a Panama Köztársaságban és ne emeljenek ellene vádat a kábítószerüzérkedésért, elődje meggyilkolásáért és hasonlókért. Noriega azután meggondolta magát, menesztette a terv kidolgozásával megbízott beosztottját — és maradt! Most ismét Washington lépett. A múlt héten Miami városában egy Grand Jury TV közvetítette kihallgatást tartott. Stephen Kalish, egy 35 esztendős amerikai kábítószer üzér, akit kokain csempészetért amerikai bíróság 8 évre ítélt, azt vallotta, hogy panarpa ura éveken át cinkosa volt, dollármilliókat kapott azért, hogy a kábítószer továbbítását elősegítette, az érte kapott ,,pénzt megmosta Panamában” nehogy az amerikai hatóságok eredetére rájöjjenek... A hosszú és részletes vallomás lényegében vádemelés volt egy külföldi államfő ellen. A fiatal amerikai üzér vallomását egy rendkívül szavahihető szemtanú támasztotta alá, José I. Brandón, Noriega tábornok korábbi politikai tanácsadója, aki a legutóbbi időkig Panama főkonzula volt New Yorkban. Noriega nemrégiben őt is menesztette. Senor Brandón azonban válaszolt, kijelentette: amennyiben Noriega nem adja fel saját posztját nyilvánosan feltárja mindazt a terhelő adatot, amit tud róla. Ez most megtörtént. Noriega hirtelen gyengülésének újabb jele az ellenzék öt száműzött vezetője visszatért Panama Citybe és ott fogadalmat tettek, nem nyugszanak," amíg Noriegát el nem űzik. PHONE: (312) 588-2894 Görögország és Törökország kezet ráz A két ellenséges szomszéd, a NATO szövetség két déli bástyája, Ankara és Athén kormányának két vezetője, Turgut Ozal és Andreas Papandreou semleges területen, a svájci Davosban találkoztak egymással, kezet ráztak és megállapodtak abban, hogy mindkét részről bizottságot állítanak fel, hogy az vizsgálja meg hogyan lehetne kettőjük között szorosabb gazdasági és kulturális együttműködést létesíteni? — Tavaly a két szomszéd majdnem háborúskodásba kezdett, az Égei tenger talajában történt tervezett olajkút feltárások jogának vitája volt összekapásuk oka. A felállítandó bizottságok vezetését két nagykövetre bízzák, időnkénti ellenőrzését azonban maguk a miniszterelnökök végzik majd. A cél tartós megoldások kutatása. A két balkáni miniszterelnök tárgyalása három és fél órát tartott, alkalmat a Világ Gazdasági Fórumának Davosban rendezett találkozója szolgáltatott. A megbeszélés fő meglepetése, túl azon, hogy egyáltalában szóbaálltak egymással, a kölcsönös megegyezés volt, hogy a görög-török lakosságú és megosztott Ciprus szigete „nem képezi a görög-török vita tárgyát, az nem ide tartozik, hanem az ENSZ-re annak kell megoldást találnia.” A két miniszterelnök abban is megegyezett, hogy legalább évente egyszer ellátogatnak egymás fővárosába és „hot-line” telefon öszszeköttetést létesítenek Ankara és Athén között. Találkozásuk után közös kommünikét adtak ki és abban azt ígérték, hogy tartós baráti viszonyt kívánnak kiépíteni országaik között. A kommüniké arra is utal, hogy katonai kiadásaik csökkentésére is törekszenek. A NATO számára örvendetes hír, hogy a két szomszéd viszálya enyhült és esetleg eltemetik a csatabárdot, amelyet elsősorban Andreas Papandreou rázott, hogy feledtesse népével az óriási bajokat, amelyeket egyre népszerűtlenebb kormányzásával okozott. Az USA újabb közvetítési próbálkozása Közel-Keleten A libanoni származású nyugalmazott amerikai diplomata, Philip Habib Jordániába repült és Reagan elnök levelét nyújtotta át Ammanban Hussein királynak. A hír meglepte Washingtont, az amerikai főváros Ammanból érkező híradásból értesült Habib missziójáról. — A nyugalmazott nagykövet, aki közelkeleti specialista, erőteljesen támogatta Hussein király javaslatát egy nemzetközi konferencia összehívására a közelkeleti válság rendezésére. — Feltehető, hogy a Reagan kormányt múlt heti látogatója, Mubarak egyiptomi elnök beszélte rá a közvetítéssel való újabb próbálkozásra. Mubarak, aki Dallasban tartózkodott amikor Habib utazásának híre elterjedt, így nyilatkozott: ,,Az összes arab vezető akikkel a közelmúltban tárgyaltam, beleértve még a Palesztin Felszabadítási Mozgalom vezetőjét, Arafatot is, a békés rendezés mellett nyilatkozott. Tragikus lenne, ha elszalasztanánk ezt a kiváló alkalmat.” A Reagan elnök Mubarak látogatásakor telefonált Hussein királynak megkérdezte fogadna-e egy amerikai közvetítőt, aki üzenetét hozná magával. Igenlő választ kapott rá. Hussein beleegyezése azonban az a bizonyos rózsa, amelynek tövisei vannak. A kis arab király a múlt héten egy interjúban élesen támadta Reagan kormányt ,mert az izraeli szélsőségesek befolyása alatt áll, ezek a szélsőségesek nem látnak messzebb az orruknál”. Mit tehetnek a Contrák? És a Reagan-kormány? A nicaraguai szabadságharcosok, amint már a szavazás előtt sejtették annak szomorú kimenetelét, jó előre kijelentették, akár kapnak amerikai