Lungo Drom, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1992-12-01 / 1. szám (próbaszám)

. Ez év októberében múlt két esztendős a „Lungo Drom”, Magyarország immár egyik legnagyobbnak számító romaszervezete. Ezzel az apropóval, a mérlegkészítés szándékával beszélgettünk Farkas Flóriánnal, a „Lungo Drom” főtitkárával. (Bár a „sajtós szokásrend” szerint, az interjúírás általánosan elfogadott hang­neme újságíró és interjúalany között a magázás, ezúttal bocsánatos kivételt te­szünk: a közel 1 évtizedes ismeretség kellő felmentést ad ez alól a szabály alól.) - Flórián, 1990. októbere óta honnan, hová jutott el a „Lungo Drom" ? A név magyar jelentése ugyanis sokatmondó: hosszú út, nyilvánvaló utalásként a ci­gányság előtt álló szükséges változások sorára.­­ Egy valóban nagyon hosszú út első egy-két lépését sikerült megtennünk ez alatt a bő két év alatt. A „Lungo Drom” számára 1990-ben felfelé ívelő pályát terveztünk meg. A szürke szervezettö­megből való kiemelkedést, a hatékony érdekvédő tevékenységet tűztük ki célul magunk elé, s mivel jómagam családse­gítőként dolgoztam korábban, ezt óha­tatlanul a romák sorsán, egyéni életvite­lén, szociális viszonyain való javítással képzeltük el elsősorban. Szervezetileg most mindenesetre már a legnagyobbak közé sorolhatjuk magunkat, a nyolc me­gyében meglévő, több mint 70 működő tagszervezetünkkel. Ezek tények. A munkánk érdemi, tartalmi színvonalát viszont az eredmények minősítik első­sorban.­­ Milyen stratégiát, milyen politizálási módot követett a „Lungo Drom" az el­múlt két évben? Egyáltalán, kialakult-e ilyen, markánsan kirajzolódó szervezeti ars poeticája a szövetségnek? - Úgy gondolom, hogy mindenkép­pen! Abból, hogy vidéken van a székhe­lyünk, és hogy a hétköznapok szorító gondjaihoz lényegesen közelebb élünk, mint az országos szervezetek általában, egyenesen következik egy erősen gya­korlatias politizálási mód, szervezeti stratégia. Mi mindvégig igyekeztünk „földközelben”, a valóság talaján ma­radni, s az eddigi részeredmények azt mutatják, hogy talán sikerült.­­ Mielőtt még ezekről beszélnénk, ma­radjunk egy gondolatra a szűkebben vett politikai színtéren! Amikor ez év elején a „Lungo Drom” a legmagasabb költség­­vetési támogatást kapta a cigányszerve­zetek közül, majd pedig, amikor nyáron kilépett a közismerten ellenzéki jellegű Roma Parlamentből, többen rásütötték a bélyeget, hogy kormánypárti szervezet lett. Mennyi igaz ebből?­­ Nem hiszem hogy a miénkhez ha­sonló szervezetek esetében értelme len­ne ilyen merev kategorizálásnak. Mert kérdezem én: megengedheti-e magának egyáltalán azt egy érdekvédelmet a zászlajára tűző szervezet, hogy ellenzéki legyen? Sodorhatja-e az általa képvisel­ni felvállalt romákat olyan helyzetbe, hogy odaköti a lovát egyetlen politikai erő, párt szekeréhez? Elvonulhat-e időn­ként négy-négy évre ellenzékbe, eltávo­­lítva a tagjait annak a pozitív diszkrimi­nációnak még a lehetőségétől is, amit egyébként nagy hangon, ellenzékből, fo­lyamatosan követel a képviseltjeinek? A „Lungo Drom” válasza, és az én szemé­lyes válaszom is az erre, hogy nem! Az érdekvédelmi szerep sokkal inkább az párbeszéd folytatását követeli meg. Meggyőződésem, hogy meg kell próbál­ni szót érteni, és okos kompromisszu­mokat kötni az éppen aktuális hatalom­mal. Ez a mi úgynevezett kormánypárti­ságunk! Ha az 1994-es választások poli­tikai hatalomváltást hoznak, a mi párbe­szédre törekvő stratégiánk akkor sem változik. Azon megint el lehet gondol­kodni, hogy milyen hatást vált ki a szé­lesebb társadalomból, a többségből, a mai rohamosan romló szociális viszo­nyok mellett, az állandó és automatikus szembenállás, a követelő hang. Tapasz­talataink szerint, egyértelműen rontja a cigányság megítélését, növeli az előíté­leteket és a türelmetlenséget a többség részéről. Ezt pedig nem akarhatjuk, nem vállalhatjuk! - így tehát nem! De akkor hogyan?­­ Mi az elmúlt két esztendőben na­gyon gyakorlatias munkát végeztünk. A kisebb-nagyobb eredmények, akciók, kezdeményezések felsorolásához sokkal nagyobb terjedelemre lenne valószínű­leg szükség, ehelyett most csak az iga­zán alapozó jelentőségűi folyamatokról beszélnék. - Tessék! - Nos, az vitán felül áll, hogy ma a cigányság legégetőbb gondja a munka­­nélküliség. Mi megkerestük, mit is tehet ez ügyben egy cigányszervezet. Köz­hasznú foglalkoztatás keretében, család­­segítőket és kommunális munkásokat foglalkoztatunk az esztendő végéig, s már most úgy fest a dolog, hogy 1993-ra jelentősen kibővül a számuk. A szociális munkások állításával egyébként, nem­csak munkahelyet teremtettünk, hanem a szervezetünket is építettük, erősítettük. - A hírek szerint Kunhegyesen faüzem épül... - Igen, ma már elmondhatjuk, hogy nagy a realitása ennek. Tavasszal kezdő­dik a beruházás, és a tervek szerint szep­temberben az üzemszerű termelés. Ezzel­­ egyébként nemcsak annak a harminc családnak adunk munkalehetőséget és jövedelmet, amelyeknek családfője az üzemben dolgozhat. A képződő nyere­ség szociális célú felhasználásával sok­kal több emberen segíthetünk. A faüzen egyébként csak az első eleme annak a vállalkozási tevékenységnek, amelyet két-három éven belül pályára szeretnénk állítani. Nem lehet ugyanis igazán hosszú távon arra alapozni a szövetség létét, hogy az állam majd automatikusan és mindig adja a tevékenységhez szük­séges támogatást. Mi szeretnénk magun­kat anyagilag fokozatosan függetleníteni a központi költségvetéstől. - Tehát a termelői tevékenység nyere­sége, részben a szervezeti életet segíti, nagyobb részt pedig „visszaforgatódik" a szociális munkára... - Pontosan. Szociálpolitikai tevékeny­ségünket egyébként a Missziónk foglalja majd egységes szervezeti keretbe. Ez olyan szociális intézmény lesz - terve­ink és reményeink szerint -, amely elő­ítéletektől mentesen segít a rászoruló­kon. Az intézményhez olyan, fokozato­san kiépülő, családsegítői hálózat fog kapcsolódni, amely a településeken élő romák segítését vállalja fel. Gondolnunk kell emellett arra is, hogy szövetségünk tagszervezeti vezetőit és aktivistáit fo­lyamatosan ismeretekkel lássuk el. Erre szolgál a jól bevált cigány-népfőiskolai keret, de jövőre ennél többet is próbál . „LUNGO DROM" 1992. DECEMBER

Next