Lungo Drom, 1995 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1995-01-01 / 1. szám

2 Romológiai Kutatói Iotózat Szekszárd­OSTAFORDULT L­............................................................. I *7 IIL Könyvtára ROMA LAP Megjelenik havonta a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal támogatásával Kiadja: az „Oktatási és Továbbképzési Központ” Alapítvány 5000 Szolnok, Szapáry út 19. Telefon/telefax: (56) 420-110 Főszerkesztő: Paksi Éva Szerkesztő: Csik­és Béla Tervezőszerkesztő: Pozsa József Fotóriporter: Hargitai Lajos Felelős kiadó: Farkas Flórián Nyomdai munkák: REPRÓ STÚDIÓ Nyomdaipari Egyéni Cég, Verseghy Nyomda Kft. Szolnok ISSN 1216-982 X „LUNGO DROM” 1995. JANUÁR Egy életre szóló emlékek... Szeretetva­káció Püspökszilágyon Kilencven társammal együtt 7 napot töltöttünk el Püspökszilágyon, a katonai kiképző bázison december 27-től január 2-ig. Erről a táborról már az elmúlt télen is nagyon sokat hallottam és nagyon megörültem annak, hogy én is tagja lehe­tek a 20 gyermekből álló csoportnak, amely Túráról kapott meghívást a szere­­tetvakációra. Azt is el kell mondanom, hogy nem véletlenül mehettünk Túráról ilyen sokan, hiszen mi voltunk azok, akik a legtöbb ajándékot gyűjtöttük össze a Mikulás bácsinak, aki ajándékainkat a Hargita lábánál lévő tanyavilág gyer­mekeinek továbbította. Először csak a turaiakkal voltunk együtt mindig, mondanom sem kell, hogy főként a hozzám hasonló roma­gyerekekkel. De aztán egyre több bará­tot szereztem magamnak és a harmadik napon már úgy éreztem, hogy itt a tá­borban mindenki a barátommá vált. Leghamarabb a Szlovákiából érkezett Címlapon: Hargitai Lajos felvétele magyar gyerekekkel barátkoztam ösz­­sze, főleg Fecóval, az ifivezetőjükkel, aki mindig nagyon vidám volt és na­gyon szerette a kisebb gyerekeket. A Déváról jött gyerekek beszélni ugyan csak nagyon keveset tudtak magyarul, mégis minden esetben megértettük egymást. Voltak olyan társaim is, akik gyermekotthonokból érkeztek és elein­te velük nehezebb volt barátkozni, de a végén, amikor el kellett válnunk, bi­zony ők is sírtak valamennyien. A táborban meg­tudtuk azt is, hogy ezt a szeretetvakációt a Humanitás Alapít­vány a Gyermekekért szervezte nekünk, és ez már a negyedik ilyen tábor. Az Ala­pítvány nyáron is szervez hasonló tábo­rokat, főleg a Balaton partján és ott is több, mint száz gyermek vehet részt Szolnok, Nógrád és Pest megyéből. A program nagyon jó volt, sok új já­tékot tanultunk, sok izgalmas vetélke­dőt szerveztek vezetőink. Nekem na­gyon tetszett az az előadás, amelyet a Fődoki (dr. Pethő Ede főorvos) tartott a Megváltó születéséről és életéről. De felejthetetlenek voltak azok a beszélge­tések is, amelyeket Molnár József dia­kónus, az Egri Hittudományi Főiskola végzős hallgatója tartott több alkalom­mal, majd az ő vezetésével részt vet­tünk a szilveszteri hálaadáson és az új­évi szent­misén Püspökszilágyon. Nagyon érdekes volt a tábori levél­bontás is. Mindenki kapott egy számot és e szám segítségével írhattunk egy­másnak levelet. Ha nem jelöltük meg a borítékon D betűvel, hogy a levél tit­kos, Bari Gizi felolvasta mindenki előtt ezeket az üzeneteket. Nagyon, de nagyon sokat nevettünk a postabontás ideje alatt. Sok vendég is érkezett a táborba, álta­lában nem jöttek üres kézzel, így nagyon sok szép ajándékot kaptunk. De nekem az a kis asztali dísz tetszett a legjobban, amelyet egymásnak csináltunk tábori emlékként. Ahhoz, hogy jól érezzük iga­zán magunkat a táborban, nagyban hoz­zájárultak a bázis tisztjei és katonái is. Varga Bálint bácsi, akit beosztottjai zászlós úrnak szólítottak, gondoskodott arról, hogy az étkezés mindig nagyon fi­nom legyen és időben meg tudjuk kapni. Emellett a katonák felléptek a tábori Ki mit tud? műsorában is, sőt a szilveszteri dili-bulin is szerepeltek vidám összeállí­tásukkal. Többször meglátogatott ben­nünket Sztán István ezredes bácsi is, az aszódi helyőrség parancsnoka, aki lehe­tővé tette számunkra, hogy ezt a felejt­hetetlen 7 napot itt tölthessük el. Persze voltak apróbb nehézségek is. Táborozá­sunk első napján elromlott a kazán és bi­zony kissé lehűltek, főleg a hálószobák. De a katonák éjjel-nappal dolgoztak azért, hogy a harmadik napon már kelle­mes legyen mindenhol a hőmérséklet. Sok-sok élménnyel gazdagodva tér­tünk haza a táborból, nem győzöm az­óta is mesélni azokat otthon is és az osztálytársaimnak is. Ami a legcsodá­latosabb volt, hogy valamennyien na­gyon szerettük egymást, valahogyan úgy éreztük, hogy egy nagy családba kerültünk, ahol mindenki azon töri szüntelenül a fejét, hogy hogyan lehet­ne másoknak örömet szerezni. Úgy ér­zem, hogy ennél többet nem kaphat­tunk volna soha senkitől. Köszönöm társaim nevében is a 16 tagú felnőtt vezetői gárdának az értünk tett fáradozásait, és kérem őket, hogy máskor is tegyék lehetővé sok szere­­tetre vágyó gyermeknek az ilyen tábo­rokban való részvételt! Losó István, Túra Markó Béla úrnak az RMDSZ elnökének Tisztelt Elnök Úr! Aggodalommal töltenek el bennün­ket azok a híradások, melyek az utóbbi napokban az erdélyi magyar kisebbsé­get ért támadások kapcsán felszínre ke­rültek. Az európai joggyakorlattól me­rőben idegen RMDSZ-ellenes kiroha­nások semmi mást nem igazolnak, mint azt a tényt, hogy a szélsőséges nacio­nalizmus egyre inkább tért hódít Ro­mániában. S a legnagyobb lélekszámú, kisebbséget újra bűnbakként akarják kihasználni. Ugyanakkor alapvető poli­tikai és erkölcsi normákat felrúgva alattomos módon próbálják szétzilálni a kétmilliós romániai magyarság ér­dekképviseleti szervezetét. A „Lungo Drom” - mint a hazai ci­gányság legnagyobb létszámú érdek­­képviseleti szervezete - elnöksége ne­vében szeretnénk önt a legteljesebb szolidaritásunkról biztosítani. Meg va­gyunk győződve arról, hogy egyetlen kisebbségtől sem jogot kell elvonni, hanem a kisebbségi joggyakorlás fel­tételeit kell megteremteni. Ha ezek hiá­nyoznak, előbb-utóbb a többségi társa­dalom is elkerülhetetlen veszélybe ke­rül. Farkas Flórián a „Lungo Drom” elnöke

Next