segítséget, akár nem, a harcot igenis folytatni fogják! És Reagan elnök azonnal Freák Cioja? „A Contrákat pedig igenis továbbra is segíteni fogjuk!” De hogyan? A Reagan vezérkar most fejét öszszedugva tanácskozik ezen. Egyik mód lenne harmadik országtól kérni ideiglenes segítséget. Schultz külügyminiszter nem zárta ki ennek lehetőségét, noha az adminisztráció jól tudja, hogy ezzel milyen újabb politikai támadásoknak tenné ki magát. A második lehetőség amerikai polgárokat magán adakozásra felkérni. Az amerikaiak pontosan tudják, hogy a Contrák elutasításával a kongresszus nemet mondott külföldieknek, akik életüket áldozzák az USA nemzetbiztonságáért. Nagyon sok az olyan amerikai száma, akiket az elmúlt napok eseményei végtelenül felháborított és mielőtt kérték volna őket, a maguk feje után menve cselekedtek. Az ABC, a CBS és az NBC tiltakozó táviratok és telefonok özönét kapja. Nagyjából ez a közönség üzenete: „Kötelességetek lett volna az elnök beszédének közvetítése. Megtagadásáért a legérzékenyebb ponton ütünk viszsza reátok, pénztárcátokon!” Mostantól fogva többé nem nézzük a ti híradásaitokat, műsoraitokat. A helyi állomások, vagy a CNN és a Cable TV lesz a hírforrásunk! ” A közönségnek ez a láncreakciója a kommerciális nagyokat végtelenül nyugtalanítja, mert már jóval a kontraverzió előtt állandóan csappant nézőközönségük. A Contra-segítséget elutasító törvényhozókat is tiltakozások halmaza árasztja el, amire szintén sokan érzékenyen reagálnak, utóvégre is választási esztendőben járunk, amikor a szavazónak módja van jutalmazni, vagy büntetni ! A 40%-os áremelés Lengyelországban rongás törjön ki, mint többizben azelőtt áremelésekkor. Ennek ellenére a betiltott Szolidaritás tiltakozott és a helyét elfoglaló újabb szakszervezet úgyszintén. Diplomata-szakértők szerint az áremelések inflációt eredményezhetnek, ami újabb próbatétele lenne a Jaruzelski rendszernek. Az öregek és rászorulók juttatását 52%-kal emelik, az állami üzemek dolgozói $20.00-nak megfelelő kárpótlást kapnak. Az átlag lengyel havi bére a dollár hivatalos átváltásával számolva körülbelül $95.00-nek felel meg. Emelkedés az alkohol árában 46%, a dohányéban 40%. A lengyelek számolva az áremelkedéssel megrohanták az üzleteket és amit ott találtak azt mind felvásárolták. Ami most nem emelkedett az a fűtőanyag és az elektromosság ára. Ezzel várnak a tél elmúltáig, április 1-ig és akkor duplázzák meg mind a kettőét. A Jaruzelski kormány további érve az áremelés szükségességét magyarázva, a Nemzetközi Pénzalap és a Világ Bank ajánlatára történt és azért, hogy tőlük új kölcsönt kaphasson az ország. (Lengyelország külföldi adóssága, 37 milliárd dollár, a legnagyobb egész Kelet-Európában. Az államgazdaság évi növekedése viszont 2%-ra esett viszsza a tavalyi majdnem 5%-ról. — Az új áremelésre a nép azonnali válasza: Gdanszk városában 3,000-es tömeg tüntetett, az egyik tiltakozó tábla felírása: „Le a kommunizmussal! ’ ’ Múlt hétfőn lengyelországban az árak, az élemet is beleértve, 40 %-kal emelkedtek. A kormány nyilatkozata kijelentette, hogy a szubvenciók megszüntetése és a szabad piac diktálására való átállás tette az áremelkedést szükségessé. A lakbérek, vasúti jegyek 50 %-kal drágulnak, a benzin ára pedig 60%kal. A béreket 40%-kal emelik. A lengyel hatóságok eredetileg még magasabb áremelést terveztek, de az országos referendum során szavazatával a nép ezt elutasította. A kormány előzetes nyilvános viták tartásával igyekezett a közönséget a keserű orvossághoz szoktatni, nehogy ismét for- ISSUE NO. FEBRUARY 13, 1988 Mi történt a héten? • John Demjanjuk ítélethirdetését a bíróság újból elhalasztotta áprilisra. Demjanjukot azzal vádolják, hogy ő volt a Treblinkai haláltábor hóhérja: „Ivan the Terrible”. Az egyik koronatanú vallomásában először kijelentette, hogy Rettenetes Ivánt a lágerben szeme láttára agyonverték. Ezt a vallomását később megváltoztatta. Nehéz dolga lesz a bíróságnak. • Az izraeliek által megszállt területen a palesztin halálos áldozatainak száma elérte a 42-et. A sebesültek száma többszázra rúg. Izraelben a lakosság többségének fogalma sincs, hogy mi folyik a menekülttáborokban. • Romániát sorozatosan rajta kapták a hazugságon. Legutóbb a belga király, King Baudouin csatlakozott a tiltakozókhoz, akiknek nevében Ceausescu „köszöntötte” magát 70. születésnapja alkalmából. Eddig a következők tiltakoztak: II. Erzsébet angol királynő, Károly Gustav svéd király, Juan Carlos spanyol király, valamennyi kijelentette, hogy soha sem üdvözölte a román diktátort 70. születése napja alkalmából. • Finnországban ismételten a szoc.dem.-ek nyertek 47,9%-kal az elnöki választáson. Második a közép, a Central Párt lett 20%-kal és a konzervatívok 18,1%-ot kaptak. A Kreml közvetlen szomszédságában egyetlen kommunista sem futott be.