Lungo Drom, 1995 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
2 Romológiai Kutatói Iotózat SzekszárdOSTAFORDULT L............................................................. I *7 IIL Könyvtára ROMA LAP Megjelenik havonta a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal támogatásával Kiadja: az „Oktatási és Továbbképzési Központ” Alapítvány 5000 Szolnok, Szapáry út 19. Telefon/telefax: (56) 420-110 Főszerkesztő: Paksi Éva Szerkesztő: Csikés Béla Tervezőszerkesztő: Pozsa József Fotóriporter: Hargitai Lajos Felelős kiadó: Farkas Flórián Nyomdai munkák: REPRÓ STÚDIÓ Nyomdaipari Egyéni Cég, Verseghy Nyomda Kft. Szolnok ISSN 1216-982 X „LUNGO DROM” 1995. JANUÁR Egy életre szóló emlékek... Szeretetvakáció Püspökszilágyon Kilencven társammal együtt 7 napot töltöttünk el Püspökszilágyon, a katonai kiképző bázison december 27-től január 2-ig. Erről a táborról már az elmúlt télen is nagyon sokat hallottam és nagyon megörültem annak, hogy én is tagja lehetek a 20 gyermekből álló csoportnak, amely Túráról kapott meghívást a szeretetvakációra. Azt is el kell mondanom, hogy nem véletlenül mehettünk Túráról ilyen sokan, hiszen mi voltunk azok, akik a legtöbb ajándékot gyűjtöttük össze a Mikulás bácsinak, aki ajándékainkat a Hargita lábánál lévő tanyavilág gyermekeinek továbbította. Először csak a turaiakkal voltunk együtt mindig, mondanom sem kell, hogy főként a hozzám hasonló romagyerekekkel. De aztán egyre több barátot szereztem magamnak és a harmadik napon már úgy éreztem, hogy itt a táborban mindenki a barátommá vált. Leghamarabb a Szlovákiából érkezett Címlapon: Hargitai Lajos felvétele magyar gyerekekkel barátkoztam öszsze, főleg Fecóval, az ifivezetőjükkel, aki mindig nagyon vidám volt és nagyon szerette a kisebb gyerekeket. A Déváról jött gyerekek beszélni ugyan csak nagyon keveset tudtak magyarul, mégis minden esetben megértettük egymást. Voltak olyan társaim is, akik gyermekotthonokból érkeztek és eleinte velük nehezebb volt barátkozni, de a végén, amikor el kellett válnunk, bizony ők is sírtak valamennyien. A táborban megtudtuk azt is, hogy ezt a szeretetvakációt a Humanitás Alapítvány a Gyermekekért szervezte nekünk, és ez már a negyedik ilyen tábor. Az Alapítvány nyáron is szervez hasonló táborokat, főleg a Balaton partján és ott is több, mint száz gyermek vehet részt Szolnok, Nógrád és Pest megyéből. A program nagyon jó volt, sok új játékot tanultunk, sok izgalmas vetélkedőt szerveztek vezetőink. Nekem nagyon tetszett az az előadás, amelyet a Fődoki (dr. Pethő Ede főorvos) tartott a Megváltó születéséről és életéről. De felejthetetlenek voltak azok a beszélgetések is, amelyeket Molnár József diakónus, az Egri Hittudományi Főiskola végzős hallgatója tartott több alkalommal, majd az ő vezetésével részt vettünk a szilveszteri hálaadáson és az újévi szentmisén Püspökszilágyon. Nagyon érdekes volt a tábori levélbontás is. Mindenki kapott egy számot és e szám segítségével írhattunk egymásnak levelet. Ha nem jelöltük meg a borítékon D betűvel, hogy a levél titkos, Bari Gizi felolvasta mindenki előtt ezeket az üzeneteket. Nagyon, de nagyon sokat nevettünk a postabontás ideje alatt. Sok vendég is érkezett a táborba, általában nem jöttek üres kézzel, így nagyon sok szép ajándékot kaptunk. De nekem az a kis asztali dísz tetszett a legjobban, amelyet egymásnak csináltunk tábori emlékként. Ahhoz, hogy jól érezzük igazán magunkat a táborban, nagyban hozzájárultak a bázis tisztjei és katonái is. Varga Bálint bácsi, akit beosztottjai zászlós úrnak szólítottak, gondoskodott arról, hogy az étkezés mindig nagyon finom legyen és időben meg tudjuk kapni. Emellett a katonák felléptek a tábori Ki mit tud? műsorában is, sőt a szilveszteri dili-bulin is szerepeltek vidám összeállításukkal. Többször meglátogatott bennünket Sztán István ezredes bácsi is, az aszódi helyőrség parancsnoka, aki lehetővé tette számunkra, hogy ezt a felejthetetlen 7 napot itt tölthessük el. Persze voltak apróbb nehézségek is. Táborozásunk első napján elromlott a kazán és bizony kissé lehűltek, főleg a hálószobák. De a katonák éjjel-nappal dolgoztak azért, hogy a harmadik napon már kellemes legyen mindenhol a hőmérséklet. Sok-sok élménnyel gazdagodva tértünk haza a táborból, nem győzöm azóta is mesélni azokat otthon is és az osztálytársaimnak is. Ami a legcsodálatosabb volt, hogy valamennyien nagyon szerettük egymást, valahogyan úgy éreztük, hogy egy nagy családba kerültünk, ahol mindenki azon töri szüntelenül a fejét, hogy hogyan lehetne másoknak örömet szerezni. Úgy érzem, hogy ennél többet nem kaphattunk volna soha senkitől. Köszönöm társaim nevében is a 16 tagú felnőtt vezetői gárdának az értünk tett fáradozásait, és kérem őket, hogy máskor is tegyék lehetővé sok szeretetre vágyó gyermeknek az ilyen táborokban való részvételt! Losó István, Túra Markó Béla úrnak az RMDSZ elnökének Tisztelt Elnök Úr! Aggodalommal töltenek el bennünket azok a híradások, melyek az utóbbi napokban az erdélyi magyar kisebbséget ért támadások kapcsán felszínre kerültek. Az európai joggyakorlattól merőben idegen RMDSZ-ellenes kirohanások semmi mást nem igazolnak, mint azt a tényt, hogy a szélsőséges nacionalizmus egyre inkább tért hódít Romániában. S a legnagyobb lélekszámú, kisebbséget újra bűnbakként akarják kihasználni. Ugyanakkor alapvető politikai és erkölcsi normákat felrúgva alattomos módon próbálják szétzilálni a kétmilliós romániai magyarság érdekképviseleti szervezetét. A „Lungo Drom” - mint a hazai cigányság legnagyobb létszámú érdekképviseleti szervezete - elnöksége nevében szeretnénk önt a legteljesebb szolidaritásunkról biztosítani. Meg vagyunk győződve arról, hogy egyetlen kisebbségtől sem jogot kell elvonni, hanem a kisebbségi joggyakorlás feltételeit kell megteremteni. Ha ezek hiányoznak, előbb-utóbb a többségi társadalom is elkerülhetetlen veszélybe kerül. Farkas Flórián a „Lungo Drom” elnöke